Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-20 / 169. szám
1989. július 20., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A nyárra is felkészültek Milyen a klíma a miskolci fonodában Nemcsak a télre, a nyárra is mindig kellő körültekintéssel készülnék fel a miskolci fonodában. Ezt telték most is. Csák egy apróságnak tűnő tény: nem mindegy, hogy milyen a klíma a munkahelyeken, az üzemcsarnokokban, a fonal- gyártásnál. A laikusnak ez titokzatosnak tűnő dolog lehet, a szakember számára viszont szigorú törvény. S e törvényt betartani elsőrendű kötelesség. — Persze, ahhoz, hogy minden rendben legyen, meg keilil teremteni a feltételeket — mondja Káló Tibor. a gyár főenergetikusa. Csak így lehet előre jutni, eredményeket elérni, nyugodt körülmények között dolgozni. Ezért a nyári hónapokra váló felkészülés soha nem lehet másodrendű kérdés. A mérce mindig magas, az igény sokoldalú; Még akkor ,is, ha — időnként — igencsak bele kell nyúlni a gyár kasszájába. — Mint már szó volt róla, a fonás elengedhetetlen feltétele a technológiában előírt hőmérséklet és a páratartalom — hangsúlyozza a főenergetikus. E szigorú előírásnak a klímaberendezésék működtetésével tudunk érvényt szerezni. Ha valahol, ükkor itt különösen nagy jelentősége van a karbantartásnak. A gyár — évente — erre a célra (100 ezer forintot költ. De ha egy-egy klímaberendezést felújítanak, az már milliós tétel. Legutóbb teljes felújításra került az úgynevezett C-egység, ami 3.millió forintba került. Egy-egy ilyen nagyjavítás két hetet igényel. A karbantartást, a felújítást gyáron belüli szákemberek végzik, akiknek túlnyomó többsége fiatal. Itt mindenki arra törekszik, hogy legalább kétféle képesítése legyen. A villanyszerelő egyben elektrilkus is például, s ami nem lényegtelen, e szakemberek többsége technikusi végzettséggel rendelkezőik. Mindenki elvégezte a klímagépkezelői tan föl vamot., s nem kevés azoknak a száma sem, akik műszerészként is kiválóan megállják a helyüket. — Az együk legfontosabb munkaterület a villamosság — mondja Káló Tibor. — Bonyolult műszerekkel dolgozunk, olyan méréseket végzünk, amihez tudás, fel- készültség kell. A klímaberendezések javításakor igen gyakran — a körültekintés mellett — leleményesnék kell lenni ahhoz, hogy a legoptimálisabb feltételeket tudják kialakítani. Nem ok nélkül dicsekszik munkatársai felkészültségével, szakmai tudásával, s nem utolsósorban szorgalmával a főenergetikus. Együttesen és személy szerint is mindenki tudása legjavát adja. A klím-berendezések a külső levegő felhasználásával biztosítják az előírt hőmérsékletet és páratartalmat, ami zimankós hidegben vagy kánikulai melegben 24—26 fok kell, hogy legyen. Mindig a technológia írja elő, hogy milyen legyen a klíma a munkahelyeken, ahol a fonónök keze munkája nyomán, a glé- dában sorakozó berendezéseken készül a fonal kiváló minőségben és mennyiségben. T. F. Ahol a kereslet-kínálat farkastörvényei uralkodnak. Ahol működik a külföldi tőke. Ahol hasznos, ha két-három nyelven tárgyalóképes az eladó és vevő. Igen, a Zsarnai piacról van szó. Ahová bármikor büszkén invitálom vendégeimet. mert charme- ja van, mert a világon sehol nem találkozik a lengyel—csehszlovák—NDK —szovjet—osztrák—román és legújabban a török árukínálat a magyar kereslettel. Természetes magyar áru is van, és ami igen tetszik, mindennek van ára. Az a félig rozsdás lakat, amelyikhez kulcs sincs, négy forint (kikiáltási ár), és szinte biztos, hogy valaki kettőért elviszi valamikor. (Mielőtt bárki félreértené, távol áll tőlem a cikizés, mert túl azon hogy sajnos van aki igen örül, ha 80 forintért tud venni egy pár használt félcipőt, azért sem szeretném, ha félreértenék mondandómat, mert végre valami, amit mindenki komolyan vesz.) A hangosbemondó magyarul közli, hogy eztán minden hétköznapon 6— 14-ig lesz piac. Idegen nyelven nem közli. A külföldiek vagy megértik vagy megérzik, de biztos itt lesznek. Néhány perc múlva arról tájékoztatnak, hogy a 4ezerkilencszáz- mittudomén mikori tanácsi rendelet alapján azok ellen az elárusítók ellen, akik nem tartják tisztán, rendben az elárusítóhelyük környékét, eljárást indít a piacfelügyelőség. Ezúton közlöm, hogy. n 96/1989. Bérezés rendelt alapján én földmunkagépeket indítanék a piacra, hogy az a rengeteg pocsolya és sártenger végre eltűnjön a piacéról, majd betonnal beburkolnám az egészet, ha már pénzt szedek érette eztán naponta. Néhány szó a felhozatalról. Betört a török áru is. Az Isztambul feliratú trikó 200 Ft, amelyiken Istambul van, az 250 Ft. Boss, Lacost feliratú zokni párja 40 Ft, de nem enged az eladó, mert inkább akkor a fejére húzza. (Egyébként megéri, mert csak a harmadik mosás után néz ki úgy, mint a huszártiszt kapcája, vesztett csata után.) No, lesz ez még másképp is, olcsóbb is, mivel mostanság (miután Bécset és környékét már rendbetettük) török barátaink zsebébe hordjuk a valutát, hálából azért, hogy (amikor pár száz éve volt az a balhé velük) itt hagytak bennünket. Rágondolni is rossz, mi lenne, ha még most is a nyakunkon ülnének és úgy kellene élnünk, mint nekik, a Bosporus környékén. A szombati piac igen erős volt kulcstartóból. Marlboro-, Mercedes-, Fiat-emblémákkal már húszért kínálták, de tizenötért vinni lehetett. Többek között azt imádom itt, hogy néhány árucikknél 25—30 százalék engedményt is kicsikarhat az ember, ha elég ügyes. A 23 cm hosszú, zöld színű gumikrokodilt például 30- on indította az eladó. Mondom 20! Mondja: nyet! Mondom: dva szumma tri- cáty. Valószínű, a latin beszúrás miatt gondolkodott kissé, majd megrázta a fejét. Erre én halálos nyugalommal fölemeltem 3 darab egyenként 23 cm hosszú, zöld színű gumikrokodilt bal kézzel és jobb kezemmel 50-et mulattam, halkan, de érthető határozottsággal hozzátéve, hogy: konyec biznic! Sikerült! Ennyiért már vihettem. Néhány méterrel odább ötlött szemembe a „popielniczka uniwersalna” felirat, ami (ha lengyelről lefordítjuk) univerzális hamutartót jelent és úgy néz ki, mint egy kis Ufó, aminek a fedele fölnyitható (célszerűen) és bele lehet hamuzni, sőt a fedélen belülről egy kis lemez úgy van kialakítva, hogy arra rá lehet tenni a cigarettát (ha már a hamut levertük) és az egészet kézben lehet tartani. Ha befejeztük a hamuzást és lezárjuk a fedelet, zsebre is vághatjuk az univerzálist, vagy jó messzire elhajíthatja az, akinek nincs egyáltalán humorérzéke, bocsánat üzleti érzéke. Mert ezt legalább három vámon áthozta az eladó, megérezve, hogy a kibontakozó félben (negyedben) lévő magyar gazdaság még nem tud ilyen praktikus, nélkülözhetetlen cikkek gyártásával foglalkozni, ugyanakkor lehet, hogy tömegigényt kell kielégíteni. Természetes, ebből is vettem 25 százalék árengedményt kicsikarva, ami 5 forintot jelentett és elgondolkoztam azon, mi pénzt foghatnék, ha negyvenezer darabot hozott volna magával az eladó (és lenne bátorságom invesztálni!). A Pierre Cardin- övekböl (100 Ft és nem biztos, hogy eredeti) nem vettem, mert olyan rövid volt, hogy csak a nyakamat érte körül, viszont az Adidas már jó volt és azt 40-ért sikerült megszereznem. Nem egy kormánykitüntetés átvételekor is megfelelő övről van szó, de negyvenért mi a fenét akarok?! A legnagyobb összegű vásárlásom egy barna színű foci volt (otthon majd körbe rakom zöld gumikrokodilokkal), amit 250- nél olcsóbban nem akart ideadni a viszonteladó. Kemény volt, mintha a Bos- nyák térről jött volna. Persze én se buktam meg polgazdból, és csak akkor fizettem ki, miután lassan, komótosan ismét körbejártam a piacot. Addig is romlott a forint. Bérezés József 1# -k. A 30 százalékos béremelés mindenkire vonatkozik Egy panasz kapcsán Az „eltűnt" béremelés nyomában Ki, mennyit és mikor — az egészségügyben Felháborodott hangú levél Elkeseredett hangú levelet nyomott kezembe minap gyermekorvosi rendelőnk asszisztensnője: „Nap mint nap olvassuk az újságban, halljuk a rádióban a pedagógusok bérkövetelését. Felmerül bennünk a kérdés: velünk, egészségügyi dolgozókkal mikor foglalkoznak majd? M'i sztrájkot nem folytathatunk, a gyermekrendelőket egy napra sem lehet bezárni. Hinné-e valaki, hogy tíz-húszéves munkaviszonnyal asszisztensnőink 5000—5500, főiskolát végzett védőnőink pedig átlagosan 6000—7000 forint bruttó fizetést kapnak. Szeretnénk tudni, hogy menynyi az »átlagos értelmiségi« fizetés. Ügy érezzük, minket is megillet a tisztességes bér.” A miskolci, III. kerületi gyermekorvosi rendelő asz- szisztensei, védőnői. — Gondoltuk — mondja Dávidné Szabó Zsuzsa kolléganői .nevében is —, hogy a sajtóhoz fordulunk panaszunkkal. Nem is olyan rég, az influenzajárvány idején jártak itt újságírók. Bizony, sok embernek okoz kellemetlenséget ez a betegség. Most azt szeretnénk kérni, hogy a mi „bajunkkal” is foglalkozzanak. — Tavaly ősszel a kormány ígéretet tett az egészségügyi dolgozók bérének rendezésére. A „csomagtervben” átlagosan 30 százalék szerepelt, s mindezt három év alatt szeretnék megvalósítani. Tavaly, többek között a röntgenesek, a laborosok és az aneszteziológusok fizetését emelték meg. Idén a háromműszakos fizikai szakdolgozók, a betegágyak mellett tevékenykedők bérének rendezése volt tervbe véve. Jövcee az orvosok, a gazdasági és adminisztratív dolgozók fizetése nő meg. Viszont a miénk, a nem fizikai szakdolgozóké, az asz- szisztenseké, a védőnőké, akiknek nagy része főiskolát végzett, és a házibeteg- ápolók bérének rendezése kimaradt a „csomagterv- iből”. Igaz, július 1-jétől 11,7 százalékkal emelték a fizetésünket. de úgy érezzük, hogy minket is megilletne a 30 százalék. A „hiba" az elosztásban keresendő Dr. Juhász Barnabás városi főorvostól, az egészségügyi osztály vezetőjétől kértünk felvilágosítást. — Szeretném leszögezni — mondja —. a „csomag- tervben” szereplő 30 százalékos béremelés mindenkire vonatkozik, tehát a wem fizikai dolgozóikra, az asszisztensekre és a védőnőkre is. Ez év július elsejéig ebből — városi szinten — 18 százalék valósult meg. Részleteiben így néz ki: tavaly október 1-jén összesen 180 egészségügyi dolgozó bére emelkedett meg. A legkisebb összeg orvosok esetében 2500, szakasszisztenseknél pedig 1500 forint volt. Ez a béremelés elsősorban a hiányszakmákra vonatkozott, tehát a labor, a röntgen, az aneszteziológia és a kór- bonctan területén dolgozókat érintette. — Az idén. január elsejétől megemelkedtek az ügyeleti és készenléti díjak, éves szinten a városra vonatkoztatva 6 millió forinttal. — 1989. július elsejétől pedig mintegy 800 dolgozó — a hárommüszakos fizikai szakdolgozók, azaz a betegágyak mellett tevékenykedő nővérek — fizetése átlagosan 2000 forinttal nőtt meg. a többiek (leszámítva azokat. akik már tavaly októberben béremelést kaptak) fizetése pedig havi 785 forinttal emelkedett. Az intézmények, a dolgozók számát figyelembe véve, arányosan kaptáik az összeget. A differenciálásra, hogy valójában ki. mennyit vehetett kézhez, már ott került sor. — Így történhetett meg az, hogy amíg a Semmelweis Kórház és Rendelőintézethez tartozó asszisztensek és védőnők fizetése átlagosan 1600 forinttal emelkedett július 1-jétől, addig a vasgyáriaké csak 900 forinttal? — Pontosan. A Vasgyári Kórházban szélesebb volt az elosztás köre. mivel itt, a gazdasági és adminisztratív dolgozók bérét is megemelték, ami központilag csak jövőre volt tervbe véve. A konkrét elosztás dolga. mint említettem, az intézmények belügye. Nyilván a jövő évi béremelés náluk a többieket is érinti majd. Cz. B. Sárospatakon Tisztes búcsú a tehótól Mindössze három évig volt érvényben az 1986-ban bevezetett településfejlesztési hozzájárulás, közismert rövidítéssel a teho, amely azonkívül, hogy a lakosság körében nem örvendett népszerűségnek, gazdasági tekintetben sem felelt meg a hozzá fűzött reményéknek. Így aztán szép csendesen meg is szűnt 1989. január 1-jévöl. Ez lett a teho sorsa Sárospatakon is, de amint a legutóbbi tanácsülésen beszámoltak róla, a számára rendelt idő alatt tisztességgel „helytállt”. Annak idején ugyanis a tanács illetékes szakosztálya — a lakosság többségének egyetértésével — főképp a külső városrészekre határozott meg „tehós” feladatokat: az Újtelepen utcaikorszerűsítést. Kispalákon szennyvízátemelő, Apróhomok és Dorkó- tanyán az ottani lakosság ivóvízzel való ellátásához gerincvezeték, Bodroghalá- szon és Végardón pedig ravatalozó építését. Ezek a munkálatok annak rendje-módja szerint elkészültek, illetve a közeljövőben befejeződnek. Olyan nagy értékű fejlesztésekről van szó, amelyeket csupán a tého-bevétélékből nem lehetett volna megvalósítani, ezért a városi tanács költségvetésének állami bevételeiből jelentős összeggel kiegészítette.
