Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám

1989. június 5., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Kút vagy kiút a hitel?

Sokatmondó szabályainkat cs szabályozóinkat — idő cs szakértelem híján — a legtöbben képtelenek vagyunk nyomon követni, megérteni és alkalmazni. Az adóbevallási ív kitöltése is gondot okozott, s még ennél is emberpróbálóbb feladat napjaink pénzügyeinek megemésztése. Ez a cikk egy jeles miskolci esemény kapcsán íródott. Május utolsó előtti hetében kétnapos konferenciát rendezett a Borsodi

Iskola a világgazdasági nyitásról és a piacgazdaságról. Neves előadókat hívtak meg. s közülük kettőnek: dr. Vértes Andrásnak, a Gazdaságkutató Intézet igazgatójának és Pulai Miklós miniszterhelyettesnek a felszólalására hivatkozunk. Közös bennük, hogy mindketten tagjai annak a reformbizottságnak, amely a kormány mellett működik, s amely taktikai és stratégiai tanácsokat ad a Minisztertanácsnak.

Mielőtt az olvasó sietve lovábblapozna, a szerző előrebocsátja, hogy ez a dolgozat nem szakcikk, s megértéséhez aligha szükséges közgazdasági doktori cím. Nem riasztani akarom az olvasót, hanem megnyerni egy közös meditációra, gazdaságpolitikánk egy szeletének konyhanyelven való élveboncolására. Most csak a hitelről, az eladósodásról lesz szó, de óhatatlanul felmerülnek más kérdések is, hiszen minden mindennel összefügg.

Áldás-e, vagy átok a hitel? A családi kasszát kezelő háziasszony a megmondhatója, hogy a jövedelem egyre nagyobb hányada fordítódik a hitelek és a kamatok visszafizetésére. Ezzel automatikusan csökken az a rész, amelyet a család szabadon költhet el. Azaz: kevesebb jut vasárnapi vendéglői étkezésre, könyvre, külföldi útra, s olyan élvhajhász élvezetekre mint a totó, lóverseny, sör. Ha a család hitelképes, akkor hitelt vesz föl. így lesz automata mosógép, színes televízió, motoros kerti kapa, vagy más.. A személyi kölcsön szabadon használható föl, de ennek nagy ára van. Az eredeti összeget majd’ húsz százalékkal tetézik a terhek, s ezt a pénzintézet szigorúan behajtja. Az ember persze gondolkodik és számolgat. Tavaly az áremelés hivatalos mértékét fii,7 százalékban deklarálták az illetékesek. De az infláció az egyéni életviteltől függően ennél lényegesen magasabb lehet. Mondok egy példát. Az ácskapocs ára csökkent. Ez javítja a statisztikát. A kéményre való szélkaka- sért viszont a korábbi dupláját kell fizetni. Nekem nem kell ácskapocs, de vettem egy féltucat szél- kakast. Az én inflációm már messze meghaladja azt, mint amit a hivatal kimutatott. Mivel megtakarításom nincs, hát kölcsönt vettem fel. Mert nekem a szélkakasra okvetlen szükségem van. Fizetem a húszszázalékos járulékos költségeket (a törlesztésen túl), de még így is jól járok, mert az én inflációs rátám magasabb, mint húsz százalék... A háziasszonyok bölcsessége

szerint ma a legjobb üzlet tartozni, hitelre vásárolni, s újabb kölcsönnel fedezni a pillanatnyi követeléseket. Kötelező olvasmányaimból tudom, hogy bizonyos Noszty Ferenc, a leghíresebb magyar dzsentri és regényalak, adósi kötelezettségének úgy tett eleget, hogy még nagyobb adósságot csinált...

Nos, hogyan is történik ez a nagypolitikában? A két meghivatkozott. szakember reformer hírében áll, de véleményüket egyes szám első személyben fogalmazták. Mindketten leszögezték, hogy a mostani ismeretek és lehetőségek birtokában Magyarország hitelek nélkül nem tud talpon maradni és boldogulni. Ez a tézis egyezik ugyan a politikusok véleményével is, ám nagyság- rendi az eltérés, hogy mennyi kölcsönt kell felvennünk. Szerencsére már túl vagyunk azon az időszakon, amikoris a hírközlő szervek röviden é.s szemérmesen közölték, hogy ennyi és ennyi márkát, dollárt vettünk fel. Nincs okunk szégyenkezni. Ezzel a ma működő (hitel)me- chanizmussal az ország két-három évig bírja, úgy, hogy a következő esztendők kopírozzák az előző időszakot: ipari teljesítményben, életszínvonalban, kilátási lehetőségekben. Ám ehhez a helybenjárás- hoz is egyet kell lépni, azaz a jelenlegi viszonyok fenntartásához, ami nem célja a pártnak és a kormánynak, s nem érdeke a népnek, más híján pénzt kell pumpálni a magyar gazdaságba és infrastruktúrába. Pénzt, tőkét, s természetesen külföldi Iliiéiből. A haladáshoz, illetve egy szerény előrelépéshez viszont kettőt kell lépni. Azaz: még nagyobb hitelt kell kérni, vállalni, hasznosan befektetni, visz- szafizetni. Hogy mekkora összegről van szó? Alighanem először hangzott el nyilvánosan Magyarországon, hogy évi 2—3 milliárd dollár igénybevétele nélkül ez az ország két- három évig vegetál, aztán indulhat a csődeljárás. A

kérdés az, hogy adnak-e kölcsönt? A nemzetközi légkör most olyan, hogy hazánk élvezi a legnagyobb kedvezmények elvét, elsőszámú (tehát kedvezményezett) adósnak számít, s a politikai, társadalmi változások, a demokratizálódó viszonyok visszhangjai is esélyeinket növelik. Á tulajdonreform, a társasági törvény és sok más intézkedés csábítja és csalogatja a külföldi tőkét. Kell hogy legyen hitünk, szakértelmünk és nemzeti tartásunk ahhoz, hogy ennek a kihívásnak, s ennek a szakértők által megfogalmazott egyetlen feltételnek megfeleljünk, eleget tegyünk.

Persze, az aggályok kérdőjelének horgán rángatóznak sokan. Eladósodik, kiíosztódik az ország! Át kell írni a cégjelzéseket, s öröknek hitt szabályokat kell sutba dobni! Mi marad nekünk, ha mindent kiárusítunk?

Ami volt, s ami elmulasztódon, azt visszacsinálni nem lehet. De nem is szabad a régi módszerekkel és elvekkel vegetálásra, lassú halálra ítélni magunkat. Nincs más megoldás! Yves Montand, a neves francia színész, sanzonénekes megszólalt a magyar televízióban. Ezt az interjút két évvel ezelőtt aligha tűzhették volna műsorra. Ö mondta: az igazság a fontos, s ehhez kell igazítani az ideológiát. Nem pedig fordítva! Egv rossz gyakorlati következményekkel járó ideológia ugyanis ideig-óráig fenntartható, vélt érdekek reményében átmenetileg megmenthető. De túl nagy árat kell fizetni érte. S nem mindig, sőt általában nem az fizet, aki mulat.

Kút vagy kiút a hitel? Ismét csak a két reformer szakértőre hivatkozom. Radikális külpiaci nyitás, s jelentős hitelfelvétel nélkül nem megy... A kockázat nagy. De még nagyobb kockázat semmit sem csinálni, vagy éppen visszarendezni a dolgokat. Gondoljunk a háziasszony bölcsességére: manapság

nem rossz jó adósnak lenni. S így talán elkerülhető a legrosszabb ...

Brackó István

Mint elérhetetlen vágyálom hathat a zöldövezeti kifejezés a miskolci belváros benzingőzben, porban és gyárkörnyéikeken élők számára. Mert „boldogok a füstben szegények” ... hihetnők, ám a Komlóste- tőn élők ima helyett egyelőre csak átkozzák az őket ért szerencsét.

A szerteágazó komlósi kálvária története talán itt kezdődik el: 1987 decemberében egy időben adták át a Marx tér Bükk Áruház környéki részét és a komlóstetői lakótelep újonnan épült házait. Mi látható két évvel az átadás után? Ma a Marx téri lakások mellett szépen rendezett környezet: járdák, virágok, játszóterek találhatók, míg a Komlóstetőn, ahol százezer forinttal fizettek többet az emberek, hogy zöldövezetben, szép helyen, jó körülmények között élhessenek, nevelhessék gyermekeiket, többszörösen felbontott utakat, leomló rézsűket, penészes lakásokat találhatunk.

— Mi nem a Marx tériek ellen vagyunk

— kezdi panaszáradatát Csatáry József közös képviselő, miközben kocsijában ka- nyargunk a „tett színhelye” felé. — Megértjük, hogy a főutca rendezése sürgősebb, ám ennyi idő után már tarthatatlan állapotok uralkodnak telepünkön. Az átadásokat követő ’88 januári társasházi alakulógyűlésen máris komoly vihart keltett, amikor — a szokványosnak mondható problémák mellett — megtudtuk: négyemeletes házainkkal szemben garázssort akarnak építeni. Azonnali lépésként — hiszen a bérházak alatti garázsok sincsenek még ma sem eladva (187! ezerért árusítja az OTP)

— februárban megkerestük Dudla József országgyűlési képviselőnket, aki felhívta a tanács építési osztályának figyelmét gondjainkra, s fél év várakozási időt kért. Jir- kovszky Imre építésügyi osztályvezető valóban kijött megnézni a területet, s ígéretet tett arra, hogy garázsok helyett parkoló épül.

Kiszállva az autóból kellemetlen szag csapja meg az orrunkat.

— Ezt még nem is említettem. A kellemetlen illatokat a csatornák dugulása okozza, pedig tudtommal, mi is fizetjük az átalánydíjat a csatornázási műveknek — mutat az építési törmelékkel, földkupacokkal, dombokkal ékesített területre, ahol jól látható, a kibukó szennyvíz pocsolyája _ Nézze! Harminc méterre a lépcsőházunktól! Tele van gyerekekkel a lakótelep.-Hogy engedjük ki így őket játszani?

A találkozóra mint kiderült, dr. Kovács László, a városi tanács elnöke és a Város- gondnokság igazgatónője, Marjas Lászióné is hivatalos. Megérkezik még három társas- ház-közösség képviselője is, így járjuk végig a lakótelepet. Tóthné Győri Zsuzsanna kezében a társadalmi munkában készített tervrajz, rajta foci pályák, szalonnasütőlie- lyek, pingpongasztalok, homokozók stb.

— A parkoló mögötti területre szeretnénk ezt a szabadidőparkot építeni. Mi lakók mindent vállalnánk, csak gyalulják el a földet, és segítsenek minket némi építőanyaggal.

— Ügy tudom — szólal meg Marjas Lászlóné —, hogy a szabadidőpark építését néhány száz méterre innen a tanács már megszavazta, és ebben az évben ott már végeznek a földmunkával (1 millió forint!). Két-három éven belül el is készülhet...

— Csakhogy akkor a mi gyermekeinknek egy forgalmas úton kell átmenniük, teljesen elveszve a szemünk elől.

— Talán ha a Városgondnoksághoz benyújtanának egy társadalmi munkavállalási akciótervet.. .

— Azért ennek a beépítési tervnek alaposabban utána kell először nézni — szól közbe Kovács László tanácselnök. — Évek óta arra törekszünk, hogy végre egységes városépítési szempontok érvényesüljenek a kulturálatlanság helyett. Természetesen, ha más elképzelés nincs arra a területre, lehet róla szó.

A szabadidőparkra szánt terület ügye -ezzel talán el is rendeződhet. Ám a további gondok halmaza jóval fullasztóbb: a lépcsősen egymás mögé épített lakótömbök között meredek dombocskák, földrézsűk:

— Nézzék! A rézsűkről folyamatosain omlik a föld, vándorol a talaj a vízelvezető csatornánkba, ami mindig rendszeresen el1 dugul. Ide fűbeton kellene. Hogy honnan?

Mondjuk a házak elől, ahová azt raktak le beton helyett, pedig ott balesetveszélyes.

— Nálunk pedig egyáltalán nincs hőszigetelés a panelek között, penészednek a lakások. Egyébként 176 lakás fűtését — Miskolcon egyedülálló módon — tetőtéri kazánokkal oldották meg. A birtokbavétel óta nem működik megfelelően — 40 százalékos a túlfogyasztás —, arról nem is beszélve, hogy állandó rettegésben élünk. Hiszen olyan a technológiai megoldása, hogy ha télen valamilyen oknál fogva meghibásodik a kazán, és huszonnégy órán belül nem sikerül újraindítani, akkor egyszerűen befagy. Mit tegyünk majd ilyen esetben? Amellett, hogy technikailag rossz az elgondolás, még gondot okoz az is, hogy egyetlen gázórával csak átlagolni tudjuk a fogyasztást. A fűtőt pedig szintén a közösségnek kell fizetnie.

— Hiányzik a vízszigetelés is, illetve az országos építésügyi szabványtól eltérően csak talajnedvesség ellen szigetelték a házakat. A pincék így teljesen használhatatlanok, esőben átfolyik rajtuk a víz.

— Egy újonnan épült lakótelep és a közútjaink teljesen járhatatlanok. A járda több helyen beszakadt, az autóutat többször felbontották. Pedig öt éven belül hozza sem lehetne, nyúlni az új bitumenhez!

— A mi bérházainkat itt a helyszínen öntött betonlapokból szerelték össze. Kissé sok olajat használhattak fel, hiszen többszörös festés után is átüt az olajfolt a falakon. Szégyen, ahogy kinézünk. Nem elég, hogy 5—6 ezer forintos törlesztések alatt görnyedünk, a néhány négyzetméteres otthon megszerzése miatt, teljes rendezetlenségben kell élnünk a magyar vállalatok hanyagsága miatt.

Ennyi probléma hallatán nincs könnyű helyzetben Kovács László és Marjas Lászlóné. Hiszen majd mindegyik ügy más megoldást kíván, más a felelős érte. Segítve sorolják a képviselőknek, kihez, milyen ügyben érdemes fordulniuk.

— Kik a beruházók és a kivitelezők?

— Az adásvételi szerződéihez kapcsolt papír szerint a vevőknek tudomásul kell venniük, hogy az OTP helyett a Miskolci Beruházási Vállalatnál kell bejelenteni a „netáni hibákat, hiányosságokat”. Igényeiket a MIBER érvényesíti a tervezőkkel, a kivitelezőkkel szemben. De mi nem peres- kédni akarunk, hanem, hogy minél hamarabb rendezzék a hibákat.

Együttérző, de nem igazán biztató, amit a hivatalos szervek képviselői mondanak:

— A tanács kérheti a kivitelezőket a jobb munkákra, de ha azoknak nincsenek meg a szervezettségi feltételei, nem sokat lehet tenni. Mindenesetre, a Városgondnokság szakemberei átnézik, milyen beruházásoknak kellett volna, és kellene megvalósulniuk a telepen. Hol jártak már gondjaikkal?

— Bő félévi várakozás után ez év februárjában Homolya Gizellát, a HNF akkori városi titkárát kerestük meg. Ö is csak azt tudta mondani, hallassuk a hangunkat, lehetőleg minél több helyen. Akkoriban rendezték meg a várospolitikai fórumot is. Ott szintén mindent elmondtunk. Elsősorban arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy sehol sincs a közös képviselőknek fóruma, pedig rengeteg azonos gonddal kell megküzdeniük. Hiszen nekünk kell például szavatossági pereket indítani, ami ráadásul három-négy évig tart az egyik jogász ismerősünk szerint. Mivel nem vagyunk önálló jogi személy, igen nehéz a helyzetünk.

— Mi, közös képviselők fiatalon, új lakosként, amikor megválasztottak bennünket, azt sem tudtuk, hogy mit vállalunk. Egy személyben kell jogásznak, adminisztrátornak, műszaki és gazdasági szakembernek lennünk. Ezeknek az univerzális igényeknek ilyen feltételek mellett — elsősorban a kivitelező vállalatok hanyagsága miatt — mi nem tudunk megfelelni .. . Úgy döntöttünk, ha nem történik semmi ezt követően sem, mi. közös képviselek a gondnokokkal, alkalmazottakkal együtt nyáron felmondunk. A készséges ígéretekből már elegünk van, senki sem hajlandó tönkretenni fiatalságát, családi életét mások hanyagsága miatt...

Nagy Zsuzsanna

A munkahelyen dolgozni kell!

Nem rendelkezünk megbízható infor- • mációval a tekintetben, hogy megyénkben eddig hány helyen vonult ki az MSZMP üzemből, vállalattól, intézményből, s helyezte át működését a lakóterületre. A régi, beidegződött gyakorlattal persze nem könnyű szakítani: a munkahelyi pártmunka uniformizált módszerei olyannyira elterjedtek, hogy már-már szentségtörésnek számít bármilyen változtatásról szót is ejteni. Márpedig a többpártrendszer bevezetésével mindenképpen meg kell szabadulni a pártot megbénító bürokratikus vonásoktól. Erről, s a jövőben végzendő pártmunka időszerű kérdéseiről beszélgettünk, Molnár Bélával, a Leninvárosi Tanács volt hivatali pártalapszervezetének titkárával és Koscsó Lajossal, a Leninvá- rosi Tanács osztály-vezetőjével, az MSZMP városi reformkörének koordinátorával.

— A párt vonuljon ki a munkehelyékről — hallani mind több helyen, — Jogosak ezek a kívánalmak?

— Először is, a munkahelyen dolgozni kell, tehát politikai munkát véleményem szerint, munkaidő után, a lakóterületen kívánatos végezni — mondta válaszában Molnár Béla. — Egy másik, nem kevésbé fontos érv az lehet, hogy a többpártrendszer életbelépésével mindegyik párt jogot formálhat a munkahelyeken történő szerveződéshez. Ez viszont kivitelezhetetlen. Nem marad más választás, a munkahelyen kívül, a lakóterületen kell politizálni, illetve pártmunkát végezni. Ez vonatkozik az MSZMiP-re is. Ezért is döntöttünk a közelmúltban (május 11-én — szerk.) úgy, hogy megszüntetjük a városi tanács hivatali párt- alapszervezetét.

— Tehát Leninvárosban a párt kivonult az államigazgatásból?

— Ez a megfogalmazás félreértésre adhat okot — jegyezte meg a kérdés kapcsán Koscsó Lajos. — Arról van szó, hogy a tanácson belül az alapszervezetet a tagság döntése (egy párttag tartózkodása mellett) alapján megszüntettük és lakóterületi párt- alapszervezetet hoztunk létre. Vagyis a szigorúan vett politizálást, a hagyományos pártmunkát ezentúl a lakóterületen folytatjuk. A harminc-fős alapszervezet tagjai természetesen ezután is politizálnak munkahelyükön.

— Döntésünk meghozatalakor azt is fontos szempontnak tekintettük, hogy a köz- igazgatást válasszuk el a politikától, a politizálástól — magyarázta a továbbiakban Molnár Béla. — Az a szándék vezetett bennünket, hogy közvetlenül egyetlen politikai szervezet se gyakoroljon befolyást a tanácsi munkára.

— Harmadik érvként hozható fel a lakóterületi párt alapszervezet létrehozásának

alátámasztására, hogy a pártalapszervezet eddigi működése során pótcselekvést fejtett ki a munkahelyen, ugyanazokat a feladatokat vállalta fel, amelyeket egyébként a hivatal vezetésének; a közigazgatási dolgozóknak kellett nap mint nap elvégezniük.

— A munkahelytől való függőség is megszűnik, ha a lakóterületre helyeződik át a pártmunka.

— Valóban, csak ez az út vezethet el oda.

hogy az MSZMP igazi politizáló párttá váljék a jövőben — erősítette meg Koscsó Lajos. — A lakóterületi pártalapszervezetben nem különülhet el a vezető beosztású párttag az egyszerű dolgozó párttagtól. Itt mindenki véleményt nyilváníthat bármilyen kérdésben, amit eddig csak nagyon kevesen mertek megtenni.

— De hál, a lakóterületi pártmunka térhódítása azzal is jár, hogy több elfoglaltságot jelent a párttagok számára a politizálás. Mindez nem vezet majd a taglétszám csökkenéséhez?

— -Kétségtelen, a munkahely e tekintetben is kényelmet jelentett, hiszen szinte kivétel nélkül mindenütt munkaidőben végezték a pártmunkát — mondja Molnár Béla. — Az is igaz, hogy a munkahelyen a párttagok -tartottak a vezetőiktől, ugyanis az emberek általában féltették egzisztenciájukat, éppen ezért sok volt a formális elem a pártéletben is. A lakóterületi pántalap- szérvezete'k létrejötte, térhódítása elvezethet egy öntisztuláshoz ,is, itt ugyanis már teljes egészében érvényesülhet az önkéntesség, a párttagságnak a meggyőződésen alapuló vállalása. L. L.

Komlósi kálvária