Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-21 / 170. szám

1989. július 21., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hosszú vajúdás után Óvoda Ez év februárjóban irtunk lapunkban a dédestapol- csányi óvoda hányatott sorsáról. Mintegy négy éve keid- ték a már meglevő, két csoportszobái épületet bővíteni úgy, hogy még egy stobái építsenek hozzá és nagyobbra alakítsák a konyháját. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy a toldás-felújítás olyan lett mint egy állatorvosi ló — a ross* beruházás minden kínját-kcservét magán viselte. Hogy csak néhány dolgot említsünk: társodolmi munká­ban kiásták az új helyiségek alapját, amiért aztán egy kisiparos vette fel a pénzt (igaz, később visszafizette). Két éve pedig egy olyan szövetkezetét bíztak meg a be­fejezéssel (a kazincbarcikai Innovezet), amely sem refe­renciával, sem kapacitással nem rendelkezett egy akkora munka befejezéséhez. A végén a beruházó tanács és az építők között kenyértörésre került sor - a félig kész épü­let olyan állapotban maradt, mint amit belülről bomba­támadás ért. Többen - köztük a volt tanácselnök - be­látták, hogy hibáztak, a nagy kérdés az volt: ki hajlandó ilyen állapotban átvenni és befejezni az épületet? Köz­ben Ígéretek is elhangzottak, hogy augusztus 20-án át­adják az óvodát.. . A napokban levél érke­zett szerkesztőségünkbe. Meghívó júlltus Ilire, az óvoda műszaki átadására. Ez igen, végre valami jó. ami­ről nem szabad lemaradni! Gyúró Zsuzsa, a.z óvoda vezetője kialvatilan. Nem­csak az éjszakai ég zengés­től. hanem alvás helyett is izgult. Mert ami elkészült, az gyönyörű — múltat kör­be —. de kérdés, miit szól­nak az átvétel-átadás szak­emberei ? Az épület már kívülrőll is impozáns látvány. Az egyik végén lépcső vezet a tető­térbe — ezt könyvtárnak alakítják ki. A fehér ház belső része tartogatja az igazi meglepetést. Szinte hi­hetetlen. hogy a nagy te­reimben — amit később har­monikaajtó választ majd szét — januárban még. egy hatalmas árok húzódott. A folyosón botladoztunk az otthagyott építési anyagban, törmelékben; a falaikból csúnya vezetékek csüngtek ki. Most minden a helyén, a plafonon ízléses lámpák, a faiak üdítő Világosra fest­ve. és- ott állmaik már az apró székek, az óvodai vi­dám-piros bútorok. Kész csoda, ami iitt töntén/t! Lukács László, a helyi gazdasági-műszaki ellátó. szervezet vezetőije láthatóan elégedett. Három ezermes­ter szakemberük és egy kő­művesük hozta helyre az épületet, amelyik munkával nem bírtak, azt kisiparosra bízták. Igaz. az óvoda mi­att kicsit elhanyagolták a többi feladatukat, de majd behozzák! Demeter Gyula március elejétől tanácselnök Déde- se.n. Azt mondja, egy hó­nappal a munkába lépése után gyorsultok: fel az, ese­mények. Kaptak egy kis pluszpénzt a megyei tanács Vb-tői a befejezésre — no és az is kapóra jött. hogy bizonyos szabályzók január elsejétől kedvezően változ­tak. Ekkortól bízhattok meg a helyi — tehát jól szem­mel tartható — gameszt a munkával. A szabályok ér­telmében majdan áfa-visz- szaitérítéaré is számíthatnak, az nagyjából 50—60 ezer fo­rint, lesz. De ne feledkezzünk meg a dédestapolcsányiakról sem! Igaz. hogy egy időre elment a kedvük a társadalmi mun­kától — látván, hogy ami!t dolgoztak, azért egy kisipa­rosnak fizettek —. de ismét összefogtak községük érde­kében. Volt, aki ingyenfu­vart vállalt, mások üvegez­tek, villanyt szereltek, térí­tés nélkül. Folyik az átadás-átvétel. Havasi László építésügyi előadó napról napra ellen­őrizte az egyes munkákat, így látszik, nincs meglepve a jó minőségtől. Tudniiűllli'k, hogy a falaik úgy állnak, ahogy kell, a festés szép, a csempék a helyükön. A Kö­jál barcikai munkatársa — bár feljegyzéseket készít — szintén elfogadja az épüle­tet. Néhány dolgot kifogá­sol. de mert ő is régóta fi­gyelemmel kíséri az építke­zést. és láthatóan örül a ha­talmas és pozitív fordulat­nak. elégedetten távozik. Készít egy kis hiánylistát, tudja, biztos, hogy időben minden a helyére kerül. Hogyan tovább? — fag­gatom az óvoda vezetőnőjét, és a lendületes, lelkes fiatal tanácselnököt. Jó egy hét múlva a két új terembe költöznek az ovisok. azután megkezdik a régi szárny felújítását. Szeretnék, ha augusztus 20-ra, vagy szep­tember 1-ire ,az emeleti könyvtár és az óvoda is úgy működne, mint tervez­ték. Mert; már mindkettőt várja a község. Az eddig ötven férőhelyes óvoda im­már hetvenöt gyereket fo­gadhat — a teljes befejezés után. Végül említik a kellemet­len dolgot. Nem hagyják magukat, már be ,is perelték a barcikai szövetkezetét. Most különösen kell min­dem forint, a,miit szerintük jogtalanul vettek fel a ha­nyag építők, mert azt ter­vezik. végre megoldják a dédesiek víz- és csatorná­zási gondjalilt... M. Szabó Zsuzsa Űj munkahelyek továbbtanulással u,m üveggyári ajánlatok fiataloknak Június 20—tói részvénytár­sasági formában dolgozik — új nevén — a Painnoinglas Ipari Rt. Miskolci Üveggyá­ra. Olyan időben történt a változás, amikor a miskolci gyár piaci pozícói nagyon jók. Termékeiknek negyven százalékát jó áron tudják eladni nyugati piacokon. Legtöbbet Olaszországba ex­portáltnak, de jelentős mennyiségű, anyagában szí­nezett, hengerelt üveget ad­nak el Ausztriában és az NSZK-ban is. Kárpátaljáról bartelcsere keretében fát és papírt kapnak az üvegért, amelyet főként az exportcso- magolásinál hasznosítanak eredményesen. A karcagi, az orosházi és a miskolci üveggyár nemré­giben egy újfajta, rendkívüli tetszetős és több jó tulaj­donsággal rendelkező üveg­fajtát fejlesztett ki. az euro- bromzot. Május óta ezt az üvegfóleséget Miskolcon gyártják és ezzel — mivel kiszűri az ultraibolya suga­rakat, valamint alig engedi át ,a meleget — új piacokat találtak, a napfényes vidé­keken, így Szaúd-Arábiában. az arab emirátusokban ... A miskolci üveggyártók ezt a piaci és gazdasági fel­szálló ágat szeretnék jól ki­használni a következőkben is. Ennek egyik alapvető fel­tétele, hogy egy új. jól kép­zett szakembergárdát nevel­jenek ki maguknak. Rendkí­vüli előnyös feltételeket ígér­nek gimnáziumot, szakkö­Magam is azok közé tar­tozom. aki kisebb bajnak tartja azt, ha a hírközlő szervek néha elvetik a suly­kot, mintha a cenzúra (ön­cenzúra) szült írásokkal un­tatnak bennünket. Mégis vannak olyan jelenségei;, amelyeket szóvá kell tenni, még -akkor is. ha ez nem népszerű feladat, és joggal általános az -a vélemény, hogy a sajtó most is, akár­csak annak idején, Nagy Imre reformjai mellett az elvárhatónál magasabb szinten és nagyobb bátor­sággal áll helyt. A Magyar Televízió két alkalommal is .leközölte azt a riportot, amit Zwack úr­ral, a híres likőrgyárossal készített. Nekem Zwack úr­ral nincs semmi -bajom, sőt becsülöm azért, mer-t kint volt ereje ahhoz, hogy újra felkapaszkodjon, tőkéssé váljon. Ö a riporter provo­káló kérdéseire is igyekezett -mértéktartóan válaszolni, ami jó ideig sikerült is .ne­ki. A riporter azonban nem nyugodott, úgy érezte, annál jobb a riport, minél élesebb. Így aztán a végén megálla­podtak abban, hogy a likőr­gyár államosítása jogtalan volt. hiszen nem fizetett ér­te a magyar állam, ezért Zwack úrnak visszajárna a volt -gyára. Az első adást még elnéz­tem. az ismétlés már ko­moly, és az utólagos -kor­rekció hiánya súlyos hiba volt. Az államosítás, vagyis a gyárak és a nagybirtok államosítása jogos forradal­mi cselekedet volt. Azt iga­zolta. hogy a tőkések és a nagybirtokosok nem tettek semmit a kor színvonalához igazodó társadalmi reformok terén. Ha az urak egy kö­zép-európai népet ázsiai szinten tartanak, ha a 20. században középkori viszo­nyokat tartanak fent, akkor a végre felszabadított nép­Unicum Kikhez forduljon Zwack úr?-nek joga, sőt kötelessége a nagytőkék és a nagybirtok ellenszolgáltatás nélküli ki­sajátítása. Tehát nem a ma­gyar mépet, hanem a koráb­bi uralkodó osztályt kell felelőssé tenni az ellenszol­gáltatás nélküli államosítá­sért. Ha Zwack úr és osztálya úgy gondolkodott volna a demokráciáról, a munkások jólétéről, ahogyan a riport­ban vélekedett, nem került volna sor államosításra, leg­alábbis nem a likőrgyára­kéra. hanem megelégedtek volna a bankokkal, -a -nehéz­ipar óriásaival. Demokrati­kus országokban nem kerül sor séholl a kártérítés nél­küli államosításra, a szinte mindenre kiterjedőre még kevésbé. Ha Zwack úr kár­térítésre gondol, akkor a régi rend uraihoz, tőkései­hez forduljon a panaszával. Ök provokálták ki az általa jogellenesnek minősített el­járásokat. Az más lapra tartozik, hogy az államosítást túlhaj­tottuk. államosítottuk a kis­vállalkozásokat, a saját munkám alapuló nagyobb parasztgazdaságokat is. Ezek során valóban történtek jog­talanságok, amiért elsősorban ugyan a hatalom akkori bir­tokosai a felelősek, de nem­csak ők, hanem a régi rend­szer is. Ha egy országot az indokoltnál évszázadokkal tovább tartják urai a közép­korban, szükségszerűek a túlkapások. Ezekért, no meg az 1945 után tévesen elkö­vetett hibákért, bűnökért az itt maradt magyar nép negyven éven keresztül fi­zetett, most is fizet a fe­lelőtlenül felvett adósságo­kért, és nem mondhatja, hogy fizessék ki azok. akik jogtalanul, hatalmukkal visszaélve felvették és elköl­tötték azt a pénzt. A ,nép nem mondhatja azt, amit Zwack úr: akit jogellenesen megkárosítottak, azt kárta­lanítani kell, mert ezt kö­vetéi! meg a jog. Mert any- nyi pénz. -amit 40 év hibás gazdasági gyakorlata elher­dált, nem fog rendelkezésre» állni még a következő évti­zedekben sem. A magyar népnek azért is több joga van a hibák fel- hánytorgatására, mert azt, amit Zwack úrtól az ő -ne­vében elvettek, -nem az ő javára hasznosították. A kártalanítás nélküli államo­sítást csak az indokolja, ha valóságos társadalmasí­tás történik. Sajnos, nem ez -történt, mert a volt tőkés tulajdonos helyett nem a társadalom, -hanem egy dik­tatórikus rendszer állami bürokráciája gyakorolta a hatalmat. Ennek lett aztán a szükségszerű következmé­nye. hogy a Zwack úr volt gyára az államosítás után sokkal kisebb hatékonyság­gal működött, mint koráb­ban. Ebből azonban nem az következik, hogy a gyárat Zwack úréknak kell vissza­adni. vagy- egy másik „jó tőkésnek” olcsón eladni, ha­nem az, hogy igazi társa­dalmi tulajdonba kell venni. Ezért nem re-tőkésítésre. hanem a tulajdon érdemi társadalmasítására van szük­ség. Ne a múltba menjünk vissza, aminek lehetetlensé­gét és értelmetlenségét ma­ga Zwack úr is jól tudja, hanem a jövőbe, tehát előre. A társadalmasításnak ta­lán az a legnagyobb aka­dálya, hogy a társadalmi tu­lajdon az emberek tudatá­ban -a bürokratikus állami tulajdonlással, a gyenge ha­tékonysággal, az alacsony bérekkel azonosult. A mo­dern társadalmakban jelen­leg mái' a tőiké jó kéthar­mada jól gazdálkodó társa­dalmi tulajdonosok kezében van, és ők terjeszkednek a magántőkések rovására. Ma az Egyesült Államokban a nyugdíjpénztárak tulajdono­si részesedésének a felét sem -éri el a magántőkéseké, az ezredfordulóra a harma­da sem lesz. A tőkebefek­tetésék átlagos hozadéka jobb a társadalmi tulajdon, mint a tőkés magántulajdon esetében. Tehát ha mi azon törjük a fejünket, hogy vissza kellene adni a gyára­kat a magántőkéseknek, vagy akárcsak azon, hogy nekik kellene potom áron eladni, akkor nem előre lép­nénk, hanem hátra. Ez vol­na aztán az igazi magyar unikum. (MTI—Press) Kopátsy Sándor Üvegöntés zépiskolát, vagy szakmun­kásképzőt végzett, a 18. életévüket betöltött fiatal­embereknek. Szeptembertől kétéves képzést szerveznek gyártó, feldolgozó és meós munkakörök betöltésére. A gyáriak bármilyen szakmá­val rendelkező fiatalok je­lentkezését elfogadják, akik kedvet éreznek a friss pálya- módosításra. Egyetlen kikö­tésük van csupán: új kollé­gáik öt éven belül ne akar­janak a munkakörüktől és a gyár profiljától eltérő főis­kolán, egyetemen tanulni. A szakirányú továbbtanulást természetesen támogatják. Az üveggyár munkásai fo­lyamatos műszakban dolgoz­nak, ezt és a szakértelmet magas fizetéssel honorálja a gyár. A képzés ideje alatt a tanulók bére nem lehet 9 ezer forintnál alacsonyabb, aki szorgalmas és a tanul­mányi eredménye is jó. en­nél többet kereshet. A jelentkezőknek orvosi alkalmassági vizsgán kell átesniük, csakis egészséges fiatalok dolgozhatnak a kü­lönleges technológiájú üzem­ben. A fiatalok jelentkezését augusztus 15-ig várják a miskolci üveggyár személy­zeti és munkaügyi osztályán. (Gábor Áron u. 42., megkö­zelíthető a 21-es, a 33-as és a 36-os autóbuszokkal.) Mivel a gyárban sok fia­tal dolgozik, megteremtették a sportolási lehetőségek szá­mos módját: van futballpá- lya, teniszpálya, röplabda- pálya. Nyaranta pedig min­den második munkás üdülni mehet Balatonalmádiba, Le­ányfalura, vagy Hajdúná­násra. a gyári üdülőbe. „Összkomfortos” község lesz Aggtelek Járda, közforgalmi út, vil­lany, vezetékes ivóvíz — már mind kiépült az ide- genforgalimílag is nevezetes Aggtelek községben — saz idén a tervék szerint elké­szül a szennyvíz élvezetesé­re szolgáló rendszer is. Ez­zel „összkomfortos” telepü­léssé válik az ország hatá­rain túl is ismert település. A Borsod (Megyei Tanács támogatásával az utóbbi években egyre több telepü­lés kapott egészséges, veze­tékes ivóvizet. Ehhez képest azonban elmaradt a másik fontos rendszer, a szennyvíz elvezetése. Ehhez természe­tesen hozzájárult a behatá­rolt pénzügyi lehetőség is. így hát kettős öröm, hogy Aggteleken ezt sikerül megoldani. A község szennyvízcsator­na-hálózatának lefektetését és kialakítását 1986-lban kezdték meg. A mintegy 50 millió forintos beruházás során a kivitelezőnek, az Észak-magyarországi Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnak sokrétű fel­adatot kellett megoldani, így többek között bővíteni kellett a már meglevő szennyvízderítőt. A szenny­vízhálózaton kívül meg kel­lett építeni a csapadékvíz- elvezető hálózatot is. Ehhez pedig három víztárolót is ki kellett alakítaná három kü­lönböző hélyen, s meg kel­lett építeni a megfelelő gát- és zsiliprendszert is. A szülkiségies munkálato­kat jelenleg is végzik, s a •terveknek megfelelően, még az idén be is fejezik. A teljes közművesítettség léhetővé teszi, hogy megfe­lelő anyagi lehetőségeik ese­tén a világhírű barlangvi­dék központja, az Aggteleki Nemzeti Parik székhelye ide- genforgalmilag is gyorsabb ütemben fejlődjék, jobban ki lehessen használni a ter­mészet adta lehetőségeket. Ugyanakkor bízvást elmond­hatjuk, hogy ez lesz me­gyénkben talán az első „összkomfortos” község, amely kiépített közműrend­szerével a korszerű telepü­lés mintájául szolgál.

Next

/
Thumbnails
Contents