Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-15 / 139. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. június 15., csütörtök < Temetéseink tanulságai 1989. június 16. Nemzeti nagypéntek. Azt kellene mondani: történelmi esemény, ha a kifejezést nem fokozta volna le a szavak inflációja, fedezet nélkülisége, mellyel kénytelenek voltunk együtt élni. Ha nem tudnánk, hogy ugyanezt a minősítést már alkalmazták Rajk László és mártírtársai temetésekor, 1956-ban. Hisz- szük, hogy gyásznapunk nemcsak a nemzeti megbékélés óhajtásával, hanem a reformok valóra váltásával lehet teljes. A gyász is, a remény is egyéni módon viselhető. Ennek előrebocsátásával adjuk közre azt a választ, melyet vezető politikusainktól kaptunk, az alábbiakra: Egy emberöltő során kétszer temet politikai mártírokat az ország. Rajk Lászlót és társait. Nagy Imrét és társait. Ez a történelemben egyedülálló tény. Éppen ezért kötelező erejű, hogy levonjuk a tanulságokat az elkövetkező nemzedékek, a nemzet egésze számára. — ön szerint mi a tanítása és a tanulsága a pénteki temetésnek? NÉMETH MIKLÓS MINISZTERELNÖK: „NINCS ESZME, AMIÉRT A NÉPET SZABAD LENNE MEGNYOMORÍTANI” Századunk rendkívül mozgalmas és változatos magyar történelme sajnálatosan telített sorsfordító eseményekkel, küzdelmes vívódásokkal, a szélsőséges erők harcaival, leszámolással, nemzeti tragédiák sorozatával. És mindig szoros kapcsolatban a nemzetközi helyzettel. Nincsenek személyes, tudatosan megélt tapasztalataim a korról, amelyben sűrűn öltek, de csak ritkán temettek tisztességgel. Rajk László halála és méltó eltemetése között rövid, de annál keservesebb idő telt el. A temetés reményt keltett, a nemzet megpróbált felegyenesedni, ám a kísérlet tragédiába torkollott. Ennek része Nagy Imre és mártírtársai szomorú sorsa is. Nemzedékem egyrészt szerencsés, hiszen ezt a kort ártatlan gyermekként élte át; de szerencsétlen is, mert" sokáig hamis képe volt a gyermekkorban elrohant történelmi időkről. Csak sejthettük, hogy apáinkon, idősebb fivéreinken súlyos csizmákkal gyalogolt át a kor, mert nehezen, vagy máig sem gyógyuló sebeik rejtegetésére kényszerültek. 1956 és az azt követő megtorlás az- egész nemzeten súlyos sebet ejtett, amelyről most vesszük le a kötést, és erőre kapó friss, tiszta, gyógyító légáramlatnak tesszük ki a sérüléseket. A mostani temetés végre gyógyulást hozhat. De csak akkor, ha -a tragikus eseményből általános és örökérvényű tanításként mindenki levonja azt, hogy szellemi és fizikai erőszakkal nem szabad és nem lehet sem a népek közötti, sem az országon belüli politikai problémákat megoldani. A né- "zeteltéréseket, az érdekkülönbségeket idejében feltárva kell megakadályozni, hogy azok súlyos'Tfoszültséggé sűrűsödjenek. És ehhez kapcsolódik a számomra legfőbb tanulság is: nincs eszme, amiért a népet szabad lenne megnyomorítani, és nincs cél, ami az igazságtalanságot, a törvénytelenséget szentesíthetné. És nincs nép, aki ezt tartósan eltűrné. Mert ha igen, akkor az a nép csak „névben él már, többé nincs jelen”. KULCSÁR KÁLMÁN IGAZSÁGÜGYI MINISZTER: „HA LEHETŐSÉGÜNK VAN A SZAKÍTÁSRA” Ilyen szomorú „egyedülálló” tényekkel sajnos rendelkezünk. Történeti távlatokat is tekintve emlékeztetni szeretnék arra az Országgyűlésben már elmondott adatra, miszerint Magyarországon 1849 óta 14 miniszterelnököt végeztek ki bírói ítélet alapján, gyilkoltak meg, lett öngyilkos vagy halt meg száműzetésben. Ez nagyon sajátos vonást ad politikai kultúránknak. Egyrészt jelzi, hogy a politikai és a büntetőjogi felelősséget nem tudjuk elválasztani; jelzi, hogy az új rezsim nem tud elszámolni, csak leszámolni; jelzi, hogy az indulatok, érzelmek és erőszak testvérek, a politikában és nem ritkán bosszúállásig fajul ez a „kötelék”; végül jelzi, hogy az igazságszolgáltatás méltatlan és napi politikai célokra való használatát nem tudta kivédeni az igazságügy szervezete. A tanulságok ezeknek megfelelően levonhatók, szinte mindenki maga megfogalmazhatja azokat. Én csak annyit tennék hozzá, hogy ma lehetőségünk van a szakításra. Nemcsak a lezárult korszakkal, hanem e távolabbi múltunkra is visz- szavezető vonásokkal is. (MTI—Press) rortenelem es igazság A mikor a Biblián nevelkedett Pascal először szembetalálta magát Kína történetével, nyilván nem könnyen gyűrte le magában rossz érzéseit. A történészek ugyanis közel 600 évvel korábbra tették az első kínai dinasztia létezését, mint ahogy a Biblia a vízözön utáni földbenépesülést leírta. Van az életben olyan, ami vakságot okoz, és van, ami felnyitja a szemét — mondta Pascal meggyőződéssel —, s nekiállt, hogy megfejtse a rejtélyt. Igaz hittel hitte és vallotta: Kína zavart okoz ugyan, de v,an ebben a zavarban világosság is, csak meg kell találni ... Részleteiben kell tehát megvizsgálni a kérdést, bizonyítékokkal kell előhozakodni. Blaise Pascal — jóllehet életét a nagy filozófiai ellentmondások feloldására szentelte —, gondolataival mégis újabb ellentmondásokat szült. Sohasem sikerült például .megoldania a kínai dinasztiák titkát, Kína rejtélyét. Miként a Pascal-utódoknak is ezernyi történelmi titkot kell megfejtenie nap mint nap. Ezerévnyi történelmi talányok adnak munkát további ezer évekre. S olykor az idő is tébolyult játékba kezd, és a távoli múltat kevesebb por fedi el, mint a tegnapit. Arra lassan választ kapunk, hogy zseniális katona, jó hadvezér volt-e Görgey Artúr, avagy nem, ám ma még megválaszolatlan titok, milyen vezető lett volna Nagy Imre, ha... Ennek megismerését ugyanis a lehetőség hiánya szorítja sarokba, egy rövid szócska: ha. Az idő sorrendjében ez elé a „ha” elé százezernyi ember állt, és hitt igazában. És időrendben a megvalósuló „ha" helyett több ezren kerültek börtönbe, sok százan halált szenvedtek, s hányán voltak, akik új hazát kerestek ... Nem tudom, hogy jómagam, ha léteztem volna ötvenhatos fiatalként, ugyan melyik oldalra álltam volna. Nem tudom, hogy az azt megelőző időszakot hogyan, miként éltem volna át és meg. Nem tudom tehát, hogy hová sodort volna a történelem felgyorsult fergetege. De azt tudom, igazamba vetett hit vitt volna előre. Ha forradalmi vér buzgott volna bennem. De az is lehet, hogy ott és akkor, ötvenhatban békés háziasszonyként siettem volna haza, s talán eltalált volna egy eltévedt golyó. Vagy lehet, hogy tébolyultan kerestem volna kamaszkorú fiamat, aki reggel úgy indult el otthonról, hogy ő most rendet teremt. Szóval, nem tudom, és sok a ha ... Ha másként alakult volna sorsom, lehet, hogy ma én, a kedvesem, a szülém vagy a gyermekem ott feküdnénk abban az üres, koporsóban. Ott lennénk ma felravatalozva Nagy Imre, Szilágyi József, Gimes Miklós, Maiéter Pál, Losonczy Géza mellett mi is, mint névtelenek. Akiknek harmincegy év után végre megadatott, hogy emberhez méltóan temettessenek el, megadva nekik a végtisztességet. Mert a névtelenek jószán- détkához — bármely oldalon is álltak — csak remélni lehet, nem férhet kétség. S ezért ellenfeleiktől épp úgy, mint barátaiktól kijár nekik a főhajtás. D e mit jelent az, hogy igazság? S hol, kinek az igazsága az igaz? Miként a történelem, a válasz is oly rejtélyes. Ezért hát forduljunk vissza Pascalhoz és a Bibliához, ahol pedig írva vagyon: „az igazak fénylenek, mint az égek fényessége; akik az igazságot hirdették, miként a csillagok, örökkön, örökké.” Balogh Andrea Helyesbítés Burgenlandi törvény Tegnapi számunkban, az Egyeztető tárgyalások a nemzet sorsának jobbítására című parlamenti tudósításba a nyomda hibájából sajnálatos hiba került. A hibás szövegrész helyesen: Történelmi felelősségünk tudatában, és. a Magyar Szocialista Munkáspárttal kötött megállapodásunkkal összhangban mi, az Ellenzéki Kerékasztal szervezeteinek küldöttei azért jelentünk meg ma az Országházban. hogy megkezdjük az érdemi' tárgyalásokat a politikai hatalmat ténylegesen birtokló Magyar Szocialista Munkáspárt képviselőiivei és az általa meghívott más szervezetek dele g á t usaí v a 1. Leszögezzük, hogy a tárgyalások célja a békés átmenet biztosítása a diktatórikus uralmi rendszerből! a népakaratot ténylegesen' érvényesítő képviseleti demokráciába. Ausztria Burgenland tartományában ezentúl jobban gondoskodnak a horvát és magyar nemzetiségi lakosság gyermekeinek anyanyelvű óvodai foglalkoztatásáról. Többek között ezt célozza az új burgenlandi óvodai törvény tervezete, amelyről szerdáin jött létre elvi megegyezés Kismartonban (Eisensitadt) a tartományi kormány ülésén. A társadalom megújulásához a pártnak is meg kell újulnia Grósz Károly beszéde Salgótarjánban Grósz Károly, az MSZMP főtitkára szerdán Salgótarjánban az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának székházában aktívaértekezletet tartott. Beszédében elemezte az évek óta húzódó gazdasági, politikai, bizalmi válságot, hangsúlyozva az elavult politikai intézményrendszer működésképtelenségét. Az MSZMP vezetése fokonként eljutott annak felismeréséig — mondotta —. hogy a sztálini modellen nincs mit javítgatni, azt el kell vetni, új modellt kell teremteni. Felismerte a pártvezetés azt is, hogy ehhez az út a társadalmi-politikai pluralizmuson, a többpártrendszeren keresztül vezet. Ám, hogy az új társadalmi modell milyen lesz, azt még nem tudjuk, de Grósz Károly nézete szerint alapjában csakis szocialista társadalom lehet, amelyet kizárólag a magyar valóságra, a múlt, s benne a munkásmozgalom tapasztalataira, hagyományaira lehet építeni. Ennek a társadalmi modellnek az európai szocialista országok felé kel] or ient álódn i a, ugyan akkor teljes nyitottsággal kell fordulnia a nyugati országok felé. Ahhoz, hogy e társadalmi folyamatban a párt megfelelő szerepet vállalhasson, az MSZMP-nek is meg .kell újulnia. Erre a főtitkár szerint képes a párt, mert nagy szellemi kapacitásokkal rendelkezik, s olyan törzsgárdával, amely akár a múltban, ma és a jövőben is vállalja a harcot a megújulásért. A párt megújulásához Grósz Károly szükségesnek tartja, hogy annak marxista szelleműnek és realista módon politizáló pártnak kell lennie. Változtatni kell azon, hogy a párt az erejét, mint a múltban annyiszor, ideológiai kérdések megvitatására pazarolja, sokkal inkább koncentrálnia kell a napi politikai kérdések megoldására. Grósz Károly nagyon fontosnak tartotta, hogy a megújuló párt alulról építkezzék, tagjainak akarata érvényesüljön nemcsak a helyi vezetőség, de a Központi Bizottság megválasztásában is. A frázisok .puffogtatása helyett a helyi szervezetek alakítsák ki konkrét programjaikat, a párt központi programjának ezekből a helyi programokból kell összeállnia. Szólt a főtitkár a párt társadalmi bázisáról. A megújuló MSZMP nem vállalhatja el valamennyi társadalmi osztály és réteg érdekképviseletét, mert attól politikai arculata színtelenné, felismerhetetlenné válna. A párt bázisa: a dolgozó ember, a munkásők, a termelőszövetkezeti parasztok, de nem mondhat le az értelmiségről sem, amelyet vissza kell hódítania. Mi legyen a párt történelmi célja? — tette fel a kérdést a főtitkár. Távlatokban mindenképpen a szocializmus, amelynek megteremtését Grósz Károly történelmi folyamatnak tekinti. Jellegét érintve e társadalom önigazgató, mind a területi, mind a gazdálkodó egységekben. Érvényesülnie kell a demokratikus elveknek, jogoknak mind az egyének esetében, mind a közösségekben; ügyelni kell az egyének és ‘a közösségek esélyegyenlőségére. Olyan társadalmat akarunk, amely folyamatosan és dinamikusan fejlődik, s amely konstruktív módon együttműködik valamennyi haladó nemzetközi erővel, tekintet nélküli annak társadalmi berendezkedésére. A főtitkár beszédében kitért Nagy Imrének és társainak rehabilitálására, nem hallgatva el, hogy korábbi megnyilatkozásait információinak hiányossága határozta meg. Szakszervezeti aktíva Özdon Tárgyalásokkal a munkahelyekért Feszült hangulatban kezdődött. s csak némileg oldottabb légkörben fejeződött be a.z a szakszervezeti aktívaértekezlet, amelyet tegnap tartottak meg Özdon, a Liszt Ferenc Művelődési Ház nagytermében. A tanácskozáson az ózd,i változásokkal összefüggő kérdésekről vitatkoztak a gyár dolgozóinak képviselői és a szakszervezeti valamiint állami vezetőik. Mint emlékezetes. a, veszteséges termelés leépítésének, illetve a szerkezetváltás jegyében az ÓKÜ-ben több üzemet leállítanak. A prognózisok szerint ez jövőre 2500 ember munkahelyének megszűnésével jár. Az újabb létszámcsökkenés miatt pattanásig feszült, helyzet .alakult ki a városban., illetve a gyárban, szóiba került a sztrájk meghirdetése is. A vasasszakszervezet az elmúlt időszakban többször foglalkozott az Özdon kialakult helyzettel. A legutóbbi. pénteki elnökségi ülésen elfogadott állásfoglalást tegnap Özdon. ismertették. Paszternák László, a vasasszakszervezet főtitkára egyebek között hangsúlyozta, a szerkezetátalakítást csak a gyár dolgozóinak bevonásával. s nem megkerülésükkel lehet megoldani. A több órás vitában az ózdi dolgozók képviselői részletesen felsorolták sérelmeiket. Ezek közül a leglényegesebb, hogy becsapottnak érzik mágukat, mert a többször megismételt állami ígéret, a .különböző határozatok ellenére sem történik meg a leépítésekkel egy időben az új munkahelyek létrehozása. Bizonytalanságban,, feszültségben, élnek, úgy érzik, kilátástalanná vált a sorsuk. A szakszervezeti aktíván elmondta véleményét Tóth Lajos a vaskohászati trösz ein öik-vezér iga zgiaitója. d r. Lotz Ernő. az ÓKÜ vezér- igazgatója, Craveró Róbert, az Oinszágos Tervhivatal elnökhelyettese és dr. Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes is. Abban mind a nnyian egyetértettek, hogy Özdon jövedelmező, piacképes, kohászatot kell Létrehozni, s nem szabad megfeledkezni a hoisszú évtizedeken át keményen dolgozó emberek sorsáról. Kovács Ferenc, az ÓKÜ V£iz b-It.iit/k ára az.zal zárta a tanácskozást, hagy a helybéliek érdekében minden tárgyalásos eszközt meg kell ragadni, de ha azok sikertelenek maradnak, a szakszervezet nem zárkózik el a sztrájktól sem. (u. j.) Az EDISZ állásfoglalása fl területfejlesztési koncepcióról 1989. június 14-én az Észak-magyarországi Demokratikus Ifjúsági Szövetség (ÉDISZ) Koordinációs Tanácsa ülést tartott és me g fogalmazta á 11 á s pont já t a megyei regionális fejlesztési koncepcióhoz. A ’80-as évek elejétől megyéinkben is elhúzódó, kilátástalannak tűnő gazdasági, politikai, ■erkölcsi válság van,. A helyzet olyan rosslz. hogy egymás kárára nem léphetünk előre. A megyén belül az egyes régiókat és ágazatokat előtérbe helyező elképzelések csak tüneti kezelést hozhatnak. Átfogó, egységes koncepció adhat reményt a kilábalásra! Egy fejlesztési terv azonban nem állhat csak helyzetelemzésből és felelős keresésből, hanem fontos eleme a válla,J hat ósága és a kialakult csődtömegből való továbblépés realitása. A térségi fejlesztési programot vitaalapként elfogadhatónak • tartjuk, a helyzetelemzéssel egyetértünk, de azt nem látjuk tisztán, hogy az elképzelések hogyan épülnek be s.zűkehb és tá- gabb környezetünkbe. Világosan, érthetőéin körvonalazni kell a megvalósulás garanciáit, eszik özeit. Az átmeneti időszak konkrét lépéseit nem érzékeljük. Ehhez a megyén túlmutató változások is szükségesek: a tulajdonviszonyok tisztázása, az elosztási rendszer átalakítása, vállalkozási szabadság megteremtése, az adórendszerek a fejlődés, s.zolgála- nius 20-án, 17 órakor a Csatába állítása. Ezen sarokpontok mentén látjuk biztosítottnak a kiindulást az ár—bér—termék harmóniához. A KISZ VAGYONÁNAK HASZNOSÍTÁSÁRÓL Az ÉDISZ (B.-A.-Z. Megyei KISZ jogutódja.) tagszervezetei felhívással fordulunk megyénk ifjúsági szervezeteihez, csoportjaihoz, öntevékeny köreihez, hogy közös megegyezéssel készítsük elő a megállapodás,t a KISZ vagyonának további hasznosítására. Mivel az ÉDISZ nem egyedül képviselője a megye ifjúságának, ezért hívunk mindenkit, aki ebben az előkészítésben, részt kíván venni. Ennek érdekében 1989. jú- nyiki Politikai Képzési Központban tartjuk' megbeszélésünket. Mit ajánlunk megtárgyalni: mi legyen a jelenleg az ÉDISZ kezelésében lévő ingatlanok jövője? Konzultációt szeretnénk folytatni arról, hogy az intézmények milyen célok érdekében, milyen formában .működjenek, a hasznosításból származó, lehetséges, előnyök hogyan kerüljenek megosztásra. További [információkat a 37-141 telefonon lehet kérni. ÉDISZ tagszervezetei
