Észak-Magyarország, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám

1989. június 2., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Napirenden a költségvetés módosítása (Folytatás a 2. oldalról) Ám amennyiben az elő­terjesztett intézkedése k a negatív folyamataik megál­lítására nem elégségesek, további ki a dáis csökkentő, ta­karékossági intézkedésekre kerül sor. Ha a kormány további lépéseikre kénysze­rülne. azok nem a lakossá­got sújtó áremeléseket, vagy az eredményesen gazdálkodó vállalkozások adóztatásának növelését, hanem az álla­mi kiadások további csök­kentését jelenthetik. Több képviselő igényelte — folytatta a pénzügymi­niszter — hogy a kormány mutassa be e napirend 'ke­retében az állami nagyberu­házások terhelt is. Jelenleg hat állami nagyberuházás van folyamatban, ötöt pe­dig előkészítenek. Ebben az esztendőben a nagyberuhá­zások teljes körére 13 mil­liárd forintot irányozott elő a népgazdasági terv. Az év végéig várhatóan 11 milli­árd forint körüli felhasz­nálásra lehet számítani. Az 1989. évi költségvetés­ről néhány hónap alatt be­bizonyosodott, hogy nem tud megállni a lábán. Nem tud megállni, mert a reálszfé­rát nem tudta kimozdítani a holtpontról, a gazdaság, ala­csony szinten teljesít. A szű­külés. a leépülés állapotában vagyunk. A most beterjesz­tett osomagtérv akarata el­lenére sem tud segíteni. Vá­lasztópolgáraim fejével gon­dolkodva azt kell monda­nom: túl sokáig és egyre reménytelenebből próbálko­zunk a költségvetési egyen­súly problémáját a kiadás— bevétel összhangjával meg­oldani, ezen most már vál­toztatni kell. A költségvetés néhány tételének újraérté­kelése és a reálszférában a szerkezetátalakításhoz nél­külözhetetlen költség vetési szerepvállalás nélkül egy­szerűen nincs megoldás er­re a problémára. Ezért tá­mogatom és sürgetem, hogy 1990-ben tartalmában és megoldási módjaiban is más költségvetés készüljön. Tu­dom, hogy tagadni könnyű, nehezebb megmondani, hogy mit tartunk elfogadhatónak. Nekünk Borsod-Abaúj- Zemplén megyében szerke­zetátalakítási gondból van elég, immáron a megye la­kosságának hatvan százalé­ka érintett ezektől, A cso- m'agtervnek tehát azok a gondolatai foglalkoztatnak bennünket, amelyek a jöve­delemtermelés fokozásáról, a felszámolásokról, az új vál­lalkozások támogatásáról, a szociálpolitikai csomagterv- ről. a költségvetési kiadá­sok szelektív és differenci­ált csökkentéséről szólnak. A .jövedelemképződést elő­segítő intézkedésekkel kap­csolatban kétségeim vannak. Ezek jelentős része általá­nos. mértékekkel, időpontok­kal. várható hatásokkal nem foglalkozik. A fizetésképte­lenség megszüntetésére ja­vasolt monetáris intézkedé­se k pedig az érintettek vé­leménye szerint vagy alkal- mazhatatlanok, vagy peri­férikus hatásúak, de például támogatnánk a Gazdasági Kamara állásfoglalását az át­hidaló hitel nyújtásáról. Mi úgy látjuk, nem a vál­lalati fizetésképtelenség okozza az állami szféra ter­heit, hanem éppen fordítva, a költségvetés szívja el a gazdaságtól, a szerkezetvál­tástól a szükséges pénzt. A szerkezetátalakítás ügyeiben az év elmúlt né­hány napjának — megyén­ket érintő — tapasztalatai vegyesek. A szabályozás vál­tozatlanul magas jövedelem­centralizációja mellett a A továbbiakban a pénz­ügyminiszter ismertette az intézkedési csomag végre­hajtásának hatásait. A vé­delem. s annak részeként a munkásőrség támogatásának újabb, több mint 10 száza­lékos csökkentése már el­kerülhetetlenné teszi az új védelmi koncepció és ennek megfelelő hadseregtervének 'kidolgozását. Várhatóan to­vább fog csökikenni a hadi- megrendelések állománya, így' újabb vállalatoknál szűnnek meg munkahelyek, kerül sor állami segítség­gel profilváltásra, esetleges felszámolásra. A tartós fize­tőképtelenséggel küzdő gaz­dálkodó egységeiknél a ke­reskedelmi ban'kolk. az Adó­hivatal és a Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság nem halogathatja tovább a fel- számolási eljárás megindí­tását. Az év végéig — ha si­kerüli felgyorsítani ezeket az eljárásokat — 6—8 ezer munkahely szűnhet meg. Az átmenetileg munka nélkül maradó embereikről a Fog­lalkoztatási Alap képes gon­doskodni. A radikális táimo­megilévö adókedvezmények nem igazán hatásosak. A (ko­rábbi kormányzati elhatáro­zások ellenére, nincs dön­tés, de még megfelelő dön- téselőkészítési javaslat sem. A térségben 2—3 éven be­lül 8—10 ezer ember szá­mára új munkahelyek létre­hozásához nincs mód a szük­séges feltételek megterem­tésére. Tudom, hogy a régi módon ez nem lehetséges, az újat viszont ösztönözni kell. Azzal én tisztában vagyok, hogy a régi módon nem le­let listát készíteni, arról, hogy milyen gyárakat tele­pítsünk, ahol a termelés megszüntetésével munkanél­küliség jelentkezik. Tudom, hogy ezt elsősorban vállal­kozással lehet és kell megol­dani. nálunk és másutt is, legfeljebb eltérő mértékben. Az én problémám, hogy nem tudunk, csak nagyon lassan olyan közgazdasági környe­zetet teremteni, amelyben ez az elképzelés, amely a miniszterelnöki expozéban elhangzott. Tulajdonképpen ez a fő problémánk A dubicsányi bánya meg­nyitására még nem született kormányzati döntés. Mint ahogy a vállalkozások érde­mi élénkítésére, a kedvezmé­nyezett gazdasági övezet lét­rehozására sem 1990-ig, De említhetném a Regionális Fejlesztési Bank létrehozásá­nak szükségességét is. Az előzetes megállapodá­soknál szűkebb körben, ki­sebb mértékben és jelentős késedelemmel került sor a munkahelyteremtő beruházá­sok támogatását segítő pénz­ügyi alapok egy részének megyei döntési hatáskörbe utalására. Rendkívül nagy gondunk, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között a gazdálkodás ra­cionalizálásában csak a meg­szüntetésig tudunk eljutni, az új indítására önállóan gatáscsökkentés következté­ben az igazgatási és társa­dalmi szerveiknél 20 száza­lék körüli létszám leépítésé­re, egyes igazgatást szerve­zetek, háttérintézmények megszüntetésére kerül sor. Az export támogatásának csökkentése a tőkés kivitel­ben alapvető gondokat nem oíkozhat — vélekedett a pénzügyminiszter — hiszen a forintleértékelés >exportjö- vedelmeket növelő hatásánál kisebb mértékű az állami támogatás mérséklése. A rubelelszámolású export tá­mogatásának 5 millliárd fo­rintos csökkentése viszont kétségkívül veszteségessé te­het néhány vállalatot 1989- ben. elsősorban a könnyű- és gépiparban, valamint a hús- és baromfiitermelésben. Ennek ellenére e.z a lépés elkerülhetetlen, hiszen az év első négy hónapjában a tervezettnél nagyobb szo­cialista export és a jelen­legi • gazdasági helyzetben megengedhetetlen külkeres­kedelmi aktívum alakult ki. alig van erőnk. A területi hátrányok miatt viszonl máshonnan nincsenek érdek­lődők. befektetők. Mindezek alapján a gaz­dasági csomagterv „megyénk szemüvegén keresztül” csak aik'kor fogadható el, ha a kormány komolyabban vi­szonyul a korábbi, jó kez­deményezéseit tartalmazó határozatainak végrehajtá­sához. A (kormánynak job­ban kell figyelnie saját in­tézményei, szervezetei mun­kájának ellenőrzésére, egy­általán ellenőrző funkció­jának gyakorlására, mint ahogy ezt kell tennie a par­lamentnek is. Akkor fogad­ható el a csomagterv, ha a gazdasági szerkezetátalakí­tással kapcsolatos, megyén­ket érintő korábbi kormány­zati. elvi jellegű kötelezett­ségvállalás teljesítését a költségvetési kiadások csök­kentése nem érinti és -a .kormányzat a szerkezetvál­tást a későbbiekben végre hathatósan támogatja és ösztönzi. Ha a vállalkozások élénkítésére területileg is d i f ihren c i ál t prefe ren oia­ren őszért alakít ki, ha a me­zőgazdasági szövetkezetek adósságállományának továb­bi rendezése — a korábbi vállalás alapján — megtör­ténik. ha a tanácsok álla­mi támogatásának és a sze­mélyi jövedelemadó vissza­maradó részének csökkenté­se a megyék közt differen­ciáltan kerül lebontásra. Ha a parlament elé ter­jesztendő szociálpolitikai cso­magterv, a gazdasági szerke­zetváltás társadalmi költsé­geit az ezzel összefüggő te­rületi különbségek egyértel­mű figyelembevételével kel­lő mértékben preferálja. Lőhet, hogy az elmondot­tak azt az érzetet keltik, hogy lám a helyi érdek, ami sokak felfogásában csakis az adott helyzet fenntartásához kötődhet, ismét meg akarja akadályozni a szerkezetát­alakítást, visszarendezi az ügyeket... Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, ha a helyi érdeket állítjuk be a szerkezetátalakítás mu­musának. Az érdekfelfogás­ban egyszer már elkövettünk egy nagy hibát. Felállítva az egyéni, a csoport- és a tár­sadalmi érdek hierarchiáját, ez utóbbi feltétel nélküli pri­mátusát hirdettük, azt gon­doltuk, jogos, hogy a helyi érdeket alacsonyabb rendű­nek tekintve, azt elnyomjuk. Itt az eredménye. A helyi érdek nem ellenség, léte ter­mészetes. Mint ahogy az is természetes, ha egy szerke­zetátalakítási döntésbe csak feltételekkel egyezik bele az. akinek anyagi biztonságát, egzisztenciáját érinti. Mert a szerkezetátalakításban min­denképpen van ma sokakat érintő veszteség. Csak nem mindegy, hogy ki viseli. Csak az a réteg, akit a váltás érint, vagy vállal belőle va­lamit a szélesebb társadalom is. A gazdasági kényszer fo­kozódik, a kohászatban a le­állítások gyorsított ütemben folynak. A mezőgazdaság foglalkoztatóképessége csök­ken, a munkahelyteremtés pedig zömmel rajtunk kívül álló okok miatt alig halad. Gyenge az infrastruktúránk, nincs jelentősebb állami tő­ke. még világszínvonalú tech­nológiára sem. Bürokratikus gondolkodás- és eljárásmód fékezi a külföldi tőkét. Nincs elég vállalkozás-ólénkítő ked­Társadalmunk nagy figye­lemmel és várakozással te­kint a takarékossági csomag­terv tárgyalására. Érthető ez a figyelem, hiszen a jele­nünkről, a jövőnkről van szó. Olyan időszak követke­zett be népünk életében, amely sorsforduló, történel­mi jelentőségű. Az ország eladósodása, a termelés stag­nálása, az elszegényedés, a társadalomban felgyülemlett feszültségek aggodalommal töltik el népünket. Ügy vélem, itt az ideje, hogy a parlamentben és a társadalom minden rétegé­ben főleg arról vitatkozzunk, és arra adjunk tanácsokat, javaslatokat, mit kell tenni annak érdekében, hogy a gazdasági összeomlást elke­rüljük, az eladósodás folya­mata megálljon, a további elszegényedés veszélye ne fenyegessen. Az elmúlt napokban a bor­sodi képviselők tárgyalták az évi pénzügyi egyensúly javi- tásáról szóló terveket. Szó esett arról is, hogy a lakos­ság elszegényedése folytató­dik. a lakosság nagy része további terheket már nem bír el. Nyugtalanító, hogy a tervezett intézkedés egy ré­sze közvetve a lakosság ter­heinek növekedését fogja eredményezni, ezt meg kell akadályozni. Amikor ma az életszínvonal csökkenéséről, az elszegényedésről, az ifjú­ság egyre súlyosabb gondjai­ról, az alacsony nyugdíjakból élők nehéz helyzetéről, a pá­Űgy gondolom, a megszo­kott tervezési módszerekkel fel kell hagyni, mert a jelen­legi rossz tervezés nem ma­gyarázható a romló világ­piaci árakkal, sokkal inkább a belső gazdálkodási gyenge­séggel és az erre készített bi­zonytalan tervezéssel. A fe­lelősség a tervezésben nagyon fontos tényező, ha hibás ala­pokon és félreinformáltságon alapul a népgazdaság ter­vezése, annak csak ilyen év- közbeni korrigálás lehet az eredménye, de akkor hol van itt a tudományos megalapo­zottság, a végrehajthatóság, szavahihetőség, az ország la­kosságának a megnyerése a végrehajtáshoz. Az én mun­kahelyemen a selejtet gyár­tó dolgozót megbüntetik, fő­leg pénzre, úgy gondolom másokkal szem ben sem vol­na eredménytelen ez az el­járás, hátha ettől is nőne az államháztartás pénztárcája. Engedjenek meg még egy gondolatot a tervezésről. Engem mint egyszerű hen­gerész képviselőt a terv és pénzügyi szakemberek át­verhetnek a számözönnel, de hogyan lehetséges ez a szak­emberekkel, a Miniszterta­náccsal és a szaktárcákkal szemben, de az is lehet, hogy együtt. Az a kérésem a miniszterelnök elvtárshoz, hogy hasonló rossz tervezést ne engedjen meg a tárcák­vezmény. Nincs, mert ez mind-mind költségvetési ki­adást, vagy bevételkiesést jelent. Lehet-e csodálkozni, hogy e helyzet láttán kohá­szok és mezőgazdászok ez­rei vagyunk kétségbeesve, és érezzük kilátástalannak a jö­vőt. Megrendült a bizalmuk bennünk és a kormányzat­ban is. Tudom, hogy a kormányzat óriási présben van, a maga szempontjából fontosabb is van. mint az ózdi, diósgyő­ri kohászok, vagy a Bodrog­köz sorsa. De engedjék meg, hogy azt mondjam, ez nem pusztán helyi érdek, annál sakkal messzebbre mutató. Ez az ügy a szerkezetvál­tás ügye, amelyet racionáli­san és emberközpontúan megoldani és amellyel nap mint nap törődni legalább lyakezdés nehézségeiről, a munkanélküliségről szó­lunk, amikor 2 millió állam­polgár súlyos megélhetési gondjairól beszélünk, ugyanakkor azt látjuk, hogy egy szűk réteg érdemtelenül gazdagodik, magas jövede­lemre tesz szert. Egyre sza­porodnak a többszörös mil­liomosok, akiknek egy része ügyeskedéssel, .korrupcióval szerzi jövedelmét. Tovább élezi a társadalmi feszültsé­get a 3—6 milliós éves ve­zetői jövedelem, a vezetők és a beosztott dolgozók jö­vedelme közötti egyre nö­vekvő különbség. Az előterjesztett takaré­kossági csomagtervvel egyet­értek, melynek végrehajtá­sa átmenetileg csökkenti az ez évi költségvetési hiányt. Ez szigorú követelmény a magyar népgazdasággal szemben. nak, mert ezt a kevés bizal­mat is elveszítjük közösen, ami jelenleg még megvan. Térségünkben nő a mun­kanélküliek száma, s ezáltal romlik a közrend mind több a lopás, az erőszakos bűn- cselekmény, több a betö­rés. Értse meg a kormányunk, hogy Ózd és térsége, népe, segítségért kiált, mert dol­gozni és leemelni akar. ott, ahol letelepedett és ott, ahol otthona van, ott akar meg­élni és ott akarja kivenni részét a kormányprogram megvalósításából. Nagyon kérem választóim nevében a kormányt, hogy annyira felelősség, miint a költségvetés egyensúlya. S végül engedjenek meg még egy megjegyzést. A tár­sadalmi szervezetek állami támogatásának további dif­ferenciálatlan csökkentése az érintettek körében újabb nagy feszültséget szülhet, mert ha például a most ter­vezett csökkentést tovább osztjuk, akkor az újjáala­kuló. rokonszenves reform- programmal jelentkező és a fiatalok százezreit tömörítő Demisz esetében, az elvonás­sal lehetetlenné tesszük mű­ködésüket és ezt a jövő épí­tésével szemben álló. .mél­tatlan eljárásnak tartom. Ezekkel a megjegyzésekkel együtt támogatom a csomag­terv elfogadását. Választópolgáraim vélemé­nyét kikérve azonban több olyan intézkedés megtételére hívom fel a kormány figyel­mét, amelyek ma még fe­szültségforrások. de ezekkel az intézkedésekkel tovább le­hetne csökkenteni a költség- vetési hiányt: — Le Ikell állítani az olyan beruházásokat, amelyek ezekkel a létesítményekkel pótolhatók. — Meg kell szüntetni azo­kat a szerveket, amelyekre nem tart igényt a társada­lom, nem végeznek értéknö­velő, hasznos tevékenységet, van bőven belőlük. — De nem érthetünk egyet az olyan átszervezéssel, ami­kor egyes intézménj'ek leépí­tésével párhuzamosan más elnevezéssel újak szerveződ­nek. Volt már ez az ország vál­ságosabb helyzetben is, de mindig volt erőnk, elszánt­ságunk a megújulásra. A politikai, gazdasági, társa­dalmi megújulás, a demok­rácia kiszélesedése kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy széles társadalmi össze­fogással, tanulva az elköve­tett hibákból, tévedéseikből egy szilárdabb gazdaság alapját megteremtve az el­következő nemzedék számá­ra egy nyugodtabb, békés életet, egy igazságosabb és demokratikusabb társadalmat hagyjunk örökségbe. gyors és konkrét segítséget adjanak a térségnek legalább ahhoz a kezdeményezéshez, amely már elkezdődött, de ne ígéret maradjon a fog­lalkoztatási gond megoldása. Mit kérek a miniszter elv­társtól ? A végrehajtásban dolgozók munkájának anyagi elisme­rését, mert a munkások és parasztok türelme, ereje, tű­rőképessége kiapadt és a leg­jobb hadvezér sem képes megnyerni a csatát a had­sereg nélkül, a sereg viszont le van maradva jelentősen a tisztikartól. Mi eddig is tettük a dolgunkat, ha nem jól, akkor nem jól irányí­tottak, legyen jó a vezetés, támogassa az értéket elő­állító embert, becsülje meg a nyugdíjast, és adjon meg­felelő jövőképet a fiatalok­nak, ezért a nemzet hálás lesz. * Az elnöklő Horváth Lajos az ülést berekesztve közölte, hogy pénteken a törvényja­vaslat feletti vitával folytat­ja az Országgyűlés negyedik munkanapját. Még aznap be is fejezik az ülésszakot, s azokat a napirendi pontokat, amelyeket nem tudnak majd megvitatni, a június végén sorra kerülő ülésszakon tár­gyalják meg. A helyi érdek jelentősége Dudla József hozzászólása Dr. Vodila Barna felszólalása Elek József az előterjesztéshez

Next

/
Thumbnails
Contents