Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja i A Magyar Szocialista Mikáspárt Áz Országgyűlés elfogadta a költségvetés módosítását Az MSZMP programjának fontos, önálló része az agrár* politika. Ebben kifejeződik a parasztság, a falu és az élelmiszer-gazdaság társadalmi, gazdasági jelentősége. Agrárpolitikánkat az 1957-ben elfogadott tézisek alapozták meg, amelyek abból indultak ki, hogy a párt szerezze meg a mezőgazdasági termelők bizalmát a termelési biztonság megteremtésével, a termelés fejlesztését pedig helyezze az anyagi érdekeltségre. Ezek az elvek helyesnek bizonyultak. A mezőgazdaság, illetve az élelmi« zerit e.r melé s ne m.ze t - közileg elismert eredményeket ért el, a mezőgazdasági termelők jövedelme növekedett. a parasztság helyzete lényegesen változott. Mindez annak is köszönhető, hogy az MSZMP elkerülte a sztálini agrár politika legdurvább ideológiai és gyakorlati hibáit, s több kérdésben — jóllehet átmeneti kitérőkkel — helyesen alkalmazkodott a hazai sajátosságokhoz, utat engedett az alulról indult kezdeményezéseknek. A mezőgazdasági nagyüzemek megszervezése, számos ellentmondás ellenére, megnyitotta az utat a termelőerők gyors fejlődése előtt, és lehetővé tette, hogy fonta? ágazatokban — elsősorban -a gabonatermelésben és az állattenyésztésben — több évtize,des lemaradást hozzunk be. Ez megalapozta az élelmiszeripar fejlődését; a mezőgazdasági termékek korábban hagyományos feldolgozása mellett új élelmiszeripari ágazatok alakultak ki. s a főiként kisüzemekben folyó feldolgozás ipari méretűvé terebélyesedett. Mindez bőséges- hazai élelmiszerellátást és rendszeres kiviteli többletet tett lehetővé. A gazdasági eredmények mellett történelmi jelentőségűnek tartjuk agrárpolitikánk társadalmi hatását, vagyis a parasztság társadalmi, anyagi és kulturális felemelkedését. A mezőgazdaság az elmúlt évtizedekben nemcsak a munkafeltételek, hanem a megélhetés tekintetében is versenyképessé vált a népgazdaság más ágazataival. Szólnunk kel! azokról a hibákról, tévedésekről Is, amelyek a fejlődést megnehezítették, több vonatkozásban helytelen irányba vitték. Tévesnek bizonyult az az ideológiai felfogás, amely a szövetkezeti tulajdont az államinál alacsonyabb rendűnek tekintette, majd az 1970-es években a nagyüzemek erőltetett összevonásával a gazdaságok méretének növelésére törekedett, és időnként a háztáji termelés, illetve a nagyüzemek kiegészítő tevékenysége ellen hangolt. Hiba volt, hogy meggyengült a szövetkezetek szövetkezeti jellege, s egyre nagyobb teret kapot-t az állami beavatkozás. Formálissá vált a szövetkezeti demokrácia. A mezőgazdaságban is túlsúlyba kerültek azok a módszerek, amelyek mellőzték a kezdeményezőkészséget. a kockázatvállalást, az egyéni teljesítmények elismerését. Emiatt csökkent a termelők érdekeltsége és tulajdonosi kötődése. A gazdasági szabályozás sok esetben nem teremtette meg a versenysemlegességet. Figyelmen kívül, hagyta az agrárágazat és ezen belül a szövetkezetek sajátosságait. továbbá azt a különleges helyzetet, amit a protekcionista világpiac jelenít. (Folytatás a 3. oldalon) Pénteki, negyedik munkanapját Horváth Lajos elnökletével kezdte meg az Országgyűlés ülésszaka. A képviselői felszólalások előtt Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette annak a titkos szavazásnak az eredményét, amellyel az Interparlamentáris Unió újjáalakuló magyar csoportja ideiglenes vezetőségét választották meg. Az ideiglenes végrehajtó bizottság elnökévé — 211 szavazattal — Szűrös Mátyást, alelnökeivé pedig Horn Pétert. Horváth Jenőt és Vida Kocsárdot választották meg. A testület ezt követően az 1989. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti vitát folytatta. Lotz Ernő felszólalása A kormány az 1989. évi pénzügyi egyensúly javítására benyújtott javaslat-csomagjának nagy erénye az őszinteség, az önkritikusság, valamint az, hogy az egyensúlyjavítást alepvetően a költségvetés kiadási oldalának csökkentésével és nem a lakosság és a gazdálkodó egységek további jövedelemelvonásával szándékozik elérni. Az életkörülmények romlása mellett ugyanis egyes rétegeknél erősödik a létbizonytalanság érzése, ami szoros összefüggésben van a magyar Ruhr-vidék egyik kohászati centrumának gazdaságilag szükségszerű racionalizálásával. Ez a folyamat örvendetes módon felgyorsult, a „megszüntetve megőrizve” elv alapján megszüntettük, illetve megszüntetjük a veszteségeket okozó tevékenységeket, megőrizzük és fejlesztjük korszerű berendezéseinket, amelyek az évtizedek során szerzett, tradicionálissá vált szakismerettel jövedelmezően működ tethetőek. Mindezek eredményeként az északi térség kohászata ez évben is és 1990-től mindennemű állami támogatás nélkül jövedelmező és működőképes lesz. E kedvező folyamatoknak azonban árnyoldalai is vannak — a térségünkben koncentrálódó foglalkoztatási gondok —, melyek megoldása érdekében a kormányzat már eddig is tett intézkedéseket, de a munkahelyteremtések üteme — többnyire a bürokratikus módszerek miatt — lényegesen elmarad a szükségestől, A pályázati feltételek késői kiadása, vagy hiánya» az elbírálások túlzott központosítása és időigénye, a külföldi működötöké behozatalával kapcsolatos huzavona, amellett, hogy késlelteti a kibontakozást, feleslegesen köt le hasznosabb célra is fordítható alkotó energiákat. Választóimat egyfelől bizakodás tölti el az egykenyerű város kohászatának fellendülése láttán, másfelől aggodalom, mert tudják, ennek ára az, hogy a kisebb, de korszerűbb kohászat a mainál lényegesen kevesebb embernek tud kenyeret biztosítani. Az idő múlásával ez utóbbi érzés vált jellemzővé választókerületemben, ami türelmetlenségben, ingerlékenységben is megnyilvánul. Mint választóim fogalmazzák, csalódottak, fogy a bizalmuk a kormányzat és mindazon szervezetek iránt, amelyek a térségi szerkezet- átalakítást úgy támogatták, hogy a munkahely-megszüntetés és munkahely-létesítés harmonikus egységben, ösz- szefüggő folyamatként történjen meg. Ma már látszik, hogy ez az egyensúly jövőre felborul, mert jelentős késésben vannak a munkahelyteremtő akciók. Tisztelettel kérem ezért a kormányzatot, hogy a feszültségek kezelhetősége és elviselhető mértéken tartása érdekében legyen segítségünkre, szüntesse meg azokat az akadályokat, amelyek e folyamat felgyorsítását gátolják. A kormányzat tiszteletre méltó költségvetési kiadást csökkentő szándéka véleményem szerint csak akkor lesz elegendő pénzügyi gondjaink mérséklésére, ha ezzel gazdaságunk teljesítőképességének növelése is párosul azonnal és azzal az eszköz- állománnyal. ami van, és ami a jövedelemtermeléshez had- rafogható. (Folytatás a 2. oldalon) A megyei tanács dísztermében rendezett ünnepség résztvevői Fotó: Fojtán László Pedagógusnapi kitüntetések „Oliv méltósános és fobei-iáró hivatal’ „Azért kell tanulni az embernek, hogy boldogabb legyen az ő állapotba” — idézte tegnap pedagógusnapi köszöntőjében Borsos Árpád, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője az 1797-ben kiadott Gyermek- nevelésére vezető út-mutatás ma is érvényes igazságát. Tudjuk, a boldogság elérése nem is könnyű dolog, aki pedig a mások vezetését is vállalja ezen az úton, nagy terhet vesz a vállára. Különösen nehéz a helyzete a mai tanítóknak, tanároknak. Az oktatásügy mostoha körülményei, a társadalom értékrendszerének zavarai között kell. irányt mutatniuk, átadni tudásukat, emberségüket. „Meggyőződésem — mondta Borsos Árpád —. (Folytatás a 2. oldalon) Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Kiéri Bertalan, a Forrc Általános Művelődési Központ szaktanácsadója.
