Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

1989. július 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 HsÉliuny-tnel és az DTP Megállapodás a hitelezésről Az újságodban .sorra je­lennék meg (különböző hir­detéseik, melyek biogiliszta-, i 1 letv e g i lisata'huimusz-tér ­melósre biztatják a vállal- Ikozó kedvű állampolgáro­kat. Ott az is olvasható, hogy: „OTP-fedezet biztosít­va.” Hogy a hitelintézet mit szól az ingyenes reklámhoz, az kiderült .az elmúlt hét péntekjén, amiikoris véle­ménycserére hívta az OTP B.-A.-Z. Megyei Igazgatósá­ga a biogii.Mszta-, illetve a gili'sztahumusz-terrnelőket. Ennek .legfőbb olka, hogy a mezőgazdasági vállalkozók körében tömegessé vált a fenti tevékenységet folytatóik száma, s a vállalkozók majd’ münden esetben OTP-köl- csönnel kívánják tevékeny­ségűiket finanszírozni. A hi­telintézet egyre inkább nem látja biztosítva, hogy a köl­csönök egyszerű úton, a ha­táridőiket betartva térülnek majd vissza. S félő, hogy e helyett a hosszadalmas, ke­zesektől való behajtásra kell majd kényszerülni. 1989. január 1-től napja­inkig mintegy 230 millió kölcsönt folyósított az OTP gilisztáhumusz és biogillisz- (a termelésére! Amennyiben ez a tendencia tovább foly­tatódik, kénytelenek lesznek a hitelfolyósítást leállítani. Ezt megelőzendő. hívták meg a kistermelőket koor­dináló megyei szakcsopor­tok, részvénytársaságok, kft.’-k 13 képviselőjét, hogy egyfajta megállapodás szü­lethessen ebben a kérdés­ben. A kétórás beszélgetésen több minden kiderült e „biztos üzletről”, hiszen, mint például az Extraprém Szakcsoport egyik képvise­lője elmondta, fantasztikus számokról és meggazdago­dásokról hallani. A valóság? A váillalkozás során — hogy a hiteleiket vissza tudják fi­zetni — sorozatosan giliisz­Barlangtani konferencia Magyarországon AGGTELE ” 'll.: taeladá'sra kényszerülnek — melyet csak kisebb-nagy óbb csalásokkal tudnak megten­ni — a termelők. Ezért isza- iporodnaik országszerte az ilyen jellegű bírósági ügyeik... Az OTP-nek is vannak azonban aggályai. Szerintük ugyanis előfordul, hogy csu­pán 7—í! hónapig működik egy-egy szakcsoport, lefö­lözve a termelőktől a 15— 18 százalékos hasznot, majd néhány hónap múlva, szak­értelem hiányában, vagy taktikai okokból, feloszlat­ják a szakcsoportot, miköz­ben tagjai tönkremennek, óriási törlesztési kényszer­rel a vállukon. Mivel fizet­ni. nemigen tudnak, az OTP kénytelen hosszadalmas úton a kezestől követelni a köl- csönfizetést. A véleménycsere végére a I jelenlevők a következőkben állapodtak meg (melyet au­gusztusiig még tovább egyez­tetnek) : az OT.P a továb­biakban is folyósít 100, il­letve 200 ezres kölcsönöket, 16, illetve 24 hónapos idő­tartamra, ám a szakcsopor­toknak a termelési szerző­désbe bizonyos garanciákat kell beépíteniük. Így példá­ul kezességet kell vállalniuk a kistermelőkért, garantál­niuk kelll. hogy egy év alatt a termelő a kölcsön 30 szá­zalékát visszafizeti. A továb­biakban még, a kistermelő köteles hitelfedezeti biztosí­tást kötni a Garancia, vagy az Állami Biztosítónál, shi­telfedezetét köteles az ingat­lanainak telékkönyvével is igazolnia. A fentiek figye­lembevételével remélhetőleg mihamarabb megszületik a megállapodás, mely vala­mennyire szabályozná a bio giillíszjta- és gilisztáhumusz- előállítás terén tapasztalha­tó káoszt, mely már eddig is jó néhány vállalkozót tett tönkre. Nagy Zsuzsanna mar Nagy eseményre készülőd­nek az idén augusztusban a hazai barlangkutatóik. A két évvel ezelőtti, spanyolországi nemzetközi barlangtani kongresszust követően ezút­tal a Magyar Karszt- és Barlangkutató Tár,sutát nyer­te el a rendezvény szerve­zési jogát. Augusztus 12. és 20. között szimpóziumokon, előadás okon, ki á 1 Irtásokon vehet részt Budapesten a több mint ezres létszámú, a világ összes tájáról érkező barlangkutató-csapat. A szervezők arról is gon­doskodtak, hogy nemcsak el­méletben, hanem a {J^akor- latban is megismerkedhesse­nek vendégeik az igencsak változatosnak mondható ma­gyar barlangokkal. A Du­nántúli-középhegység karsz­tos területeinek andezit-, ba­zalt-, Budapest — melyet ■a világ barlangokban leg­gazdagabb fővárosaként em­legetnek — aragon ltokban gazdag hévizes barlangjai nyújtanak majd bőséges ta- nulmányoznivalót a hidro- geológusok, geológusok, vagy csupán a hobbiból hozzánk érkező barlangászok számá­ra. A további két helyszín­nek megyénk ad otthont. A bükki és az aggteleki karszt föld alatti kincseiről valószí­nűleg e nyár után a hozzánk érkező kongresszusi vendégek jóvoltából, fényképek, diák, elbeszélésék segítségével a világ számos helyén tudo­mást szereznek, s remélhe­tő, hogy így még inkább fellendülhet a barlangtur.iz- mus Borsodban. Ehhez azon­ban az kell, hogy a vendé­gek jó benyomásokkal tér­jenek vissza hazájukba. — Milyen fogadtatás vár­ja őket? — erről érdeklőd­tem egy hónappal a kong­resszus megrendezése előtt Salamon Gábortól, az Agg­teleki Nemzeti Park osz­tályvezetőjétől. — Itt, a nemzeti pariknál valóban igyekszünk minél alaposabban felkészülni a kongresszusra. Ennek ürü­gyén több munka elvégzését is korábbra hoztuk. Elsőd­leges feladatunknak azt tart­juk, hogy ha már a terüle­tünkön meg i smer tü hk egy barlangot, az,t valamilyen módon hasznosítani kell, akár hosszú távon is. A hozzánk érkezőik elsősorban a kiépített, idegenforgalmi barlangjainkat ismerhetik — Baradla- —, ám vannak ter­mészetvédelmi céllal és tér­imé szét védeilm i pri or itással hasznosított barlangjaink is. Az előbbi alatt azok érten­dők, melyéket kimondottan a szakmai látogatók, kutatók ■részére teszünk járhatóvá; gondoskodunk a lezárásról, létrákat, az esetleges kötél- tedhniikálhoz szükséges esz­közöket helyezünk el benne. Példaként említhető a Rej- ■belk-zsomböly,, mely egy 74 méter mély, kétalknás bar­lang, s egyedi borsókő-kép- ződményei indokolják foko­zott védelmét. Természetvé­delmi prioritásúnak azokat a barlangokat nevezzük, me­lyeket a már tapasztalt bar­langászok előtt sportolási, vagy bejárási célból nyi­tunk meg. Hozzátenném •azonban, hogy ez utóbbi kettő közül egyik sem üz­let a nemzeti park számá­ra, pedig több minit egymil­liót költöttünk barlangjaink felújítására az utóbbi idő­ben. (Ide sorolható a Kos- suth-barlang ajtajának, a Béke-barlang létráinak, a Földvári Aladár-barlang zár­szerkezetének elkészítése, a Rákóczi -barlang b iztonsá- gossá téltele). — A kongresszus vendégei között lesznek olyan kísérők, családtagok, akik megelé­gednek az idegenforgalmi barlangok látogatásával, s olvasóinkat is ez érdekelheti elsősorban. Történt-e vala­mi a \Baradla-barlang jára­taiban? — Az idén a Baradla-'bav­— Az előző fejezetben leírt kemény telet 1947 ta­vasza követte. Tanár úr, az ön életében hozott-e az új év, az új tavasz változást? — A tavasz, mint eddig minden évben, most is má­jus elsején érkezett meg Szibériába — folytatta visszaemlékezését Nagy László, jelenleg Sárospata­kon élő egykori deportált. — Május közepén az oro­szok elkezdtek hitegetni bennünket, mondván; men­tek haza (szkora domoj). Már a vagonokat is előké­szítették, ám akkor új hír jött, hogy Nagy Ferenc, magyar kisgazdapárti mi­niszterelnök disszidált. Kö­vetkezményeként a vago­nokat leszerelték, s ismét a munka következett. Töb­bet közülünk őrületbe ker­getett ez a bizonytalanság, hogy megyünk-e, vagy ma­radunk. Június 10-e táján aztán újra kezdődött a va­gonszerelés. A vagonokat úgy rendezték be, hogy az ajtóktól jobbra is, balra is két szinten lehessen pi­henni. — Mikor vált biztossá, hogy végre hazaindulhat­nak? — Igazán negyvenhét jú­nius 17-én kezdtünk re­ménykedni. Akkor történt ugyanis a bevagonírozás. Most már emberibb körül­mények közé kerültünk, mint idefelé. A kétszintes vagonokba is mindössze csak ötven embert tettek, s a kocsikat nem zárták le. Étkezés is kétszer volt na­ponta, s minden vagonban a víz állandóan ott állt ve­derben. így utaztunk haza­Fogságom naplója VII. felé. Július 4-én érkeztünk meg Máramaros-szigetre. Itt már magyaros koszttal vártak bennünket. — Ezek szerint véget ért a korpa-korszak? — Szerencsére igen. Má- ramaros-szigetén három napot töltöttünk, ott már naponta háromszor kap­tunk élelmet, sőt dupla adagokat adtak, nyilván az­zal a szándékkal, hogy ha­zaérkezésünkre kicsit fel­javítsák a kondíciónkat. Július 6-án hajnalban in­dultunk tovább, a végállo­más, Debrecen felé. A cí­visvárosba délben érkez­tünk meg, s közben Zá­honyban is, Nyíregyházán is megvendégeltek bennün­ket. Debrecenben átestünk a kötelező orvosi vizsgála­ton, megkaptuk a szüksé­ges papírokat, majd követ­kezett egy kiadós ebéd, s kinyílt a nagykapu. Utol­jára mindenki kapott fo­goly-igazolványt, ingyen vasúti jegyet, és 5 forintot. Bár aznap délig már öt alkalommal is ettünk ki­adós ételeket, én éhes vol­tam. Vasárnap délután 2 órakor kinn álltam a ka­pun kívül, a kezemben szorongattam az 5 forin­tot, néztem, hogy hol ve­hetnék érte ennivalót. Min­den zárva volt. Elindultam az állomásra, s beültem egy Mátészalka felé menő vonatba. Ott étkező embe­reket láttam. Még erőseb­ben elfogott az éhség. Hoz­zájuk léptem az 5 forin­tommal, és enni kértem. Mindenki adott egy-egy combot, egy-egy kalácsot. De a pénzt nem vette el senki. Én meg csak töm­tem magamba, mindent, amit kaptam. Mátészalkára érve, már rosszul éreztem magam. Bár az állomáson ott is kínáltak élelemmel, de én csak pálinkát kér­tem, mert igen rosszul voltam. Kaptam is két fél­decit, az egy kicsit rendbe hozott. Mátészalkáról to­vábbutaztam Fehérgyar­matra. Már este volt, mi­kor odaérkeztem, a sógo- roméknál szálltam meg, majd onnan másnap haj­nalban indultam tovább Újhelybe, ugyanis a csa­ládom altkor éppen ott tartózkodott a nagyszülők­nél. A találkozást — ennyi idő után nem csoda —, nem lehet elfelejteni. Örö­münkben sírtunk, akár a gyerekek. — A hazatérés öröme, s főleg az azóta eltelt négy évtized begyógyította-e önben a sebeket? — Csak részben. A fog­ságom alatt öt-hat láger­ben voltam az Urálon túli körzetben. Sokféle fogoly­lyal találkoztam, volt ott német, román, finn, ruszin, ukrán, még japán is, és természetesen mi magya­rok. Közöttünk legkevesebb volt az 1943-ban, a Don- kanyarban fogságba esett hadifogoly. Belőlük csak egy-kettő maradt mutató­ban. Elmesélték, hogy a százezerből ők a hírmon­dók. A zömük, mintegy 90 százalékuk ott fagyott meg és pusztult el a nagy orosz pusztaságon. Fogságba esé­sük után napokon keresz­tül étlen-szomjan mene­teltek, éjszakájukat a pusz­ta földön, a havon töltöt­ték. Mindig kevesebben és kevesebben ébredtek. Csak a nagy akaraterővel és ki­tartással bírók menekültek meg a pusztulástól. De majdnem hasonló keserves sors jutott nekünk, depor­táltaknak is. Hadifoglyok­nak, deportáltaknak csak­nem a fele jeltelen sírban alussza örök álmát. Az ő sirhalmukra senki nem tett, nem tesz virágot, ko­szorút. S ez ideig beszélni sem lehetett róluk, emlé­kezni sem lehetett rájuk. Amikor mindezekre gon­dolok, az egykori sebek bennem is fel-felszakad- nak. S úgy gondolom, így van ezzel minden egykori fogolytársam, aki onnan, Keletről hazatért. Sebein­ket csak a mulasztások fel­tárása és megszüntetése gyógyíthatja be. De ma még végtisztességre vár ez a háborús nemzedék. (Vége) Hajdu Imre A Baradta-barlang előtti Barlang Szállóban a felújítás után is­mét látható majd a bemutatóterem állandó kiállítása. Augusz­tusra talán elkészül ... lángban teljes rekonstrukci­ós munkához láttunk hozzá, mely 1993-ig fog terveink szerbit tartani. Ez az álta­lános felújítás magában fog­lalja a kábel- és közműcsa­torna elhelyezését — így például rejtve, nem a csepp­kőképződményeiken futnak majd keresztül a cseppet sem esztétikus műanyagve­zetékek —, újrabetonozzuk a járdákat, korszerű világí­tást építünk be — mely már kiküszöböli a lámpafló- ra kialakulását —. lecserél­jük a segélykérő telefonhá­lózatunkat és új WC-t épí­tünk ki a barlangban. Nem kevés pénzt emészt fel majd ez a beruházás, előrelátha­tólag 229 millió forintot! — ,Régebben igen kedvel­tek tvoltak a barlang hang­verseny-termében rendezett könnyűzenei koncertek, il­letve komolyzenei hangver­senyek. A felújítás során er­re is gondoltak? — Rengetegen kerestek minket is az utóbbi időben ebben az ügyiben. Óriási az igény a koncertekre. Gyor­san léptünk is ezért, s az elmúlt héten befejeződött a terem felújítása. Kiszedték a párás levegőtől már jó­részt korhadó padokat, új­rabetonozták a terem nagy részét. Ezt követően prak­tikussági szempontból elő­nyösebb, mozgatható mű­anyag üléseket helyezünk itt el a látogatók számára, s valószínűleg a kongresszus vendégéi már koncertet is hallgathatnak a hangver­senyteremben. A későbbiek folyamán szcenikai, színház- tedhniikai felszereléseik be­építésével igyekszünk majd az akusztikai viszonyokon is előnyösen változtatni. — A föld alatt tehát re­mélhetőleg minden rendben lesz, de a felszínen milyen szálláslehetőségek, milyen látnivalók fogadják majd a vendégeket? — Akik jelenleg Aggte­lekre látogatnak, észrevéhe- tik, hogy a Baradla-barlang beiárata előtt, a Barlang Szálló is teljes felújítás alatt áll. Augusztusra remélhető­leg sikerül átadni, s Jósva- főn a Tengerszem Étterem- szálló is megújul. A kong­resszusi résztvevőket itt, il­letve az igények szerint a kempingünkben kialakított szpeleoykempingünfcben fog­juk elszállásolni. Reméljük lesz érdeklődés az aggteleki karszt külszíni látványossá­gai iránt is. Tanösvényein­ken táblák igazítják el a vendégeinket, a Tohonya- völgyben a huculiméneShez érdemes ellátogatni. Csak igen minimális részét zár­tuk el a nemzeti parknak az érdeklődők elől. Ez egy háborítatlan magterület, bio­szféra-rezervátum. — A szembetűnő, látványos változásokon kívül milyen hosszú távú elképzelések szerepelnek az Aggteleki Nemzeti Park fejlesztési ter­veiben? — Terveink között a fon­tosabbakat említeném, azaz a nemzeti park területén ■folyó flariszfikai és faunisz- tikad tudományos vizsgála­tot, valamint a roppant nagy igényék érdékében folyó banlangterápiás vizsgálato­kat. Ez utóbbival kapcsolat­ban a Kossuth-, a Barad­la-, valamint a Vas Imre- barlang szerepel számítása­inkban. Ám, hogy megfélel- nök-e erre a célna, ezt igen részletes előkutatásokkal, méréssorozatokkal kell bizo­nyítani. A jelenlegi Béke- barlangi terápiás kezelés új formáit kívánjuk majd itt bevezetni, mégpedig gyógy- túrálk — a betegek sétálva töltik a föld felszíne alatta kezelésihez szükséges időt —, illetve a kényszerű nap­pali pihenések helyett, in­kább éjszakai altatás formá­jában. A Béke-barlang jós- vafői szakaszán évtizedek óta folyó terápiás kezelés lesz azonban az egyik fő vonzerő az augusztusi nem­zetközi kongresszus vendé­gei számára is; több szak­embert várurtk ékkor a te­rápiás rész megtekintésére. Nagy Zsuzsanna Csaknem 20 ezer, a világ valamennyi földrészéről gyűjtött pillangó található Szergej Andrejev orosz ács gyűjteményében. Már ,kds- gyermék kora óta hódol e férfiasnak nem mondható szenvedélynek. Gyűjtemé­nyében több ritkaság is ta­lálható: brazíliai morfo, taj­vani aginor memnon. nepá­li butanidisz, fecskefarkú lepke ... Van 22 centiméter szárnyifesztávolságú óriás pillangója, és olyan minia­tűr lepkéje is, melyet csak nagyítón .keresztül lehet lát­ni .. Andrejev gazdag gyűj­teményét a közelmúltban mutatták be a novomosz- kovszki múzeumiban meg­nyílt kiállításon. (APN) Húszezer pillangó m gfiáytai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents