Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-04 / 155. szám
1989. július 4., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Vezetőképző tanfolyam Miskolcon Cigány gyermek- és ifjúsági klub A Művelődési Minisztérium Nemzetiségi önálló Osztálya, az Országos Pedagógiai Intézet és a nemrég megalakult „Eötvös József” Cigány—Magyar Pedagógiai Társaság elsősorban a cigány kultúra ás művészet értékeinek megismertetése, a cigány és a magy.ar pedagógusok továbbképzése céljából egyhetes tanfolyamot szervezett. A tanfolyamnak a miskolci 101. Sz. Szakmunkásképző Intézet és Kollégiuma adott helyet. i A többségében borsodi, de az ország más részeiről is ,í érkező pedagógusoknak Bult záná dr. Tóth Eleonóra, a I Borsod-Abaúj-Zemplén Mell gyei Tanács koordinációs < titkára adott átfogó képet { a megye lakosságának mint'll egy tíz százalékát kitevő Cili gányság helyzetéről, élet- g módjáról, kulturáltságáról, t Szólt a cigány lakosságot is í sújtó gondokról: a munkait nélküliségről, a lakáshoz ju- # fásról, a cigánygyerekek óvodáztatási, iskoláztatási j nehézségeiről, eredményei- I ről. Egy későbbi beszélgetés < során ezt a képet egészítette >) ki dr. Tóth Pál. szociológus j kutatási eredményeivel. i -Érdekes volt Szuhay Péter i etnológus előEfdása a cigányül ság rétegtagozódásáról, et- S nikai jellemzőiről. Minden i hallgató kézhez kapta il- : luszitrálásul a Néprajzi Múlt zeum által kiadott „A társa. <) dalom peremén (Képek a i> magyarországi cigányok éle- 1 léből)" című fotóalbumot. A cigány kultúra értélkeit, hagyományait Szecső Kovács Zoltán táncművész és Péli Tamás festőművész előadásai. szemléletes bemutatói vitték közelebb a hallgatósághoz,' Choli Daróczi József író pedig a cigány nyelvről és kultúráról' tartott előadást. Péli Tamás festőművész és Farkas Endre, a Politikai Főiskola tanára a tehetségek felismeréséről, neveléséről osztattáik meg gondola tálkát a jelenlévőkkel. Igen érdekes, elterjesztésre érdemes tapasztalatokat gyűjtöttek a tanfolyamon részt vevők a Kazincbarcikai Ifjúsági Hasznosidő Köz pont megtekintésekor, ahol többségükben cigány fiata lók nevelése-oktatása folyik A hét programját színesítette a Szalajika-völgyben tett kirándulás, a Minorita templomban a Miskolci Szimfonikus Zenekar hang versenyének meghallgatása s 'nem utolsósorban a prog ramhoz szervesen kapcsolódó két folklórműsor: Szecső Kovács Zoltán főszereplésével a Vojáka Rom (Jókedvű cigányok) kisegyüttes és Horváth Aladár miskolci pedagógus folklóregyüttesének bemutatkozása. A vendégek találkoztak a miskolci cigány lakosság né. hány képviselőjével, bekapcsolódott a tapasztalatcserébe. vitákba Horváth Gyula miskolci cigány költő is. A kapcsolatteremtés, találkozások, az énekés-táncos-dro- dal már-festőművész-folklór- előadók jelenléte arra inspirálta a tanfolyam szervezőjét, Rácz Gyöngyit, az Országos Pedagógiai Intézet cigány témafelelős munkatársát, hogy javasolja: ezentúl június 22-e legyen a cigány kultúra napja, s ennek megrendezésére minden évben Miskolcon kerüljön sor. (—eh) „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók". zókat alkalmaz \ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház-Rendelőintézet Textiltisztító Üzeme (Miskolc, Szentpétcri kapu 7«.) felvesz női dolgozókat, betanított munkára, 3 műszakos munkarendben. Jelentkezés: személyesen, az üzem vezetőjénél. Budapesti központú vállalat keres miskolci munkahelyre minimum EC II. b minősítésű ívhegesztőt, gyakorlattal rendelkező csőszerelőt. Vállalatunknál eltöltött fél év után nyugati országokban munkavégzésre lehetőség nyílik. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: ENERGOINDUSTRIA LKM Kertészalsó. Tel.: 52-328, hétköz napokon 8-tól 12 óráig. MH: 158 475 A borsodsziráki Bartók Béla Mezögazdasági-lpari Termelőszövetkezet MISKOLCI LOVASISKOLÁJA esküvő és egyéb alkalommal hintával és konflissal sétakocsizást vállal A szolgáltatás megrendelhető: kedd kivételével mindennap 7-16 óráig, a görömbölyi lovasiskolában. Telefon: 64-165 inni (ivií RÖVID HATÁRIDŐRE, KEDVEZŐ ÁRON VÁLLALJUK UJ ÉS FELÚJÍTOTT ÉPÜLETEK:-f homlokzati hőszigetelését kompletten, bádogos munkával együtt, +• régi lágyfedésű tetők felújítását, illetve új tetők csapadékvíz elleni szigetelését, hőszigeteléssel kompletten,-f belső festő-mázoló és tapétázó,-F külső mázoló és homlokzatfestési, valamint-f ragasztott, hézagmentes fal- és padlóburkolati munkák kivitelezését. Igénybejelentés esetén részletes költségvetést, illetve árajánlatot készítünk 10 napon belül ÉPSZER-NYiRSZAKSZER LEÁNYVÁLLALAT SZAKIPARI FÖÜZEME Nyíregyháza, Kállói u. 4. sz., III. em. Telefon: 10-822, 73-as vagy 48-as mellék Magyar honvédek a in ellenállásban A második világháború idején Európában az ellenállás szinite minden frontján harcolták magyarok a német fasizmus ellen. Viszonylag sókat tudunk a Szovjetunióban, a Vörös Hadseregben, az antifasiszta propagandamunkában és a partizánok között szolgálatot teljesítő magyarokról. Hasonló módon ismertek a jugoszláv ellenállásban, par- tizárih'áborúibam részt vevők a Petőfi Zászlóaljtól a 15. Petőfi Sándor népfelszdba- dító dandárig harci cselekményei. Voltak magyaroka szlovák nemzeti felkelésben, és a cseh antifasiszta harcban. A németek által megszállt. Lengyelországban magyarok is harcolták a varsói felkelők között. Nyugaton, Franciaországban megalakult egy Pető®-egység, Párizsban működött a Magyar Függetlenségi Front, számos magyar áldozta életét a francia partizánok oldalán. Olaszországban, a római ellenállásban is jeleskedtek magyarok. Amerigo Tot például, a neves szobrászművész ejtőernyős összekötő tisztként harcolt a Jugoszláviában megalakult Gari- b aldi -ha^ osztály soraiban. Nagy-BrUanniában, a Károlyi Mihály vezette Magyar Tanács jelentős antifasiszta tevékenységet folytatott; a magyar kolónia mintegy háromszáz tagja szolgált az angol hadseregben. A Svájcban élő magyarok ellenállási tevékenysége közül Radó Sándor és felderitőcsoport- jának tevékenysége már közismert. A belgiumi magyar emigráció többsége a német megszállás után a Függetlenségi Fronthoz, illetve annak katonai csoportjához, a Belga Partizán Hadsereghez csatlakozott. Legkevesebbet a dán ellenállásban résztvevő magyarokról tudunk. Pedig itt .szinte példa nélküli esetek történtek, egész reguláris honvédegy- ségék csatlakoztak a dán ellenálláshoz, annak fegyveres csoportjához, a Dán Brigádhoz. Az európai háború utolsó három hónapja, 1944 ősze, tele valószínűleg sehol sem volt könnyű. A miskolci 19. leven teparancsnokságot októberben Tótmegyerre telepítették. Három sebesült tartalékos tiszt, Ficzere István, Váraljai Rudolf és Kőhalmi Károly — civilben pedagógusok — azzal a paranccsal maradtak hátra, szervezzék meg a leventék nyugatra telepítését. A tisztek magük sem akartak evakuálni, ezért minden eszközzel és módon húzták az időt. November elején a nyilasok fegyveres fenyegetésére kilenc szekérrel elindultak, s miután leventék nélkül érkeztek meg Tótmegyerre, megfenyítették őket. Innen a parancsnokságot Vágselyére helyezték, ahol tiszti század alakult a főváros megmentésére. Kőhalminak azonban két társával sikerült ezt elkerülnie, és egy újonckiiképző alakulathoz kerülnie. A Csallóközben levő Jókára települtek, ahol a Tolna megyei leven- te'kötelas fiatalokkal és fa- pusikák'kal megkezdődött a kiképzés. Az év utolsó nap- - ián, december 31-én kezdték meg gyalogmenetüket Pozsonyon (Bratislava). Bresteun (Boroszló, Wroclaw) keresztül északnyugatra. Január 31-án rendezkedtek be ideiglenes helyen, a dániai Hoeveltében, mint a 93./VI. újonckiképző zászlóalj, ahonnan Kőhalmit századával együtt Jaegerprisbe vezényelték. Itt folytatódott a kiképzés, ami mellett járőröző és biztosító szolgálatot is elláttak. Az alig 4,5 millió lakosú Dániában 200 ezer német megszálló katona volt. A háború befejezése előtt azonban sok SS-es és Gestapo- alakulat szorult ide a Német. Birodalommal határos jyiand félsziget révén. A dán ellenállási mozgalom, amely körülbelül 45 ezer tagot számlált, és ennek katonai fegyveres csoportja mintegy 5 ezer ellenálló ■— akiket az akkor semleges Svédországban képeztek ki — sztrájkokkal, szahotázsokka-l és fegyveres akciókkal zaklatták a megszálló németeket. Tudták, hogy hazájuk földrajzi adottságai nem teszik lehetővé a komolyabb sikeres katonai akciókat. Ezért például „belülről” próbálták felrobbantani a németek dániai protektorátusát. A dán ellenállás kereste a kapcsolatot a háborúból kiábrándult, hazájuktól távol levő magyar honvédségi alakulatokkal. A magyar nyelven rendelkezésre álló forrásók igen kevés konkrétumot, hiteles, dokumentálható akciót említenek ezzel kapcsolatban. A Móra Kiadó 1986-foam megjelentetett Magyarok az európai antifasiszta ellenállási mozgalmakban című kötetében, és a Kossuth Könyvkiadó Magyar aratifa- siszlta ellenállás és .partizán- mozgalom kislexikon szerint a magyar alakulatok kapcsolatot teremtettek a dán partizánokkal, fegyvert, lőszert és egyéb felszerelést adtak át nékik. Szabotálták a németek rendelkezéseit, tüntető jó kapcsolatokat tartottak a helyi lakossággal. Dániai Magyar Szó címen az ellenállási mozgalom lapot adott ki a magyar katonák tájékoztatására. Ebben a dán illegális vezérkar felhívását is közölték: „...amíg a nyílt küzdelem meg nem kezdődik, addig segítsetek titokban a dánoknak, amennyit csak tudtok... A dánoknak nyújtott segítséggel egyszersmind saját hazátok jobb sorsáért küzdőtök”. Az ellenállás egyes akciók megvalósításánál magyar katonákkal is számolt. A kiadvány szerint a sand- holmi tábor magyarjai fegyvert fogtak a németek ellen. Goszitonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban című, 1986- ban Rómában megjelentetett dókumenitumlkatete százezer magyar katonáról tesz említést, akik a hadi helyzet következtében Észak- és Nyugat-Németországban, sőt, Dániában és Jutland szigetén fejezték be a háborút. „Az ott levők május első hetében a helyi ellenállási mozgalomhoz csatlakozva annak küzdelmét segítették a német megszállók ellen.” Figyelemre méltó módon a prózaíró Gergely Ágnes dóik u men tu mkötete: A napló északról tartalmaz legtöbb adalékot a magyar honvédség részvételéről a dán ellenállásban. A szerző idézi Montgomerry tábornoknak tulajdonított megállapítást is, miszerint a dán ellenállás második volt Európában a nemlétező első után. A magyar 93/V1. újonc- kiképző zászlóaljnak, később a megalakított tisztes iskolának a dán ellenállásban való részvételéről semmiféle hazai publikáció eddig nem jelent meg, s így valószínűleg a magyar hadtörténet-tudomány sem tud erről. A dán ellenállással 1945. február 10-én találták meg a kapcsolatot — ahogyan ezt dokumentumokkal is igazolja a most 72 éves Kőhalmi Károly, egykori tartalékos tiszt, nyugalmazott általános iskolai igazgató. Első közvetítőik ide emigrált magyarok voltaik: György Kunvald és Géza Pető. A két dán összekötő Inger Rassmussen és Imgard Larsen (akkori címük is rendelkezésre áll!) is egyengették a kapcsolatfelvételt. A Gestapo szigorú konspirációra kényszerítette az ellenállást. Széles Sándor főhadnagy György Kunvald kíséretében egy sorházban találkozott először az ellenállás egyik katonai vezetőjével, Zeignert hajóskapitánnyal. Az ellenállásnak elsősorban információra volt szüksége. A megszálló csapatok nagyságáról, fegyverzetéről, csapatmozgásokról, a különféle szállítmányokról, a magas rangú látogatókról és a szabadságolások rendjéről. (A Wehrmacht- katonák a semleges Svédországban tölthettek el szabadságukat.) Ezeket az információkat az összekötők útján juttatták el az ellenálláshoz. Másik kérésük az volt, hogy a járőrszolgálatot ellátó magyar katonák védjék meg a dán állampolgárokat a német megszállók atrocitásától. Magyar honvédek igen jó kapcsolatba kerültek a lakossággal, még munkájukban is segítették. A fegyveres akciókról érdemes szó szerint idézni Kőhalmi Károlyt: „A tisztes iskolától 6 kilométerre levő Frederilksund városát — pályaudvar, posta, kikötő — a dán szabadságharcosokkal kellett volna közösen elfoglalni. Ugyanakkor a jaegersprisd laktanya elfoglalása, a német fegyverek és lőszerek elvétele és kiosztása a dán szabadság- harcosoknak szintén feladat volt. A dánok mindent jól megszerveztek. Nemcsak az akció, de a visszavonulás is jól szervezettnek, biztosítottnak tűnt. Hasonló módon Kulhuss kikötő kikapcsolása is feladatunkká vált. Az április nagy idegfeszültségben telt el. Május elején értesítettek a szabadságharcosok, hogy álljunk készenlétbe. Május 5-én jött az értesítés, hogy este az akció megindul. Délután dánok vették körül a tábort, a bejáratnál dán lobogós férfiak gyülekeztek, mire a németek géppuskákat és páncéltörő ágyúkat szegeztek a bejáratra és több külső pontra. A német katonák teljes fegyverzetben voltak. A magyar egységet bezárkóztattuk, az egyik németül tudó hadnagyunkat a német gyűrűn át a szabadságharcosokhoz küldtük és segítséget kértünk. Megszerveztük az esetleges német támadás esetén a tennivalókat. A fegyveres összetűzésre azért nem került sor, mert közben Dö- nitz tengernagy aláírta a fegyverletételt. Reggelre minden német eltűnt, és ekkor tudtuk meg, hogy a dán szabadságharcosok még egy gyűrűvel körülzárták a németeket. és a fegyverletételre hivatkozva felszólították a németeket, hogy vonuljanak el. Nagy öröm volt...” Az ellenállásban részt vett magyar katonákat Sand- holmban egy katonai üdülőtáborban helyezték el, ellátásukat feljavították, amelyben a civil lakosságnak is nagy szerepe volt. Az angol parancsnokság utasítása alapján ez az egység május 11-én vonult ki Dániából, a lakosság méltó módon búcsúztatta őket. Ütjük során a dán ellenállás hetekig küldött kiegészítő élelmiszerellátmányt még a németországi nagy hadifogolytáborba is. Egy év hadifogság után. 1946. május 10-én érkeztek haza. Volt időszak Magyarországon. amikor nem volt ajánlatos még az ellenállási’ mozgalomban való részvételről beszélni, ha az nyugaton történt. Most, negyvennégy esztendővel a történtek után is büszke Kőhalmi Károly arra, hogy a rábízott több, mint háromszáz fiatal magyar túlélte a világégést, hogy többségük hazatért. A háború után, mint Hitler utolsó csatlósát, bűnös népként kezelték a magyarságot a nagyvilágban. Egyre tisztuló nemzeti tudatunknak minden adalékra szüksége van; nem a nép. a vezetői voltak a bűnösök. A 93/VI. újonckiképző zászlóalj parancsnokai és katonái nem voltak hősök, „csak” becsületes, tisztességes emberek. Magyar, sváb és szlovák parasztok. akik egyenruhájuk ellenére is segítettek dán társaiknak a földművelés nehéz munkájában, önkéntes, veszélyes vállalásuk, vállalkozásuk távol a hazájuktól is bizonyítja a költő hadvezér Zrínyi szállóigévé vált mondását: „Egy népnél sem vagyunk alábbvalók!. . Oravec János
