Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-08 / 133. szám
1989. június 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Telkek Szirma-Berekkertben Ki fizeti meg az árát? vállalatnak. Az üzem területén Már az első benyomások után sincs sok oka a szem- lélődőnek lelkesednie, ha végignéz Miskolcon, a szirma- berekkerti telikék során. Igaz,' a házhelyek közművesítve várják az építőket — elkészült az ivóvízvezeték, ,a csatornázás, a csapadékcsatorna, helyben az energia: kiépült az áramszolgáltatás hálózata. Az áknafedlapok viszont már hiányoznak, az árkokba törmeléket mosott az eső, a járdákon pedig könnyen a lábunikat törhetnénk. összesen 304 házhelyet mértek itt ki, egy korábban mezőgazdasági művelésre használt területen. A munka költségei részben a miskolci tanács költségvetéséből, részben az Országos Takarékpénztár befektetéséből 114 millió forintot emésztettek fel. Vajon megtérül-e a horribilis összeg? Lakatos Attila, a Miskolc Városi NEB elnöke szkeptikus. Véleménye szerint nem lesz könnyű vásárlókat találni a négy-ötszázezerért kínált telkekre. A város és a bank nem reménykedhet a beinveszitált milliók gyors megtérülésében. A miskolci tanács végrehajtó bizottsága csütörtöki ülésén tárgyal a berekkerti telkek sorsáról. A vita alapjául a városi NEB vizsgálata szolgál, amelynek során részletesen feltárták-, milyen okok vezettek a telkek létrehozásának elhúzódásához. Az ülésről hétfői számunkban már röviden tudósítottunk. A lényeg: a munkák elhúzódásáért, a késedelmes befejezésért a népi ellenőrök álláspontja szerint a beruházást lebonyolító vállalat, a tervezők, több hivatal és a miskolci tanács-vb építési osztálya egyaránt elmarasztalható. Hogy ki, milyen mértékben, s hogy pontosan kinek a hátán csattan majd az ostor, arról nyilván késhegyig menő vita zajlik majd, s természetesen nem zárható ki a peres eljárás lehetősége sem. A berdkkerti telkek ügye mindenesetre a városépítészeti fiaskók sorát szaporítja. „Ha a területelőkészítésben, a tervezésben részt vállaló hivatailok és szervezetek — hallottuk az ülésen — nem követnek el alapvető hibákat, akkor a lakásépítések jóval hamarább megkezdődhettek volna. A késedelmes munka árát viszont nem a felületesen dolgozó hivatalok és szervezetek fizetik meg, hanem az állampolgárok, akik nemegyszer az egészségüket teljesen felőrölve, egy életre eladósodna teremtik meg az emberi lét alapvető feltételét, a lakást. Az építőanyagok ára a bérekhez képest csillagászati magasságba szökött, a vállalatok egyre kevésbé képesek támogatni dolgozóikat, az OTP pedig csak olyan kamatra ad kölcsönt, amely az átlagos jövedelműek számára megfizethetetlen. Kiszámolta-e valaki, hogy a be- rékkerti telkek kialakításának késése, mennyiben járult hozzá a lakásár-inflációhoz, s van-e valaki, aki megmondaná, mennyivel olcsóbban építkezhettek volna ott, ha már két évvel ezelőtt hozzákezdhetnek az alapozáshoz?” Áttervezések, koncepcióváltás A vizsgálatra egy építésztervezőiből, geodétából, beruházási és szervezési szakemberből álló csoport negyven munkanapot áldozott. Tapasztalataikat tizenöt sűrűn gépelt oldalon összegzik, lapunkban csak a leglényegesebb megállapítások visszaadására szorítkozhatunk. Már 1975-ben szóba került a házhelyek kimérése. Az első megosztási vázrajzon 269 telket jelölték ki, családi házak építésére. A rajzok az irattárba kerültek. A következő dátum: 1980. Ekkor indult meg a kisajátítási eljárás. 1981-ben az Északterv (a NiEB vizsgálata ezt a vállalatot a hibákért nem teszi felelőssé) beépítési és beru -házási programtervet készített, amely már 500 lakás építésével számol — a terület jobb kihasználása érdekében döntően sorházas beépítést javasolnak. A közművesítés a VI. ötéves tervben anyagiak híján elmaradt. A tervezés azonban folytatódott. Bizonyossá vált ugyanis, hogy igény és fizetőképes kereslet elsősorban a családi házakkal beépíthető telkek iránt van. A módosítás elkészítésére a Mis- kolcterv kapott megbízást, ök a korrigált tervet 1986- ban szállították, ám a módosítás során — állapítja meg a NEB vizsgálata — túllépték az eredeti beépítési határvonalat, így újabb kisajátítási tervre és földhivatali bejegyzésre volt szükség. Később kiderült, hogy a módosított házhelyosztási terv alkalmatlan a földhivatali bejegyzésre. A Kartográfiai Vállalat — a Miber megbízása alapján — új földmérési térképek készítésébe kezdett, ám kiderült, a Miskolc Városi Földhivatal alapadatai használhatatlanok, és új alapokról indulva kell elkészíteni a te- lekkialakítási, -megosztási és -kisajátítási terv anyagait. A tervezés költségei 1981-től több mint 5 millió forintra rúgtak. Nemcsak a rajzasztal mellett követtek el hibákat. A Miber — mint lebonyolító — elmulasztotta a tervek műszaki tartalmának felülvizsgálatát. A vállalat két osztálya működött közre a berekkerti beruházás lebonyolításában, ám a munkát nem egyeztették, nem hangolták össze. A pontatlanságok — a NEB vizsgálata szerint —. már a tervezéskor korrigálhatok lettek volna, ha a földmérést és a helyszíni kitűzést ugyanaz a szervezet végzi el, s nem két külön céget bíznak meg vele. Az ügyész véleménye Az eredeti elképzelések szerint tavaly 47 millióért ladták volna el házhelyeket a Berékkertben. Az üzlet a huzavona miatt elmaradt, s az idén áprilisig 113 házhely talált gazdára. További 57 telekigénylés elbírálása a vb csütörtöki napirendjén szerepel. A testület tagjaira azonban más feladat is vár. — A vizsgálat pontos diagnózist ad arról — hallottuk dr. Panyi Béla ügyészt a NEB ülésén —, hogy a munka során a hibák tömegét követték el. A terápiához, a bajok orvoslásához, s ahhoz, hogy ez ne ismétlődhessék meg, feltétlenül hozzátartozik a felelősség megállapítása. Nemcsak az érintett szervezeteket kell elmarasztalni, hanem a mulasztók konkrét személye sem maradhat titokban. Megjegyzését egyetértéssel fogadták a NEB tagjai, sőt, a vb ülésére készített beszámolójukban kifejezetten javasolják a felelősség megállapítását. (udvardy) Háromezer négyzetméter alapterületen építettek üveg- és fóliaházakat az Ózdi Kohászati Üzemek rúd-dróthengermüvé- nek területén, ahol a hulladékenergia hasznosítását használják fel konyhakerti, illetve dísznövények termesztésére. Ez a tevékenység két és fél millió forintos árbevételt jelent a A Shin-Etsu Polymer japán cég delegációja J. Kanal alelnök vezetésével az elmúlt napokban kétnapos látogatást tett a Borsodi Vegyi Kombinátban. Velük érkezett I. Akio úr, a Mitsui japán cég budapesti irodájának 'képviselője. A Kovács Zoltán főosztályvezető által vezetett levő kertészet 20 mózsányi primőr paradicsomot, 10 mázsa uborkát, 15 ezer csomó zöldhagymát, 5 ezer fej salátát és 100 ezer szál virágot ad, amelyhez az üzem dolgozói kedvezményes áron juthatnak hozzá. (MTI-fotó). BVK-.s tárgyalócsoport a japán delegációval megbeszélést folytatott a finomfólia- gyártó gépsorra kiírt ajánlatról. J. Kanal alélmök a BVK-s delegációt biztosította arról, hogy cége a kidolgozott ajánlatot rövidesen megküldi. A lehetséges üzletet a Mitsui cég finanszírozza. Japán üzletemberek a BVK-ban Minek a reklám, ha nincs áru? Mindig fenntartással fogadtam az áruházak árleszállítási akcióit, annál is inkább, mivél nehezen viselem e.1 a vásárlói rohamot, s még kevésbé a megkülönböztető, az ismerősöket előnytben részesítő kiszolgálást. Most azonban, amikor arról olvastam az Észak-Magyarországban a miskolci Centrum Áruház hirdetéséiben, hogy a gyermeknap tiszteletére két napon át 40 százalékkal ,mársókili.k a gyermek tréning- és szabadidőruhák árát, felvillllanyozódtam. Gondolom, megértik, hiszen három gyereket nevelek, a gyermek- ruhák ára már-már csillagászati, az életszínvonalunk a létminimum körüli. Így azután időt és fáradságot nem kímélve utaztam be Hidasnémetiből a megye- székhelyre, hogy részese lehessek a Centrum Áruház akciójának. A kedvezményes vásárlással szerettem volna meglepetést szerezni gyermeknapra. Nos, gyerekeimet nem érte meglepetés, annál inkább engem. Megannyi sorstársammal együtt vártam a Centrum Árulház nyitását, s az első rohamozok között indultam „bevenni” a gyermek kötöttáruosztályt. Pu.ltkö- zelbe jutva többször is megkíséreltem érvényt szerezni óhajomnak. Ügy látszik azonban, hogy a több eladó közül nékem pontosan az jutott, aki valami Oknál fogva nem szimpatizált velem. Mert itt is „bejött a papírforma”: a hátam mögül érkező igényeit elégítette ki. Névreszólóan — ahogyan mondani szokás. Megjegyzem: pontosan olyan méretre lett volna szükségeim, mint amilyet a hátam mögötti „ismerős” kaipoitt. A méltánytalan bánásmódnak hangot adva, a „kedves” eladónő ezt megfelelően „díjazta”, kijelentve, hogy az általiam kért méretből nincs. Megpróbálkoztam egy szemmel láthatóan nagyobb élettapasztalattal rendelkező, bizalomgerjesztőbb kolléganőjével, ám mire nála sorra kerültem, már ő sem szolgálhatott ki, elfogyott a kért méret. Mondhatom, keserű szájízzel, „lleforrázva” távoztam a Centrum Áruháziból. Mire jó egy megyére szóló propaganda, ha ilyen szűkös az árukontingens, s .már az első fél órában (!) mérethiiányos lesz az áruválaszték? Thuróczy Károlyné Hidasnémeti Nehezen gyógyuló sebek (5 ) Lesz-e igazságtétel? A „hoiitObágyosok” legtöbbje számára .merő ábránd maradt, hogy ismét beilleszkedhet a normális életbe. Arról meg szó se.m lehetett, hogy követelni merték volna volt lakásukat, kártalanításukat. Ny. J., felesége és fiuk, Ny. L. 1953. szeptember 24-én a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság 9455. sz. határozatával indult vissza Miskolcra. Ebben ez áll: „ ... kényszer- lakhelyét megszüntetem. Értesítem, hogy az összes, állampolgárokra kötelező jogszabályok figyelembevételével választhatják meg letelepedési helyüket.” Ny. L. a letelepedés helyéül természetesen Miskolcot választotta, ahol rövid időn belül feleségül vette Mari lkát, akivel azóta is boldog házasságban élnek. — Volt vállalatomhoz kerültem vissza 1953. Október elsején. Munkásszálláson kaptam helyet, majd nősülésem után feleségem nagymamájánál laktunk. ök megunták állandó hatósági zaklatásomat, ezért el kellett mennünk, s megkezdődött a vándorlásunk. Ny. L. három vállalati levelet rak elém. Valamenynyiit munkáltatója írta az akkori Miskolci I. Kér. Tanács Végrehajtó Bizottságához Ny. L. érdekében, hogy dolgozójuk letelepedési engedélyt kapjon. A .levelek sorrendben 1954. január 16- án, 1954. július 26-án és 1954. augusztus 2-án íródtok. (Sőt, Ny. L. később a Szabad .Néphez is fordult segítségért ez ügyben. Az újság levelezési osztályának 1955. IV. 25-én kelt válasza azonban nemleges, olvasójukat a BM-bez küldik.) A BM Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főosztálya azonban az akkor éppen Tibolddaró- con lakó Ny. L. kitelepedési kérelmét 1954. július 28-i határozatával elutasítja. S hiába fellebbez a BM Országos Rendőr-főkapitánysághoz, 1955. január 28-án onnan is azt a választ kapja, hogy szülővárosában a letelepedése nem indokolt. Annak ellenére, hogy terhes felesége, maid később a megszületett kisfiú is. Miskolcon lakik. E Jóét utóbhi tény kényszerítette arra, hogy a rendőrségi felszólítások ellenére is a városban tartózkodjon. Emiatt a Miskolc Városi Ügyészség kiadja ellene az 1955. Bül. 1667. sz. vádiratot. Bármennyire is hihetetlennek tűnik a fentiek után, ám a vádiratban az olvasható: „A terhelt letelepedési engedélyt nem 'kórt.. ” A letelepedési engedély nélkül való Miskolcon való letelepedés bűntette miatt ,Ny. L.-t főbüntetésként 200 forintra büntetik, s mellékbüntetésként 2 évre kitiltják Miskolc területétől. — Megváltást csak 1957. hozott. Apámat 1957. november 11-én rehabilitálták, nyugdíját rendezték. Talán az örömtől, talán mert a sóik megpróbáltatástól elgyengült már a szíve, másnap szívinfarktusban meghalt. Később anyám és húgom is infarktusban haltak meg. Mi pedig neveltük ,két gyermekünket, mert 1967- ben megszületett a lányunk is. 1954-től az építőiparban dolgoztam különböző beosztásokban. Voltam a osanyi- ki úttörőtábor építésvezetője, dolgoztam technikusként és fő-építésvezetőként, majd tűzrendészed vezetőként. 1982. máróius 12-én én is szívinfarktust kaptam, s nyugdíjaztak. — Milyen változást hoztak az Önök életében az elmúlt időszak eseményei? — Sokat hallgatom a rádiót, olvasom az újságokat, nézem a televíziót. Amikor szóba került, hogy az 1945 után az oroszok által elhurcoltak, majd a hortobágyiak és az ’56-osok, valamint a koncepciós perek áldozatai számára igazságot szolgáltat az állam, arra gondoltam, erre ón és a családom is rászolgáltunk. Hiszen semmink sem maradt abból, ami a kitelepítés előtt volt. Rokkantnyugdíjas vágyóik, csekély nyugdíjjal, pályafutásom kettészakadt, életem egy nagy káosz lett, s ebben a szoba-konyhás komfortosban lakunk. 1989. március 25-.én levelet írtam az igazságügyi miniszternek, amelyben kértem anyagi és erkölcsi rehabilitációmat. A kérelem nem maradt megválaszolatlanul. Idén április 10-én Ny. L. az Igazságügyi Minisztériumból az alábbi levelet kapta: „Értesítem, hogy a törvénysértések felülvizsgálatáról szóló minisztertanácsi határozat alapján a rendőr- hatósági kényszerintézkedések következményeinek orvoslása érdekében az Igazságügyi Minisztériumhoz érkezett kérelmét a Belügyminisztérium Titkárságának továbbítottam.” E hivatalos levelet olvasván még én biztattam interjúalanyomat, hogy most már minden bizonnyal rendibe jönnék a dolgok. Ám alig pár nap múlva, amikor éppen a cikksorozaton dolgoztam, Ny. L. felkeresett a szerkesztőségi szobában. Nem szólt semmit, csak átnyújtotta a Belügyminisztérium Titkárságának 1989. V. 10-én kelt levelét. Ebben az alábbiak olvashatók: „A Belügyminisztérium Titkárságának küldött kérelemre válaszolva tájékoztatom, hogy az ön és családja kitelepítésére vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. Utólagos .kártalanításra — jogszábály hiányában — nincs lehetőség.” Nyikes Imre Paradicsomién«* az Oi-ben
