Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-02 / 128. szám
1989. június 2., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Margit nénivel még a télen ismerkedtem meg egy hivatalos helyen. Én információért mentem oda, ö némi nyugdíjemelésért kilincselt. Beszélgetésbe elegyedtünk, majd a későbbiek során még többször is találkoztunk. Bizalmába fogadott, s elmesélte élete történetét, hányattatásait, szenvedéseit, melynek nyomait még ma is viseli. Vallom, hogy egy nemzet történelméből nem maradhatnak ki az egyéni sorsok, életek, hiszen a kor emberei megélték azt, amit a fiatalabb nemzedék csak könyvekből, valós vagy álinformációkból ismer. Hiszem, hogy egy életútnál nincs hitelesebb történetírás, legyen az akármilyen egyedi, egyszeri vagy kivételes. Margit néni élete azonban — ma már tudjuk, tudhatjuk —, nem egyedülálló. Sokan élték meg hasonló sorssal az elmúlt csaknem fél évszázadot. A börtönévek még ma is kísértenek Hosszú rábeszélés után végre sikerült (rávennem, .járuljon hozzá, hogy mások is megismerjék élettörténetét. „Majd, ha már nem kell félnem attól, hogy bajom lehet belőle. Majd, ha demokrácia lesz...” — hajtogatta. Végre, a napokban beállított hozzám: — Leírtam mindent — mondta, s átadott egy sárguló lapokkal teli, apró jegyzetfüzetet. A cím: Életem története. Miskolcon születtem, 65 évvel ezelőtt. Anyám egy — ma Csehszlovákiához tartozó — községiben élt, de Trianon után, jó magyarként „haza”-;költözött, s Miskolcon telepedett le. Itt ismerkedett meg apámmal, s hamarosan házasságot kötöttek. Apám ózdi származású, apja tanító-igazgató vollt az ottani elemi iskolában. Nehéz sorban nevelték négy gyermeküket. Apám volt a legtehetségesebb, s gimnáziumba iratkozott. A tandíjat maga teremtette elő azzal, hogy másokat korrepetált. Matematikatanár szeretett volna lenni, de az egyetemi költségeket már nem tudta fizetni, így a Ludovika Akadémiára került, ahol katonatiszt lett belőle. Végigharcolta az első világháborút, leginkább az olasz fronton. S miivel kitűnt bátorságával, sok kitüntetést kapott. Amikor anyámat megismerte, Miskolcon teljesített szolgálatot, a „tízes honvédeknél”, mint százados. Négyéves voltam, amikor Pestre helyezték, a Honvédelmi Minisztériumban kapott hivatalnoki állást. A háborút a fővárosban vészeltük át, nagyon rossz körülmények között. Apám azok közé a tisztek közé tartozott, akik nem voltak Hitler hívei, ellenezte Magyarország csatlakozását a háborúihoz. Kérte nyugdíjazását 1943 februárjában. Orvosi papírokat kellett szereznie, hogy elengedjék a tényleges szolgálatból. * Nagyon szerettem iskolába járni, különösen a történelmet kedveltem. Egyik alkalommal, amikor a fran- oia forradalomról tanultunk, engem annyira megragadott a királyság megbuktatása, hogy tanítás után felírtam a táblára: Le a királlyal, le Horthyval I Éljen a francia forradalom! A következő évben már nem vettek fel abba az iskolába, s .apámnak is majdnem az állásába került ez a megnyilvánulásom. * A háború után apámat elvitték, két hónap múlva engedték csak el, mikor bebizonyosodott, hogy már nyugdíjas volt a háború idején. Ékkor belépett a Vörös János vezette új miagyar hadseregbe, s a Debrecenben megalakult új kormánnyal jött haza Budapestre. Közben mi nagyon sok szenvedésen mentünk keresztül. Míg az óvóhelyen tartózkodtunk anyámmal, a lakásunkat kifosztották, anyám összes családi ékszerét ellopták. Feljelentést tettünk, s a bíróságon kiderült, hogy a tettes egy román férfi volt és egy nő, aki egy újságnál volt titkárnő. Csak pénzbírságra ítélték őket, s dacára annak, hogy a lopott ékszerekben benne voltak anyám monogramjai, nem adták vissza nekünk. Mai napig sem tudom, mi lett velük. Pedig, ha ezek a holmik átvészelik a zivataros időket, ma biztos nem kellene segélyekért könyörögnöm. A felszabadulás után anyámmal kis időre Ózdra (költözünk apai nagyanyámhoz, aki gondozásra szorult. Apám a pesti lakásban maradt, nehogy újra kifosszák. Itt érte halála egy barátijával. Tél lévén a gáztűzhelynél melegedtek, s a sérült csövek vezettek a szerencsétlenséghez. * 1946-ban beiratkoztam a Gyógypedagógiai Főiskolára. Sok vallásos lány járt oda, akik mindig a Bibliából idéztek. Nagyon szerettem őket hallgatni. Jántam velük a gyülekezetbe is. Voltak a hallgatók között olyan lányok is, akik illetékes emberek tudtára adták, hogy ide milyen klerikálisok járnak. Aztán járt valaki, aki egyenként kikérdezett bennünket politikai nézetünk felől. Mondtuk, hogy mi nem politizálunk, mi vallásosak vagyunk s bennünket csak a tanulás érdekel. A következő évben már nem folytathattuk a tanulmányainkat, az igazgatóhelyettesit is elmozdították a helyéről. Engem pedig 1948. januárjában letartóztattak. A népbírósági tárgyaláson tudtam meg, hogy a feljelentő az a nő vollt, aki kirabolt bennünket. Tanúkat gyűjtött, akik azt vallották, hogy fasiszta voltam, ellene vagyok a demokráciának, az apám meg horthysta katonatiszt volt. Az Andrássy út 60-ba vilitek, ahol nem a legfinomabban bántak velem, megvertek, kínoztak, és olyan dolgokat fogtak rám, amit nem követtem el. Hogy megszabaduljak erről a szörnyű helyről, mindent aláírtam. Tizenöt évi fegyházra ítéltek. A kegyetlenkedések és a börtönévek annyira megviseltek, hogy nem tudtam folyamatosan dolgozni, s emiatt is hátrányos helyzetbe kerültem. A dolgozók havonta kaphattak csomagot, én csak félévenként. A koszt is jobb vollt a dolgozóknak. A hideg és a gyenge koszt annyira tönkretették az egészségemet, hogy nagyon lefogytam, s tbc-s is lettem. Végül is a betegek listájára kerülve elszállítottak a kalocsai börtönből Balassagyarmatra. A fogházorvos nagyon jóindulatú volt velem szemben, megsajnált, hogy ilyen fiatalon, ilyen vádak miatt ítéltek el, s javasolta anyámnak, hogy mivel már öt évet ültem, adjon be kegyelmi kérvényt betegségemre való hivatkozással. Többször is elutasítottak, míg végül 1956-ban 8 év után kegyelmeit kaptam. * Sátoraljaújhelyre kerültem az ideg- és elmeosztályra. Itt értek az 56-os események. Az orvos, mivel tudlta, hogy mennyi* szenvedtem politikai okok miatt, kiengedett a városba. Nagyon örültem a sok nemzetiszínű zászlónak, a Kos- sulth-címereknek, amit az emberek a kabátjukon viseltek. örültek az emberek. Ez nekem is gyógyulást jelentett, úgy volt, hogy hazamehetek. 1958. húsvótján hagytam el a kórházait. Anyám félelme beigazolódott: a börtön- évek és a betegségem miatt nem kaptam állást. Nagyon rossz anyagi körülmények közöltst éltünk, anyám nyugdíja mindössze 200 forint volt. Üjra legyengültem, s megint előjött a tbc-m. Újra kórház. Mikor kikerültem, felkeresltük a szociális osztályt, de segélykérelmün- keit elutasították. így nem maradt más, elkezdtem horgolni. Akkoriban nagy divat volt a horgolás, és emellett ebédkihordást is vállaltam. Havonta 250—300 forintot kerestem ezzel. így ment ez 1973-ig, amikor megalakult a szociális foglalkoztató, ahová 67 százalékos munkaképesség-csökkenésemet igazolva felvettek, öt évig dolgoztam ilht, majd öt évig háztartási alkalmazottként kerestem meg a kenyeret. Ily módon megszereztem az öregségi nyugdíjhoz való jogosultságomat. Jelenleg 3540 forint a nyugdíjam, egyedül élek, édesanyám is meghalt. Régi betegségeimhez az öregedéssel egyre újabbak társulnak, mind anyagilag, mind egészségileg egyre nehezebben élek. Sokszor végiggondoltam már életemet: ha nem visznek börtönbe, ha el ltudtam volna végezni a főiskolát, ha nem szerzek annyi betegséget, ha nem rágalmaznak és nem ítélnek el, akkor most, a kialakuló demokráciában nem kellene segélylt, nyugdíjkiegészítést kérnem, akkor emberhez méltó életet élhetnék öregkoromra. Kovács Judit A Celladam-teszt tesztje Konstruktív tárgyalás kezdődött csütörtökön a Gella- dam Kisszövetkezet és az Országos Gyógyszerészeti Intézet képviselői között. A felek az Országos Gyógyszerészeti Intézetben ültek közös asztalhoz, hogy kidolgozzák azt a programot, amelynek keretében a Kovács Ádám- féle Celladam-tesztet a nyilvánosság előtt is értékelik, vizsgáztatják. (A Celladam- teszt lényege, hogy az emberi vérből vett minta alapján következtetni lehet az immunrendszer egyensúlyának megbomlására.) Mint ismeretes, a múlt héten Paál Tamás, az Országos Gyógyszerészeti Intézet igazgatója nyílt levélben fordult a Celladam feltalálójához és kérte, hogy a nyilvánosság előtt kezdődjön meg a teszt értékelése. Kovács Ádám a megmérettetést vállalta., így került sor csütörtökön arra az első találkozóra, amely a közös értékelés módját és részleteit volt hivatott tisztázni. A megbeszélésre neves immunológus professzorokon és szakértőkön kívül az újságírókat is meghívták, hogy az ügynek minden momentuma valóban a nyilvánosság előtt történhessen. A mintákat közjegyző kódolja és ezt követően kerül sor az értékelésre. Amennyiben a reprodukálhatóság bebizonyosodik, sor kerülhet a további vizsgálatokra, melyek során arról kell meggyőződni, hogy bizonyos betegségeket, vagy immunproblémákat a teszt megbízhatóan jelez-e. (MTI) Keleti Kapu a Bükkre, ahol... ...a fák is megnőnek egyszer — Juhakol? Halcsontváz? Egy be nem fejezett épület? — meditálnak gyakorta a hazánk más tájairól érkező és SZOT-beutal tként Lillafüredre igyekvők, amikor az 5-ös buszra várakozva (megpillantják a csa- nyiki. Keleti Kaput. Mondhatjuk mi, helybeliék, hogy építészeti viliágkonferencián nyert első helyezést az épület terve, s hogy a kilátó az lelátó, hiszen völgybe építették, mi tagadás, igen vegyesek a vélemények. Ha .nagyobbak lennének a fák lombjai, egészen kellemes kikapcsolódást adhatna ez a hely a látogatók számára. Borsodi Józsefet. a BNP munkatársát kérdeztük meg a napokban : milyen terveik vannak a parkkal? — Mint ismeretes, több méteres építési törmelékkel kellett feltöltenünk az építkezés előtt ezt a területet. Az erre hordott termőföldréteg vastagsága nem engedi meg, hogy idősebb fákat ültessünk ide. a fiatal csemeték fogannak csak meg. Így az úgynevezett pionír fafajok telepítésével próbálkoztak a Borsod Megyei Természetvédelmi Egyesület biológusai, akik a telepítési tervet készítették. — Több, igen értékes, ritka növényt lehet itt felfedezni. Turbánliliom, tavaszi hérics, nőszirmok fajai... A bükki séták során jókora utat kellene megtenniük a túrázóknak, hogy mindezt egy napon láthassák. Itt pedig egy helyen megtalálhatók. Jó lenne, ha egyre többén ismerkedhetnének meg ezzel ahely- lyel. — Milyen az érdeklődés? — Valóban kitűnő környezet lehetne ez a park, mondjuk biológia- és földrajzórák számára. Akad iskola, ahonnan egy-egy lelkes pedagógus évente többször is itt tartja foglalkozásait a gyerekekkel, de nem ez a jellemző. Pedig prospektusokat küldtünk ki az iskoláknak, hátha felkelti érdeklődésüket az itt látható növénytársulás, kő- zetgy ű j temén y, bemutató- terem. s nem utolsósorban a tiszta levegő. Most újítjuk meg a lelátó kiállítási szintjének anyagát, a táblák segítségével a bükki karsztról. az erdő körforgásáról tudhatnának meg többet a gyerekek és felnőttek egyaránt. Hétfő 'kivételével naponta 10—18 óra között tartunk nyitva egész nyáron. Nagy Zsuzsanna Fotó: Dobos Klára Hol vagy, Mr. Pulitzer? A Magyar Ifjúság riporterpályázata Ha nem riaszt, hogy szerény javadalmazásért aránytalanul sokat dolga«: idő előtt megöregedj és megbetegedj; hogy a nagy emberek, akiknek közelében élsz, bár első találkozásotokkor összetegeződnek veled, lelkűk mélyén esörgösipkát képzelnek kobakodra; ha időnként igencsak kutyául éned magad a saját bőrödben; Ha mindezek ellenére: érdekelnek az emberek; kiváncsi vagy a rejtett összefüggésekre j gyerekkorodban előszeretettel szedted szét a családi vekkert; szívesen időzöl el egy-egy jelző helyénvalósága vagy egy mondatszerkezet szépsége fölött: szeretsz szállodákban, vonaton, hétvégén, családtól távol éjszakázni; Ha még nem töltötted be a 27. évedet, lehetőleg felsőfokú, de legalább középiskolai végzettséged van; szeretsz írni, s azzal a perverz gondolattal kacérkodói, hogy riporter legyél. Ml SEGÍTÜNK! Nem kell mást tenned, mint részt venni riporterpályázatunkon. Hogyan? írj egy riportot (riportot tehát, és nem mást!) legfeljebb 4 gépelt oldal terjedelemben és küldd be a szerkesztőségbe! (Cim: Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest VI., Des- sewffy u. 34.) Mellékelj rövid, 5 soros önéletrajzot is. (Nevedet, címedet el ne felejtsd!) A borítékra írd rá: „Hol vagy, Mr, Pulitzer!”. A legjobb írások jutalomban részesülnek - 1. díj ötezer, a 2. háromezer, a 3. kétezer forint és lapunkban közöljük azokat Határidő: 1989. június 30. Eredményhirdetés: 1989. szeptember 8-án, 36. lapszámunkban. MINDEN ÍRÁST ELOLVASUNK! Az általunk legtehetségesebbnek ítélt írások szerzőit hozzásegítjük ahhoz, hogy elinduljanak e szép, ámde rögös pályán. Kéz- és lábtörést! A szerkesztőség