Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

1989. június 21., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hallatta véleményét a leninvárosi reformkor Az MSZMP leninvárosi reformköre legutóbbi nyil­vános ülésén két témát vi­tattak meg a résztvevők. A megyei pártértekezlet és a pártkongresszus küldöttvá­lasztásának alapelvei és módszerei című napirend előadója, Koscsó Lajos, a reformkor koordinátora el­mondta: a javaslat kidolgo­zóit két alapvető cél vezé­relte: egyrészről szakítani az eddigi „kézi vezérlésű” je­löléssel, illetve választással. Másrészről megteremteni a feltételeket áh hoz, hogy a párttagság alulról, önszerve­ződő módon maga végezhes­se el a jelölést és magát a választást. A közel kétórás vitában csaknem valamennyi részt­vevő elmondta véleményét, kiegészítésekkel elfogadták a javaslatot, amit vitára az MSZMP városi bizottsága elé terjesztenek. A javaslat terjedelme miatt eltekin­tünk annak részletes ismer­tetésétől, csak a tervezet első részéről, az alapelvek­ről szólunk. Mit is tartalmaz a kül­döttjelölés és választás alap- elve? 1. A jelölés és a választás demokratikus, alulról szer­veződő, közvetlen és titkos legyen. 2. Minden párttag számá­ra adassák meg, hogy ja­vaslatot tegyen a küldött személyére és küldöttként is jelölhető legyen. 3. A megyei és országos testületek (MB, KB, KEB) tagjai és a függetlenített pártapparátus vezetői és tagjai küldöttnek nem vá­laszthatók. Meghívás alapján ők tanácskozási joggal vesz­nek részt a pártfórumokon, azonban alkalmasság alap­ián a testületekbe bevá­laszthatok. 4. A jelölésnél az alkal­masság. rátermettség és hi­telesség kell, hogy döntő* le­gyen, de a megyei pártérte­kezletre történő küldöttvá- iasztásnál a területi képvi­seletnek is meg kell jelen­nie. 5. A párttagság előzetesen Ismerhesse meg a küldöttje­löltek politikai nézeteit és emberi kvalitását, s ezek alapján történjék a válasz­tás. 6. A párton belül létre­jött platformok is kapjanak megfelelő képviseletet. 7. A választási körzetek az országgyűlési körzetekhez igazodjanak azzal, hogy a városi és járási jogú párt- bizottságok létszámarányo­san kapott küldöttváilasztási jogukkal önállóan élnek, minden befejezett 500—800 fő után 1 kongresszusi, és minden 100—150 fő után pe­dig egy küldöttet kell vá­lasztani a megyei pártérte­kezletre. 8. A kongresszusi küldöt­teket a tagság közvetlenül, a megyei pártértekezlet kül­dötteinek döntő többségét közvetlenül, egy részét — a területi képviselet elveit fi­gyelembe véve — a városi pártbizottság delegálás útján választja. 9. A kongresszusi küldöt­tek mandátuma csak az 1989. novemberében tartan­dó kongresszusra érvényes. A kongresszusi küldötteket meg keit hívni a megyei pártértekezletre is. 10. A választási kampány június 1-jétől augusztus ló­ig tart. a küldöttválasztást legkésőbb augusztus 31-ig kell lebonyolítani. A reformkor tehát az em­lített atapelvek betartásával képzeli el a választásokat. A második téma előadója Vályi Nagy Tivadar volt, aki elemezte az MSZiMP vá­rosi bizottsága által a párt tagjaihoz intézett nyílt leve­let. Mint mondotta: nem le­het kétségbe vonni a levél reformszelilemét. Ugyanak­kor néhány ellentmondásra is felhívta a figyelmet. Az előadó véleménye szerint a helyzetelemzés pontos, de kimaradtak a 'levélből a to­vábblépés garanciái és a cselekvés irányai. További észrevétel: a levél nem fo­galmazta meg, hogy a párt- bizottság kíváncsi az ifjúság véleményére, és azt termé­szetesen igényli is. Még egy megjegyzés az előadó részé­ről: a lakóhelyi politizálás feltételeinek megteremtését a városi pártbizottságnak kell felvállalnia. A vitában elhangzott egy nagyon érdekes gondolat, amely a hiteles párttagság igényét fogalmazta meg. Kulcsár Albert az alábbi idézetet ajánlotta a párttag­ság figyelmébe: „Ne félj el­lenségeidtől — legrosszabb esetben megölnek. Ne félj barátaidtól — legrosszabb esetben elárulnak. Félj a közömbösöktől. Ök nem öl­nek meg, nem árulnak el, de az ő jóváhagyó hallgatá­sukkal van gyilkosság és áru­lás a földön.” (Jasienski— Hidas Antal). Az ülésen és a vitában részt vett Szabó József, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára, aki el­mondta, hogy a pártbizott­ság ebben a nyílt levélben tette közzé platformját. Minden sorával lehet vitat­kozni, a pártbizottság ebben a széliemben igyekszik a jö­vőben a politikai munkát végezni. Azt szeretnék, ha a megfogalmazott célokat valóra válthatnák, hogy a pártbizottság ily módon is bizonyítsa hitelességét. Egyetértett azzal a megálla­pítással, hogy magas a kö­zömbösök, a visszahúzódó párttagok száma. Tisztában vannak azzal is, hogy sokan el sem olvasták a névre szólóan kiküldött levelet, ami kétségtelen, nem erősí­ti a pártot. Csökkent a menzások száma (Folytatás az 1. oldalról) mely szerint országos szin­ten további 100 millió forint áll majd a kedvezmények felosztásához rendelkezésre. A Fogyasztók Miskolc Váro­si Tanácsa ülésére meghív­ta az illetékes vendéglátó- ipari vállalatok képviselőit is. A rájuk vonatkozó fenti megállapításokkal nemigen értettek egyet, több óikra hi­vatkozva; nyolc év alatlt to­vábbképezték az általuk fog­lalkoztatott személyzetet, a januári normaemelés arra nem volt elegendő, hogy a színvonalat megőrizzék, nem­hogy több szolgáltatást tud­janak nyújtani. Ezzel szem­ben a meghívottak közt ülő iskoláik képviselői vélemé­nye szerint nem a szakkép­zettség számít a konyhában, hanem, hogy legyen miből főznie a szakácsnak. A 21. számú iskola igazgatónője beszámolt arról is, hogy amióta a vendéglátó vállalat vette át konyhájukat, a ki­szolgáló személyzet száma csaknem a felére csőikként, ami bizony a mosogatás, vagy más egyéb kárára megy. Elhangzott az is, hogy sok helyen csupán azért használják fel a konyhák vezetői a jóval drágább gasztrofol húsokat, mert ez­zel időt takarítanak meg. (Ám ennek eredményeként az azt követő napokon ezt meg kell spórolhatniuk a menzán étkezőik hasán.) A kedvezőtlen tapasztalatok még sorolhatók. Sok nega­tív jelenségen enyhíthet azonban a már említett or­szágos rendszerű szociálpolL tikai kedvezmény alapjának növelése, amely már szep­tembertől könnyíthet a csa­ládosok helyzetén. Nagy Zsuzsanna Mennie kell a BÁÉV vezérinaznatéiának? (Folytatás az 1. oldalról) — Tehát végül is meg­előzte az élkor ülhet ellent, hivatalosan ö tette meg az első lépcsőt. — Végül is igen. A válla­lati tanács június tizenötö­dikén nem tudott összeülni, ezt szerdán (ma) teszi meg. Ha szabad egy meglehető ­sen profán hasonlattal él­ni: mi úgy voltunk, hogy döglött oroszlánba nem rú­gunk. Ám. ha ez az orosz­lán felkelt... És az újság­ban a tényeket elferdítve nyilatkozott... Még valami: tavaly ősszel, a pártválasz­tásokon én voltam a jelölő­bizottság elnöke, s a válla­lat párttagságától is szerez­tem információkat. A tag­ság egységes volt abban, hogy a vezérigazgatót nem- kívánatos személynek tartja az egytestületes pártbizott­ságba. Itt i:s- egy lépéssel előbbre járt a vezérigazga­tó. Felállt, s be jelentette: nem kívánja magát jelöltet­ni pártbizottsági tagnak. Még jó... A szavazólapra sem került volna fel. — Tessék mondani: miért lett egyszerre ilyen bátor a szakszervezet? — Nem most lettünk bát­rak. Jó néhányszor kifejtet­tük már a véleményünket írásban és szóban is. — És...? — A vezérigazgató min­dig azt mondta, jó, sőt elné­zést is- kért párszor, aztán maradt minden a régiben. — Mégis: mi bajuk vele? — Leírtuk májusi állás- foglalásuinkbam Kritikus helyzetben van a kollektíva. Irány itat lann á, pontahl a n n á. akció- és döntésképtelenné vált a cég. Évről évre rom­lik a belső szervezettség, rossz a dolgozók hangulata. Nem igaz az, hogy a dolgo­zók Bánhegyi mellett áll­nak . .. — Közbevetöleg: a mun­kás zsebe érzi, hogy ki a vezérigazgató? — őszintén el kell mon­dani. ha a szakszervezet bér- és szociális jellegű ké­réssel. kérdéssel állt. elő, a vezérigazgató azt mindig meghallgatta, s tett is ennek javítása érdekében. Pénz általában volt, és- a szociális ellátottság is jónak mond­ható. Ám az a sok kapko­dás. az a sok átszervezés a munkás idegeire is ment ... Nemcsak a pénz. hanem a közérzet is számít. A min­denkori átszervezések renge­teg kiesett idővel jártak, hatalmas veszteséget okoz­tak a cégnek. Sok a határ­időcsúszás, szervezetlenül fo­lyik a munkák irányítása, koordinálása. Ezt a céget, amióta Bánhegyi Árpád itt van, harminckilenc felelős beosztású ember hagyta itt. Csak tizenkét igazgatót bú­csúztatott a vállalat hat év alatt. Többeket elmart ma­ga mellől a vezérigazgató, többen nem bírták idegileg. Saját embereit „nyírta” ki. Akiket pedig idehozott? Máshol leviitézlett káderek voltak. Kiszipolyozták a BÁÉV-et. aztán, ők is elmen­tek. Felhígult a vezetői gar­nitúra. — Már elnézést: hol volt ekkor a szakszervezet? — Nekünk jogosítványunk arra nem volt, hogy bele­szóljunk a káderügyekbe. A pártbizottságnak igen. Ám ők bólintottak, hiszen a vál­lalattól kapták fizetésüket. — Miért? A szakszervezet honnan kapja? — Az én fizetésemet a tagság biztosítja. Nem füg­gök a vezérigazgatótól. Anyagilag. — Jó. Folytassuk onnan: mi la bajuk az (első számú vezetővel? — Diktátori hajlamokkal megáldott ember. Nem lehe­tett neki ellentmondani. Amikor idekerült.. akkor hittünk neki, jó elképzelései voltak. A partneri együtt­működést egészen 1986-ig jó színvonalúnak ítéltük, ám utána megváltozott a véle­ményünk. Rossz súgókra hallgatott, és ez katasztro­fális hatással volt a válla­latra. Bizalmatlanság és bi­zonytalansági az uralkodó most nálunk. Teljesen meg­A BÁÉV által épített lakások cégnél... romlottak a vállalati kap­csolatok a társcégekkel, a beruházókkal, a tanácsi szervekkel. Abszurdum, hogy például olyan cégek, minit a KÉV Metró, a,z Üt-. Vasút, BÁÉV-gépe’kkel épít, bérbe veszik ezeket tölünk, mi pe­dig munka nélkül mara­dunk. Ha valaki azt hallja, hogy BÁÉV — csak legyint, Maholnap szégyelljük, hogy itt dolgozunk. Persze, az is igaz. hogy nem a BÁÉV-re, hanem annak első számú vezetőjére haragszanak. De hát ez ebben a helyzetben mindegy. — Tehát ma, ha a válla­lati tanács elfogadja: .,meg­szabadul” a BÁÉV vezér- igazgatójától. És akkor ho­gyan tovább? A tisztek már korábban elhagyták a süly- lyedő hajót, most pedig a kapitány is távozik? Miskolcon. Rossz a hangulat a Fotó: Balogh Imre — Tény, igen nehéz hely­zetben vagyunk, hiszen vesz­teséggel küzdünk. És sajnos, már eladni sem lesz műt. Ugyanis az sem igaz, amit önnek mondott, hogy tudni­illik. nem adott el semmit a vállalati vagyonból. Az óz­di. a kazincbarcikai, a se­lyemréti munkásszálló, és még néhány ingatlan, mind- mJind az eladandók listájára került. Egyébként nem tar­tunk attól, hogy Bánhegyi Árpád távozása után. fej nélkül marad a BÁÉV. Akad itt még, jó szakember, s kaptunk jelzést azok kö­zül is. akik innen korábban elmentek: szívesen vissza­jönnének egy Bánhegyi nél­küli BÁÉV-*hez. Hiszen, vé­gül is ez egy jó nevű cég. Volt. Ám bízunk benne, az is lesz ... Illésy Sándor Nem engedünk a Peter-Palbol! Arat a kombájn, vagy utat torlaszol? (Folytatás az 1. oldalról) A magyarázkodás már erőteljesebb volt a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsa konferenciáján, ahol először került nyilvános vi­tára, hogy miként lesz az ,alig 4 forint felvásárlási árú búzából huszonvata- hány forintos péksütemény. Itt született meg egyébként az a döntés is, miszerint a TOT elnöke levélben fordul a Minisztertanács elnökéhez. A levél az alábbiak szerint fogalmaz: „... A mezőgaz­dasági termelői árak évtize­dek óta nem fedezik a rá­fordításokat. Bizonyossá vált, hogy ez az állapot nem tart­ható, a mezőgazdaság szá­mára diszkriminatív árrend­szer helyett a világpiaci árakat megközelítő, azt kö­vető árak alkalmazása nem halasztható. A meghirdetés­re került — új termésre vo­natkozó — 5 százalékos ga­bona centrumáremelés nem kielégítő, az az indokolt ter­melői költségnövekedéseket nem fedezi, illetve nincs arányban a kialakult vi­lágpiaci ármozgásokkal. Az árrendszer további fejleszté­se keretében döntő kérdés­nek tartom legelőször a ga­bonafélék termelői árának mintegy 30 százalékos eme­lését. Áz állattenyésztés ter­mékeinek árszínvonala pe­dig igazodjon az új gabona­árakhoz.” A címzett. Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, a levél aláírója pedig Szabó István, a TOT elnöke. Vá­lasz — a szövetkezetek tudo­mása szerint — mind a mai napig nem érkezett. A tehe­tetlenség ezért újabb kép­telennek tűnő ötletet szült. Eszerint az addig tessék- lássélc érdekképviseletet fel­vállaló TÓT végre a sarká­ra állt. Az eredmény a má­jus 11-én, Szolnokon megfo­galmazott Felhívás már nem kérő hangnemű, hanem kö­vetelő, sőt az utolsó pontjá­ban fenyegető. Nézzük te­hát, hogy mit tartalmaz ez a felhívás. Első pont: A Gabonatröszt számoljon el, hogy az elmúlt 5 évben mennyiért, milyen nyereség­gel értékesítette a termelők gabonáját! A második pont: Hozzák nyilvánosságra, hogy a 4 Ft kg körüli gabonából hogyan lesz 14—15 forintos kenyér és 25 forint körüli sütőipari termék! Harmadik pont: A kormány a gabo­navertikumot ingyenesen, vagy részletre fizethető mi­nimális térítés ellenében véglegesen adja át a gabo­natermelő üzemeknek! A negyedik pont: Legyen egy­séges a gabona kül- és bel­kereskedelmi ára! A gabo­natermelés nyeresége érje el az ipari termékek átlag nyereségszintjét! Az ötödik pont: A gabonaexport élvez­ze az európai átlag gabona­szubvenció mértékét. Kerül­jön le a gabona a kivételi listáról! Valósuljon meg a gabona szabad exportja ala­nyi jogon! A hatodik pont követelése: A kormány szá­molja fel a Gabonatrösztöt 1989. október 30-ig! A hete­dik: Egységes elvek alapján alakuljanak meg a megyei gabonatermelő, -feldolgozó, -értékesítő gazdasági társa­ságok ; választott vezetéssel, saját tőke befektetése nél­kül, egyenlő szavazati jog­gal! A nyolcadik pont: Az állam garantálja a gabona felvásárlásához szükséges tőkét, legalább 3 évig ked­vezményezett hitelfelvételek mellett! A kilencedik köve­telés: Az 1989. évi gabona- felvásárlási árakat a jelen­legi centrumár felett emel­jék, a termelési költségek­nek és a világpiaci ár függ­vényében (minimálisan 30 százalék mértékben)! S vé­gül a felhívás tizedik pont­ja: Amennyiben a szövetke­zetek ezen jogos követelé­seinek a kormány nem tesz eleget, a fenti pontok meg­tárgyalása céljából nem ül tárgyalóasztalhoz a szövet­kezetek által delegált ér­dekképviselettel, úgy ebben az esetben 1989. június 29. napján a szövetkezetek be­takarító gépeikkel felvonul­nak az országos fő- és mel­lékútvonalakra, demonstrál­va ezzel, hogy a további el­vonást nem képesek és nem hajlandók elviselni. Ä körlevél, másként a felhívás minden mezőgaz­dasági nagyüzemhez elju­tott. Fábián Gyulától és Turnyánszky Jánostól, a megyei érdekképviseleti szerv titkárhelyettesétől és főmunkatársától érdeklőd­tünk, hogy megyénkben mi­lyen a szövetkezetek hajlan­dósága a csatlakozásra, s hogy történt-e előbbrelépés a tárgyalásokban. A válasz lesújtó. Ügy tűnik, hogy a kormány nem veszi komo­lyan az ügyet. Tárgyalások nem történtek az érintett felek között, ezért nem ma­rad más, mint a meghirde­tett demonstráció megtar­tása. Ehhez egyébként me­gyénk 91 mezőgazdasági nagyüzeme csatlakozott. Így várhatóan Péter-Pál nap­ján kombájnok torlaszolják el az utakat, de nemcsak e megyében. A szövetkezetek körében ugyanis oly mérté­kű a csalódottság és megke- seredettség, hogy azon más megyebeliek, amelyek — eredményesen — megegyez­tek a helyi gabonaiparral, szintén csatlakoznak a töb­biek demonstrációjához. Szo­lidaritásból! Mert elég, mért betelt a pohár. S ezért nem enged­hetnek Péter-Pálból, azaz a kilencpontos követelésből. A mezőgazdasági nagyüze­mek demonstrációjukkal nem akarnak mást. csak tisztán látni és láttatni. Az ország szemét kinyitni, figyelmét felhívni megalázó helyze­tükre. Hogy végre a púpost mindenki púposnak lássa, s ne elkényeztetett szépségki­rálynőnek. másként: a vál­ságágazatot ne sikeresként kezeljük. Balogh Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents