Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. május 12., péntek Folytatta munkáját a parlament májusi ülésszaka Deák Gábor beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés útdíjára 18 évvel ezelőtt, az Ifjúsági Törvény megalkotásakor tárgyalt önálló ifjúságpolitikai témát. A kormány beszámolójaként előterjesztett expozéjában az államtitkár rámutatott: a mái helyzetben fontos az új ifjúságpolitika kialakítása, önállóbb arculatú és főleg eredményesebb állami, ennék alapján ifjúságpárti kormányzati munkára van szükség. Az államtitkár a másik és legfontosabb tényezőként az ifjúság helyzetének aggasztó mértékű romlását jelölte meg. Az ifjúság mostani gondjai nem újlkeletű- ek, még csaík nem is a közelmúlt termékei, hanem hosszú évek, csaknem két évtized során alakulták ki. Ez a kormány a múlt hibáiért nem veszi vállára a felelősséget. A megoldásért viselt felelőssége azonban átháríthat a tlan, ezzel ennek a kormánynak kell szembenéznie — hangoztatta. Az eladósodás, az infrastruktúra elhanyagolása, az elhibázott beruházások, a pazarlás, a szakszerűtlenség odáig vezetett, hogy ki kell mondanunk: ez a politikai gyakorlat — szándékától függetlenül — objektíve nem lőhetett ifjúságpárti, így — bármennyire fájdalmas — logikus és szükségszerű a következménye: az ifj.úságpollitika is elégtelenre vizsgázott — szögezte le. Megoldatlanok a legjelentősebb ifjúsági problémák. A fiatal felnőttek jelentős rétegei — a .mai 20—30 évesék — saját •létfeltételeiket nem tudják a magúik erejéből megteremteni; annak ellenére sem, hogy dolgoznak. Az állam már a cseliádra hárította át .az ifjúság nevelése költségeinek legnagyobb hányadát, anélkül, hogy az otthonteremtéssel, a gyer- mékneveléssel, és a pályakezdéssel összefüggő költségelemék a bérben megje- 1 ennének. Az 1989. évi tervezett áremelés átlagosan 800 Ft/fő többletkiadást jelent havonta. Ebből a családi pótlék 300 forintos emelése keveset kompenzál. Az államtitkár hangoztatta, hogy az újabb nemzedékek növekvő hányada nem képes új család elindítására, illetve kielégítő ellátására. A gyermekeket nevelő családok helyzete drámai, ezért halaszthatatlan a társadalompolitikai reform. A nevelés-oktatás állami feladatait is a legfontosabb ifjúságpolitikai kérdések közé sorolta az államtitkár, rámutatva, hogy az országban végbemenő átalakulás az utóbbi évtizedék legátfogóbb iskolareformját követeli meg. Az iskolai nevelő^oktató munka ma nem képes a társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentésére, a tömeges méretű tehetséggondozásira — jelentette ki. A gazdaságosabb termelés, a szerkezetváltás nemikívánt, de szükségszerű következménye a munkanélküliség növekedése, amely az ifjúságot az elsők között sújtja. 1986-ban 3600, ’87Kádár János válaszlevele az MSZMP KB-hoz MSZMP Központi Bizottsága Budapest Tisztelt Központi Bizottság! Hozzám intézett levelüket kézhez vettem. Emberileg bizonyára megértik, hogy nehezen ‘fogtam tollat, de úgy éreztem: kötelességem válaszolni önöknek. Annál is inkább, mert ,nem tudom, hogy lesz-e hozzá még egyszer fizikai és lelkieröm. A Testület döntését fegyelmezett kommunistaként is elfogadom, de mint Önök közül sokan tudják, jómagámat is hónapok óta foglalkoztatott a visszavonulás gondolata. November óta orvosaim csak minimális munkavégzést engedélyeztek, áprilistól pedig egészségi állapotom tovább romlott. Ezúton szeretnék köszönetét mondani minden egykori munkatársamnak, elvtársamnak azért a támogatásért, amelyet munkámhoz kaptam tőlük az évtizedek során. Csaknem fél évszázadot dolgoztam a munkás- mozgalomban. A politikai munkámban bizonyára követtem el hibákat is. De higgyék el, minden tettemet a jó szándék vezette; mindenekelőtt a magyar nép, a mozgalom, a párt érdekeit tartottam elsődlegesnek. Köszönöm a bizalmat minden honfitársamnak, aki választópolgárként hitte és segítette a nemzeti megbékélésre és egy jobb, szebb Magyarország megteremtésére irányuló politikát. Ha voltak közösen elért eredményeink, akkor ezek összegzése majd mások feladata lesz. Engem montanában inkább saját felelősségem gondolata foglalkoztat. Remélem, Önöknek lesz igazuk: a felnövekvő nemzedékek majd tárgyilago- sabban ítélik meg az elmúlt három évtized eredményeit és hibáit. Úgy érzem, köszönettel tartozom azoknak ,a külföldi elvtársaimnak is, akikkel a nemzetközi munkásmozgalomban pgyütt munkálkodva és sokszor vitázva kíséreltünk meg egy korszerűbb szocializmusképet és -gyakorlatot kialakítani. Sokan tanúim rá, hogy internacionalizmusomtól soha nem tudtam elválasztani a magyar nép iránti felelősségemet. Néhány sor erejéig fel kell idéznem azokkal a külföldi politikusokkal folytatott tárgyalásaimat — Keletről és Nyugatról egyaránt —, akikkel az utóbbi évtizedekben találkoztam. Hiszem, hogy barátainkban és eszmei ellenfeleinkben sok gyanakvást és előítéletet oltott ki az emberközpontúnak szánt magyar szocializmus gyakorlata. Belső állapotaink és külpolitikai lépéseink is bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkról kedvező kép alakult ki a nagyvilágban, mindenekelőtt Európában. Tisztelt Központi Bizottság! Befejezésül minden honfitársamnak, pártunk tagjainak és vezetésének sok sikert kívánok azoknak a nehéz feladatoknak a megoldásához, amelyek a magyar nemzet, a társadalom és az MSZMP előtt állnak. Budapest, 1989. május 10. Elvtársi üdvözlettel KÁDÁR JÁNOS Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke expozéját mondja ben 4700 fiatal nem tudott elhelyezkedni. Helyzetük azért is nehéz, mert többségüknek nincs megfelelő szakképzettsége. Az államtitkár a feszítő gondok között szólt a lakájhoz jutás nehézségeiről. Mint mondta, a családi segítséggel számolni nem tudók lakásszerzési esélye kilátástalanná vált. Deák Gábor a gonddk ismeretében halaszthatatlannak ítélte a lakásgazdálkodás egész rendszerének korszerűsítését. veszélyezteti a társadalmi rendszer stabilitását is. A közelmúlt ifjúságpolitikája — mivel a felgyülemlett gondokat érdemben kezelni képtélennék bizonyult — elvesztette hitelét. Az államtitkár hangoztatta: a kormány hosszú évek után, tavaly októberben — ifjúságpolitikai feladattervének tárgyalása során —- szembesült kendőzetlenül azzal, hogy az ifjúság helyzete nagymértékben romlott. A feladatterv tervezete az ifjúsági problémák gyűjteménye lett. Olyan kompromisszumos feladatterv született, amely számos, de nem minden lényeges ifjúságpolitikai kérdést tartalmazott. Németh Miklós miniszter- elnöknek a napirendi vitában elhangzott szavaira emlékeztetve utalt arra, hogy a kormánynak határozottan, s a velejáró konfliktusokkal is vállalnia kell az ifjúság élethelyzetét érdemben javító döntéseket. Amíg a fiatalok nem tapasztalják, hogy a kormány megteszi érdekükben a reálisan elvárható intézkedéseket, addig az ifjúság megnyerése, a reformprogram-mellé állítása illúzió marad. Az ÁISH csaknem hároméves működésére visszatekintve a szervezet hibájaként ismerte el, hogy nem kezdeményezett eleget, bátortalan volt egyes kérdésekben. Tevékenysége, kormányzati vitái a közvélemény előtt rejtve maradtak. Az államtitkár kijelentette: az ÁISH a jelenlegi formájában nem képes megnyugtatóan, kellő eredményességgel ellátni ifjúságpolitikai feladatait. Szerinte a jövőbeni új kormányszervet olyan helyzetbe kell hozni, hogy érdemben tudjon hatni a fontos kormányzati döntésekre, funkcióit és hatáskörét, eszközeit egymással összhangban ’kell megállapítani. Fontos az is, hogy a kormány megteremtse, kiépítse az ifjúsági társadalmi érdekképviseleti, politikai szervezeteivel a folyamatos párbeszéd mechanizmusát, fórumait. Ezt az elvet értelemszerűen a köz- igazgatás minden szintjén érdemes érvényesíteni. Végezetül kérte a képviselőket: támogassák azt a javaslatot, hogy a gyermek- és ifjúsági jogok a jogrendszer egészében, s ne egy külön törvényben jelenjenek meg. Az ifjúsági törvény hatályon kívül helyezésére azonban csak akkor kerüljön sor, amikor áz al- kotmányozó munka előrehaladása ezt indokolttá teszi. Ezután került sor a vitára, melynek során felszólalt dr. Csontos Jánosné is. Dr. Csontos Jánosoé felszólalása Az ifjúsági törvény végrehajtásáról szólva hangoztatta, hogy a törvény a maga idejében progresszív szerepet játszott, végrehajtása során azonban kiderült: felemás szabályozás született. Túlzott illúziók fűződtek e jog mindenhatóságához. A deklarált célokhoz kezdettől fogva hiányos, elégtelen eszközrendszer társult. Deák Gábor figyelmeztetett: a fiatalok helyzetének romlása, életi ki Hatásaik elbizonytalanodása olyan fokú bizalomvesztéshez, ,sőt bizalmi válsághoz vezethet, ami Tisztelt Országgyűlés 1 'Egyetlen társadalmi, gazdasági, politikai kérdésről sem lőhet úgy szólni, hogy az 'közvetve, vagy közvetlenül ne érintené az ifjúságot! Sokszor felteszik mostanában a kérdést: kit képvisel a képviselő? Cáfolva a bírálatot, hogy a parlament iíjúsáigélllenes, legégetőbb kérdéseinket végiggondolva, kérem képviseljük most mindnyájan kiemelten a gyermekeik, az ifjúság érdekeit! Meggyőződésem: ha a világot nem is tudjuk majd megváltani — nekünk, Ifjúság és bizalmatlanság Parlamenti jegyzetek Űgy hiszem, nem élek a nevek, a tekintélyek bűvöletében. Most mégis kötelességemnek tartom megemlíteni; több év több kínos bakija után, milyen nagy öröm, hogy Szűrös Mátyás végre olyan elnöke a parlamentnek, aki nagyvonalúan, hiba nélkül látja el feladatát. Hiszen ez a természetes, mondhatja bárki, de aki figyelte a közelmúlt eseményeit, tudja, hogy menynyire nem volt .az a magyar parlamentben. Most már csak azért kell drukkolnunk, hogy az alelnö- kök és más tisztségviselők is felnőjenek az elnöki színvonalhoz. * A T. Ház egy tollvonással .megszüntette, hatályon kívül helyezte a Sztálin generalissimus emlékét „örökre” .megőrző törvényünket. Azon gondolkodom, vajon hány más törvény, személy, esemény, egyezmény, kinyilatkoztatás deklarlá- ta'tott történelmünk során örökérvényűnek, melyekről — különösen történelmi léptékkel .mérve — nagyon gyorsán kiderült, hogy felejthető, káros, sőt ellenkező értékű. Meg azon, hogy bárcsak szintén elegendő lenne egy tollvonás a sztálinizmus utolsó bástyáinak ledöntéséhez is . . . A közelmúlt ifjúságpolitikája elvesztette hitelét — sommázta önkritikusan a közvélemény ítéletét Deák Gábor, az ÁISH elnöke. Bár a kormány nem javasolta az ifjúsági törvény végrehajtásának vitáját napirendre tűzni, a képviselők ragaszkodtak ehhez. Dr. Csontos Jánosné izsófalvi képviselő felszólalását ismertetjük, de kíváncsiak voltunk dr. Földy Ferenc sárospataki képviselő, a pataki főiskola főigazgatójának véleményére is. — Az én véleményem — és a miniszterelnök — szerint is, az előterjesztés gyenge színvonalú, nem alkalmas a problémák feltárására. A törvényben, a beszámolóban és sajnos a hozzászólásokban is sok az általánosság. Gondoltam rá, hogy én is felszólalok, s elmondom, hogy szerintem az ifjúság hitét (a munkában, a tudásban), és küzdőképességét kellene visz- szaállítani. Ahogy a 175 éve született tudós-pedagógus Erdélyi János fogalmazta: három fáklya ég: hit, haza, emlberség. * Többen meditáltak azon, vajon a szerdán elfogadott új jogszabállyal, a bizalmatlansági indítvány lehetőségével élnek-e ebben a ciklusban a képviselők? Mint köztudott, a honatyák egyötöde nyújthatja be írásban az indítványt. Mivel a parlamentben 382 képviselő tevékenykedik, 76 igen (azaz: nem) szavazat kell az előterjesztéshez. És ha még akiad is ennyi elégedetlen honatya. ez még nem jelent imást, csak hogy szavaznak az indítványról. A felmentéshez minősített többség, azaz a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Nem nagyon hiszem, hogy a minisztereknek aggódniuk kellene, bár egynkét „nagy ötlet” (útadó, vámrende- let, benzináremelés) okozhat meglepetést. * Távol áll tőlem a tiszteletlenség, de feltűnő külső jelét is látom, mennyi gondja van a Minisztertanácsnak. Az új miniszterek közül háromnak, dr. Békési Lászlónak, dr. Glatz Ferencnek és dr. iKemenes Ernőnek, hogy is mondjam, nem ,sok időt kell töltenie a fésülködéssel ... így aztán Beck Tamás sem érzi már egyedül miagát, bár mitagadás, a régebbiek közül Kárpáti Ferenc és Medgyessy Péter sem dicsekedhet dús fürtökkel.. . A népi bölcsesség szerint annak ritkul a .haja idejekorán, aki sok gonddal küzd. Igaz, azt is hallottam, hogy a nagvon okos emberek kopaszodnak korán. (Nem tűri az ész a hajat.) Most .már csak azt kellene tudni, hogy az államminiszterek mibe őszültek bele .. . (szatmári) mostani képviselőknek is — úgy kell cselekednünk, mintha egyedül rajtunk múlna a jé győzelme! Ahogy a hatalom leértékelte az értelmiség szerepét, ugyanúgy mostohán kezelte az ifjúság problémáit is. 197.1-lben, felismerve saját mulasztását, törvényt alkotott az ifjúságiról, s a törvényiben megfogalmazta, mit kíván tenni a jövő generációja érdekében. A törvény fejezetcímei: az ifjúság nevelése, oktatása, részvétele a munkáiban, az állami és társadalmi életben, az ifjúság szociális hélyzete és egészségéneik védelme, művelődése, sportolása; nemes gondolatokat tartalmaz. Döntés született arról, hogy 3 évenként ifjúsági parlamenten kell számot adni intézmények, 'hivatalok, gazdasági egységük vezetőinek, miit tették a törvényben megfogalmazott célok megoldása érdekében. Ki kell mondanunk, hogy a törvényben .megfogalmazott elvék és főbb célkitűzések az eltelt másfél évtizedben nem igazolódták. Az elhatározott feladatok megvalósítására nem álltak rendelkezésre a szükséges objektív és szubjektív feltételék, a végrehajtás során pedig túlhangisúlyozó- dott az ifjúság nevelésének ö s sz tár s ad aim i fel el ős s égé. Az anyagi erőforrások korlátáihoz képest túlértékelődték az állam lehetőségei. A szükségesnél kevesebb figyelmet kapott a családok, a szülőik felelőssége. A kormány nem változó eredményességgel — mint ahogyan a beszámoló fogalmaz —, hanem szinte eredménytelenül foglalkozott az ifjúság ügyeivel. Ügy tűnik, még napjainkban sem ismeri fel igazán az ifjúság társadalmi súlyát, mert a felismerés nem pusztán retorikában 'kell, hogy megmutatkozzon. Ha valóban komoly az elhatározás egy stratégia kimunkálására az állam ifjú- ságpoiiliiikáj'ában, akkor elfogadhatatlan az a kormányzati magatartás, amely a mindemre jó „gazdasági nehézségékre” hivatkozva az alig fél éve megalkotott ifjúságpolitikai feladatterv kapcsán, tudatosan vállalja, 'hogy az a kormánynak sók, az ifjúságnak kevés. Fennáll az a veszély, hogy a kormány ifjúságellenessé válhat — elsősorban szociálpolitikáját illetően. Nem egyszerű e’losztáspo- lifciikai kérdésiként kell felfogni az ifjúság mai helyzetét, hanem úgy kellene elhelyezni az ifjúságpolitikát a gazdasági, társadalmi átalakulási reformfolyamatban, hogy konkrét, válságkezelő, rövid távon is érvényesülő ■intézkedéseket tegyen a kormányzat, s ebibe kell bevonni az érintetteket, ment az ifjúság érdéke az ifjúságnak a döntés mechanizmusában elfoglalt és gyakorolt szerepe és hatalma alapján érvényesül. Ha a fiatalok kívülréked- nék a gazdaságon, ha a család nem 'képes önmaga megújítására, ha a mindennapi megélhetés gondjai uralják az emberi gondolatot, a családalapító fiatalnak nincs perspektívája! Az ifjúságot sújtó gondok, problémák nem ifjúságspedifilkusak, megoldásuk ezért csakis a kibontakozást szolgáló új társadalmi programban tervezhetők. Ez egyben biztosítékul szolgálna ahhoz, hogy a kormány politikáján belül, nem pedig törvényi úton vagy deklarációkon keresztül valósulna meg a fiatal generációk alapvető szükségletéinek kielégítése. (Folytatás a 3. oldalon)
