Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

1989. július 28., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mire jó egy holdbázis? George Hush amerikai el­nök — amikor az elmúlt hé­ten, csütörtökön megemlé­kezett az ember Holdra lé­pésének 20. évfordulójáról — az elkövetkező évtizedek olyan új űrkutatási prog­ramját vázolta fel, amely most először tűzi ki célul a Hold. s majdan egy bolygó — a Mars — tarlós meghó­dítását. Nem kevesebbet je­lent ez, mint a világűr em­ber általi „gyarmatosításá­nak” kezdetét. Ez lehet az ember „kirajzásának” kez­dete — mindmáig csak tu­dományos-fantasztikus könyvek témája. Az. elnök állal közöli program három szakaszból áll: a kilencvenes években a „Freedom” (Szabadság) űrállomás létesítése a Föld körüli pályán. Ennek az űr­állomásnak — a korábbiak­tól eltérően — az. lesz az elsődleges célja, hogy előké­szítse az ember állandó lete­lepedését a Holdon. A má­sodik szakaszra — az állan­dó holdbázis létrehozására — már az új évezredben kerül sor. S a harmadik szakasz: irány a Mars, tá­maszpont létesítése egy ide­gen bolygón és ánnak hold­ján, a Phoboson, mégpedig a Holdról kiindulva. • Ezúttal azért megyünk majd a Holdra, hogy ma­radjunk. s nem csak turis­taként — mondotta Bush és igazi amerikai érvekkel tá­masztotta alá az elképzelést: „Az emberiségnek az a sor­sa, hogy kutasson, keressen — és találjon. Amerika sor­alább 400 milliárd dollárba kerül. De a látomást egyelőre a kétkedők nem tudták elho­mályosítani. A terv alapja az. állandó holdbázis: emberi lakhelyek, laboratóriumok, energiabá­zis létesítése — és állandó személyzet telepítése. A Hold talajából,' feldolgozva, oxigén nyerhető — amely­ből, hidrogénnel együtt, már előállítható a rakéták haj­tóanyaga. A csillagászok számára az állandó holdbázis egyedül­álló lehetőséget kínál a vi­lágűr megfigyelésére: nincs torzító atmoszféra, és mivel a gravitáció a földinek csak egyhatoda, az eddiginél jó­val hatalmasabb teleszkó­pok építhetők. Az igazi kihívással a mér­nökök kerülnek szembe: anyagot kell szállítani a Holdra és építeni kell. Szá­mukra a holdbázis építése lesz az igazi iskolája an­nak, hogyan kell tartós em­beri letelepedésre alkalmas helyet létesíteni a Földön kívül. Hogyan lehet például zárt ciklusban újrahasznosí­tani az. olyan létfontosságú anyagokat, mint a víz. vagy az oxigén. A holdbázis ideális körül­ményeket tud teremteni a Mars-ex ped íeió i ndí tásához. Elhangzottak olyan javas­latok is, hogy a majdan Marsra induló járművet ne is a Holdon, hanem a Hold körüli pályán szereljék ösz- sze; annak részeit már a holdbázison lehetne előállí­tani — vagy a Földről kell naposra tervezett Mars­utazásnak. A Marsnál először „ki kell rakodni" a felszerelési és embereket kell juttatni a bolygó felszínére, hogy ott építsenek támaszpontot — a Holdon szerzett tapasztala­tok alapján. Persze a Mar­son nehezebb lesz: a vörös bolygón óriási viharok dúl­nak a sz.én-dioxiúból, nitro­génből, argonból és kevéske oxigénből álló belélegezhe­tetlen „levegőben". Mégis, a Naprendszerben a Mars ha­sonlít leginkább a Földre ér nem lehetetlen, hogy vizel is rejt. Léire lehet hozni egy má­sik támaszpontot a Mars holdján, a Phoboson; az ott kitermelt talajból ugyancsak kinyerhető az oxigén és a hidrogén — a hajtóanyag. Bármennyire is emlegetik a költségeket az aggályosok, ennek a vállalkozásnak a végső eredménye még gaz­daságilag is felmérhetetlen lehet — arról nem szólva, hogy a tudásra éhes embert — amint az. néhány ezred­év alatt bebizonyosodott — nem lehet leállítani. A szak­értők például emlékeztet­nek arra, hogy az első hold­utazáshoz vezető Apotlo- program milyen óriási hú­zóhatást gyakorolt az ipar­ra és a technikai fejlődésre általában a hatvanas évek­ben. Ha pedig a program igazán nekilendül, akkor a földi iparnak óriási' munkál ad majd, munkahelyek tö­megét teremtheti, s egészen új iparágak jöhetnek létre. Távlatokban pedig a Föld arculata is megváltozik. Szomszédolás Tatra A Tátra minden pillanatban válto­zik. Általában - egyszerre - csoda­szép, és ijesztő, magasságával, kiszá­míthatatlan időjárásával, félig omlott gleccsereivel, a sodró, gyors patakok­kal. Ám ezek adják szépségét is. Meg a kis kárpáti harangrojt. a pettyege- tett tárnics, no és a tájat hűen vissza­adó víztükör. . . Fotó: Dobos Klára sa pedig az, hogy vezessen". A törvényhozás tagjai azonban máris visszarángat­ták a Földre az elnököt: mi­ből valósítjuk meg mindezt — tették fel a kérdést, az óriási költségvetési deficitet, egyéb pénzügyi problémákat emlegetve. Az előzetes és óvatos számítások szerint ugyanis ez a program leg­Oóóóóóóóó! Jaj, jaj, jaj! Sőt: jajjjü! Szörnyű dolog történt az Elek Tamás utcában, ott is a negyedik emeleten! Elve­szett egy ellenőrző könyv, tele csupa ötössel, csupa di­csérettel. Mintha egy kin­csesláda tűnt volna el. Arannyal, ezüsttel, gyémánt­tal megrakott kincsesládika. Mi lesz most, jaj mi lesz most?! Azt az aranynál értékesebb ellenőrző könyvet csakis zsi- ványok lophatták el: azóta talán már el is ásták, bar­langban rejtették el, sötét barlangban, melynek bejára­tához roppant sziklát henge- rítélték, s egy láncra vert, bősz oroszlánnal őriztetik. Az is lehet, hogy kalózok orozták el, s ott suhannak vele valahol messzi tenge­ren, vitorlás hajó gyomrá­ba rejtve. Szegény ellenőrző könyv, szerencsétlen ötösök! Nem éljük túl a veszteséget! Gyászba borult a család. Hiába kerestük hárman is: Lurkó, a feleségem és én, — nem találtuk. Riasztottuk a gyerékszoba népét: Kiivi- kaszt, a fekete kutyust, Lő- rincet, az oroszlánfogú egér­két, Törött Lábú Böbe Ba­bát, és népes rokonságát. valamint Dömét, a Legéle­sebb Szemű Detektívet. Nyüzsgő méhkashoz hason­lít; a ház. de az ellenőrző könyvnek se híre, se ham­va. A fejét csóválja Kivikasz, Lőrinc tehetetlenül cin- cog, izgalmában a farkin,cá- íát rágcsálja. Böbe jajveszé- kel. Döme fontoskodva hunyo­rog: nem adja föl a reményt. darabonként a Holdhoz szál­lítani. A hajtóanyag a Hold talajából előállítható. S ha majd kész az űr­jármű, akkor először a Hold körüli pályáról a Föld körüli pályára áll, hogy bolygónk jóval nagyobb gravitációs teréből mintegy lendületet vegyen — és ne­kiinduljon a most nyolc hó­Alig több mint harminc éve, hogy 11)57 októberében az első Szputnyikkal az em­beriség nekivágott az űrka­landnak. A tempó egyre gyorsult, majd éveken át jött a türelmes kutatás-fej­lesztés ideje az. űrállomáso­kon, űrrepülőgépeken. Most feltehetően ismét gyorsu­lunk. Belebújik a malacpersely­be is: hátha. Netán. Talán. Netalántán... De semmi. Azazhogy mégis: beszorul a szűk nyílásba. Alig tudjuk kihúzni. Olyan nehezen jön ki, mint a répa a száraz földből. A fülénél fogva húz­zuk. Még szerencse, hogy le nem szakad. Találunk elgurult üveg­golyót, bújócskázó tíz- meg húszfillérest, tűt, gyufaszálal. macskaszempillát, egérba­juszt: mindent találunk, csak éppen ellenőrző könyvet nem csupa ötösökkel, csupa di­csérettel. A Mindentudó Házmester­hez fordultunk. Ö a legna­gyobb úr a házban. Kezében a seprű nem seprű, hanem jogar, és a szemétlapát sem szemétlapát, hanem ország­alma. Neki jelvényei vannak hatalmi jelvényei. — Nem látta? — mond­tuk: — Nem láttam — mondta. — Biztos, hogy nem látta? — mondtuk. — Biztos, hogy nem lát­tam — mondta. — A csupa ötös ellenőrző könyvet? — mondtuk. — A csupa ötös ellenőrző könyvet — mondta. — Akkor mit látott? — mondtuk. — Mindent láttam, de azt nem! — mondta, de most már mérgesen, s munkára fogta a seprűt. — Micsoda kellemetlenkedő népség! — morogta volna a bajusza alatt, de nem volt bajusza, noha ő volt a Mariska bácsi! — Tátsd ki a szádat! — mondtuk Incilinek, a lépcső­házban tanyázó kóbor macs­kának. Kitátotta. De csak a nyel­ve, a fogai voltak ott, az el­lenőrző könyv nem. Farkasházi Farkas Tiha­mér, a Csicsoviesék kutyája gyanúsan sandított ránk. A füle mögé néztünk: sosem lehet tudni, nem rejtette- e oda a csupa ötös, csupa dicséretes ellenőrző könyvet. Nem rejtette! — Vau, vau, vau! — mondta Farkasházi Farkas Tihamér, nem minden él nélkül. Belefáradtunk a keresésbe, aminek ugye, nemtalálás lett a vége. — Talán a Diákbosszantó, gonosz Manó vitte el —: mondta Lurkó. — A múlt- ikor is ottan furcsán furcsa, gyanús hangokat hallottam! — Gondolod? — mondtam reménytelenül. — Aha! — mondta Lurkó meggyőződéssel. — Igen, én is ilyesmire gondoltam — mondtam. — Ki más irigyelné tőlem az ötösöket, a dicséreteket? — mondta ő. Ebben maradtunk. És persze, mindannyian haragudtunk a Diákbosszan­tó. gonosz Manóra. — Csak kapjuk el egyszer, jól megci'bálom a fülét! — mondta Lurkó. G Hamarosan magyar nyelven is megjelenik a Televideo gondozásában az a ikazeiUa. amely a gyerekek számára dolgozza fel a bib­liai történeteket. Egy kazet­ta ára 2000 forint, de az elképzelések szerint a Tan­érten keresztül az iskolák kedvezményes áron vásárol­hatják meg a Videó-Bibliát is. (MTI) Encsi felmérés Az öregek nem alamizsnái várnak — Csak kapjuk el egyszer, jó1! megseprűzöm a hátát! — mondta a feleségem. — Hej, csak kapjuk el egyszer! — mondtam én is és holmi nagy pofonokra gondoltam. Eltelt egy hét. Résen vol­tunk: hogy talán, hogy hát­ha rajtakapjuk a Diákbosz- szantó, gonosz Manót. És egyszercsak, amikor már nem is számítottam rá, ke­zembe kerüli az elveszett ellenőrző könyv. Ott lapult porosán a szekrény alatt. Oda rejtette az a Diákbosz- szantó, gonosz Manó, oda bi­zony. És az még nem elég, hogy eldugta, de egy elég­telent is belevésett. Égy nagy fekete elégtelent számtanból. Most már valóban szív­ből kívánjuk, hogy nyakon- csípjük egyszer. Lurkó vár­ja a legjobban. Szerelné számonkérni azt az elégte­lent. Mert így mindenki azt hiszi, hogy ő jogosan kapta iskolában. Holott, amikor az ellenőrző könyv elveszett, még csupa ötössel volt tele. Hát én mondom nektel gyerekek, jól vigyázzatok avval a Diákbosszanló, go­nosz Manóval! Mert könnyen előfordulhat, hogy egyszer- csak a ti ellenőrző könyve­tekben is ott virít az elég­telen, pedig azelőtt nem volt ott. Ha elkapjátok azt a Diákbosszantó, gonosz Ma­nót. csak üzenjetek: nekünk is van egy kis elszámolni valónk vele. Szíjat hasítunk a hátából, szálanként tép­jük ki a szakállát, kiporol­juk, elbánunk vele! Jaj neki. — csak kerüljön elő!' Fecske Csaba Az MSZMP Encsi Városi Bizottsága legutóbbi ülésén hallgatta meg és vitatta meg azt a felmérést, amelyet a városi NEB és a városi Vö­röskereszt készített az idős­korúak helyzetéitől, életkö­rülményeikről. A hétszáz­nyolcvan idős ember helyze­te aggasztó: ennyien vála­szoltak a kérdésekre. (Töb­ben elzárkóztak a válasz­adástól.) A többség jövedel­me 5 ezer forint alatt van, a megkérdezettek 30 száza­lékának a nyugdíja a 3500 forintot sem éri el. Közülük nyolcvan idős ember annyi­ra szegény, hogy sem rádió­ja, sem mosógépe, sem hű­tőgépe nincs, örül, ha min­den nap jut az asztalára tej, kenyér. Az öregek legfájóbb ügye mégsem a megélhetés, ha­nem az egyedüllét. Sokukra az égvilágon senki sem nyit ajtót a rokonságból, az egy­kori munkahelyről, ezért örülnek olyan nagyon még annak is, ha hivatalos em­ber kopogtat náluk. Többsé­gük beteg, állandó orvosi kezelésre, állandó jellegű gyógyszerezésve szorul. Ta­valy 49-en kaptak rendsze­res szociális segélyt, iaz idén mór csak 43-an. Eseti se­gélyezésben 361-en részesül­tek' az első félévben. A ma­gas gyógyszerárak miatt 125 nyugdíjas . részére adtak ki közgyógyszer-elllátási .igazol­ványt. Népszerű a városban az időskorúak klubja, vala­mint a szociális étkeztetés és a házi szociális gondozás. Az említett kedvezmé­nyekről persze csak azok a kevesek nyilatkoztak pozi­tívan, akik igénybe veszik. A válaszadók többsége, egé­szen pontosan 73,7 százaléka ugyanis még semmiféle se­gítséget nem kért. Elmond­ták azonban — ha már meg­kérdezték őket —•, hogy nem alamizsnát várnak a társa­dalomtól, hanem olyan nyug­díjat, amiből szerényen, de tisztességesen meg lehet él­ni. Amikor a kérdezők ér­deklődtek, mennyi nyugdíj­ból tudnának optimálisan megélni, a válaszok roppant szerények és reálisak vol­tak: úgy 5 és 7 ezer forint között már ki lehetne jön­ni... Az encsi pártbizottság munkabizottsága javaslato­kat továbbított a testületi ülés elé a felmérés alapján. Javasolják többek között, hogy — minden körülmé­nyek között — meg kell ál­lapítani a legalacsonyabb nyugdíj, illetőleg segély ösz- szegét, amely a szolid meg­élhetést biztosítja. Ugyan­így meg kell állapítani a legmagasabb nyugdíj össze­gét is és ne adjanak mun­kavállalási engedélyt azok­nak, akik magas nyugdíjat kapnak. A munkalehetőség maradjon meg a kisnyug­díjasoknak. Indokoltnak lát­szik az országos szintű nyugdíj-érdekképviseleti szerv létrehozása. A munka­helyek törekedjenek arra, hogy nyugdíjasaikkal ne sza­kadjanak meg a tartalmas kapcsolatok. Erre egyébként a munkahelyi MSZMP alap­szervezetek tagjainak figyel­mét külön felhívják.

Next

/
Thumbnails
Contents