Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

A szóvivő egy híresztelésről

Bérbe adják a pártszékház hatodik szintjét

Megszűnik az MSZMP, a KISZ, illetve most már a DEMISZ és az úttörőszövetség „egyeduralma" a miskolci „fehérházban”. A híresztelések szerint ugyanis az MSZMP megyei bizottsága „áruba bocsátja” a megyei pártszékház néhány irodahelyiségét. Dr. Járai Jánost, a megyei pártbizottság szóvivőjét a hír igazáról, és a részletekről kérdeztük:

— Mi tehát az igazság?

— Szó sincs kiárusításról, csupán bérbe adásról beszélhetünk.

— Ez terv, vagy már konkrét formát is öltött?

— Ez utóbbi közelebb áll a valósághoz.

— Megtudhatnánk, ki a szerencsés bérlő? Hiszen ilyen frekventált helyen irodákhoz jutni nem kis dolog manapság.

— Nem titok. Az Északmagyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt.

— Es az sem titok, hogy mennyiért adják bérbe?

— Bár ez kettőnk dolga, de elmondom. Évente eey négyzetméter bérleti díja 3250 forint. Nem mi vagyunk a legdrágábbak. Tudomásom szerint a miskolci Széchenyi úton egy négyzetméter irodahelyiségért ötezret is elkérnek.

— Egyáltalán: hogyan jutott eszükbe a bérbe adás?

— Nem mostani keletű terv ez. Korábban is előfordult már községekben, városokban.

— Ez igaz, ám a megyei pártházban ez példátlan dolog.

— Nem kell ezen csodálkozni. Csökkent és csökken az apparátus létszáma, ösz- szébbhúzódunk. Egyébként most június elsejével a hatodik szintet adjuk át az innovációs centrumnak, a jövő év elején pedig még egy szintet számukra. Különben már két kft, is érdeklődött kiadó helyiségek iránt, ám mi azon vagyunk, hogy ne legyen elaprózva a ház. Hiszen nem mindegy, hogy egy, vagy kettő, vagy lényegesen több szervezettel kell együtt élnünk. Egyébként az együttélés szabályait még ki kell dolgozni...

— Ha nem veszi tolakodásnak:' mire fordítják az így befolyó, minden bizonynyal tekintélyes összeget?

— ' A működési és fenntartási költségek fedezésére szolgál majd . .. Természetesen nemcsak ilyen gazdasági ügyletekkel foglalkozunk, hanem tervbe vettük a lakótelepi politikai fórumok kialakítását is, ahol oldottabb, klubszerű formában lehet megvitatni a párt előtt álló feladatokat.

I. S.

Exportra

készül

Évente 300 ezer Ladához gyártanak komplett zárakat Sátoraljaújhelyen, az Elzett- Certa Zárgyártó, Présöntő és Szerszámkészítő Vállalatnál. Képünk a szereidében készült.

Megújul a szövetkezeti mozgalom

A megyei Mészöv küldöttközgyűlése

Tegnap, a miskolci pártszékházban tanácskozott a megyei Mészöv küldöttközgyűlése. Az eljött 135 küldöttnek igen sok munkája akadt. Nem véletlenül került a napirend „fő helyére” a tavalyi tevékenységgel és az idei feladatokkal foglalkozó titkárhelyettesi jelentés (szóbeli kiegészítővel bővítve), hiszen ez a tartalmas adatokkal is bőségesen ellátott dokumentum pontos képet, mondhatnánk, kórképet ad arról, hol tart Borsod-Aba- Új-Zemplénben a szövetkezeti mozgalom. Ezen belül is, hogy milyen gondokkal küzdenek áfészeink, takarék-, valamint lakásfenntartó és -építő, illetve garázsszövel- kezeteink.

S noha az elmúlt év első felében még szinte kilátástalannak minősítették a helyzetet, a jövőt a szövetkezeti mozgalom helyi vezetői, végül is magukra találtak. Különösen a takarékszövetkezetek, amelyek egy év alatt 72 százalékkal növelték nyereségüket. Annál több gonddal küszködtek az áfészek kollektívái, akiket az áremelésektől kezdve a beszerez- hetetlen áruk tömegén át a bevásárlóturizmusig, illetve a „KGST-piacig” sok minden sújtott. De nem volt rózsával kirakott út 1988 a most már 21 946 lakást kezelő lakásfenntartó szövetkezetek számára sem, s hasonlóan akadt gondja bőven a lakás-: építő és a garázsszövetkezeteknek is.

Mára mág megmaradt a szövetkezetek élettere — fogalmazódott meg a vitában Ám már-készül az új szövetkezeti törvény, közeleg a Szövosz jövő áprilisi kongresszusa. s-az új alkotmány kidolgozása is napirenden van. Mindez várhatóan alapvetően kihat a szövetkezeti mozgalomra. A 17 borsodi áfész kétharmadának — mutatott rá például Szunyogh

János hozzászólásában —pályát kell módosítania. Ez nem kis munka lesz, s egy perc időveszteség nélkül neki kell látni a felkészülésnek, amelynek első állomása volt a tegnapi küldöttközgyűlés, s követik majd a helyi vitafórumok, közgyűlések, felsorakoztatva egy-egy szövetkezet saját gondjait, az elkerülhetetlen megújulás seregnyi tennivalóját.

A küldöttközgyűlés a továbbiakban meghallgatta a Mészöv felügyelőbizottságának jelentését, a három szövetkezeti ágazat választmányának tavalyi munkáját értékelő beszámolót, tájékozódott a küldöttközgyűlés mellett működő nő- és ifjúsági bizottság, valamint a Mészöv ellenőrzési osztályának tavalyi tevékenységéről, s végül pedig a Mészöv tavalyi költséggazdálkodása és idei v«it- ségvetési előirányzata került napirendre.

Igen és nem

S

zínesedünk. A hajdan egy korszakot szimbolizáló lódenkabát ma már nemcsak zöldben kapható. Tarkák lettek a porszínű távolsági autóbuszok is, s az áldott, szidott, szürke panelt is sárgára, kékre, vörösre festik. Színesedett az utca, az emberek ruhája, s már nemcsak kékben készítenek overallt. Színesednek az újságospavilonok. Üj lapok és folyóiratok jelentele meg, hol egy csábos keblű hölggyel, hol pedig vaiami botrány- szagú hírrel kelletve magukat. A vásárló először magához kap, megnézi a pénztárcáját, számol és méreget, s aztán választ az olvasnivalók közül. Sokat költünk Gutenberg galaxisára, de egyre kevesebb jut a betűre.

Színesedik a politikai paletta is. Hivatásos és nem hivatásos, meggyőződéses és botcsinálta ecsetkezelők, művészek és alkalmi piktorok keverik a festéket. De színesebb lesz-e, szemet és lelket gyö- nyörködtetőbb lesz-e, maradandó értékű lesz-e a kép? Vagy csak alkalmi divatok vásári kacatja, hagymázas konyhák primitív falvédője, fröccsre váltható mázol- mányok „képe” lesz ez a kép?

Indulatos korban élünk, keserű a keserűbb. Volt harcaink és dicsőségeink felemlegetése, jövőképünk még opálos volta nem édesíti, nem édesítheti meg a .jelent. A retorika országa vagyunk, címkéző, pántlikázó nemzetté lettünk, s mint karácsonyfára a díszeket: magunkra, egymásra, a voltra és a leszre, a korra — úgy aggatjuk a jelzőket. Reform-időszak? Vértelen forradalom? A .visszarendeződés évtizede? Végleges leszámolás a múlttal? Jövőépítő hitelgyűjtés? Kizsákmányolása a jövőnek? Unokáink kifosztása? Holnapunk kizsigerelése? Reménye egy gazdagabb ezredfordulónak? Óiraállítás a végső percben? Kivárt, kiharcolt, felismert történelmi pillanat?

Átmeneti korban élünk. Napjaink sok történésére, állapotára ez a jelző illik leginkább. Az átmenet éppúgy jár bizonytalansággal, mint a hinterland nélküli demagógiával, az egyéni, üzleti és pozícióharccal, mint a sorok és a sorsok rendezésének eltökélt szándékával. A fél em- beröltőnyi időszak alatt Magyarország megélhette ezeréves történetének (szinte annak u tószinkron j'áként) minden jeles eseményét. Vesztettünk háborút, nyertünk csatát. Hittük, hogy mi vagyunk a vas és acél országa, de belebuktunk a gyapotba és a gumipitypangba is. ötvenhatban rólunk beszélt a világ, de 1968-ban is, s — lélekszámánál, gazdasági súlyánál, a potenciális lehetőségénél jóval nagyobb mértékben — a nyolcvanas évek végén is. ötvenhat értékelése és átértékelése még tart, a húsz évvel ezelőtti .reform kézzel fogható eredményeket nem hozott... És most mit ígér 1989? Mit remélhet az állampolgár, aki anyagi gondokkal küzd, aki kétszámjegyű inflációval számol, aki új pártok és szervezetek, új politikai és állami vezetők nevét tanulja, aki ízlelgeti a többpártrendszert, a demokráciát, a szabadságot és szabadosságot?

Olvassuk, halljuk, tapasztaljuk a vélemények szabadabb áramlását. Ha ez a siker és felemelkedés útja: ám legyen. A szocializmus építésének gyakorlatában példátlan az, ami most Magyarországon történik. Jó, illetve gazdag a nemzetközi sajtónk. Furcsa módon oszlanak meg a vélemények. Van, aki gyor'snak, s akad olyan is, aki lassúnak tartja a tempót. A háziasszonyt nem lehet becsapni. Az a jó rendszer, amelyik biztosítja a konyhapénzt, a kor színvonalához méltó életkörülményt. a biztonságos holnapot ígérő, nyugodt és kiegyensúlyozott családi hátteret. Hogy ehhez demokratikusan választott parlament kell? Hogy szűnjön meg a hivatal paokázása? Hogy a vezetőket ne kiválasszák, hanem a vezetők kiválasztódjanak? Hogy legyen esélyegyenlősége a boldoguláshoz, a beleszóláshoz, az emberi jogok gyakorlásához minden magyarnak? Ez ma már természetes óhaj. E törekvések érvényesítésében visszalépés lehet, de visszarendeződés nem.

A jelenleg egyetlen és uralkodó párt felismerte, deklarálta, hogy ki kell szélesíteni a demokráciát, s a pluralizmus alapján kell .megszervezni az országépí- t'ést. Ám, és ezt az MSZMP szószólói többször is hangoztatták, ez nemcsak gesztus volt, hanem történelmi szükségszerűség is. A politikai, gazdasági pangás, a társadalmi értékek devalválódása miatt, a kibontakozás reményeiben váltani és változtatni kellett. Kell! A kommunista pártnak érdeke, történelmi küldetése fűződik ahhoz, hogy Magyarország felzárkózzon a fejlett Európához, s úgy maradjon vezető párt, hogy nevével hitelesítve jusson nagyobb kenyér, biztos munka minden magyarnak, s jól érezzék a bőrükben magukat az emberek ebben az országban.

Lapunk, az MSZMP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottságának lapja mem ígérhet ennél többet és kevesebbet. Mi a magunk eszközeivel próbáljuk egyengetni, siettetni a kibontakozás útját. De ránk szabott, s önként vállalt feladatainknál többet vállalni nem tudunk. Nem akarunk. Nem leszünk szócsövei, partnerei az acsarkodóknak, a semmiből jött és a sehova sem tartozó csoportoknak, a vagdal- kózó hordószónokoknak, a jelenlegi vezetést és vezetőket egyetemlegesen becsmérlő nyilatkozóknak. Valljuk, hogy a platform-szabadság meghirdetése senkit sem jogosít föl arra, hogy csak azért kövezzenek meg valakit, mert más elveket vall, mert valamilyen funkciót tölt be, mert hisz abban a kibontakozásban, amelyet a kommunista párt hirdet, hirdetett meg. Mert vajon az akarja-é jobban a jobbító vállalkozást, aki mindent és mindenkit tagad és megtagad, vagy az, aki nienti a menthetőt, hogy a vállalkozásnak ne legyenek fölös áldozatai?! Kockáztatni lehet és kell. De a felemás reményű kísérletek egyet jelentek a kudarccal. Éz, és az új, politikai és állami vezetés nem tévedhet! Sem lehetősége, sem joga nincs rá. Az MSZMP eszmecserét kínál az alternatív szervezetekkel és az új, vagy most alakuló pártokkal. A hely és a lehetőség adott a különböző vélemények közreadására lapunkban is. De tartsuk be az elemi szabályokat, s a vitakultúra színvonala ne maradjon alatta népben és nemzetben gondolkodó vállalásainknak.

Ü

j törvények születtek, a kormány átrendeződött, az MSZMP kongresz- szusra készül, s feltehető, hogy előrébb hozzák a tanácsi és képviselőválasztást is. Ez igazi erőpróba és igazi megméretés lesz. Az a kérdés, hogy ebben a „színesedő országban” ki áll ki a legmarkánsabban a nemzeti színek képviseletében olyan programmal, a megvalósulás reményével, amely nemcsak sok vokssal jár, hanem az élni és boldogulni hitet adó tudatával is. Ez a lap a fejlécen jelzett testület tagjait képviseli. Ez a dolga, erre törekszik. Jókaitól való az idézet: „tetteinkben a védelem”. Ha nem is elvtársi, de állampolgári figyelmébe ajánljuk ezt másoknak is.

Kellene egy jó kis bank! Illetve egy kisbank. Nem rontaná a nagyok hitelét és nem venné el a kenyerét, de roppant szolgálatot tehetne itt és most Borsodban. Vagy éppen ebben a régióban. A gyereknek — hivatalosan — a születés után adnak nevet. Ennél a „gyereknél” még a tolófájások megkezdése előtt felröppent néhány . név: Északkelet-magyarországi Regionális Bank. Regionális fejlesztési közkereseti társaság? Egyesülés? Részvény- társaság? Vagy valami más?

Szándék, lehetőség, s várható tőke birtokában nemrég a megyei -'ártbizottság székházában, Szűcs Erika titkár szobájában került terítékre egy, akár több megve területére is kiterjedő hatókörű pénzintézet létrehozásának témája, abból kiindulva, hogy a helyi gondokat csak helyben lehet megoldani. Elhangzottak azok a nyilatkozatok is amelyek az ötlet stádiumában fogalmazódtak meg a nagy, s most már sínen levő pénzintézeteknél. Egyes vélemények szerint szükségtelen szaporítani a bankok számát. A jelenlegi apparátus jól el tudná látni az újonnan vázolt feladatokat. Továbbá: a szervezők adják össze a pénzt, s ezzel majd egy budapesti (!) székhelyű központ rendelkezik és gazdálkodik. Dönt, kiutal és kasszíroz.

Mielőtt a már említett eszmecsere végső konklúzió-' megosztanánk az olvasóval, óhatatlanul szükséges egy kis fogalommagyarázatot és helyzetértékelést adni. Nem a korábban megyénkre bélyegzett gigantománia és megalománia pecsétje miatt. Megváltoztak a körülmények, s a gazdasági, társadalmi kibontakozás esélyei legalább annyira eltérőek, mint a domborzati viszonyok. Sok a bank, de pénzszűke van. A szabad pénzmozgás nem érvényesül a gazdaságban, az ország felesleges terheket cipel, miközben a húzóágazatok, vállalatok fejlesztésére nem jut elég pénz és figyelem. Az ország, s a legtöbb hazai cég, hitelinjekcic nélkül nem tud talpon maradni. Ez tény. A MAB- székházban hangzott el nemrég, a borsodi közgazdasáei napok megnyitóján, hogy még körülbelül három évünk van, viszonylag lassan növekvő adósságterhek mellett, rendbe tenni dolgainkat,, s a gazdaságot egy olyan pályára terelni, amely többet hoz, de képes többet is elviselni.

A helyi párt- és gazdasági vezetők egy szigorúan üzleti alapon szervezett, s helyi érdekeket messze szem előtt tartó pénzintézetet szeretnének létrehozni. Erre lehetőséget kínál a társasági törvény, s garanciát kínálhat a tulajdonviszonyok, tulajdon- formák várható változása is, magyarán: a tulajdonosi tudat erősödése is. (Ez jelenti egyrészt, hogy a dolgozó saját gyára részvényese, a hozam élvezője is lesz, de jelenti azt a garanciát is, amelynek révén a tőke — a külföldi tőke — nagyobb affinitással áramlik majd ebbe a régióba.) Roppant fontos az, hogy egy ilyen kis bank létrejöHével lerövidülne a döntési, intézkedési

mechanizmus. Mert aki időt nyer... S mi nemcsak a pénznek, hanem az időnek is híján vagyunk.

A becslések szerint ez a helyi bank mintegy egymil- liárd forint tőkével alakulhatna meg. Ezt a pénzt évente kétszer-háromszor lehetne megforgatni. A tőkét részint a vállalatok adnák össze, részint a tanácsok különböző célirányos alapjaiból (elmaradott területek fejlesztése, foglalkoztatási gondok megoldása) jönne létre, de ide számítódhatna a költségvetési, miniszteriális pénzek egy hányada is, ami mondjuk a termékszerkezet korszerűsítését van hivatva finanszírozni. További érvként hivatkozhatnánk Med- gyessy Péter május 6-i, Nép- szabadságban megjelent nyilatkozatára is. A miniszterelnök-helyettes amellett tett hitet, hogy a decentralizálást meg kell valósítani a pénzügypolitikában is. Három évvel ezelőtt banki szakemberek jósolták, javasolták: . a szakosított pénzintézetek körében már ma verseny folyik az ügyfelekért és az

ügyletekért: kívánatos, hogy tevékenységük bővülésével és tőkéjük gyarapodásával a verseny tovább szélesedjen. A vállalkozáshoz nemcsak bankhitelre, hanem kockázati tőke bevonására is szükség lehet, különösen innovációs tevékenységek finanszírozásánál. Ez feltételezi a kockázati tőke képzését és a kockázatot is vállaló társfinanszírozást. Ilyen tevékenységet ma a kisbankok és a fejlesztési pénzintézetek végeznek. Ezt a fejlődést elősegítheti a bankalapítási jog további ki- terjesztése.”

Szóval, kellene egy jó kis bank! Ha tudomásul vesz- szük, hogy belátható időn belül több nem jut sem fogyasztásra, sem pedig felhalmozásra, akkor kénytelenek vagyunk azt is belátni, hogy nem a pénz kevés, hanem az elosztás rossz.

Brackó István