Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

1989. július 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Bemutatkozik a Tisza Cipő 1 keszi gyár új gazdája 1988 nyilván úgy vonul be a magyar bőr- és cipőipar történetébe, mint a ..nagy katasztrófa” éve. Míg 1987-ben másfél mil­liárd nyereséget könyvelhetett el az ága­zat, rá egy esztendőre már 1,1 milliárd lett a vesztesége. Nem csoda, hogy a vál­lalatai közül többen — a Budapesti Bőripa­ri Vállalat, a Minő Cipőgyár — tönkremen­tek. Ez utóbbival együtt a Borsodban mű­ködő tiszakeszi gyár is. Az viszont már in­kább csodaszámba megy, hogy ebben a def- fenzívát sejtető helyzetben megjelenik egy cipőgyár — a martfűi Tisza Cipő —, és épületestől, gépestől megveszi az említett gyárat. Hogy merték, miért tették, egyál­talán: milyen az a Tisza Cipőgyár? Maczó László vezérigaz­gató egy kis gyártörtónet- tel kezdi a bemutatkozást. A martfűi gyárat a világ­hírű, csehszlovákiai Bata- cég alapította 1941-ben. Ak­koriban Cikta Kft. inéven vált ismertté. A háború ide­jén hadi termelést folytat­tak, fatalpú bakancsokat gyártottak a katonáknak. Néhány szám jól tükrözi a fejlődést. 1944-ben hat­száz dolgozó napi kétezer lábbelit készített a Tisza- partj Martfűn, napjainkban a több telephelyű és immár ötezer embert foglalkoztató nagyvállalat naponta 36—40 ezer párat. Az 1950-foen végrehajtott államosítás nem törte meg a fejlődést, ami különösen a ’70-es, ’80- as évek között volt erőteljes. A későbbi szerény lehetősé­gek ellenére is elmondható, a közepes európai szintnél valamivel még mindig jobb a vállalat. Amely egyébként a magyar cipőipar legna­gyobb cége — a hazai ter­melésnek 20, az árbevétel­nek pedig 25 százalékát ad­ja! S hogy mi is a Bata-elv lényege, mitől lett valóban világhírű a cég? Egy szóval megfogalmaz­ható: az érdekeltség vitte magasra a Batát. Gyáraik­ban minden műhely önálló gazdálkodó egység volt — saját termelési és anyag­gazdálkodási teivvel. A se- lejtet büntették, a jó minő­séget honorálták. A megta­karítások révén megmaradt pénz jelentős részét vissza­kapták a munkások — volt, aki 30—40 százalékot vitt haza az előző éves bérén felül. — A hetvenes évek ele­jén vettük elő ezt a mód­szert — mondja Maczó László, — látható, hogy nem öntöttük ki a gyereket a fürdővízzel. Sajnos azon­ban a bérfejlesztést közpon­tilag annyira megkötötték, hogy szemben a Babákkal, mi csak 3—5 százalék pluszt adhatunk a megtakarításo­kért, s ez nem igazán ösz­tönző. Más területeken azért ér­vényesítik a régi-új elveket: a fizikai dolgozók 84 száza­léka teljesítményben dolgo­zik. az összlétszámnak csak 15 százaléka lehet a nem fi­zikai — ilyen posztra csak vezérigazgatói engedéllyel vehető fel új ember. Nem autardhiára való törekvés ez, mondja a szakember, volt már, hogy elengedte a gyeplőt, s bizony, az admi­nisztráció gyors szaporodás­nak indult... Egy cipőgyár ideológiája •gj í s ■. 's ** > V \ . ÖS SÄ Talán furcsán hangzik, de Martfűn azt vallják, sa­ját ideológia szerint termel­nek. Eszerint ők gyártják a legolcsóbb cipőket (Í0—20 százalékkal alacsonyabb áron. mint mások), és kitű­nő minőségben. Alapé,Ivük a mind jobban terjedő ..több lábon állás”. Ez azt jelenti, hogy a .mintegy 50 holdon elterülő martfűi gyár-komp­lexumban (a Bata-élvne' megfelelően), van egy gumi- és műanyagtalp-gyár. ami a hazai cipőipar talp-szükség­letének 70—75 százalékát adja. Ehhez kapcsolódik egy fémszerszámgyártó üzem, amit rövidesen kü Iföldi .tőké­vel bővítenék. Tehát a háttér­ipar bajaitól jórészt igyek­szenek függetleníteni magu­kat. Az említett gyárak, üzemek mellett természete­sen ott vannak a hatalmas munkacsarnokok, ahol felső­részeket szabnak, varrnak, összeállítják a cipőket, majd csomagolás után szállítják a készterméket — vasúton, vagy autón, ki hogy kéri. Még néhány dolgot el kell mondani a vállalatról. Min­dig is híres volt arról, ho­gyan gondoskodik dolgozói­ról. Van a törzsgyárnak sa­ját bölcsődéje, óvodája, 300(!) szolgálati lakása. Az elmúlt tíz évben harminc­millió forintot kaptak a dol­gozók kamatmentes kölcsön forrná j ában lakásgond j u k megoldására. A város kul­turális kiadásainak 90 szá­zalékát. a Tisza Cipőgyár fe­dezi, amelynek három üdü­lője is van. A központi üze­men kívül Kunszentmárton- ban, Mezőtúron működik gyáruk, 11 tsz-ben pedig 1100-am varrnak nekik ci­pőfelsőrészt. Tavaly nyeresé­gük (főként az év eleji készletátértékelés miatt) 350 millió forintról 180 millióra csökkent. Mégis úgy döntöt­tek: megveszik a tiszakeszi volt Minő-gyárat... így ke­rült a borsodi cég május 22-én a tulajdonukba. Mégis vállalták Ez bizony elég furcsa. Amikor mindenki leépít, a Tisza gyarapszik? — Sokan megkérdezték, helyes-e ez a döntés? Mi. a vállalat vezetői azonban megvizsgáltuk, majd a vál­lalati tanács elé vittük a kérdést. Egyhangúlag igent mondtak — emlékezik a je­lentős fordulatra Maczó László. Majd azzal folytatja, mi vitte őket erre az elhatáro­zásra. Általános okként em­líti: nem hisznek abban, hogy egy jól felszerelt., jó színvonalú terméket gyártó vállalat hosszabb távon ne tudjon megélni. Hiányuk van cipőfelsőrészből, annak gyártására is alkalmas a ti­szakeszi gyár. Ahol emellett megtartják a divatos, alkal­mi női cipők gyártását — ez még hiányzott a profil­jukból. Így a 17 saját és 45 közös üzemeltetésű boltban immár mindenkinek kínál­nak lábbelit. Mert nemcsak a gyártásban, a kereskede­lemben is több lábon áll­nak. A nagykereskedelmi vállalatoktól nem szakadtak el. de a tavaly felfuttatott Tisza-boltlhálózat máris szép eredményeket hoz. A kis ki­térő után a vezérigazgató negyedik érve a manapság sokat emlegetett szolidaritás. — A keszi gyár épületei, gépei korszerűek, az ott dol­gozók vétlenek abban, hogy lehetetlen helyzetbe kerül­tek. Ezért is vásároltuk meg a gyárat — csak mi voltunk képesek a szakmában ha­sonló lépésre! Tudták, hogy nagy terhet vesznek magúkra, nemcsak a vételár kifizetésével, ha­nem mert látták, nagyon nehéz a tiszakesziek helyze­te. Mint rájöttek, annál is nehezebb ... „Vért, verítéket...’’ Kiderült, hogy a borsodi gyárnak évek óta nem meg­felelő a vezetése, hogy baj van a munkafegyelemmel, a termelés színvonalával, a minőséggel, ami egyre rom­lott. Az emberek megszok­ták a hosszú állásidőket, ráadásul elvtelen béremelé­seket kaptak („írja le. vál­lalom” — biztatott a vezér- igazgató), s maga az egész gyár a mélypontra került. Az eivtelanségek között említi, hogy 1989 első öt hónapjában a tízmillió fo­rint veszteség „termelése” ellenére tízszázalékos bér­emelést hajtottak végre áp­rilis 1-jén. A vezetés kü­lönböző jutalmakkal, pótlé­kokkal próbálta magához állítani a dolgozókat; pél­dául, hiába csak egy mű­szakban termeltek, mégis megkapták a délutános .pót­lékot. Az öt hónapra szóló tervnek a felét sem hozták, az exportbiztonsági tarta­lék mégis 2—3-szor annyi volt, mint szántók. Egy mondattal; egy termelésé­ben teljesen lezüllött gyárat vettek meg Tiszakesziben. Ez bizony nehéz teher, de felvállalták, és viszik to­vább. Hirtelen és drasztiku­san nem változtattak, még július hónap is hozhat né­mi kompenzációt az ott dol­gozóknak, de egy biztos, most már váltani kell! Eb­ben ismét a régi-új elvek­re támaszkodnak. Eszerint az azonos munkahelyek minden egyes gyárban ugyannyit fizetnek — felté­ve, ha a teljesítmény is azonos. Nem lesz gyarmat tehát a Keszi márkanevű termékeket gyártó üzem. de fel kell zárkóznia a többi­hez! Maczó László Churchill II. világháborús beszédére utal. A miniszterelnök akkor csak „vért, verítéket és könnyet” ígért, mert csak azt ígérhe­tett a brit népnek. Hason­lót mondott Maczó László is Tiszakesziben azoknak a dolgozóknak, akik kérdése­ket tettek fel neki a jövőt illetően. Komoly, nehéz munkával teli, a felzárkó­zást szolgáló hetek, hónapok várnak tehát a borsodiakra. Hogy milyen stílus járja a Tiszánál, arról a dolgozók közül ötvenen ott. Martfűn is megbizonyosodtak. összehasonlítva a két gyá­rat, a nem szakember új­ságírónak is szemet szúr a különbség. Martfű csak úgy ontja a szebbnél-szebb Adi­das és .Salamander cipőket — bérmunkában gyártják őket, sok kézi munkával, nagy alapossággal. Az anya­got szállító még azt is meg­jelölte. szabáskor melyik részt kell úgy vágni, hogy ne jusson a hibás darabból a felsőrészbe ... — Szóba jöhet a keszi gyár is ebben a munkában? — Egyelőre nem — rázza ineg fejét beszélgetőtársam —, ott még fel kell venni az itteni munkastílust. De ígérhetem, hogy ha rende­ződnek a dolgok, rájuk is sor. kerülhet. Most azt vár­juk, hogy rossz esetben null­szaldós legyen az új gyár, de örülnénk plusz 3—4 mil­lió forintnak. Azt azonban ígérhetem, ha rendeződnek a vezetési, termelési dolgok, a lehető legnagyobb önálló­ságot kapják, nem lesznek a gyarmatunk. Sok munká­ra. túlórára készüljenek az ottaniak, és annak előbb- utóbb érezni fogják a hatá­sát. Azt is tervezzük, hogy egy. másfél éven belül — az új átalakulási törvény értelmében — korszerűbb formára tér át az egész cég, s az nekik is kedvező lehetőséget teremt a saját kibontakozásukhoz. M. Szabó Zsuzsa A társak ebédelnek, Kondás Miklós még körülnézi a gépet. Teljes nagyüzem a határban (Folytatás az 1. oldalról) ként. és hiába volt) jó és bő'termő fajtánk (GK-ötha- lom, KG-Zombor, Jubilejna- ja), a Bódva kiöntése miatt a reméltnél kevesebb lesz a termés. Az öt E-516-os kombájnnal szeretnénk jó két hét alatt befejezni a munkát. Remélem ez sike­rül is. nincs gondunk sem a műszaki ellátottsággal, sem a szakemberekkel. N em mondom, hogy nem kellene egy-két jó szakember még. de a munkavégzést szakem­berhiány nem hátráltatja. A hétezerötszáz hektáros szövetkezet egyébként kilenc kis község mezőgazdasági területén gazdálkodik, közü­lük a hegyek közé zárva nem egy 80—90 lélekszámú, A lakosság kevesebb, de a föld, az megmaradt Bódva- rákón, Bódvaszilason és Komjáliban is. Tornanádas­ka. Tornabarakony. Torna- szentandrás határában is vágásra érett az „élet”. A bódvarákói határ Alsóberek táblájában porzik az öt kombájn, ebédidő alatt a szerelők váltják a kombái- nosokat, hogy minden jó időt kihasználjanak. Ebédet a szövetkezet rendelt az á-fésztől. a vacsorához pedig pénzben járul hozzá a szö­vetkezet. Ternei Gyula, nö­vénytermelési agronómus irányítja az aratást, és azon kesereg, hogy a minőség nemigen örvendezteti meg a tagságot: — Sajnos, sok a megszorult, apró szem. en­nek a beltartalmi értéke nem éri el a tavalyit — mondja, és nézi a szemszál­lító traktorok érkezését, hogy ne legyen fennakadás. Becskeháza, Bódvalenke után Hidvégardón még haj­danvolt aratást is láttunk. Az egyéni gazdák még keresz­tekbe rakják a kévét, és majd csak két-három hét múlva kezdődik a cséplése. Az országhatártól távolod­va, a viszlói határ egyéni gazdái szintén megkezdték az aratást kaszával, marok­szedővel, brúgóval. ahogy száz évvel ezelőtt. Rakacán, az Üj Dolgozó Téesz gép­udvarán azonban még áll­nak a kombájnok. Itt egy másik nagy munka, a ta- karmánybetakarítás folyik. A zabosbükköny-tábláról mentik a termést, rendről szedi a Hamszter kocsi, és ott! a táblaszélen kazlazza a brigád. Edelényben „ma­szek"’ nadrágszíjparcellán is kombájn váltotta fel a kis- kaszát. Teljes gőzzel dolgoz­nak a nagyüzemi táblákon a nagybarcaiak is, de talán a megye bármely zugában hasonló kép fogadná az odalátogatót, (bekecsi) Gyümölcsmoly Növényvédelmi szaktanács a termelőknek A kánikulát esős időszak követte. Szeszélyes elosztás­ban jelentős mennyiségű csapadék hullott. Milyen nö­vényvédelmi problémákat idéz elő. kell-e permetezni a kártevők és károkozók el­len? Erről kérdeztük dr. Gyurkó Pétert, a Növény- egészségügyi és Talajvédel­mi Állomás szakmérnökét. A száraz, igen meleg időszakban leállt, illetve le­lassult a betegségek terje­dése. A fertőző anyag azon­ban ott van a növények fe­lületén. A csapadékos, párás meleg újabb fertőzési hul­lámot indít el. A gyümölcsmolyok (ba­rack-. szilva-, alma-, keleti gyümöksmoly) és a szőlő­molyok második nemzedé­kének rajzása a megye je­lentős részén sokkal erő­sebb volt, mint az első nemzedék. A károsító her­nyók tömeges megjelenése a hét végén, a jövő hét első napjaiban várható. Az erős, elhúzódó rajzás szükségessé teheti a védekezés megis­métlését 7—10 .nap múlva. A fentieken kívül már rég­óta igen erős levéltetű-fer- tőzés alakult ki, minden gyümölcsfélén, díszfákon, zöldségféléken. A védekezésre szerkombi­nációkat állítsunk össze, de figyelembe kell venni a ke- verhetőséget. a várakozási időt és azt, hogy egy-egy növényvédő szer többféle betegiség ellen is hatásos. Szőlőben: peronoszpóra el­len Antracol, Dithane M— 45. vagy réz tartalmú szerek. szürkerothadás ellen: Tep­sin M. Ronilan, Ortho-iPhal- tan. Rov.ral, lisztharmat el­len: Karathane, Rubigan, Microlux, szőlőmolyok el­len: Decis, Bancol, Unifosz, Ghinetrin. Ohinemix. Gyü­mölcskultúrákban : Ditibane M—45-ös. Rubigan, Funda- zol. Topsin M. Antracol. A rovarkártevők ellen: Bí 58, Antihio, Decis. Chinetrin, Unifosz. A permetezést a nagy meleg miatt az esti, vagy a kora reggeli órákban vé­gezzük el a pe r zselés! ve­szély miatt! Arra is for­dítsunk gondot, hogy a per­medé ne kerüljön a fo­gyasztásra szánt gyümölcs­ös zöldségfélékre. Rakacán a zabosbükkönyt kazlazzák Fotók: Balogh Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents