Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám

1989. június 12., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Peresztrojka Bulgáriában (5.J Ipari szivárvány ■ Igazán érdekes, akármi­lyen. nyelven beszél az új­ságíró, bármilyen a menta­litása'. a bőre színe, sok-sok közös vonás van benne: szeret látni és tapasztalni, kíváncsiskodni, de egy va­lamit nem szerei: gyárak­ban tr appoint. Bz iis olylan, mint a cirkusz, hangoztat­ták ezú'tital is kollégáink, egyet-kettői megnéz az em­ber. aztán már mindent tud róla. Mi — két magyar — szót sem szóltunk. ami­kor üzemről üzemre, gyár­ról gyárra terelgettek min­ket, noha én iitt. Észak-, Magyarországon már meg­sérültem kohónál, gépgyár­ban. üveggyárban ... Nyeltem hát jó nagyokat a burgaszi Neftohlm elké­pesztően büdös .levegőjé­ből, és meghallgattam a 17 ezer embert foglalkoztató nagyüzem vezérigazgatójá­nak és vezérkarának tájé­koztatóját. Tizenkétezer tonna olajat dolgoznak fel évente, végtermékük, sok­féle. még fonatot is készí­tenek, Újdonság, hogy a közeljövőben a dolgozóik kötvényeket, részjegyeket vásárolhatnak. Sokat vár­nak tőle. Néhány hónap múlva megkezdik Bulgáriá­ban az ólommentes benzin árusítását, amely — mint Gancso Nedelcsev vezér- igazgató mondta — három­szor finomabb, mtat amilyet a franciák, vagy az ango­lok tudnak előállítani. Ben­zin termelésűiket egyébkén t növelniük, kellett az elmúlt két évben, mióta megjelen­tek a magámtaxlk. Többen is kíváncsiak vol­tunk az olajfinomító kör­nyezetvédelmére. Korábban csak központi tisztítójuk volt. ráost mór úgy építik az egyes üzemeket hogy nagyhatású szűrőberendezé­seket helyeznek el bennük. Van veszélyeshulladék-ége­tőjük is, de teljes védel­met nem ígérnek. Megkérdeztük, mivel kár­pótolják dolgozóikat a. ve­szélyes munkáért. Nyugdíj­korkedvezmény nem jár, de 40 leva veszélyességi pótlé­kot kapnak havonta. (Az átlagfizetés évi 4700 leva.) Egyébként nagy gondot for­dítanak a szociálpolitikára, az étkezési díjnak cslak a felét térítik a munkások, olcsón jutnak 15—20 napos üdüléshez, van a vállalat­nak egy 250 ágyas kliniká­ja, éjszakai szanatóriuma, művelődési háza a város­ban és most építenek egy fedett stadiont. Balesetek, mérgezések sajnos itt is elő­fordulnak, de a munkások mégsem emiatt hagyják ott a finomítóit, hanem, mert a.zt remélik, másutt több hi­telt kapnak, ha lakást akarnak vásárolni vagy építkezni szeretnének. (Másnap Miskolcról tele­fonálták, hogy Bulgáriában valamelyik vegyi gyárban felrobbant egy tartály és a légszennyezés miatt több falu lakosságát ki kellett telepíteni. A bolgár újsá­gok csak egy nappal később közölték a hírt: a baleset a Rózsák völgyében történt, ahol akkor már megkezdő­dött a rózsaszüret. Nagy volt az aggodalom vendég­látóink körében, hiszen a rózsaolaj az egyik legfonto­sabb exportcikkük, veszély­ben volt az üzlet. Az újság­író-szövetség funkcionáriu­sai és a bolgár állampol­gárságú .tolmácsok voltak ekkor körünkben, megható, mennyire aggódnak Bulgá­ria gazdaságáért — hazá­jukért.) * A szófiai Ballkanikart áp­rilis 14-én bejegyezte a cégbíróság. A KGST-n be­lül ez a nagyvállalat szako­sodott targon,cagyártásra, 1956-ban. Jelenleg a világ legnagyobb targoncagyártó­ja, 67 országba exportál elektromos és benzinmoto­ros típusokat. „Barátság” márkájú elektromos targon­cáját szívesen vásárolják Japánban is elektronikával fizetnek érte. A vezérigazgató a nem­zetközi sajtótájékoztatón mégsem az eredményekről, hanem a 26 ezer főt foglal­koztató cég gondjairól be­szélt. Elmondta, hogy élén­kül a konkurencia, Spanyol- országban és Franciaország­ban most már elég jó mi­nőségű targoncákat gyárta­nak. s ha1 nem akarnak le­maradni, új technológiákat kell bevezetniük. Évi 120 millió dollárt kellene erre a célra fordítaniuk, ők vi­szont ennek a tizedét sem keresik meg jelenleg a tő­kés piacokon. Mint annyi­szor máskor, most is a KGST-től várnak segítsé­get. Mivel az új gazdálko­dási mód egyre inkább le­hetővé teszi, a céjj!. miinél több külföldi vállalattal sze­retne kooperálni, és itt el­sősorban a KGST-tagorszá­gokra gondolnak. Felhívta az újságírók figyelmét arra, hogy 37 éves gyártási múlt áll cége mögött, termékei világszínvonalúak, érdemes volna, szövetkezni velük. Kérte, háromszor húzzuk alá cikkeinkben, hogy in­tegrációra törekszik a Bal­kánkor. * Úgy látszik, gigantománi- ás a bolgár ipar is. A vár­nai Lazur cégnek is húsz­ezer dolgozója és 40 üze­me van, ezekben 600 szak­ma van jelen. A mi ipari- szolgáltató szövetkezeteink­hez hasonlítható a Lazur, hiszen van szépségszalonja, bútorgyára szűcsipara, var­rodája. tervezőintézete, épí­tőipara, szállítási vállalata, javítószervizei, de gyönyö­rű boltjai, vendéglői, szál­lodái — sőt, delfináriuma is. Megkérdeztük, hogyan le­het ilyen hatalmas, száz­lábú céget irányítani. Az igazgatótanács elnöke, Szto- jan Canev szerint remekül, mert minden üzem önel­számoló. a vezérkar csak akikor foglalkozik az egyes üzemekkel, ha baj van. Majdnem minden részlege nyereséges igaz, kell gyár­taniuk néhány veszteséges fogyasztáisi cikket is, de ezért a többiek kárpótolnak. Mégis, nem akarnak pro­filtisztítást? — tudakolták NDK-beli kollégáink. De­hogy, válaszolta. Sőt, janu­ár elsejétől .négyezer hektár földet bérel a Lazur, mert siertéshizlaláisba és tejter­melésbe fog. A következő lépésként modern húsfel­dolgozót és tejfeldolgozót építenek. Kell az élelem Várnának! Nyugati gépek­kel szerelik fel az élelmi- szeripari üzemeket, a valu­tát saját maguk termelik meg, épp egy órával ez­előtt is kötött egy jó üzletet. Mennyit keresnek a mun­kások és a vezetők egy ilyen jól menő cégnél? — kérdez­ték a lengyelek. Négy-nyolc­ezer leva között mozog az évi kereset. Hát a vezérkar? — kíváncsiskodtak. Canev elmondta, hogy az ő fizeté­séről pletykák keringték, 30 ezer leváról suttognak az emberek, pedig csak 10 ezer levát kapott tavaly. Az idén lehet, hogy magasabb lesz mindenki fizetése, mert a cégformával sóik gát le­omlott, szabad kezet kap­tak. Kockázat persze van, lesz. Az ő személyes vagyonát is felleltározták... De a La­zur virágzik ilyesmire gon­dolni sem akar. Lévay Györgyi Hátha síkor ül... Sokat írunk. beszélünk egészségünk megóvásáról, de annál kevesebbet teszünk érte. Éppen ezért örömmel vettük, amikor szerkesztő­ségünket megkereste Szilvá- sy Lajosné, a Megyei Egész­ségvédelmi Tanács nevében. Mint mondta, a hazai egész­ségmegőrzést társadalmi program kiemelt temuja az elhízás — a vele járó magas vérnyomás —, valamint a dohányzás elleni küzdelem. Országos hírnévre tett szert ez ügyben a budapesti Szí­vesház, amely testsúlycsök- kentő. dohányzásleszoktató kurzusok vezetőinek képzé­sét is vállalja. Ezúttal Bor­sodban. konkrétan Miskol­con indítanak ilyen tanfo­lyamot. amely június 12-én kezdődik és egy héten át tart. A fővárosi nagy tapaszta­lattal rendelkező szakem­berek harminc borsodi nép­művelőt. pedagógust, pszi­chológust és orvost, vala­mint egészségnevelőt képez­nek ki. arra, hogyan fog­lalkozzanak majdan a ká­ros szenvedélyeikről (túlzott evés. dohányzás) lemondani kívánóikkal. Az egyhetes képzés után a tanfolyam hallgatói kis „diplomadol­gozatot” készítenek, majd szóban is vizsgáznak a ta­nultakból. Ezzel jogosít­ványt szereznek arra, hogy leszoktató tanfolyamokat ve­zessenek, a legkorszerűbb módszerekkel — amelyek nem a tiltáson, hanem a „gyöngéd rábeszélésen” ala­pulnak majd. m. az. zs. A DECEMBER 4. DRÓTMÜVEK nyilvános börzét hirdet kész- és félkész termékeinek vásárlására, kedvezményes áron magánszemélyeknek és közületek részére Ideje: 1989. június 17-én, szombaton 7-töl 13 óráig. Helye: Miskolc, Besenyői u. 18., 2. sz teherporta. Vásárolható anyagok: hegesztett, háló, egyengetett, darabolt szálanyag, különfé'e átmérőjű sodrotok, nagyszilárdságú horganyzott acélhuzal. Termékeink felhasználhatók építkezéseknél, szőlőtermesztés­nél, kiskertekben, hétvégi házaknál. Mehetnek panaszra az Istenhez? Sártenger a „ Szombati számunkban a tiszalúciak kálváriáját ismerhet­ték meg olvasóink, most hasonló események leírása követke­zik Homrogdról. A két falu lakói egy emberként nézhetnek görbe szemmel az égiekre, de van clszámolnivalójuk a föl­diekkel is. A bőséges esőzések után azonban Lúcon „csak” a víz szomorította az embereket. Homrogdon az iszapára­dat okozott keserűséget. CSIZMASZÁRIG LATYAKBAN Homrogdon, negyedikén, vasárnap, majd a következő napon, 'hétfőn körülbelül kétszáz milliméternyi eső áztatta a földeket. Néhány hónapja szó szerint még imádkoztak a helybeliek a csapadékért, ám aligha szá­míthattak rá, hogy ilyen bőséges 'tartalékokkal ren­delkeznek az égi csatornáik. Igaz, a föld szomjúsága csillapodott, ám az áldás­ból egy idő u’táin átok lett. Hallgassuk csak, máit mond Pásztor Jánostné: — Elmondani alig lehet, ami velünk történt. Nehéz szóban elbeszélni, látni kel­lett volna, ahogyan az isza­pos áradat 'megindult a domboldalról, majd körbe- zárta a házat. Hatvan­nyolcvan centiméter magas­ságban elöntötte a karámo­kat is. ha nem mentjük ki a disznót, ott fulladt vol­na meg. Névrokona, Pásztor Al- beríné a szomszédos portá­ról: — Tönkrement a vete- mény, oda a fáradságunk. Nálunk szintén csizmaszárig ént a latyak. Az emberek teméntelen sarat talicskáz- tak ki a ház körűi, a kút használhatatlanná vált. A TERMÉSZET KÍMÉLETLEN. KI FIZET? A múlt héten, csütörtö­kön jártunk Homrogdon. Sándor Józseféknél még körülfogta a házat az iszap­tenger, a pincében láthat­tam: ott körülbelül méteres volt a sáráradat. Amit le­hetett. megmentettek Sán- dorék. de a kár így is te­temes. Most már csak az a kérdés, ki fizet, ki nyűt a zsebébe. — A biztosító aligha, mert a kötvén,yiben olvas­hatjuk — mondja Sándor Józsefné —, hogy felhősza­kadás után csak a padló szintje felett keletkezett kár ókért vállalnak felelős­séget. Nálunk a föld alatti garázsban, a pincében és az udvaron pusztított a ten­gernyi iszap. Férje először a tanácsihoz fordult, majd a termelőszö­vetkezet elnökénél járt. Az iszapot a víz ugyanis a ház mögött található dombol­dalról mosta portájára a víz. az úgynevezett Prole­tár-dűlőből, ahol a helyi termelőszövetkezet gazdál­kodik. A kárt szenvedett homrogdiak egy része a téeszt hibáztatja. „Ha nem kapásnövényt, hanem kuko­ricát ültetnek a Proletárba, a víz nem mossa le a földet a domboldalról. Inkább le­gelőnek vagy búzaföldnek való az a terület.” A termelőszövetkezet el­nöke, Szakáczki Sándor nem osztja a véleményüket, ö úgy tartja, a természeti csa­pással szemben a termelő- szövetkezet sem tehet sem­mit. A kétszáz miilliméter- nyi eső nemcsak a Kossuth utcai portákon okozott kárt, hanem tönkretette a szö­vetkezét munkáját is, szin­te biztos már, hogy oda a nyereségük. — Az iszapáradBtért — mondja — a termelőszövet­kezet nem hibáztatható. Ahol kérik segítünk a sál- eltakarításában. de azt nem várhatják tőlünk. hogy pénzben nyújtsunk kártérí­tést. DÖNT A BÍRÓSÁG Sándor József vitába száll az' elnökkel. Már járt ügy­védnél. s a kártérítés ügyé­ben feltehetően bíróság dönt majd. — A pereskedés hónapo­kig eltarthat. Végigcsiná­lom. mert nekem van iga­zam: a szövetkezetnek kell fizetnie. « U. J. Levelek a párthoz A levél — vélemény. A vélemény mögött pedig min­dig megítélés keresendő, amely az élet jelenségeit egyéni módon magyarázza. Nyomasztó jelenségeknél és vészterhes korszakokban gyakran keres fedezéket a véleményalkotó, mondjuk így: célzott kapáslövést ad le névtelen levelével. Milye­nek a mostani levelek, ame­lyek az MSZMP legfelsőbb szervéhez, a Központi Bizott­sághoz és a párt vezetőihez íródnak? Erről beszélgetünk Lajtos Istvánnal, a Párt- politikai Osztály csoportve­zetőjével. — Mit tartalmaznak a pártértekezlet óta Önökhöz érkezett levelek? — A fokozódó politikai érdeklődés a levelekben is tükröződik. Még a pártérte­kezlet előtt kitűnt a kiáb­rándultság is. Többen meg­fogalmazták, hogy a váltás az „utolsó órákban” történt, amely éppen emiatt kárt okozott mind a politikában, mind a vezetésben. A párt­értekezlet után a levélírók hangulata bizakodóbbá vált, egyetértéssel fogadták a leg­felső tisztségekben történt változásokat. Ugyanakkor számos levél foglalkozott a megyei pártértekezletek meg­tartásának jelentőségével, s ehhez a Központi Bizottság határozott beavatkozását kérték. Volt, ahol csak a pártbizottságok újraválasz­tásához, de volt, ahol egye­nesen a vezetők leváltásá­hoz. Például Hajdú, Csong- rád, Vas, Zala megyék ese­tében. A harmadik és a ne­gyedik negyedévben hangot kapott a csalódottság a tár­sadalmi, politikai és gazda­sági gondjaink miatt. Töb­ben annak a véleménynek is hangot adtak, hogy a re­ményt keltő pártértekezlet óta nem történt érdemleges változás. Azt a véleményt fejezték ki, hogy a párt ká­dermunkája nincs összhang­ban a változásokkal, tovább­ra is olyan vezető réteggel kell számolni, amely csak szavakban áll a megújulás mellett, a valóságban gátol­ja azt. — Célba veszik a levélírók a párt volt, vagy a jelenlegi vezetőit? — Olyan levelet nem tud­nék idézni évekre vissza­menőleg sem, amely gyaláz­kodó hangnemben íródott volna. Viszont egy intő je­lenségre felfigyelhettünk: fokozatosan elmaradtak a „sikerlevelek”. Azokra az írásokra gondolok, amelyek elsősorban Kádár János sze­mélyéhez kapcsolták ered­ményeinket. Még szó sem volt a párt- értekezletről. amikor már kaptunk olyan névtelenül, majd névvel küldött javas­latokat, hogy megérett az idő a fiatalításra. Tavaly május óta kimutatható az a vonulat is, amely személyes felelősségre vonást is javasol a gazdasági gondok őszinte feltárása mellett. Több levél­író sérelmezi a nyugállomá­nyú miniszterek és más, volt magas beosztású vezetők számára biztosított jogokat. Kaptunk ösztönzést korrup­ciós összeköttetések kivizs­gálására, sürgetést a hata­lommal való visszaélés fel­számolására és igényt arra vonatkozóan, hogy minden leváltott vezető esetében ad­junk hiteles tájékoztatást. Azt gondolom, érdemes utal­ni arra is, hogy a személyi kérdések nyilvánosság elé vitelét azzal indokolják a levélírók, hogy a tévedése­ket és a hibákat ne fordít­hassák az ellenfelek a párt ellen. — A történelem, sajnos több esetben igazolta, hogy a nem egyértelműen tiszta helyzet mindig kedvezett a bejelentőknek, a feljelentők­ről nem is beszélve. Nem fenyeget ma az a veszély, hogy azokból lesz levélíró, akik — névvel, vagy anélkül — törleszteni akarnak vala­miért? — Ez a lehetőség nem zárható ki. De nem is jel­lemző. Kaptunk például olyan tanulmányt, amely a gazdasági helyzet bizonyos részproblémáira javasolt megoldást, amit mi továbbí­tottunk is az illetékes szak­embereknek. Érkeznek olyan bejelenté­sek is, amelyek valamely kisebb közösség körében ta­pasztalható visszaélésekre hívják fel a figyelmet. Vagy­is a mindenütt számonkér- hető erkölcsi tisztaság érde­kében szólnak. — Nemrég hozták nyilvá­nosságra a pártból kilépet­tek számát. Az Önök birto­kában levő levelek tudósíta­nak az ehhez kapcsolódó hangulatról? — Igen, a kilépés ténye és indoka levelekben is meg­jelenik. Az okok különböző­ek. Van. aki csalódásának ad hangot; nem ért egyet a reformfolyamattal; nem ezt tanulta; nem azt kapta, amit várt — ilyesféle indokok olvashatók. A nyugdíjasok panaszában az érvelés azzal is bővül, hogy a párt nem gondoskodik öreg napjaik­ról, hogy úgy érzik, vissza­éltek a bizalmukkal. Volt, aki a levéllel együtt a ki­tüntetését is visszaküldte hozzánk.... — Ami. akárhogy is néz­zük, a múlttal való keserű leszámolás. Éppen ezért, mert ezek a levelek nem­csak emberi sorsokat, ha­nem a jövőért érzett aggo­dalmat is közvetítik, meg kell, hogy kérdezzem, mi a sorsa e véleményeknek vagy éppen a panaszoknak? — Minden levelet feldol­gozunk. a következtetéseket eljuttatjuk a Központi Bi­zottság tagjaihoz, valamint a párt vezetőihez. Az MSZMP ugyanis a döntéshozatalnál nélkülözhetetlen jelzőrend­szernek tekinti a leveleket. A Központi Bizottság feb­ruárban úgy határozott, hogy a párthoz érkező leve­lekről tájékoztatni kell a tes­tület tagjait, s azokat a ja­vaslatokat, véleményeket, amelyek egyes osztályokat érintenek, ezeknek kell fel­dolgozni. Vagyis a párt. más információk mellett, számít a levelekre, érdeke, hogy az emberek ily módon is poli­tizáljanak. Király Ernő Elvtársi kíméletlenséggel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents