Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-20 / 143. szám
1989. június 20., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Demokrácia és egyenlőség O lyan kérdések és olyan megfogalmazások kerülnek manapság terítékre, amelyek esztendővel korábban még elképzelhetetlenek voltak nálunk. Például egyik miniszterünk kifejtette: a magyar társadalom korszerűsítése nem érhető el a jelenlegi politikai rendszer keretei között. Az egységes gazdasági-politikai világrendszerbe való beilleszkedésünkhöz pedig szükség van az egyének és csoportok újító erejének fölhasználására valamennyi tudományágban. Ezek a föltűnést keltett szavak egy néhány éve u mellemnek szegezett botor kérdést juttatták eszembe. Akkoriban töltötték be az egyik katolikus érseki széket. S imigyen fordult hozzám valaki: „Mondja, kérem, mióta párttag az új főpap?” Képtelennek találtam még a gondolatot is. De az érdeklődő makacs volt, s azt bizonygatta: akadt már nálunk példa arra, hogy püspökpalást volt a marxizmusnak elkötelezett embereken. Mégis akadékoskodtam: „de azok nem voltak katolikusok”. Vitapartnerem végső érve ez volt: „Ugyan, ugyan, egy ilyen fontos állást pártonkívülire bízni... ” Ismétlem, dőreségnek találtam magát a föltételezést is, de elindult bennem egy gondolatsor. Valahogy így: Gyermekkoromban megalázott időnként egy minősítés, ami meglehetősen mindennapi volt a régi világban: „Ez a fiú szegény, de becsületes”... Felnőtte cseperedésem után, tehát a negyvenes évek vége felé ekként veregettek vállon időnkint: „Pártonkívüli vagy, de tisztességes.” És ebben már nem csupán lekezelő minősítés rejlett, de boldogulási esélyeimnek rangsorolása is . .. Soha nem szenvedtem üldöztetést pártonkívüli voltom következtében. Sőt, időnkint még rám is mosolygott <a hatalom. De pillanatig se lehetett kétséges számomra: esélyeim az előrehaladásban korlátozottak. Ez olyan suta aránytalansággal érzékeltethető, hogy teleírhattam akár egy teljes oldalt is az ország egyetlen irodalmi hetilapjában, de az ország legnyomorúságosabb falujában se lehettem volna tanácselnök. Hogy is van? Hisz százszor kinyilvánított szándék: a pár- tonkívüliek a pártfunkciók kivételével bármilyen magas tisztségeket betölthetnek, ha alkalmasak rá. Úgy látszik, baj lehet az alkalmasság körül. Mert nem tudom, volt-e pártonkívüli tagja az elmúlt harminc évben a Minisztertanácsnak. Érdemes volna végiggondolni, hány gyárigazgató, hány követ, hány tábornok, hány napilapszerkesztő került ki a tehetséges felelős munkakör betöltésére méltó pártonkívüliek soraiból. Mert, hogy félrehallás ne essék: én a rátermettek, a közjó szolgálatára alkalmasak jelenlétét hiányolom. A legutóbbi népfrontkongresszus egyik szünetében, bizottsági tanácskozás során azt találtam kérdezni a jelenlévő vezetőktől, hogy a szövetségi politikát megtestesítő mozgalom függetlenített megyei és városi titkárai közül hányán nem párttagok. Választ nem kaptam, ám az egyik népfrontalkalmazott a folyosóra érve így korholt: „Mindenesetre szokatlan dolgokat kérdezel.” Csakugyan kedvelem a szokatlan kérdéseket. Például szívesen vallatnám valamelyik jól tájékozott vezetőnket: szerinte mi lehet az oka annak, hogy itthon jelentéktelen beosztotti munkakört betöltött közgazdászok, műszaki emberek, orvosok némelyike világraszóló karriert futott be külföldön és néha — mintegy suttyomban — arra kényszerülünk, hogy a nemzetközi porondon közbejárásukat kérjük hazánk ügyeinek előmozdításához. A társadalom egyik legfőbb célja, hogy önmagát szakadatlanul tökéletesítve mind alkalmasabbá váljék érdekeinek érvényesítésére. De nálunk — korántsem véletlenül — egyetlen fórumon sem hangozhatott föl a nép méltatlankodása amiatt, hogy az olyan tulajdonságok, mint a szakismeret, az erkölcsi szilárdság, a nép gondjai iránti fogékonyság másodlagosak voltak a pozíciók elosztásánál. És mostanában, hogy napfény derül a beosztás malaclopóköpenyege alatt elkövetett harácsolásokra, törvénysértésekre, a közérdeknek fittyet hányó csákmátéskodásokra — elkeseredéssel állapíthatjuk meg: jó úton jártunk ahhoz, hogy ismét az „urambátyám” szabad prédájává legyen szegény Magyar- ország. A kiválasztás társadalmi ellenőrzésének hiánya ful- lasztó állapotokat teremtett sok helyütt. Ha a férj meglehetősen felkapaszkodott az uborkafára, a nejnek se lehetett akármilyen állásocskával kiszúrni a szemét. Ha volt képzettsége, rátermettsége, szorgalma, ha nem, lett belőle legkevesebb könyvtárvezető, művelődésiház-igazgató, tömegszervezeti főnök vagy személyzeti vezető. Ha a gyerek felnőtt, és nem is tanúsított megfelelő buzgalmat az életre való felkészülésben, csak hozzávágtak egy mutatós posztot, ahonnét aztán, ha nem vált be, ment egy másik zsíros és hatalmat jelentő állásba. Állítom, jelenlegi nehézségeink dandárja abból eredt, hogy csak a jó szerencse folytán került megfelelő ember a megfelelő helyre. És a jó szerencsére gondolva jut eszembe: A Zobák akna vájárjai közé nemigen jelentkeztek a csak vezető állásra alkalmasak... Tengernyi példát lehetne fölsorolni annak igazolására, hogy úgy cserélgették egymás között az állásokat, mint mi gyermekkoromban pajtásaimmal az üveggolyót. Hogy is van ez?... Se a marxizmus—leninizmus klasszikusai, se jogszabályok nem mondtak olyat, hogy az szolgálná a közösség gazdasági vagy művelődésbeli fölemelkedését, ha a bankok vagy az ipari üzemek, az egyetemek vagy a nagy egészségügyi intézmények élén kizárólag olyanok állhatnak, akiket megigézett annak idején a Kommunista Kiáltvány bűvölete. És mégis, bizonyítványimagyarázatnak is beillő fogalmazással így okolják meg a kontraszelekciós személyi politikát egyesek: „történelmileg ez alakult ki.” Ami voltaképpen igaz is. Minden történelmileg alakult ki. Csak egyesek alakítják is a dolgokat. Pedig ha ez másként történt volna, esetleg nem buzogna föl olyan rohamokban az igény a többpártrendszerre. És nem cicázna egyesekkel az az ostoba kérdés: viselhet-e püspöksüveget, aki pártonkívüli? Bajor Nagy Ernő Mizerók István felvétele Beiratkozás a Dolgozók Gimnáziumába Miskolcon a Dolgozók Gimnáziumába június 21-én és 22-én lehet beíratkozm i a Déryné utca 11. szám alatt (8 órától 17 óráig). Beiratkozhat mindenki, aki az általános iskola nyolc osztályát elvégezte. Felső korhatár nincs. A régebben megszerzett bizonyítványok a gimnáziumi osztályokról érvényesek. ■ Akik szakmunkásképzőt, egészségügyi szakiskolát, vagy gyors- és gépíróiskolát végeztek, az első osztályos biológia és földrajz tantárgyakból tett különbözeti vizsga után a II. osztályba iratkozhatnak be. Akik szakiközépiskolai tanulmányaikat hagyták félbe, különbözeti vizsga után iratkozhatnak be a következő gimnáziumi osztályba: ennek tantárgyait az igazgató határozza meg. A különbözeti vizsga időpontja: augusztus 28. A Dolgozók Gimnáziumában két tagozat működik. Az esti tagozaton hétfőn, szerdán és pénteken, délután 3 órakor kezdődik a tanítás; levelező tagozaton pedig heti két meghatározott napon van tanítás, s az órák itt is 3 órakor kezdődnek a Földes Ferenc Gimnáziumban. Az. általános iskolát most végzettek számára ifjúsági osztályokat is indítanak, az esti tagozat tanítási rendje szerint. Tanévnyitó szeptember 1- jén. a Déryné utca 11. szám alatt. I szakmunkásképző épii! Sárospatakon Üzemeink, vállalataink, szövetkezeteink cs a magániparosok is mind több szakmunkást tudnának foglalkoztatni, de c téren általában is, egyes szakmákban pedig különösen nagy hiány mutatkozik. Az igények kielégítésére az illetékes hatóságok terveiben a szakemberképzés fokozása szerepel. Sárospatakon régóta működik szakmunkásképző intézet, amely azonban ugyancsak kinőtte magát. A Bodrogköz, Hegyalja, Hegyköz falvaiból, kiterjedt tanyavilágából évről évre nő a szakmát tanulni kívánó fiatalok száma, sőt Sátoraljaújhelyből is vannak tanulói a pataki iskolának, az újhelyi intézetbe pedig Patakról is járnak szakmunkástanulók. mert a két szomszéd város c tekintetben is kiegészíti egymást: vannak szakmák, amelyeket csak Patakon, más szakmákat pedig csak Üjhelyben oktatnak. Évente általában 600 diákja van a pataki szakmunkásképző iskolának, amely oly szűkös körülmények között működik, hogy nemcsak a tanműhelyekben, hanem még a folyosókon is folyik tanítás. Kicsinyek, szükek a kiszolgálóhelyiségek, sőt a tanári szoba is a nagy létszámú tantestület számára. A zsúfoltság sok gondot, nehézséget okoz az iskolai munkában, ezért szükségessé vált új szakmunkásképző iskola mielőbbi építése. A városi tanács kérését a megyei tanács magáévá téve, igen jelentős ösz- szeget biztosított költségvetésében az új iskola megépítésére, hogy ilyen módon is elősegítse a zempléni fiatalok szakmai képzését és munkalehetőséghez való juttatását. A 16 tantermés iskola építését. az Arany János utcában, a jelenlegi intézet melletti telken már megkezdte a Borsod-Aba- új-Zcmplén Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. A szép terveket Makovccz Imre Ybl-díjas építész készítette, s a nagyszabású beruházás költségei mintegy 220 millió forintot tesznek ki. A beruházó Sárospataki Városi Tanács, hasonlóképpen az iskola tanárai és diákjai bíznak benne, hogy az ifjúság az 1090 —91-es tanévet már az egyedi stílusú, korszerű berendezésekkel és felszerelésekkel ellátott új iskolában kezdheti meg. (h. j.) Kedvezményes könyvvásár Diósgyőrben Tegnaptól kedvezményes könyvvásárt rendez a Diós- győni Vasas Művelődési és Oktatási Központ könyvtára. Sok száz érdekes könyvet kínálnak az eredeti árnál harminc százalékkal olcsóbban. Ezek eladásával helyet akarnak felszabadítani a raktárakban, ám egyben árbevételre is szert tesznek. Naponta 12 órától 18 óráig vásárolhatók, meg az árengedményes könyvek, mindaddig, amíg csak a késztet tart. Á Színész Emlékház nem alszik Miskolcon, a Déryné utca 3. szám alatt álló műemlék épület, amely a felszabadulás előtt a női ipariskolának, becenevén a „cérnaegyetemnek’' adott otthont, majd az utóbbi negyvennégy évben rendkívül sokféle feladatot látott el pedagógusháztól kiállítási helyiségig, és különféle tanintézetig, egyre szomorúbb külsőt ölt. Állaga szemmel láthatólag romlik. Ezt a laikus is észreveheti. Kívülről nem derül ki, mire használják, vagy egyáltalán használják-e. A hírek szerint a szomszédos színház lomtárául szolgál. Pedig másra lenne hivatott. Részben azért, mert műemlék épület, részben azért, mert szükség is lenne más irányú hasznosítására. De nézzük sorba. Először 1986 januárjában, tehát három és fél évvel ezelőtt adtunk hírt arról, hogy Gyarmathy Ferenc színművész, a Miskolci Nemzeti Színház tagja kezdeményezésére megindult a Miskolcon működött, valamint itteni nyugdíjasként elhunyt színészek, más művészeti tagok, vezető műszakiak emlékének megőrzésére színháztörténeti gyűjtemény létrehozása. Gyarmathy Ferenc felkereste hajdan ez ügyben a városi tanács és pártbizottság, Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a megyei tanács illetékeseit, beleértve még az építési osztályt is, hogy az összegyűjtendő relikviáknak megfelelő otthont teremtsenek, illetve segítsenek erre alkalmas épület biztosításában. E célra mutatkozott kiválóan alkalmasnak a színház közvetlen szomszédságában levő Déryné utca 3. számú egykori iskolaépület, amely a színházzal, illetve a színház udvarával igen egyszerű megoldással összeköthető. A város vezetői nem zárkóztak el e gondolat elől, az épületet e célra alkalmasnak találták, hozzátéve, hogy a színháztörténeti gyűjteményen kívül a Déryné utca 5. szám alatti városi könyvtár bővítése is ez épülettel nyerhetne megoldást. Született is később egy olyan építési terv, amely a színház udvarán, a Déryné-udvarban, a Weid- lich-ház tűzfalához képzelt el egy olyan épületet, amelynek emeletein színészlakások lennének, földszintjén pedig színházi műhelyek, és ez az épületszárny kapcsolódna a Déryné utca 3. számú házhoz, keretbe fogva ezzel a színház udvarát. Gyarmathy Ferenc vezetésével megkezdődött az emléktárgyak gyűjtése. Eddig 36 egykori miskolci színházi tagnak a relikviáit gyűjtötték be, s a személyes emléktárgyakon kívül begyűjtésre került több más értékes dolog is. Például ott van a színház toronyórájának az első szerkezete, a színház első magnetofonja, egy régi ügyelőpult, különböző ruhák, szerepkönyvek, hasonlók. A gazdag gyűjteményi anyag most a színházban három helyen tárolódik, igen mostoha körülmények között. Az elmúlt két évadban Színészek Miskolcon címmel kiállítást rendeztek a színház nézőtéri társalgójában, elhunyt vezető művészek emléktárgyaiból. Mindkét kiállítás egy-egy évadon át volt megtekinthető. Ez év őszére tervezik a harmadik tárlat megnyitását. Közben az idő telt és telik, és a színházi gyűjtemény elhelyezése ügyében kevés előbbrelépés látszik. A városi tanács elnökhelyettese szerint, s ez minden bizonnyal így is van. ezt el kell hinni, a gyűjteményről nem mondott le a város, de egyéb, súlyos anyagi kihatású dolgok jöttek sorra közbe. Többek között a színházépület megromlása, homlokzati részének megroppanása, s az azzal kapcsolatos, igen költséges és hosszas helyreállítási munkák, amelyek bizony elterelik, ha nem is a figyelmet, de a lehetőséget a színháztörténeti gyűjtemény mielőbbi megteremtéséről. Ez év júniusában vagyunk, és látszólag semmi sem változott. A Déryné utcai épület tovább romlik, a színháznak pedig nincsen semmiféle anyagi lehetősége — az új gazdasági igazgató lelkes hozzáállása ellenére sem —, hogy anyagilag érdemben támogathassa a gyűjtemény otthonául szolgáló épület tatarozásál. Pedig veszedelmesen közeledik az idő, amikorra szerették volna megteremteni. 1790. október 22-től számítható ugyanis a magyar színjátszás kezdete, annak 200. évfordulójára szerették volna tető alá hozni a gyűjteményt. Ahhoz pedig már csak egy és egynegyed év van hátra. Aligha lesz belőle valami. Ez év februárjában megalakult Miskolcon a Színész Emlékház Egyesület, amelyet később a cégbíróság is bejegyzett. Ez az egyesület — nevéből is kitűnően — a színházi gyűjtemény létrehozására és segítésére alakult. Elnöke Bujdos János, az 101-es Számú Szemere Bertalan Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója. Tagjai között a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből találunk, akik a legkülönbözőbb módon munkával, anyagi támogatással igyekeznek előbbre vinni a Színész Emlékház ügyét. Például az épület felújításában való közreműködéssel is. Nem először írunk e színháztörténeti gyűjtemény létrehozásának kezdetéről és nehézségeiről. Most azért került újra szóba, mert megalakult a már említett egyesület, és nem árt tudni: az ügy nem alszik, de további támogatókat és támogatást kíván, hogy kicsit felrázódjék. Benedek Miklós
