Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám
1989. június 27., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Új típusú telefonfülkék Mégis kell szelvény az ingyenes utazáshoz Ismeretes, hogy június 1- jétől ingyen utazhatnak vasúton és helyközi Volánjáratokon a 70 éven felüli nyugdíjasok. Ez a sokak számára örömteli intézkedés némi bonyodalmat is okozott, ugyanis eddig a közlekedési és pénzügyi tárca nem tudott megegyezni a kieső bevétel visszatérítésének mikéntjéről. A legutóbbi minisztertanácsi ülésen végül is hallgatólagos megállapodás született: azaz a Pénzügyminisztérium képviselői ezúttal nem hoztak fel ellenérveket a közlekedési szakemberek javaslata ellen. Mindezek alapján tehát a jövőben — s erről majd az érintett közlekedési vállalatok külön is tájékoztatják az utasokat — a 70 éven felülieknek külön a számukra nyomtatott szelvényt kell váltaniuk — természetesen díjmentesen — az utazáshoz. A közlekedési vállalatok ugyanis csak ezzel tudják igazolni, hogy mennyien élnek az ingyenes utazás lehetőségével. Az ügyben Petőfi László, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium osztályvezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta: pontos adatok nincsenek, csak becsülni lehet, hogy a közlekedési vállalatok mekkora bevételtől esnek el, s ennek fejében milyen összegű árkiegészítésre szorulnak. A KHIÉM számításai szerint, ha változatlan maradna a nyugdíjasok kedvezménye, akkor a 70 éven felüliektől származó bevétel a vasúton mintegy 15—20 millió forint lenne, s ehhez járulna az ahhoz kapcsolódó 135—160 millió fogyasztói árkiegészítés., amelyet eddig automatikusan kapott a MÁV. Mindezek elmaradása összességében 150—180 millió forintos veszteséget jelent egy évben a vasútnál. Ez még növekszik körülbelül 130 millió forinttal. Azok az idős emberek ugyanis, akik többször utaztak, mint ahány alkalomra az állami kedvezmény adott, a MÁV-tól kaptak 20 százalékos engedményt. A Volánnál a kieső díjbevételek és az elmaradó árkiegészítések összege 200 millió forintra tehető, ám a szakemberek szerint ez akár meg is duplázódhat, ugyanis a korlátlan ingyenes utazási lehetőség következtében várhatóan a kétszeresére nő a 70 éven felüliek utazási kedve. Ezeket a számításokat — mivel csak becslésről van szó — nem lehet az állami árkiegészítés alapjául venni. A kormányzat elismeri, hogy a közlekedési vállalatokat mindenképpen kárpótolni kell, hiszen nem viselhetik egy állami szociálpolitikai intézkedés terheit. A közlekedési tárca már kezdetben is javasolta: bocsássanak ki ingyenes szelvényeket, amelyek segítségével pontos képet lehetne kapni arról, hogy hányán éltek az ingyenes utazási lehetőséggel. A szaktárca nem lát más módot a kieső bevételek fel- térképezésére, ám a Pénzügyminisztérium egészen mostanáig azon a véleményen volt, hogy az ing/enes utazási szelvények nem tekinthetők egzakt pénzügyi bizonylatnak. Az utazást igazoló szelvény egyébként azért is célszerű, mert esetleges baleset esetén ez igazolásként szolgálhat a biztosítótársaságnak. Az érintett tárcák megállapodtak abban, hogy az ingyenesség a belföldi vonatok másodosztályú kocsijaira vonatkozik. Azok a 70 éven felüliek, akik első osztályon kívánnak utazni, korlátlan számban beválthatnak 90 százalékos kedvezményű jegyet. A helyjegyet természetesen mindenkinek meg kell vásárolni, függetlenül a kedvezmény mértékétől. A Volán-járatok közül az ingyenesség, a menetrendben meghirdetett autóbuszokon érvényes, különjáratokon és külföldi vonalakon nem. Az osztályvezető arról is beszámolt, hogy a közlekedési tárca eredetileg előterjesztett egy módosító javaslatot is, miszerint a 70 éven felüliek korlátlanul válthatnak 90 százalékos kedvezményű menetjegyet. Ennek elszámolási rendszere — szerintük — jóval egyszerűbb és könnyebben kezelhető lett volna, mint az ingyenes utazási alternatíva. Végül is ezt elvetették. Petőfi László arra is emlékeztetett, hogy ugyancsak június 1-jétől megváltozott — 33 százalékról 50 százalékra — a közszolgálati alkalmazottak utazási kedvezménye. A Minisztertanács által jóváhagyott fogyasztói- árkiegészítési kulccsal automatikusan a teljes árú díjszintre egészíti ki a költség- vetés a közlekedési vállalatok bevételeit. Ez a kedvezmény 500 ezer jogosultat érint az országban. Az MSZMP szombaton megválasztott elnökségi tagjaival — Nyers Rezsővel, az MSZMP új elnökével. Grósz Károly főtitkárral, Németh Miklós miniszterelnökkel és Pozsgay Imre államminiszterrel — készített interjút vasárnap a tv A Hét című műsorában Sándor István. A következőkben a csaknem egyórás beszélgetés legfontosabb témaköreit, megállapításait ismertetjük. Ki most az MSZMP első embere? — hangzott az első kérdés. Nyers Rezső szerint ez nem alapvető fontosságú; a négy elnökségi tag együttesen irányítja a pártmozgalmat, viszonyukban nem meghatározó az alá- és fölérendeltség. A feladatokat megosztják, s a legfontosabb politikai kérGrósz Károly ehhez hozzátette, hogy a pártelnöki tisztség létrehozása eredetileg is azt a szándékot tükrözte, hogy az elnök aktívan részt vesz a politikai közéletben. Kádár János azonban — főként egészségi okokból — nem tudta ezt a közéleti szereplést vállalni. Grósz Károly a saját főtitkári tevékenységi körét érintő kérdésre elmondta, hogy feladatköre lényegében ugyanaz, maradt, de a konkrét feladatai most remélhetőleg változnak, hiszen eddig át kellett vállalnia azo- ka(, a teendőket — például a nemzetközi kapcsolatok ápolásában betöltött szerepet —, amelyek a pártelnök tevékenységi köréhez tartoznak. Rámutatott, hogy teljesen új feladatai is lesznek a pártelnöknek, mégpedig abban, hogy a pártnak a . létrejövő többi párthoz fűződő kapcsolatait is alakítsa, kézben tartsa. Ennek terhei most Nyers Rezsőre hárulnak. Grósz Károly hozzáfűzte: a főtitkár dolga a jövőben sokkal inkább a belső apparátusi munka szervezése, a párt belső életének szervezése és összehangolása lesz, amellett, hogy közreműködik a döntéshozatalban. Németh Miklós azt tartotta a legfontosabbnak, hogy az MSZMP a kongresszusra, s a választásokra felkészülve megújuló reformpárttá alakuljon, s e megújulásnak rendeljenek alá minden szervezeti és személyi kérdést is. Ilyen értelemben az elnökség magára vállaltgaz előttünk álló időszak legfontosabb feladatainak meghatározását, az operatív munka és részben a stratégiai tevékenység irányítását. Az, hogy Pozsgay Imre is helyet foglal az elnökségben, vajon ez azt jelenti-e, hogy nézetei közeledtek a többiekéhez? — kérdezte a riporter. Pozsgay Imre kifejtette, hogy az elnökség létrehozása nem valamiféle megalkuvást, hanem egy nagyon tantallmas kompromisz- szumot tükröz. A Központi Bizottság ülésén nyíltan zajlott a vita arról, hogy áramlatok vannak a pártban, s a platformszabadság a jövendő szervezeti elvek része lesz. Most azonban azt kell keresni, hogy milyen alapon lehet egységet teremteni. Nem úgy, hogy a vitákra alkalmat adó különféle megközelítési módokat kioltják a pártból, hanem úgy, hogy ezeket erőforrásA platformok nyílt jelentkezésével, a pártszakadás lehetőségével kapcsolatos kérdésre válaszolva Pozsgay Imre kifejtette: elméletileg nem talál kivetnivalót a pártszakadás, vagy a pártból való kiválás gondolatában. Most azonban célszerűtlennek, és bomlasztó hatásúnak ítélne egy ilyen lépést. Ugyanakkor szükségesnek mondotta, hogy a pártban eddig rejtetten meglévő különdésekben együtt készítik elő a döntéseket. Az elnöki tisztség érdemi politikai funkciót jelent — folytatta —, tehát az elnök a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság ülésein elnököl, és a főtitkárral együtt végez külpolitikai, s részben belpolitikai feladatokat. nak tekintik, s a kongresz- szus előkészítésére, valamint a jövendő választási küzdelemre tartalékolják ezt az erőt — mutatott rá. Mint mondotta, az elnökség tagjai között abban jött létre közös nevező, hogy a nemzeti érdek és a párt szervezeti érdeke egybeesik. S közös az álláspontjuk abban is, hogy ez a párt érdekeket hordoz, és alapvetően reformirányultságú. A reformirányzatok között van bizonyos küzdelem, de ez^nem alapvető kérdésekre 6 vonatkozik. „Mindannyian demokratikus szocializmust akarunk, és ennek a demokratikus szocializmusnak a jegyében szervezetileg is megvannak az együttműködés feltételei” — jelentette ki. Vajon egészségesen értelmezik-e a demokratikus szocializmust mind a négyen? — hangzott a következő kérdés. Pozsgay Imre megerősítette, hogy azt az áramlatot mindegyikük kizárja, amelyik „ma is proletárdiktatúrát hirdet, anakronisztikus, önmagukat rég túlélt szervezeti formák között egyfajta felsőbbséges alapon képzeli el a társadalom irányítását”. Kifejezte meggyőződését, hogy a párttagság nagy többsége képes lesz megérteni ennek a fordulatnak, a modellváltásnak a jelentőségét. „Az MSZMP azzal, hogy a modellváltásban részt vesz és a fordulatot maga készítette elő, igazából azt kezdeményezte, hogy önmagát is egyfajta népi megmérettetésnek tegye ki, működésének törvényességét a néptől kívánja származtatni, míg korábban mindig csak elméleti küldetéstudatból próbálta ezt meghatározni”. Mint mondotta, óriási a politikai jelentősége annak, hogy ezt ők négyen elfogadják. Ez egyszersmind igen nagy egységteremtő erő is. Nyers Rezső két további olyan tényezőre hívta fel a figyelmet, amelyben a vezetés egységes állásponton van. Az egyik az, hogy az MSZMP továbbra is alapvető fontosságúnak tartja a szerepét a nemzet felemelkedésében, ugyanakkor nem tekinti kizárólagosnak az általa vallott igazságokat. „Most a párt össze kíván fogni azokkal, akik polgári értékeket, szabadságjogokat akarnak érvényre juttatni, és mindaddig útitársa llesz ezeknek az erőknek, amíg a demokrácia ki nem teljesedik az országban.” böző áramlatok nyíltan felszínre kerülhessenek, s ne valami rendellenes magatartásként, hanem a pártáiét természetes részeként jelenjenek meg. Grósz Károly ehhez kapcsolódó megjegyzése: a párttagság körében meglévő sokszínűséget át fogja rendezni, ha a pártvezetésnek lesz központi platformja. A különböző áramlatok tudniillik viszonyítani tudják majd ehhez a sajátjukat. „Óvni kell magunkat attól, hogy valamilyen adminisztratív módszert alkalmazzunk azokkal szemben, akik nem fogadják el ezt a platformot” — fűzte hozzá. Ugyanakkor rámutatott, hogy bizonyos minimális szervezeti rendnek és fegyelemnek jelen kell lennie a pártban, egyébként nem lehet biztosítani a párt politikai akcióegységét. E gondolatkört összegezve kijelentette: a párttagság egysége nem az elnökség lététől függ majd, hanem attól, hogy a kongresszus napjáig a pártvezetés képes lesz-e egy olyan programot kialakítani, amely egyértelmű, érthető, világos és amelyhez való viszonyát minden egyes párttag ki tudja majd alakítani. Németh Miklós a vezetés közös felelősségének tartotta, hogy az MSZM'P, a többi párt és a kormány iráEzután az MSZMP . gazdasági elképzeléseiről kérdezte a beszélgetés résztvevőit a riporter. Németh Miklós elmondta: a kormány hosszabb ideje dolgozik gazdasági programján, s úgy tűnik, hogy ősszel elkészülnek a munkával. Ugyanakkor kijelentette: negyven év feszültségeit, strukturális gondjait, a mai társadalomban meglevő szociálpolitikai, társadalmi gondokat szép jelszavakkal és hangzatos mondatokkal önmagában nem lehet megváltoztatni. összefogásra, kemény áldozatok vállalására is szükség ,lesz még jó néhány évig, ugyanakkor az is világos, hogy szakítani kell az eddigi restriktiv gazdaságpolitikával és irányítási gyakorlattal. Tehát vállalkozásra, a piac, a vegyes tulajdonú gazdaság kiépítésére és egy új típusú nyitott külgazdaságpolitikára van szükség. Csak a gazdaság élénkítésével, s szerkezetének átalakításával lehet majd eleget tenni egyfelől az adósságkövetel- mén.veknek, másfelől pedig a valós szociálpolitikai elvárásoknak. Igen fontosnak nevezte, hogy belpolitikai stabilitásunk fennmaradjon, s ennek nyomán megítélésünk a világban olyan maradjon, amely lehetővé teszi a külső segítséget is a helyzetből való kilábaláshoz. Mitől lehet hitelesebb az MSZMP gazdasági programja, mint esetlegesen más pártoké? — kérdezte a riporter. A miniszterelnök rámutatott, hogy a program hitelességét majd a gyakorlat minősíti. Tehát olyan programpontokat kell vállalni és meghirdetni, amelyek azután lépésről, lépésre a gyakorlatban valóra válnak. Nyers Rezső hozzáfűzte, hogy az MSZMP-nek van Sándor István utolsó kérdése arra vonatkozott, a beszélgetés résztvevői hogyan képzelik el személyes sorsukat a közeljövőben. Pozsgay Imre elmondotta: „Engem ezen a központi bizottsági ülésen az a nagy megtiszteltetés ért, hogy úgy' határoztak: amennyiben a törvényhozás megalkotja a köztársasági elnökről szóló törvényt, akkor az MSZMP, e tisztségre engem állít jelöltnek.” Németh Miklós utalt arra, hogy készülőben van a következő két-három évre szóló kormányzati stratégia, s ha ezt a parliament jóváhagyja, akkor annak végrehajtásán munkálkodik majd* Grósz Károly ezt mondotta: „A választások nyitói kialakítsák azokat az alapvető jogi, intézményi feltételeket, amelyek között a valódi versenyhelyzetben megtörténhet a megmérettetés. Természetesnek mondotta. hogy vallamennyi politikai erő véleményét meg kell hallgatni ezekről a jogi, intézményi feltételekről, előkészületben levő törvényekről, ugyanakkor figyelmeztetett: ez nem jelenti azt, hogy megalkotásukat a végtelenségig el lehetne húzni valamiféle obstrukciós magatartással. Nyers Rezső viszont arra figyelmeztetett, hogy ezeket az alkotmányozási sarktörvényeket nem lehet valamiféle konfliktusfolyamat eredményeként megteremteni ; ehhez együttműködés kell, s az. hogy figyelmen kívül kell hagyják a pártpolitikai szempontokat az alapvető alkotmányozási folyamatból. a legszélesebb körű nemzetközi kapcsolatrendszere, s ez e téren is igen gyümölcsöző lehet a nemzet számára, ha ezt jól tudják hasznosítani. E gondolat vezetett át a beszélgetés utolsó nagyobb témaköréhez, a hazai folyamatok nemzetközi megítéléséhez. Pozsgay Imre a szocialista országok Magyarországhoz fűződő viszonya tekintetében a magyar politika hitelességét tartotta iránymutatónak. Mint mondotta, e szempontból rendkívül fontos, hogy a szov- jetunióbeli reformfolyamatok közel állnak a magyar kezdeményezésekhez, és egyszersmind azok erőteljes hátterét is jelentik. „Éppen ezért tartom rendkívül veszedelmesnek nemzeti szempontból is a szovjetellenes megnyilvánulásokat” — hangsúlyozta. A többi szocialista országról szólva kitért arra, hogy a hivatalos vélemények gyakran kritikusak, néha barátságtalanok, ugyanakkor elképzelhető, hogy a közvélemény egy része ezekben az országokban rokonszenvezik a magyar törekvésekkel. „Bízom abban, hogy a sorsközösség erőteljesebb lesz a szomszédok között, mint a szembenállás, és a politikai együttműködés még az eltérő berendezkedés mellett is lehetséges; ez a kapcsolatok távlata” —hangsúlyozta. Grósz Károly e kérdés kapcsán azt a véleményét hangoztatta, hogy a környező országokban nem a törekvéseinkkel szembeni ellenérzés a markánsabb, inkább egyfajta félelemről van szó, hogy a folyamatokat nem tudjuk majd jó irányban kibontakoztatni, nem tudjuk kézben tartani az eseményeket. előtt a politikai vezetésben kívánok közéleti munkát végezni, a választások után pedig társadalmi munkában kívánom segíteni a politikát”. Nyers Rezső kifejtette: azt remélem, hogy az MSZMP összefogottabb, céljaiban határozottabb és módszereiben eredményesebb párttá tud válni, a kibontakozó magyar demokrácia megerősödik, és az MSZMP a maga hozzájárulását ehhez a demokratizálódási folyamathoz a nép elismerése mellett tudja megtenni. Személyes szerepe ebben pedig a párton belüli integráció és a pártok közötti hídépítés lesz: e feladatokat szeretné eredményesen megoldani. AZ MSZMP MEGÚJULÓ REFORMPÁRT A »AI Ipi&föP sí t Mi " p \ MHM iii A GAZDASÁGI ELKÉPZELÉSEK V‘ 1 piti:: SZEMÉLYES SORSOK
