Észak-Magyarország, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

/ Világ proletárjai, egyesüljetek! Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zempién Megyei Bizottságának lapja VÉGSŐ BÚCSÚ KÁDÁR IÁKOSTÓL Nevét nemcsak egy nemzet emlékezete őrzi meg, hanem Európa is Eltemették Kádár Jánost. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nyugalmazott elnökétől, az Elnöki Tanács tagjá­tól, országgyűlési képviselőtől személyiségéhez méltóan vett búcsút pénteken az ország népe. Az MSZMP KB székházában felravatalozott koporsója előtt csütörtökön és pénteken több mint 60 ezren hajtottak fejet, adóztak kegyelettel emlékének. Több tízezren fejezték ki részvé­tüket a Központi Bizottsághoz és az özvegyhez címzett táviratban, levélben is, méltatva életútját, az ország fej­lődése érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A Mező Imre úti temetőben százezerre becsült gyászoló tömeg jelen­létében helyezték Kádár Jánost örök nyugalomra. A végső tiszteletadás napján már a hajnali órákban budapestiek és vidékről érkezettek sokasága várakozott, hogy személyesen búcsúzhasson el a magyar történelem utóbbi évtizedeinek kiemelkedő politikusától. Nem volt még hét óra, amikor megnyitották a székház kapuját a tisztelgők előtt, akik 13 óráig helyezhették el a kegyelet virágait a fekete bársonnyal letakart ravatal előtt. Röviddel azután megkezdődött a hivatalos gyászszer­tartás, amelyen részt vett az elhunyt politikus özvegye, s ott voltak Kádár János hozzátartozói. A ravatalnál elsőként Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Crósz Károly, az MSZMP főtitkára helyezte el a párt koszorúját. Ezt követően az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás elnök, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa képviseletében Straub F. Brúnó elnök és közvetlen mun­katársai, a Minisztertanács részéről Németh Miklós kor­mányfő, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes és Pozs- gay Imre államminiszter koszorúzott. Elhozták a kegyelet koszorúit, virágait az állami, a párt- és a társadalmi szervezetek, országos hatáskörű szervek is. A Kádár János emlékének kegyelettel adózó külföldi delegációk sorát a Szovjetunió küldöttsége nyitotta meg, élén Jegor Ligacsovval, az SZKP KB titkárával, a ,PB tag­jával, Anatolij Dobrinyinnal, a Legfelső Tanács elnökének külpolitikai tanácsadójával, valamint Borisz Sztukalinnal, □ Szovjetunió magyarországi nagykövetével. Őket követték Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia, Ausztria, Dánia, Finnország, Olaszország és az NSZK küldöttségei. A külföldi delegációk tiszteletadása után ismét meg­nyíltak a kapuk a lakosság, valamint azon küldöttségek előtt, akik meghívás, bejelentés nélkül érkeztek a gyász- szertartásra. A tisztelgők áradata egyébként csütörtök dálután három órakor indult meg, s az első napon haj­nali negyed kettőig vonultak el az emberek a ravatal előtt. A hivatalos gyászszertartás idején is sokan vártak még arra, hogy leróhassák kegyeletüket. A Kádár János­tól búcsúzók közül egy idős férfi kézcsókkal fejezte ki részvétét az özvegynek. A koszorúzási ünnepség a Magyarországon akkreditált diplomáciai képviseletek tisztelgésével folytatódott. A gyász és a megemlékezés koszorúját a diplomáciai testü­let nevében és mintegy húsz nagykövet kíséretében Jósé Pablo Mórán, a Perui Köztársaság budapesti nagykövete, a diplomáciai testület doyenje helyezte el. A gyászszertartás az MSZMP Központi Bizottságának búcsújával ért véget. Az apparátus, a munkatársak is el­helyezték virágaikat a ravatalnál, amely mellett felsora­koztak a Politikai Intéző Bizottság tagjai is. A munkatár­sak nevében Crósz Károly búcsúzott az elhunyttól. Grósz Károly Legyünk követői a munka mindenekfölötti tiszteletében Tisztelt gyászoló munka­társaim! Elvtársak! A gyászmenet rövidesen elindul útjára. Elkíséri vég­ső nyughelyére drága halot­tunk, Kádár János elv­társ koporsóját. Honfitársaink — kommu­nisták és pártonkívüliek, ateisták és vallásos emberek, idősek és fiatalok —. kül­földi barátainak és tiszte­lőinek sokasága, eddig kö­zel 60 ezer ember személye­sen rótta le kegyeletét a ra­vatalnál. Megrendítő, s egy­ben felemelő volt látni azt az eleven emberi láncot, amely méltóságteljes vára­kozásával, egy szál virággal, vagy egy főhajtással adózott mindaz előtt, amit az utóbbi három évtizedben Kádár Já­nos jelentett nekik, s egyben hitet tettek pártunk politi­kája, a szocializmus ügye mellett. Hiszem, hogy még többen vannak határainkon belül és kívül, akik nem lehettek itt, de velünk együtt gyászolnak. Ez az általános és széles körű, önkéntes és szívből jövő tiszteletadás nem képes ugyan megszüntetni a ma­gyar kommunisták, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt tagságának mélységes fáj­dalmát, nem pótolhatja a mérhetetlen veszteséget, de elviseléséhez erőt és vigasz­talást ad. A gyász komor­ságát emlékezéssé szelídí­ti. Mindennapi küzdelmeink folytatására figyelmeztet. Azt már most is tudjuk, hogy távozásával hazánk történelmének jelentős kor­szaka zárult le. Hiszem, hogy azzal tiszteljük meg méltó­képpen Kádár János elvtárs politikusi életművét, ha az ő neve által fémjelzett kor­szak tanulságaival is őszin­tén, tárgyilagosan szembe­nézünk. Csakis így tudjuk megőrizni és teljes gazdag­ságában kibontakoztatni a benne rejlő sok-sok értéket, Arany János Széchenyi em­lékezetére írott sorait méltán idézhetem ennél a ravatal­nál: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár napja múl. / Hanem lerázván, ami ben­ne földi, ! Egy éltető eszmé­vé finomul, Mely fennma­rad, s nőttön nő tiszta fé­nye, / Amint időben, térben távozik ..Közvetlen mun­katársai nevében búcsúzom Kádár János elvtárstól. A pártmunkások— alkalmazot­tak, adminisztratív és tech­nikai dolgozók, beosztottak és tisztségviselők — búcsú­ját tolmácsolom. Mindazo- két, akiknek az a páratlan szerencse jutott osztályré­szül, hogy vele együtt, egy időben, a közelében dolgoz­hattak. Mindenekelőtt ebben a házban, de szélesebb ér­telemben mindenütt, ahol a pártmunkások az ő szelle­mében, hivatástudattól ve­zéreltetve szolgálták a szo­cializmus ügyét, a magyar nép boldogulását. Emlékezzünk most együtt Kádár Jánosra, a kommunis­ta vezetőibe, az emberre! (Folytatás a 2. oldalon) Az MSZMP Központi Bizottságának székházában elvtársak, barátok, tisztelők tízezrei hozták el a kegyelet és hála virágait ALLASF06LALAS a vaskohászati szerkezetátalakítási munkák jelenlegi helyzetéről Az utóbbi hetekben ismét felforrósodott a hangulat Ózdon, miután nyilvánosság­ra került, hogy 1990-től, az ÓKÜ durvahengermű leállá­sa miatt mintegy 2400 mun­kahely megszűnik. Időkö- ben a tagvállalatok egyetér­tésével a BVT elkészítette a vaskohászati szerkezetátala­kítás legújabb változatát, melyet az IPM miniszteri értekezlete támogatásáról biztosított. Mindezek indo­kolják, hogy a vb tekintse át 1988. augusztus 26-ai, e tárgyban született állásfog­lalásának gyakorlati hatá­sait és érvényesülését. 1. Az MSZMP VB állás- foglalása és időközbeni te­vékenysége jelentős befolyást gyakorolt az események menetére. Az illetékes kor­mányzati szervek a szerke­zetátalakítás általunk meg­fogalmazott feltételeivel azo­nosultak, azok megvalósítá­sának szándékát a TGB 1988. augusztus 31-i, ill. november 30-i határozatában rögzítet­ték. Több kérdésben konk­rét lépésekre is sor került (a (Folytatás a 4. oldalon) Szeptember 1-től Egységes lakossági devizaszámla Amíg tavaly hazánkban az első fél évben 134 millió dollár értékben vettek kül­földi fizetőeszközt, addig az első hat hónap során a la­kossági vásárlások összege elérte a 475 millió dollárt. Ezért a kormány intézke­déseket hozott a lakossági devizaszabályozás módosítá­sáról. A döntést megelőzően szi­gorító és liberalizációs in­tézkedéseket megfogalmazó javaslatokat készítettek elő. Ezek közül a kormány a liberalizációs intézkedéseket részesítette előnyben. Ennek megfelelően döntött úgy, hogy szeptember 1-jétől lét­rehozza az egységes deviza­számla-rendszert, megszün­tetve a különbséget az uta­zási és a devizaszámla kö­zött. Az egységes deviza- számlára a lakosság birtoká­ban lévő külföldi valutát eredetvizsgálat nélkül, teljes egészében lehet elhelyezni. Lehetőség van anonim devi­zaszámla nyitására is, amennyiben a pénz tulajdo­nosa nem kívánja felfedni kilétét. Ha a számlatulajdo­nos külföldre utazik, korlá­tozás nélkül felveheti pénzét, s azt a számlavezető pénz­intézetnél adott kiviteli enge­déllyel az országhatáron túl­ra viheti. Az egységes deviza- számlán elhelyezett pénzből az ország 350, valutáért áru­sító boltjában szintén korlá­tozás nélkül lehet vásárolni. A számlán elhelyezett pén­zek kamatozási feltételei ja­vulnak. A Magyar Nemzeti Bank arra ösztönzi a keres­kedelmi bankokat, hogy ösztönző kamatokat állapít­sanak meg, amelyek igazod­nak a nemzetközi pénzpia­cokon kialakult kamatszin­tekhez. „Zsebben” külföldi készpénzt a lakosság to­vábbra is személyenként csak 4000 forint értékben tarthat. Amennyiben ennél nagyobb összeghez jutott va­laki törvényes úton, azt 8 napon belül devizaszámlára kell elhelyezni valamelyik pénzintézetnél. Továbbra is tiltott azonban a devizák adása-vétele. A szeptember 1-jétől élet­be lépő jogszabály szerint a külföldi örökség, a külföld­ről származó nyugdíj, jára­dék, tartásdíj, a külföldi in­gatlan értékesítéséből szár­mazó bevétel, vagy a mű­gyűjtők jövedelme' a koráb­bi 25 százalék helyett most már 50 százalékban elhelyez­hető a devizaszámlán. A kormány nem tervezi a valutáért árusító boltok há­lózatának bővítését. Jelenleg 350 ilyen üzlet működik az országban, amelynek lénye­gében kielégítik az igénye­ket. Elsősorban, a forintért árusító boltok kínálatát kí­vánják javítani, mert csak így akadályozható meg a ket­tős valutarendszer kialaku­lása. Ennek érdekében to­vább folytatják az import liberalizálását, ami kedve­zőbb feltételeket teremt a fogyasztási cikkek kínálatá­nak javításához. Az egységes devizaszámla következtében valószínűleg jelentősen növekedni fog az érintett bankok és pénzin­tézetek ügyfélforgalma. A sajtótájékoztatón arra hív­ták fel a lakosság figyelmét, hogy a BC (utazási) számlá­kat a pénzintézetek auto­matikusan átalakítják devi­zaszámlává. Ezért az ügy­feleknek külön nem kell fel­keresniük a bankokat. Egyébként a devizaszámlák kezelésébe az OTP mellett — ahol 75 egység foglalko­zik ezzel — bekapcsolódtak a kereskedelmi bankok is. A takarékbank, valamint a Postabank is engedélyt ka­pott iVVen számlák vezetésé­re. A takarékbank révén a takarékszövetkezetek is számlakezelőkké válhatnak. Az IBUSZ pedig, amely ed­dig csak utazási számlákat kezelt, lehetőséget kap arra, hogy foglalkozzon deviza- számlákkal. ■mmn «it® wmBsummm

Next

/
Thumbnails
Contents