Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
1989. június 1., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Mi lesz veled, Királd? 0 népfronttitkár nem adja fel... Népszavazás az elszakadásról Alig néhány hét, s pont kerül az oly sok vihart kavaró királdi ügy végére. Június 25-én, vasárnap végre elérkezik a várva várt népszavazás a községben, amikor is mindenki leteheti voksát a Putnoktól való elszakadás vagy maradás mellett. Az eredményt nem lehet megjósolni, hiszen a vélemények megoszlanak a lakosság körében. Vannak óvatosak, akik az önállóság feltételeit nem látják biztosítottnak, s vannak (talán valamivel többen), akik a végsőkig kiállnak az elszakadás mellett. Lapunk április 22-i számában olvashattak az előzményekről, az elszakadás igényét kiváltó okokról. Ezért most emlékeztetőül csak annyit, hogy amióta Királd Putnok társközsége lett, sorvadásnak indult a falu. A tehót, amit befizettek, eleddig nem a királdi tervek megvalósítására használta a putnoki tanács. Ilyen felforrósodott hangulatban aláírások gyűjtését kezdte meg az újonnan alakult Községfejlesztési Munkabizottság a tehó eltörlését és az elszakadást szorgalmazandó. Az ezer lakost számláló községben 581-en voksoltak aláírásukkal e mellett. Így aztán április 25-ére falugyűlést hirdettek meg, melynek célja az volt, az lett volna, hogy ismertesse a lakossággal a két alternatíva lehetőségeit, következményeit. Eddig követte az eseményeket egy hónappal ezelőtti cikkünk. Azóta azonban történt egy s más. ami tovább borzolta a kedélyeket... „ Szabotálták a falugyűlést” Bálint Istvánt, aki az említett aláírásgyűjtést kezdeményezte, időközben megválasztották a községben a Hazafias Népfront titkárának. Az ő szájából hangzott el a fenti keserű kijelentés. — Mit ért szabotázs alatt? — Először is azt, hogy a tanácstagok nem hordták szét a meghívókat a faluban, így sokan nem értesültek időben a falugyűlés pontos idejéről. Ily módon a megjelenés nagyon gyér volt. De akik eljöttek is, két órán tartó „fogd be a szád” stílussal találták szemben magukat, így nem csoda, hogy hamarosan alig maradtunk öt- venen. Kudarcba fulladt az egész, tovább burjánzott az elégedetlenkedés, a bizonytalanság. — Ügy látom, ön mindezek ellenére nem adta jel a harcot. — Nem adom, nem adhatom fel. kötelességemnek érzem végigvinni az ügyet, nem magam, a falu miatt. Bíznak bennem, amit bizonyít, hogy engem választottak népfronttitkárnak. Bújom a tanácsrendeleteket, jogi könyveket, keresem az elszakadás törvényes útját, amely meggyőződésem, hogy fellendülést hoz majd a falunak. — Sok vád éri ügybuzgalmát. A tősgyökeres királdi- akkal szemben ön alig egy éve él csak itt. Megkérdőjelezik harcosságát: nem önös érdekek vezérlik-e ebben a küzdelemben? — Valóban nem régóta vagyok királdi lakos, ám a gyermekkorom ide fűz. Putnoki születésű vagyok, rokonaim azonban itt, Királdon, s a környéken éltek. Ezért nagyon gyakran töltöttem itt az időmet, ebben a gyönyörű, virágzó községben. Most, hogy visszatértem, fel tudom mérni, miből mi lett. Teljesen visszafejlesztették az infrastruktúrát, megszűnt szinte minden, ami a közösséget formálhatná, összetartaná. Hogyan fajulhatott idáig a dolog? Miért nem tettek valamit a falu vezetői, akik itt élnek? Mi ez, ha nem modern falurombolás? Harcos természet vagyok, nem tudtam tétlenül nézni, ami itt történik, s szövetségeseket is találtam a jó ügyhöz az itteniek közül. Meggyőződéssel és hittel vallom, s az információim is ezt támasztják alá, Királd nem jár rosszabbul, ha önálló lesz! A pénztárcája a saját zsebében kap helyet, s nem mások döntenek majd arról, mire költheti el pénzét. S ez a pénz — újra a hivatalos információimra hivatkozom —, nem lesz kevesebb, mint most. Beosztással, előrelátással közösen döntheti el a falu, mire kívánja fordítani. Az is bebizonyosodott, hogy a falu lakossága mozdítható a jó cél érdekében, a saját érdekében. A legfiatalabbaktól, a nyugdíjasokig egy szóra jöttek a társadalmi munkákra, hiszen saját környezetük szebbé, jobbá tétele lebegett .a szemük előtt. Miért lenne ez másképpen, ha még ráadásul önállóak is leszünk? Mindenki a maga sorsának kovácsa — mondja a közmondás, — úgy vélem, nekünk is meg kell fogni a kalapács nyelét! * A megyei tanács támogatja Királd elszakadási törekvését, s a iputnoki tanács sem gördít akadályt ennek útjába. Minden a failu döntésén múlik: vállalják-e az önállósággal járó előnyök mdltett az esetlegesen előforduló nehézségeket is? Felelősséggel senki nem tud ebben tanácsot adni számukra, hiszen 1990. január 1-jétől új, normatív finanszírozási rendszer, új szabályozás lép életbe, s e költségvetési reform részleteibe napjainkban még a költségvetési szakemberek sem látnak bele. Annyi bizonyos, hogy megyénkben felerősödött a társközségek önállósodási igénye. Tavaly hat község alakított önálló községi tanácsot, az idén pedig újabb öt jelentette be ilyen irányú igényét. A megyei tanácsra ez idáig nem érkezett olyan visszajelzés, hogy valahol is rosszul működnének az önálló tanácsok. Kovács Judit Árvíz után Pénz nincs - csak megrongált védőiek „Megszelídültek” a folyók azon a szakaszon, amelyen megyénkben átfolynak. Levonult az árvíz, ámde a gondok, az erőfeszítések azóta sem szűntek meg. Nemcsak a -lakosság anyagi javaiban okozott kár vár pótlásra, de a vízügyesek részére is maradt számos megoldásra váró kérdés. Az Észalc-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság az áradás megszűnését, a készültség feloldását követően hozzáfogott a védekezéshez szükséges anyagok összegyűjtéséhez, a javítások, pótlások elvégzéséhez. Ez a munka gyakorlatilag be is fejeződött. A rőzsekötegek, a hullámverés ellen védő fóliák egy esetleges újabb árhullám elleni védekezéshez készenlétben állnak. Nincs megoldva azonban a gátak erősítése. Az áradás ugyanis igen sok helyen megbontotta, több helyen alámosta a védőtöltéseket, okozott szivárgást. Ezeket a gátszakaszokat most meg kellene erősíteni, a víz sodrása által okozott kimosódásokat betömni, ahol szükséges, a rézsűket helyreállítani Ám ehhez a munkákhoz a Vízügyi Igazgatóság dolgozói nem tudnak hozzáfogni, mert egyelőre nincs rá anyagi fedezet. Az intézkedésre; jogosult szervek egyelőre nem adtak választ arra a kérdésre, hogy a gáterősítésekhez, javításokhoz szükséges pénzt honnan vegye elő az igazgatóság. Pedig erre mihamarabb választ kellene adni, illetve intézkedni, hogy a munkálatok mihamarabb megkezdődhessenek és befejeződjenek, nehogy egy hasonló erősségű áradás „félkész” állapotban találja a védműve- ket! Újabb drámai tanácsülés Ózdon Ózd forrong. Ózdon, a fiatalok követelik az egész tanács leváltását. Egyes csoportok az egész tanácsi vezetés fejét. Hétfőn délutánra a HNF lakossági fórumot hivott össze a Liszt Ferenc Művelődési Központba, amelyen mintegy félezren vitatkoztak szenvedélyesen késő estébe nyúlóan arról, mi foglalkoztatja a város közvéleményét. Ugyanezen a napon fontos állásfoglalást fogadott el a városi pártvezetés, a tanács-vb pedig úgy döntött, hogy a kedd délutánra meghirdetett tanácsülés - erről szól ez a tudósítás - ne zártkörű legyen, hanem nyilvános, vagyis bárki érdeklődő bemehet. (Be is mentek, de erről később ...). Közben a helyi üzemi (városi) lapban, az Ózdi Vasasban 5. folytatásához érkezett az Egy tanácsülés utórezgései című cikksorozat, amely az április 18-i tanácsülés (lapunk erről másnapj Drámai tanácsülés Ózdon címmel számolt be) előzményeit és a most kialakult helyzetet elemezte. Ilyen előzmények után, ilyen hangulatban kezdődött meg május 30-án, kedden 14 órakor az a rendkívüli tanácsülés, amelyet 16 tanácstag hivatott össze abból a célból, hogy rehabilitálják az április 18-án összeférhetetlenség miatt azonnal menesztett Tóth János, volt tanácselnök-helyettest. * Bevezetőül a tudósító hadd mondja el egyéni véleményét. Varga Dezső végül is „győztesként” távozhatott a nagy csatamezőről, s ez sokban az ő „érdeme”, aki jól ismerte tanácstagjait, s tudta, elfogadják majd lemondását, elengedik nyugdíjba. Ezért nem ment el, sem a HNF városi értekezletére, sem a lakossági fórumra, s ezért fogadta látszólag szenvtelen arccal a nyilvános ülésre bevonult szervezett ellenzéknek a demokrácia jelmezében tetszelgő, enyhén szólván visszatetsző magatartását, amely azután a végén megbosszulta magát... A 16 ózdi tanácstag Vashegyi Péter kezdeményezésére _ aki kijelentése szerint harminc tanácstaggal beszélt személyesen — azért kérte a rendkívüli tanácsülés összehívását, mert lelkiismeretük fellázadt a tanács április 18-i ülésén hozott határozata ellen, amely az összeférhetetlenség vádjával illette, s ezzel azonnal menesztette Tóth János tanácselnök-helyettest, aki ezután az ÓKÜ-nél helyezkedett el, munkakönyvében „kilépett” bejegyzéssel, ami számára sok-sok hátránnyal jár. Ám a tanácsülés ehhez a napirendhez csak több mint két óra elteltével foghatott hozzá!... Kemecsei Antalné levezető elnök ugyanis bejelentette: Varga Dezső korkedvezményes nyugdíjaztatását kérte, (amit a megyei tanácsvezetés támogatott és az ÁBMiH jóváhagyott), s lemond mind tanácselnöki tisztségéről, mind tanácstagságáról, s kéri, hogy 1989. július 20-tól mehessen nyugdíjba. Itt lépett először akcióba az „ellenzéki” tanácstagi csoport, s a hátul ülő nem-tanácstagi „ellenzék”. A tanácselnökkel nem szimpatizáló tanácstagok ugyanis azt javasolták, hogy ne fogadja el a tanácsülés Varga Dezső lemondását, hanem hívja vissza. Ezt a hátul ülő nem- tanácstagok, óriási ovációval fogadták. A visszahívás ugyanis teljesen más feltételeket teremtett volna, s röviden vázolva egyet jelentett volna Varga Dezső országvilág előtti megszégyenítte- tésével. Bekapcsolódott az ekkor kezdődött kétórás vitába Fürjes Tibor, a városi pártbizottság titkára, tanácstag, aki elmondta: a tanácsülés előtt a párt-vb soron kívüli ülést tartott, s határozatot hozott. Ennek rövid lényege az, hogy egyetértenek a visszahívással, ám ameny- nyiben Varga Dezső lemond, érdemei, a városért tizenhét év alatt végzett munka elismeréseként a lemondás elfogadását javasolják. Ne legyen cél az ózdiak számára Varga Dezső megalázása — mondotta. Ám ugyanezt szeretnék Tóth János esetében is... Az előterjesztett javaslatok felett óriási vita alakult ki. Érvek és ellenérvek kerültek szembe egymással. Kinyilvánította véleményét mintegy húsz tanácstag, a megyei tanács képviselői, s hátul ülő „ellenzék” is, amely fegyelmezetlen magatartásával rendre megzavarta a tanácsülés rendjét, annyira, hogy végül a levezető elnök felszólította őket: vagy változtatnak a magatartásukon, vagy zártkörű ülés megszavazására tesz javaslatot. Helyszűke miatt nincs módunk a kétórás vita részletes ismertetésére, amely egy külön tanulmányt érdemelne. A tanácsülés ugyanis megszavazta, hogy szót kaphat — 5 perc időre korlátozva ezt — a nem-tanácstag „ellenzék” öt képviselője is. Éltek vele. Mindannyian Varga Dezső tanácselnök ellen léptek fel, s védelmükbe vették Tóth Jánost. Ez az időszak akár úgy is jellemezhető, hogy helyenként az elszabadult indulatok félórája volt. Kis Sunyi István, Verebélyi Károlyné, Mihály Tibor, Vashegyi Péter mindent megtettek, amit szerepkörükben tehettek. Csak később derült ki — egy újabb drámai fordulat után —, hogy hiába ... Végül a tanácsülés — amely ez idei szakaszában olyan kitérőkkel „büszkélkedhetett”, mint a dr. Németh Tamás, vb-titkár személye körül kialakult vita, őt ugyanis sokan alkalmatlannak találták tisztségének betöltésére — elfogadta Varga Dezső lemondását tanács- elnöki posztjáról, s tanácstagi megbízatásáról. Ez azt jelenti. hogy 1989. július 1-jétől már nyugdíjban van. Az igazi dráma azonban csak ezután kezdődött... A rendkívüli tanácsülést ugyanis Tóth János miatt hívta össze Vashegyi Péter és tizenöt további tanácstag. A cél az volt, hogy rehabilitálják a volt tanácselnök-helyettest, akit szerintük méltatlanul minősített az április 18-i tanácsülés összeférhetetlennek. Vashegyi Péter tanácstag ismertette a követeléseket a rehabilitációval kapcsolatban. Ám ennek sokféle akadálya van, ezekre dr. Birtalan Örkény, városi főügyész és dr. Heindrich Gyula, a megyei tanács igazgatási osztályvezetője egyaránt rámutattak. A lényeg: a tanács április 18-i összeférhetetlenségi határozata semmi tekintetben nem volt törvénysértő. A tanács ennek ellenére visszavonhatja korábbi határozatát. S ha ez megtörténik, Tóth János, volt tanácselnök-helyettes attól a perctől kezdve ismét elfoglalhatja régi helyét régi tanácsi irodájában. Hacsak ő személyesen le nem mond erről, vagyis: ki nem jelenti a tanácsülés előtt, hogy nem akar a tanácson dolgozni. A tudósító a hátsó sorokban ült, s így tudott róla, hogy az „ellenzékiek” elmentek Tóth Jánosért. Ez egyébként nyilvánvalóvá vált, amikor belépett a helyiségbe, s a nem-tanácstagok, valamint a tizenhat tanácstag óriási tapsviharral fogadták. Nagy vita után ismét megszavazta a tanács, hogy Tóth János szót kaphat. Rövid volt. Bejelentette, hogy amennyiben rehabilitálják, nem akar a tanácson dolgozni, marad az ÓKÜ-nél. Semmi akadálya nem. volt tehát „felmentésének”, csak a szavazás. Ez azonban ismét drámai fordulatot vett. Mert — noha a teremben jóformán mindenki meg volt győződve az ellenkezőjéről — a tanácstagok közül a szükséges 31 helyett csak 24 szavazott Tóth Jánosra. S a levezető elnöknő kihirdethette a tanács ítéletét: érvényben marad a 11 1989. IV. 18-i tanácsi határozat, amely kimondta Tóth János összeférhetetlenségét. (A tudósító őszintén bevallja, kívülállóként is összeszorult a szíve, s hatalmas gombóc keletkezett pillanatok alatt a torkában. S állítja: amennyiben a Tóth János rehabilitációját követelő „ellenzék” nem olyan arrogáns a tanácsülésen, mint amilyen volt, a felmentés megtörténik. De hát a vitakultúrát még tanulnunk kell... Egy, a városért évtizedeken át sokat tett mozgalmi ember sorsa a példa erre. S hogy tanulnak-e majd ebből az ózdiak, az új vezetés, az a jövő titka...). * A tanácsülés 18.30 órakor szünetet tartott. Ennek időszakában a nem-tanácstagok „kezelésbe vették” a tanácstagok egy részét. (A tudósítóval például egy ismerős csak akkor volt hajlandó kezet fogni, ha kijelentem, hogy nem vagyok tanácstag...). Az eredmény: szünet utánra a tanács határozatképtelen lett, sokan hazamentek. Varga Dezső, a lemondott elnök rosszul lett, kórházba kellett szállítani. (Tegnap reggelre már hazavitték otthonába.) Lemondott tanácstagságáról Fürjes Tibor, a városi párt- bizottság titkára. S még mindig nincs vége, hiszen a városi pártbizottság fegyelmi vizsgálatot rendelt el a volt tanácsi vezetők ellen, s vizsgálatot végez a K.NEB is, a bíróságon pedig becsületsértésért per lesz Varga Dezső és Tóth János között. Nyikes Imre Világbanki kölcsön energiaíejlesztésre Washingtonban kedden a Világbank és Magyarország képviselői két kölcsönmegál- lapodást írtak alá. A megállapodások értelmében a Világbank 100 millió dollár összegű szénhidrogén ipari fejlesztésekhez kapcsolódó kölcsönt nyújt az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek. Az energiaracionalizálást elősegítő beruházások finanszírozását szolgáló 10 millió dollár összegű kölcsön felvevője a Magyar Nemzeti Bank. A kölcsönöket 15 éves lejárattal és félévenként változó, a Világbank hitelfelvételi költségeihez igazodó kamatlábbal, ötéves türelmi idővel nyújtja a Világbank. A kölcsönökkel a Világbank a hatékonyabb energiatermelést, a racionálisabb energiafelhasználást, illetve az ehhez szükséges, ésszerűbb közgazdasági környezet kialakítását segíti elő.