Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-05 / 130. szám
1989. június 5., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Szakszervezeti koncepció a szociálpolitikáról Illúzió vagy realitás? Beszélgetés Szűcs Ferencnével, az SZMT titkárával A hírek özönében, a szenzációs (vagy csak annak tartott) leleplezések időszakában aligha figyel fel az olvasó arra az információra, amely szerint új szociálpolitikai koncepció kidolgozását tervezi a szakszervezeti mozgalom. Az elgondolásokat, illetve azok tervezetét a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége márciusi ülésén fogadta el, s az anyagot társadalmi vitára bocsátotta. Miskolcon május 11-én tartották meg a megyei szociálpolitikai fórumot, amelyre az alternatív szervezetek, a most szerveződő pártok képviselőit is meghívták. A végleges álláspontot a SZOT a viták ösz- szegzésc után alakítja ki, s a dokumentumot hasznosítja a kormánnyal folytatott tárgyalásokon. Szűcs Ferencné, a Szak- szervezetek Borsod Megyei Tanácsának titkára részt vett a tervezet kidolgozásában, és szerepet vállalt a program végleges megfogalmazásában. Nehezen gyógyuló sebek Miskolci kitelepítettek a Hortobágyon (2.) 1952. június 25-e Miskolcon — Nem érzem túlzásnak, amikor azt állítom, az emberek többsége ma bizonytalanságban él. Földcsuszamlásszerű változások történtek a társadalomban eddig is, s hogy mi várható a következő hónapokban, nem tudjuk pontosan, csak latolgatásokra hagyatkozhatunk. Ebben a helyzetben vajon nem a pénz. az idő, s a szürkeállomány pazarlása-e a hosszú távú, esetleg évtizet dek alatt megvalósítható koncepció kialakítása? Az emberek most inkább a napi megélhetési gondok orvoslását várják a szakszervezetektől. — A mozgalom napjainkban mind határozottabban törekszik tagjainak érdekvédelmére és -'képviseletére. Célunk az, hogy a szervezett dolgozók számára hosszabb távon a létbiztonság és az esélyegyenlőség feltételeit megteremtsük. Ez a szociálpolitikai koncepció két kulcsszava. ,Nem folytathatunk csak szegénységpolitikát, ami annyit jelent, hogy csak azoknak a gondjain igyekszünk enyhíteni, akik a létminimum alatti összegből kénytelenek úgy-ahogy fenntartani önmagukat, családjukat. Kérem, félre ne értsék az előző mondatot. Nem arra gondoltam, hogy a pályakezdők, a kisnyugdíjasok vagy a nagycsaládosok problémáit a szőnyeg alá söpörnénk. A szociálpolitikai koncepció átfogóan foglalkozik velük is. Ugyanakkor az elszegényedés réme fenyegeti a társadalom középrétegeit, a pedagógustól egészen a korábban még elfogadható jövedelemmel rendelkező munkásokig. Az áremelkedéseket, az inflációt ma már csak a különösen magas jövedelmű rétegek — az üzemeknél, termelő vállalatoknál dolgozó kiemelt fizetést és prémiumot élvező vezetők képesek ellensúlyozni. Ha nem sikerül a folyamatnak gátat vetni, akkor az elszegényedés megállíthatatlanná válik. Az idei, illetve a következő években várható ártámogatás-leépítések olyan jelentősek, hogy végrehajtásukat bér- és szociálpolitikai reform nélkül elfogadhatatlannak tartjuk. A koncepció összefoglalja, hogy elképzeléseink szerint mit kell tenni a családok védelmében, hogyan változtassunk az adórendszeren, mit tartunk tanácsosnak az anyagi ellátások terén. Elképzeléseink kiterjednek a lakással, a társadalombiztosítással, a nyugdíjakkal, a népegészségügygyei kapcsolatos javaslatokra is. A szociálpolitikáról olyan civilizációs program részeként kell gondolkodnunk, amely biztosítja a lakosság életmódjának, egészségi állapotának, iskolázottságának azt a szintjét, amely az ország alkalmazkodásának, arányos fejlődésének döntő feltétele. Amikor az előbbi elképzelésekről beszélünk, természetesen nem feledkezhetünk meg egy rövid távú, a legfontosabb, az égető gondokat enyhítő, az elszegényedési folyamatot rövid időn belül mérséklő feladatokról. — Az utóbbi megállapításnak nyilván csak nyoma- tékot ad, hogy Borsod-Aba- új-Zemplén az ország többi területénél is hátrányosabb helyzetbe került a nyolcvanas években. — Az adatok közismertek. A régióban több mint kétszázezren élnek létminimum alatti jövedelemből. A megye népessége fogy. és elsősorban a kvalifikált szakemberek, a tanult fiatalok fognak vándorbotot. Magas a segítségre szorulók aránya az idősebbek, a cigánylakos- ság körében, nálunk fenyeget leginkább a munkanélküliség. A nyugdíjakat és a munkából származó jövedelmeket tekintve már az utolsó helyen állunk a megyék rangsorában. A takarékbetét-állomány csaknem teljes egészében a kamatok jóváírásából származik, a hitelek összege egyre gyorsabban emelkedik. — A sort az elmaradott infrastruktúrával, a lakásra várók magas számával, a hátrányos helyzetű térségek gondjaival még hosszan folytathatnánk. Említette a napi égető gondok megoldását. Konkrétan mit érthetünk ezen? — A koncepciót már készítésekor megvitattuk a helyi szakemberekkel, a nyugdíjas tanácsadó bizottság tagjaival. Arra törekszünk, hogy a megyei szociálpolitika alakításában a szakszervezet kezdeményező, a problémákat azonnal közvetítő, jelző funkciója színvonalasabb, eredményesebb legyen, a mozgalom meghatározó szerepet töltsön be az információk közvetítésében, a tagság tájékoztatásában. Véleményünk szerint az ártámogatás csökkentéséből felszabaduló összegek egy részét a kormány fordítsa szociálpolitikai célokra. Nem tartjuk elképzelhetetlennek a legszükségesebb fogyasztási cikkek árának befagyasztását sem. A bérek, nyugdíjak és pótlékok emelésével az egy főre jutó jövedelemnek megítélésünk szerint a létminimumot el kell érni, és a reálértékét meg kell őrizni. A munkanélküliséget, mint élethelyzetet nem fogadjuk el, ezért minél több új munkahely létrehozását sürgetjük. Nem halogatható tovább a lakáskérdés megoldása azoknál a fiataloknál, akik az első otthonra várnak. Az emberhez méltatlan, leromlott állapotú lakások, telepek felszámolásával szintén nem lehet hosszú évekig várni. A családok gondjainak enyhítésére célszerűnek látjuk, hogy az állam a gyermeknevelés költségeit legalább a gyermekenkénti létminimum összegéig vállalja át; családi pótlékkal, vagy adókedvezménnyel. Figyelemre méltó jelenség a térítési díjak legutóbbi emelését követően a gyermek- étkeztetésből kimaradók magas száma. Megfontolandónak tartjuk, hogy az eddig csak 3 gyermekes családoknak adott kedvezményeket biztosítsák két gyermek esetében is. Szükséges lenne a pénzbeni támogatások he- ' lyett ingyenes juttatások bevezetése, például az általános iskolai oktatásban, a napközis étkeztetésben, bizonyos esetekben az üdültetésben és a tömegközlekedés- *ben. Évek óta a legkülönbözőbb fórumokon hangoztatjuk: ismerjék el a gyermeknevelést, az idős vagy beteg hozzátartozó gondozását társadalmilag hasznos munkának. A segélyezésben a kérelmező rászorultságát társadalmi, közösségi javaslat, illetve kontroll igazolja, és akkor a folyósítást nem kellene környezettanulmányhoz kötni. — A gazdaság jelenlegi állapota és a költségvetési hiány ismeretében nem illuzórikus ez a követelési lista? A kormány válasza szerintem előre ismert: megkérdezi, honnan vegyem az igények teljesítéséhez a pénzt? — A kormány szakértői csoportja áprilisban szintén elkészítette hosszabb távú szociálpolitikai elképzeléseit. Javaslataikkal alapvetően a költségvetés terheit igyekeznének csökkenteni, és a már meglévő eszközöket átcsoportosítani. Véleményünk szerint azonban újabb források bevonására van szükség a szociálpolitikában. Többször beszéltünk már a fogyasztói ártámogatások csökkentéséről. A tervek szerint 1989 és 1992 között a különböző árukhoz nyújtott támogatások majdnem 50 milliárd forinttal esnek visz- sza. Ez lehet az egyik forrás. A most formálódó koncepció szerint a szakszervezetek csakis olyan új elosztáspolitikával és azon belül olyan szociálpolitikával érthetnek egyet, amely nem a szegénység újraelosztásában, a restrikció folytatásában gondolkodik, hanem ami a feszültségek oldását bővülő nemzeti jövedelemmel és növekvő belső fogyasztással éri el. Ügy látjuk, szükséges és lehetséges a társadalmi jövedelmek bővítése, a lakosság összes jövedelmén belüli arányának kismértékű növelése. A jelenlegi bérek egy része várhatóan újra- elhelyezkedési, átképzési, munkanélküli segéllyé válik, az eddig közvetve szociális célokat szolgáló jövedelmek tehát közvetlenül szociális jövedelmekké válhatnak. — Milyen eszközöket alkalmaz a mozgalom a szociálpolitikai elképzelések megvalósítására? \ — Számunkra is nyilvánvaló, hogy a társadalomban felhalmozódott problémák máról holnapra nem oldhatók meg. Ez egyben azt is jelenti, igyekszünk a realitások talaján maradni. Most a kis lépések taktikáját folytatjuk, igyekszünk mindig valamilyen engedményt kicsikarni. A SZOT és a kormány vezetőinek május 17-i találkozóján például sikerült elérni, hogy a tervezettnél mérsékeltebb áremelést hajtsanak végre az energiaárakban. elmaradt a víz- és csatornadíjak emelése, és kompenzációt kaptak a nyugdíjasok és a családosok. Meg kell értetnünk, a jövőnk függ attól, mit tudunk most nyújtani a családoknak, milyen élethelyzetben nőnek fel gyermekeink, mennyire képes nyugodt, alkotó munkára az aktív korosztály. Udvardy József Ny. L. nem győzte hangsúlyozni találkozásainkkor, mennyire rettegnek még mindig attól, hogy talán bajuk támad e cikk miatt. Sőt, nem titkolta, engem is féltenek. Azoknak az éveknek a szereplői közül máig sokan élnek. Azok is, akiknek a kitelepítésben, az előtte és utána történtekben szerepük volt. Úgy döntöttünk azonban, hogy rájuk nem hivatkozunk, és nem keressük meg őket, feltételezhetően úgysem mondanának semmit. Ami pedig a másik oldalt, a kitelepítettakst illeti, Ny. L.-ék sorsa az ő sorsuk is volt, az egyes ember vagy család tragédiája az összes érintetteké is. — Annak a napnak a tör- . ténéseit baljós jelek előzték meg. Számomra ilyen volt, amikor a munkahelyemen felhívott egy ismeretlen nő, s találkozót kért a Szent Anna templomnál, a L-ÁEV- megállónál este fél nyolcra. Huszonhárom éves fiatalember voltam, furdalta kíván-' csiságomat a titokzatos telefonhívás, o s elmentem. Két civilruhás férfi várt egy kocsival és a gépkocsivezetővel. Megragadtaik, a kocsiba tuszkoltak, elszedtek tőlem mindent, .bekötötték a szemem, s elindultunk egy ismeretlen cél felé. Közben faggattak mindenről, majd — akkor már sötét volt — hosszú kocsikázás után kitettek valahol. Csak amikor magamra maradtam, s felifogtam, hogy nem lőttek le, élek, majd elindultam, akkor tudtam még,, hogy a Sajó partján tettek ki, egészen Ózd térségében. Viszontagságos úton, hajnalra értem haza. Otthon nagy volt a riadalom, mert apámat is elvitték, de ő még aznap este tíz óra körül előkerült. 1.95Í2. június 25-én is többször hívott egy ismeretlen a munkahelyemen. Születésnapom volt, amit .néhány munkatársammal megünnepeltünk. Este nyolc óráig séA Magyar Demokrata Fórum Tokaj Városi Szervezete a következő nyilatkozatot juttatta el lapunkhoz: Egységesen és egybehangzóan elítéljük azokat a rosszindulatú vádaskodásokat, amelyekkel egyesek Tokaj város jelenlegi tanácselnökét illetik. Májer János tanácselnök két éve van hivatalában, s egész eddigi tevékenységét Tokajért, szülővárosának felemelkedéséért folytatott szakadatlan, áldozatos és önzetlen küzdelme jellemzi. Munkájának számos bizonyítékai, eredményei közül elegendő azokat kiemelni, amelyek az 1952-ben elvesztett járási székhely funkciói után újra biztosítják Tokaj, e méltatlanul elhanyagolt világhírű kisváros körzetközponttá válását: OTP, .Hungária Biztosító, személyi igazolvány és útlevélügyeket intéző rendőrőrs. Májer János elkötelezett kommunista, de mint ilyen, láthattunk a miskolci főutcán, majd az esőben hazafelé tartva, még bementem egy barátomhoz sakkozni. Már útközben is láttam jó néhány lepony.vázott teherautót, de akkor még semmi jelentőséget nem tulajdonítottam nekik. Tizenegy óra körül értem haza a H. utcai lakásba, szüleim már lefeküdtek. Nehezen aludtam el, s még jóformán félálomban voltam, amikor csengettek. Motorzúgást, beszélgetést hallottam, s mire az ajtóhoz értem, már dörömböltek. Kérdésemre, hogy ki az, azt a választ kaptam: „Államrendőrség! Kinyitni!” Fegyveresek özönlöttek be a lakásba. Felébredtek szüleim is, valamint a húgom, aki akkor már fél éve asz- szony volt, s férje éppen Pécsett vizsgázott a jogon. Elképzelhető, milyen borzalmasan megrettentünk. Az ÁViH-sok parancsnoka, egy törzsőrmester felolvasta a Hoirtobágyra és Borsostanyára történő .kitelepítési végzést, s mi csak álltunk bénán, megrökönyödve, valami óriási félelemmel a szívünkben. A konyhába tereltek bennünket, s házkutatást tartottak, üvöltve káromkodtak, hogy adjuk elő a titkos iratokat, a fegyvert, az aranyat... Olyan volt az egész, mint egy rossz álom. Csak vártuk, vártuk, hogy felébredünk, s vége ennek a borzalomnak. Persze sefhmit sem találtak, hiszen apánk mindig demokratikus gondolkodású ember volt, aki csak a családjának élt és dolgozott. A háromszobás, szépen berendezett lakás volt mindenünk. A kutatás .végeztével felszólították bennünket, szedjük össze a legfontosahb dolgainkat, mert 20 perc múlva indulunk. Egy nagy ágv- terítőbe dobáltuk, amit tudtunk, de úgyszólván minden ottmaradt, hiszen egymás elkötelezett híve a pluralizmusnak, s ellenzékével, az Ellenzéki Kerékasztallal, az MDF-fel is korrekt munkakapcsolatra törekszik, a közös cél, a Tokajért való együttmunkálkodás érdekében. A rendszeresség igényével kezdeményezte a városi tanács vb—.MDF közös koordinációs értekezletet, ahol az MiDF képviselői 4 órán át fejthették ki elképzeléseiket Tokaj távlati fejlesztéséről. Úgyszintén kezdeményező részese annak, hogy a képviselői beszámoló, illetőleg az országgyűlési törvénytervezetek előzetes vitája városi tanács—MDF közös szervezésben kerüljenek megrendezésre. E munka- kapcsolatok során számtalan lehetőségünk nyílott meghi- zonyosodni arról, hogy Májer János tanácselnök nemcsak valamiféle taktikai okokból tanúsít maximális korrektséget a demokratikus ellenzékkel szemben, hanem közvetlen munkatársaival, a tanácsi apparátus dolgozóiez egy nagy tévedés, majd tisztázódik minden, s rövid időn belül úgyis elengednek bennünket. Egy-egy batyuval a .kezünkben indultunk le a ház előtt álló leponyvázott teherautóhoz a ránk fogott géppisztolyok kíséretében. Fellökték rá bennünket, majd a jármű elindult, s valahol becsatlakozott egy gépkocsi- karavánba, amely hajnalban Hernádnémeti vasútállomás mellett állt meg. Itt a nyílt pályán egy marhaszállító vagonokból álló szerelvény vesztegelt, s rengeteg teherautó, amelyekből megkezdődött az átrakodás. Nehéz leírni, hogy mi volt ott. Idősek és kisbabák sírtak és jajgattak, emlékszem, egy beteg fiatalasszonyt ágyastól együtt hoztak el otthonról, s azzal együtt rakták át a vagonba. Nekünk .is jutott egy vagon, amelybe még további négy családot zsúfolták be. Volt, aki azért kiabált, mert vizelnie kellett, mások vízért ordítoztak. Engem nagynahezen leengedtek egy demizsonnal vízért, de természetesen a fegyveresek kordonét nem , lehetett átlépni. Akkor már világos volt, ,s az állomáson sok falusi álldogált, akik nyilván Miskolcra igyekeztek a piacra, vagy dolgozni. Ők sem tudták elképzelni, hogy mi történik az állomás mellett, s ha nem .is annyira, mint mi, de meg voltak ijedve, ‘ Aztán becsapódtak a vagonok ajtajai, s már csak az apró rácsos ablakok kötöttek ősszé bennünket a külvilággal. Ott álltunk, vagy guggoltunk összebújva, megrettenve, s amikor nagy za'kkanással elindult a szerelvény, még csa'k elképzelni sem tudtuk fáradt és rémült agyunkkal, hogy mit hoz számunkra a jövő. val is, az általunk tapasztalt esetekben mindenkor messzemenően udvarias és közvetlen vezetőnek bizonyult. Akik ma vádaskodásaik céltáblájául választják, azok elfelejtkeznek a nem is olyan régi közelmúltról, amikor előző tanácsi vezetőkről 'botrányos korrupciós, jogtalan előnyszerzési és választási csalási ügyek forogtak közszájon, és mérgezték, országos viharokat is kavarva, a város közéletét és közhangulatát. Az MDF-nek nincs tudomása róla, hogy Májer János tanácselnök személyét, szűkkörű, rosszindulatú, kicsinyes pletykálkodásokon túl, a lakosok közül bárki is olyan váddal illetné, amely feddhetetlenségét a legcsekélyebb mértékben is kétségbe vonná. Elgondolkodtató, hogy vajon azok, akik vádaskodásaikkal ma felkavarják városunk nyugalmát, mit tettek eddig a közösség asztalára. között arról beszeltünk, hogy Nyikes Imre (Folytatjuk) A tokaji MDF kiáll a város tanácselnöke mellett Sokat tett a településért
