Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-06 / 131. szám

1989. június 6., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Az idő mindent megszépít

Csaknem két évtizedes ismeretség fűz az írás szereplőjéhez, Farkas Kálmán nyugdíjas vezérigazgatóhoz, akinek a Tiszai Kőolajipari Vállalat volt a harmadik munkahelye. Így hát volt alkalmam meggyőződni róla, milyen is a viszonya a sajtóhoz, az újságírókhoz. Kérkedés nélkül állíthatom, hogy akik nem éltek visz- sza bizalmával, azok számára mindig nyitva állt szobájának ajtaja, soha nem zárkózott el a tájékoztatás elől. Közvetlensége, ' szókimondó természete pedig egyenesen rokonszenvessé tette személyét.

A mostani találkozót az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron beszéltük .meg, ahöl már nyugdíjas vezérigazgatóként volt jelen. Ülünk hajdani hivatali szobájában, ahol már nem Jornyosulnak az asztalon az aláírásra, elintézésre váró iratok.

Az emlékezés, az idő mindent megszépít — mondják ilyen alkalmakkor az emberek. így van ezzel Farkas Kálmán is. Szívesen gondol a régmúlt időkre, azokra az évekre, amikor a Veszprémi Vegyipari Egyetem előadói termeinek padjait koptatta, öt esztendőn keresztül. Azután jöttek a hétköznapok: az első munkahelyén, a Dorogi Szénfeldolgozó Vállalatnál hat évet töltött, majd egy év a Szovjetunióban, ahol petrolkémiai betanuláson vett részt.

A hatvanas évek közepén alakult meg a Petrolkémiai Beruházási vállalat, ahol egy évtizedig dolgozott. Így közvetlen részese lehetett több vegyipari létesítmény, köztük a TVK olefingyára megépítésének. Nem hatalmaztak fel rá, hogy elmond- jarti:- a Petrolbernél töltött esztendőkre esett a magyar —szovjet olefinkémiai

1. Vitassuk meg az átmeneti időszak — a diktatúrának a demokráciába való átmenetéről van szó — helyi sajtónyilvánosságának kérdéskörét.

2. Térképezzük fel a helyi társadalom legfontosabb ügyeit tárgyaló bizottság létrehozásának feltételeit. Ez a testület felügyelhetné például az első szabad, demokratikus választásokra való felkészülést, az esély- egyenlőség biztosításának érdekében.

3. Az MSZMP és a KISZ (DEMISZ) állami költségvetésből származó vagyonának visszaadása a helyi népképviseleti szervek rendelkezésébe.” A nyilatkozatot a Fidesz, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda- párt és a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének vezetői írták alá.

*

— Megkapták-e a ME- SZEB nyilatkozatát? A kérdést Kovács Józsefnek, az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága ideológiai titkárának tettük fel.

— Az ellenzékiek a „nyilatkozatháborút” sajátságos módszerekkel folytatják. Az első. április 6-i állásfoglalást a városi lap, a Déli Hírlap főszerkesztője juttatta el hozzánk, s kerülőúton értesültünk a május 19-d dokumentumról is. A közvélemény mindkettőről tudomást szerzett a sajtóból. Az események megértéséhez ismerni kell, hogy a konzulegyezmény megvalósításának kezdeti szakasza, amelynek sikeréhez Farkas Kálmán, mint a beruházó vállalat leninvárosi kirendeltségvezetője is hozzájárult szakértelmével, szervező- és irányító munkájával.

A harmadik és egyben pályafutásának utolsó aktív állomását az az előkészítő szervezet jelentette, amelyet a Nehézipari Minisztérium hozott létre a későbbi kőolajfinomító (TIFO) megépítéséért. Itt 1976 nyaráig műszaki igazgatóhelyettesi teendőket látott el, majd ugyanennek az esztendőnek a második felétől a Tiszai Kőolajipari Vállalat igazgatói, később vezérigazgatói lisztét töltötte be, egészen 1989 tavaszáig, vagyis nyugdíjba vonulásáig.

— Szép éveket töltöttem el a Petrolbernél, amely fennállásától egészen a megszűnéséig, rendkívül sikeres, jól szervezett vállalat hírében állt — mondja Farkas Kálmán. — Pedig abban az időben, amikor a Petrolber létezett, volt bőven feladat a vegyiparban. Az egyik fejlesztés még be sem fejeződött, máris indult a követkolc Városi Bizottsága április elején létrehozta négytagú tárgyalócsoportját. Vezetésével engem bíztak meg, s tagja volt az NME adjunktusa, az LKM egyiik mérnöke, továbbá a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. Megállapodtunk a kétoldalú politikai egyeztető tárgyalások megtartásáról. Már ekkor elmondtuk, olyan kérdésekről szeretnénk beszélgetni, amelynek eldöntésében a városi párt- bizottságnak hatásköre van. Véleményünk ugyanis van az egész országot, a nemzetet érintő kérdésekről, de nincs befolyásunk például a szovjet csapatok kivonásának ügyébe és nincs döntési kompetenciánk a Munkásőrséggel kapcsolatban. Az első tárgyalásokon ugyanis a másik fél szóba hozott országos, politikát érintő problémákat is. Mi úgy gondoltuk, hogy a város életét meghatározó jelenségekről. gondokról, a helyi politika alakulásáról van értelme eszmét cserélnünk. A sorrend meghatározásában. tehát abban, hogy kivel. milyen időpontban konzultálunk. pusztán praktikus okok vezéreltek bennünket, alkalmazkodtunk a másik fél által meghatározott időponthoz. Az eszmecserék teljes menetrendje elkészült. A tárgyalások megkezdődtek, aztán félbeszakadtak.

— Milyen indokokkal?

— A Kisgazdapárt, a Fidesz. a Demokrata Fórum, a

kező petrolkémiai nagyberuházás. A nagy gondot, feladatot azokban az években a kivitelezők munkájának összehangolása jelentette. Az idősebb generáció még jól emlékszik rá, akkoriban az építő- és szerelővállalatokra sokkal több munka hárult, mint amennyire az erejükből futotta. S morálisan is eggyéforrott csapat volt a Petrolber, csakúgy, mint később a TIFO, amelyből bár eléggé heterogén az összetétele, közel egy évtizedes termelőmunka alatt jó kollektíva kovácsolódott.

— Egyet azonban nagyon sajnálok. Mégpedig azt, hogy azokban az. években született a kormányzati döntés a kőolajfinomító felépítésére, amikor az egész világon végigsöpört az olajválság, illetve olajárrobbanás. Amikor ugyanis a Tiszai Kőolajipari Vállalat megkezdhette a termelést, az eredeti tervben szereplő hárommillió tonna kőolaj helyett mindössze másfél millió tonnát dolgozhattunk fel évente. Egyetlen olyan esztendő volt csupán a TIFO működése óta, amikor a kőolajfeldolgozó 75 százalékos kapacitással dolgozhatott.

Személy szerint a vezér- igazgató, de minden egyes dolgozó tudja, hogy a TIFO mai helyzetének kialakulásában vétlen a vállalat vezetése, kollektívája. Mégis mindenkit bánt, hogy felépült egy új kőolajfeldolgozó. de eredeti rendeltetésének nem tud teljes egészében megfelelni. Mindez keserű pirula Farkas Kálmán számára is.

Több évtizedes munkásságát többször elismerték. Kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, és tulajdonosa az Április Negyediké Érdemrendnek. L. L.

Szociáldemokrata Párt helyi szervezetei a nyilatkozat bevezetőjében foglaltak szerint elfogadják ugyan az MSZMP-vel való .tárgyalások szükségességét, együttműködni azonban csak olyan kommunistákkal hajlandók — írják —, akik a gyakorlatban is bizonyították, hogy a reform mellett elkötelezettek. Rövidesen a Heti Hírnökben a Magyar Demokrata Fórum miskolci szervezete durva kirohanást jelentetett meg a miskolci pártbizottság több vezetője ellen, személy szerint engem is támadtak. Nyilvánvalóvá vált, hogy csoportunkkal az eredeti megállapodások szerint nem folytatják a megbeszéléseket.

— Május 19-i keltezéssel a MESZEB újabb nyilatkozatot fogadott el. Választ sürgetnek korábbi javaslataikra, és kifejezik tárgyalási szándékukat.

— Említettem, erről az állásfoglalásról is a sajtóból értesültünk, mi nem kaptuk meg. Napvilágot látott a Déli Hírlapban és a Heti Hírnökben. Az ellenzéki szervezetek nem tudtak, vagy nem akartak tudomást szerezni arról, hogy pártbizottságunk végrehajtó bizottsága május 23-i ülésén testületi álláspontot fogadott el a többpártrendszerre való átmenet kérdéseiről. Ebben a végrehajtó bizottság elismeri, s mint történelmi realitást hangsúlyozza a többpártrendszer tényét. Kinyilvánítjuk szándékunkat a kulturált politikai küzdelemre. Véleményem szerint valamennyi pártnak a saját programjával, megnyilatkozásával kell a város polgárai és a saját tagjai előtt hitelesnek lennie. Nem térünk ki a politikai viták elől, és kérjük a többi pártot, társadalmi szervezetet, mozgósítsa tagjait a város érdekében, hogy Miskolc kilábaljon a jelenlegi válságból, hogy megteElvirágzott az a'kác, hazatértek a vándorméhészek. Kaptáraikkal bejárták a nagy alföldi akácosokat, elvándoroltak a szabolcsi akácosokba, megfordultak a Hernád völgyében, az aba- úji, zempléni részeken. Szorgalmas „munkásaik” gyűjtötték a finom, illatos, külföldön is keresett akácmézet. Ám a szárnyas munkások továbbra sem maradnak munka nélkül — a nyá- ri mezei-erdei virágok nekremtsük a minőségi városi

lét feltételeit— Korábban kétoldalú

tárgyalások kerültek szóba. Az országos szervezetek, az Ellenzéki Kerekasztal taktikáját követve, a M'ESZEB is

feltehetően arra törekszik,

hogy az MSZMP és az ő tárgyalócsoportjuk egyszerre üljön asztalhoz.

— Mi ettől sem zárkózunk

el, hajlandóak vagyunk

ilyen tárgyalások megkezdésére is. Véleményem szerint ez tulajdonképpen csak formai kérdés. Ha az eszmecsere tartalmi csomópontjaiban megegyezünk, nem lesz akadálya a tárgyalásnak, vagy tárgyalássorozatnak. Helyesnek tartjuk, hogy a vita eleme nyilvánosságot kapjon a sajtóban.

— Kérem, röviden reagáljon a május 19-i ínyilatko- zat tárgyalási javaslataira.

— Elsőként a sajtónyilvánosságról. Ügy érzem, nyitott kapukat dönget a MESZEB, hiszen a párt lapjai az elmúlt hetekben készségesen hírt adtak az ellenzéki mozgalmakról, közölték véleményüket, felhívásaikat, nyilatkozataikat. A Magyar Demokrata Fórum miskolci szervezetének orgánuma, a Miskolci Fórum több száma már napvilágot látott. A térség regionális lapja, a Heti Hírnök rendszeresen teret biztosít az ellenzéki szervezettek megnyilvánulásai számára. A második pontról elmondhatom, a kétoldalú tárgyalásokon létrehozhattuk volna a helyi társadalom ügyeit tárgyaló bizottságot. Erre minden esélyünk meg volt, a megbeszéléseket nem mi szakítottuk még. A harmadik javaslatra a válaszom a következő. A városi pártbizottság bevételei a 23 ezer miskolci párttagtól származnak. Az anyagi eszközök felhasználásáról tagságunknak tartozunk elszámolni. A párthelyiségek, a különböző épületek a helyi népképviseleti szervek tulajdonában vannak, mi kezelési joggal bírunk. A párttörvény és a választások eredménye határozza majd meg, hogy ebből a tulajdonból a pártok milyen hányadban részesednek. Udvardy József

tarját gyűjtik össze, az úgynevezett vegyes virágmézet hordják majd a kaptárakba.

Megyénkben régi hagyományai vannak a méhészkedésnek. Hiszen például a Cserépfalu, Bogács határában levő kaptárköveket is a régészek a hajdani, honfoglaló magyarok méhészkedése emlékeként tartják nyilván.

Az ÁFÉSZ-ek szervezésében megyénkben jelenleg 38 méhész szakcsoport tevékenykedik, . megközelítőleg 1200 taggal. A kaptárak száma pedig meghaladja a 25 ezret.

A nagy szakértelmet, gondoskodást, nem kevés fáradságot igénylő móhészkedés jelentős jövedelmet is hoz gazdájának. Érdemes tehát

A Bükk déli völgyében fekvő Szomolya község határában lévő termőfákon beérett a tájjellegű szomo- lyai cseresznye. A rövid szárú, szív alakú, sötétbordó, szinte „fekete” gyümölcs egyik jellegzetessége, hogy nem pondrósodik, másik pedig, hogy a kemény húsú cseresznye jól bírja a szállítást. A felszabadulás előtti években jó piaca volt Ausztriában, ahová gépkocsikon szállították. Jelenleg is exportálnak belőle gyorsfagyasztással tartósítva, vagy pedig konzervnek feldolgozva. Az exportált gyümölcsöt többek között természetes színezőanyagként is használják külföldön, az élelmiszer- iparban.

Az ízletes ^"ümölcs megjelent a miskolci piacon, de szállítanak belőle Budapestvele. foglalkozni, noha az utóbbi években számos betegség is tizedelte a kaptárak lakóit.

A méz iránt mind a hazai, mind pedig a külföldi piacon nagy a kereslet. Különösen az illatos akácmézet kedvelik a külföldi fogyasztók. A méhész szakcsoportok tagjaival az ÁFÉSZ-ek mintegy 500 tonnányi mézre, akác- és vegyes virágmézre, kötöttek értékesítési szerződést. Énnek egy része a Monimpexen keresztül exportra kerül, míg más részét a hazai kereskedelemben hozzák forgalomba.

re és a Nagykőrösi Konzervgyárba is. A megye közkedvelt tájjellegű gyümölcse a község határában több száz fán terem, s az elöregedett fák helyébe egyre többen telepítenek fiatal csemetéket. A szaporításhoz szükséges alanyokat az úgynevezett hagyásfákról veszik.

Talán nincs is olyan porta a községben, amelyhez legalább egy-két termő fa ne tartozna. Ilyenkor, érés idején, az egész család segít a gyümölcs szedésében, amely bizony babramunka, mert gondosan, kézzel kell szedni, nem lehet lerázni, törni. A felvásárlótelepeken különösen délután, az alkonyati órákban nagy a forgalom, mert a „hátikban” legtöbben akkor viszik a frissen szedett gyümölcsöt, amelyet aztán a megrendelőknek továbbítanak.

Miskolci ellenzéki szervezetek a napokban a következő nyilatkozatot küldték el szerkesztőségünkbe:

„A Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottságának legutóbbi ülésén, 1989. május 19-én — amelyen teljes jogú tagként részt vett a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője is — a következő nyilatkozatot fogadta el a MESZEB:

A helyi MSZMP-vczetés minden ígérete ellenére a mai napig sem válaszolt az 1989. április 6-án közzétett tárgyalási javaslatainkra. A Miskolci Ellenzéki Szervezetek Egyeztető Bizottsága a helyi belpolitikai életünkben is érezhető, a feszültség növekedését mutató folyamatok alapján érzett aggodalma miatt, megismétli tárgyalási javaslatait:

tációkra az MSZMP MásBeérett

a szomolyai cseresznye

ötszáz tonna akácméz

Hazatértek a méhészek