Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

1989. július 7., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A szénakészítés sokkal problémásabb, mint a legeltetés: kaszálni, sodrózni, bálázni, szállítani kell a szénát. Fotó: Balogh I. Gyepre alapozott tejtermelés A gyeptermesztésre alapozott tejtermelésről tartottak tanáeskozást megyénk szakemberei. A Novajidrányba szer­vezett szakember-találkozón gyakorlati bemutatón ismerked­tek a Vizsolyi Lenin Mgtsz, a Szikszói Állami Gazdaság és a házigazdák ez irányú eredményeivel. A fontos tanácsko­záson dr. Hcrczcg László, megyei tanácsos beszélt megyénk különös klímájáról, mely igen alkalmas lenne a legolcsóbb tejtermelésre, és melyet a mai napig nem használnak ki kellően a mezőgazdasági üzemek: — Ősükként az által lét­szám, drágábbak a takarmá­nyok, egyre nagyobb mér­tékűvé válii'k a központi el­vonás, s mindezek hatásá­ra a termelői és tenyésztői kedv romlik. A tömegtakar- mónyt fogyasztó állatfajok tartásához adottságaink az országostól jobbak. Sajnos, ezt a lehetőséget nem hasz­náljuk ki kellőképpen, ami­re a szabályzók kedvezői- lenségei részben magyaráza­tot adnak. Jelenleg a me­gyében több mimt 135 ezer hektárt meghaladó gyepte­rület. áll rendelkezésre, melynek kihasználása. közel sem történik meg. Megyénkben az utóbbi 4—5 évben több, mint (1 ezer darabbal csőikként a szarvasmarha létszám. Ör­vendetes viszont, hogy 198(1. évihez képest sikerült a te- hénlétszám csökkenését mér­sékelni. Nagy üzeme inuknál az előrehaladás ettől jobb, a 28 ezer darabos tehén,létszámot közel 1000 darabbal sikerült növelni. Sajnos, ezzel egy időben a kisüzemük tehén- létszáma 1700 darabbal csök­kent. Tavaly a Hej óment i Állami Gazdaságiban 8,24 fo­rintért állítottak elő egy li­ter tejet, ez megyei szinten a legjobbnak számít. A gaz­daságosabb tejtermelés ér­dekében tehát van tennivaló. Vadász István naviajiidrá- nyi és Szegedi Imre vizso­lyi elnök megerősítették a megyei tanácsos adatait. E két szövetkezet éppen a tej önköltségének csökkenté­se érdekében mutatja a jó néldát a legelőik, gyepek hasznosítására. Mert figye­lembe véve a főlyóoartok és völgyek kedvező mikroklí­máját, jobban ki lehetne használni az üde .gyepet, akár ös-, akár telepített gyepről, vagy ártéri legelő­ről van szó. Dr. Harcsák Zoltán egye­temi tanár a gyakorló szak­embereket. megszégyenítő lelkesedéssel beszélt a gyep- termesztésről ás a gyephasz­nosításról: — A tejtermelésben a leg­nagyobb költségtényező a zöld, a széna és a siló. Ezért ‘kell saját takarmány előállításával foglalkozni, és rehabilitálni a gyepterülete­kéit. A szomszéd Ausztriá­ban jobban megbecsülik, ott még az árokpartot is szé­pen betakarítják. Persze, ne a nagy termésük .elérése le­gyen a cél, hanem a 'haté­konyság. Amilyen az állat- tenyésztés. színvonala, olyan a takarmáinytermesztésé is. Gveptermeszítés és -haszno­sítás lehetséges a tejterme­lésben is, csak olyan gyep­re kell alapozni az állatte­nyésztést, mely gyepet szí­vesen légül a tejelő marha (mer.t például a nádképű cserkeszt, nem akarja meg­enni a tejelő jószág). Tehát, az itt jól megélő fehérjedús ni Hangos növény t kell el- t erjeszten i gyepi lórában, mint az óriás levelű fehér­here (melyet, lódiherének is hívnak). Dr. Kertész István cím­zetes egyetemi tanár el­mondta, hogy ma már van néhány üzemiben ,ió ffyen. csao szakszerűtlen a hasz­nosítása. mert vagy szabad legeltetéssel, vagy ..láb aló­li” legeltetéssel tinratiák a legelőt. A korszerű, a gveo­kímélő és gazdaságos legel­tetés a szakaszos legeltetés, de ezt kevés helyen alkal­mazzák a gyakorlatban. Töb­bek között azért is megy tönkre a gyep, mert a jó ízű füvet megeszi a jószág, az nem képes regenerálód­ni, ugyanakikor a rossz mi­nőségű megmarad, magot érlel és ezért hamarább el­terjed. A szakember egy megdöbbentő számot is kö­zölt: kutatásai szerint a szakszerűtlenség miatt hek­táronként háromezer forin­tot veszít el egy gazdaság. A gyakorlatban is meg­győződhettek a szakemberek, hogy milyen a szakszerű le­geltetés. A novajidrányi tsz fiatal megbízott főagronó- musa, Hnisz Eszter mutatta be a náluk alkalmazott vil- lanypászltoros szakaszos le­geltetést, abol a tejelő jó­szágok a lódlbere-füves gye­pen 7—8 naponként új sza­kaszon legelnek, így 40—50 nap alatt teljesen regenerá­lódik a gyep. A szomszédos téeszben, Vizsolyban már 1980 óta ötször legeltetik a füvet egy év alatt. Amikor öntözni kellett (ez is ked- , vező a Hernád közelsége miatt.) hektáronként ötven tonna fűtérmésük volt. Vi­zsolyban négy gulya legel a szakaszos technológiával, s már eddig a harmadik (!) növedéiket sikerült megnyer­niük. Oilyian egyértelmű lenne tehát n tejelő marháik tar­tása legeltetéssel, mégis a gyakorlatiban a rossz beideg­ződés. az évtizedes helytelen szemlélet miatt, vállalják a legtöbb üzemben a drágább — tápra-abrakra alapozott jószág'tartást. A gyepről meg lek aszáilnak egy növedéket, meg esetleg egy másikait le­legeltetnek, és ezzel kipi­pálják a széna-betakarítást és a -legeltetést. Pedig nem vagyunk ilyen gazdagok — főleg itt, Borsod megyében. Bekecsi Szabó László Nyolc év távlatából Kádár Jánossá Borsodban 1981. június 30—július 2... Három nap Kádár János küzdelmes, de gazdag életé­ből. Három nap. melyet kö­zöttünk töltött: Mezőköves­den. Miskolcon, Leninváros- ban. Zsúfolt programmal fo­gadták a vendéglátók: több órán át tartó tájékoztató és megbeszélés a megye életé­ről. köznapi gondjairól, és ünnepi örömeiről; üzemlá­togatás a Lenin Kohászati Müvekben; pártaktíva Diós­győrben; gyárlátogatás a Ti­szai Vegyi Kombinátban; találkozó szocialista brigád- vezetőkkel — megannyi al­kalom az ismerkedésre, vé­leménycserére. És Kádár János, az akkor 69 éves pártvezető ámenre csak járt, fiatalokat megszégyenítő für­geséggel, energiával „visel­te” a zsúfolt programot; minden mondatra odafigyelt, mindenre válaszolt, miköz­ben egymás után szívta el­maradhat sitten Symphoniá- jáit... Tulajdonképpen meg­számlálhatatlan, hány ezer ember őrzi személyes em­lékként ezeket a találkozá­sokat, ha csak egy kézszo- rítás erejéig is. A krónikás emlékezetében mégis más képek „jönnek” most élő: a mezőkövesdi, miskolci, le- ninvárosi utcák, ahol tízez­rek álltak a látogató tisz­teletére sorfalat; idősek, fia­talok, különböző generáci­ók képviselői várták és kö­szöntötték igaz tisztelettel,. Nem „protokolláris” sorfal volt ez: vezényszóra nem le­het ennyi embert a járdák­ra, terekre „mozgósítani”, és (főleg!) nem lehet ennyi és ilyen mosolyt az arcokra va­rázsolni. Az őszinte szeretet megannyi jele. megnyilvánu­lása volt ez még akkor is, ha nyolc évvel később az isment gondok, bajok miatt némelyekben az érzelmek megkaptak... Az is a tör­téneti hűséghez tartozik, hogy Kádár János hasonló 'szeretettel, emberi meleg­séggel viszonozta a fogadta­tást, -nemegyszer „felborít­va” a percekre beosztott programot. A legváratlanabb helyeken és pillanat óikban állíttatta meg gépkocsiját, és vegyült el a tömegben. így történt ez Miskolcon a To­kaj vendéglátóház 'környé­kén, Leninváros főterén, ahol lágy kellett az őt körül- vevők gyűrűjéből „vásszari- mánkodni”. Nem afféle úri gesztus, leereszkedő vezetői „fogás”, hanem a rá jellem­ző em‘beri megnyilvánulás volt ez. És az is a szívből jövő megnyilvánulások kö­zé tartozik, amikor valaki — ezrek tanúsíthatják —azt kiáltotta Miskolcon a tö­megből: „az Isten éltesse so­káig !...”; amikor egy kis­gyerek, kiszakítva magát anyja kezéből, odaszalladva így köszönt: „Gsaó, János bácsi!" Azóta nyolc év telt el... Tegnap '9 óra 16 perckor Kádár János örökre eltávo­zott közülünk. Emléke azon­ban itt él továbbra is, és tudjuk, hogy eljön majd a tisztázó idő, amely emberi és politikusi nagyságát az őt megillető helyre teszi. Ama nyolc év előtti találkozás pillanatait pedig nem csak az emlékezet, fotóarchívu- mttnk is őrzi. Ebből válo­gattunk. Élénkülő magyar-amerikai kereskedelmi kapcsolatok A közelgő Bush-látogatás- sal összefüggésben élénk ér­deklődés kíséri Magyarország és az Egyesült Államok kö­zötti kapcsolatok alakulását. A Kereskedelmi Minisztéri­umban is elemzés készült a kereskedelmi megállapodá­sokról, a kölcsönös forgalom­ról. Ezek szerint megállapít­ható, hogy alig "több mint tíz év alatt 56 millió dollárról 314 millió dollárra nőtt a magyar export, az import pedig 136 millió dollárról ál2 millió dollárra emelke­dett. Így 1988-ban Magyar- ország teljes exportjából az Egyesüli Államok 3,1 száza­lékkal részesedett, amely a nyolcadik hely a rangsorban. Hazánk teljes importjából pedig 2,2 százalékot tesznek ki az amerikai áruk, s ezzel a tizedik helyen állnak az importpartnerek között. 1989- ben folytatódik a kereske­delem bővülése; az év el­ső négy hónapjában össze­sen 147 millió dollár értékű áru cserélt gazdát. A magyar export áruszer­kezetében legnagyobb részt, mintegy 36 százalékot az alapanyagok, félkész termé­kek, 35 százalékot a fogyasz­tási cikkek, 20 százalékot a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek képviselnek. A magyar behozatalban 53 százalékot az alapanyagok, félkész termékek, 29 száza­lékot a gépek, berendezések, 9 százalékot a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek tesznek ki. Ez utóbbi struk­túrája az elmúlt eg.y-két év­ben alakult ki ily módon, korábban az alapanyagok, félkész termékek csak 40, a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari cikkek viszont 18 szá­zaléknyi arányt képviseltek. Az Egyesült Államokba irányuló főbb magyar ex­portcikkek a textilipari, kon­fekcióipari, gépipari, jármű­ipari termékek, húskonzer­vek, izzólámpák, alumínium- ipari félgyártmányok, cipők, hengereltáruk, gyógyszerek, gyógyszeralapanyagok, sűrí­tett gyümölcslé, üveg, üveg­áru. A főbb magyar import­cikkek elektronikai és mű­szeripari berendezések, al­katrészek, vegyi anyagok, vegyipari gépek, berendezé­sek, gyógyszer és gyógyszer - al a panyagolc, h aszonj ármü- alkatrészek, szója, valamint kukorica-vetőmag. Ez idő szerint 20 magyarországi és 4 egyesült államokbeli szélet helyű vegyes vállalat műkö­dik. s további 30—35 létesí­téséről tárgyalnak a partne­rek. Budapesten 15. a tenge­ren túli ország nagyvárosai­ban 17 magyar vállalat nyi­tott idáig irodát, továbbá a Magyar Nemzeti Bank, a Malév és az IBUSZ.

Next

/
Thumbnails
Contents