Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-09 / 107. szám

1989. május 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Putnoki vendéglátás Csak a szomszéd városban lehet kulturáltan ebédelni — Ki szeret nagykabátban ebédelni? — teszí fel a köl­tői kérdést Rácz József, a putnoki pártbizottság titká­ra. miikor az újdonsült vá­ros vendéglátóhelyzetéről faggatom. — A helyzet ugyanis az — folytatja —, hogy ha egy igazán jót aka­runk enni, kulturált körül­mények Iközörtit, akikor azt csa'k valamelyik szomszéd városban tehetjük meg. Púinak helyzete ugyanis eb­ből a szempontból kritikus. A gazdasági gondok a .ven­déglátást is elérték, s mára már nyoma sincs a ’70-es években megszokott színvo­nalnak. A szerződéses üze­meltetési forma rákénysze­ríti a vendéglátósokat arra, hogy ahol csak lehet, spó­roljanak az üzemi általános költségeken. Nos, ezt álta­lában úgy áldják meg a gyakorlatiban, hogy az a vendég rovására megy. Pél­dául januárban éppen a fűtésen spórolnak. De a kiszolgálás, a kulturáltság és .környezethigiénia is sok kívánnivalót hagy maga után. Ráadásul egyetlen ét­termünk van csak, így még választási lehetőségünk sincs. Nálunk a kocsma felé tolódott el a vendéglátás. Putnokon tizenhat negyed- osztályú italbolt található. Vannak büfék, falatozók is. Mindössze egy — magán- kereskedésű — büfé, és az Utasellátó az, amelyek szín­vonala elfogadható. — Tudomásom szerint ily módon a dolgozók étkezteté­sével is vannak gondok. — Igen. A nagyobb üze­mek kivételével — amelyek biztosítanak dolgozóiknak ebédet — , az étkeztetés sincs megoldva. (Rácz Józsefet éppen „ebéd” közben zavartam meg. Asztalán zacskós tej, péks Remény.) — A legtöbben úgy old­ják .meg az étkezést, ahogy tudják. Általában hideget eszünk délben. Érthető a lakosság reális igénye, hogy legalább egy — átlagosan kulturált — vendéglátóhe­lye legyen a városnak. — A helyzet súlyosságára való tekintettel legutóbbi ülésén a városi pártbizottság is foglalkozott az étkeztetés gondjaival. Mi lehet a meg­oldás? — Az étkeztetés, a ven­déglátás ugyan ma már nem nagy üzlet, de szükség van rá. A vállalatoknak nincs ellátási kötelezettségük, a tanács pedig eszközök hiá­nyában nem tud lépni. Pár­beszédet folytattunk a ven- d égi átói par i váll a 1 atokk a 1. remélve a kölcsönös tenni akarást, ötletünk volt az is, hogy a Gamesz működtes­sen egy éttermet. De a ma­gántőkét is inspiráltuk ilyen­fajta beruházásra adó- kedvezménnyel kecsegtetve. Terveink tehát vannak, a végrehajtás azonban a pénz­ben i akadályok miatt egye­lőre még bizonytalan. —kovács— Pályázati felhívás Az ÁISH és a KISZ KB által alapított megyei ifjú­sági közösségi letéti számla szakértői csoportja pályáza­tot hirdet autonóm gyer­mek- és ifjúsági közösségek számára. Az ez évi pályá­zat célja, olyan folyamato­san működő helyi autonóm gyermek- és ifjúsági közös­ségek támogatása, társasá- goik. közösségek, egyesüle­tek segítése, melyek vállal­kozásaikhoz, önállóvá válá­sukhoz segítségre szorulnak. A .támogatás lehetséges formái: vissza nem térítendő céltámogatás; visszatéríten­dő céltámogatás. A pályáza­tot csak közvetlenül az adott közösségektől fogadja el a kuratórium, s a támoga­tást is közvetlenül a pá­lyázó közösség kaphatja meg. A pályázatban legyen benne egy rövid helyzetkép a pályázóról, a tervezett tevékenység rövid leírása, a támogatás, igényelt összege és formája, a céltámogatás hasznosításának várható eredményei, a pályázó szám­lásáé ma. illetve pontos cí­me. A pályázat szövege ne legyen több két gépelt ol­dalnál. A kuratórium legközeleb­bi ülésén a május 15-éig beérkezett pályázatokat bí­rálja el. Cím: megyei tanács ifjúsági és spontosztálya, 3525 Miskolc, Széchenyi u. 103. Nyugdíjasok - bérlet nélkül Néhány vállalatunk korkedvezménnyel küldött, vogy küld nyugdíjba dolgozókat. így például a Dígép is, ahol ez o rendelkezés több száz embert érinteti. Köztük Nagy Gyu­la, Miskolc, Bertalan utcai lakosi, aki sorstársai nevében is sérelmezi, hogy hiába ment el nyugdíjba, a Miskolci Közlekedési Vállalat nem hajlandó számukra nyugdijas- busxbérletet kiadni. Azon egyszerű oknál fogva, mivel - noha a személyi igazolványába bejegyezték a nyugdijai- tatás tényét - nyugdíjas-igazolvánnyal nem tudja bizonyí­tani, hogy már nem aktív dolgozó. A nyugdíjaztatási hi­vatalos procedúra ugyanis minimum három hónap. Megkerestük a Miskolci Közlekedési Vállalatot, ahol el­mondták: ök minden további nélkül kiadják a nyugdíjas- bérletet, ha az illető visz egy igazolást magával a íária- dalombiztositási igazgatóságtól a nyugdíjaztatás tényétől. Nagy Gyula végigjárta ezt az utat, ám a társadalom­biztosítási igazgatóság mégsem adott hivatalos igazolást. Megkérdeztük: miért? Az alábbi válasz! kaptuk. A dolgozó vállalatánál kérelmezi nyugdíjaztatását. Ezt a kérelmet a vállalatok továbbítják a társadalombiztosí­tási igazgatósághoz. Amikor ez odaér, egy formanyom­tatványt adnak ideiglenes igazolásul a bérletváltáshoz. Am a legtöbb vállalat ezeket a kérelmeket meglehetős ‘«ésedelemmol továbbítja a Rudas László utcába. Jó példo erre éppen a Digép, ahonnan ugyan a gyorsítás érdeké­ben személyesen vittek be május 5-én 58 ilyen kérelmet, viszont azok között még április 20-i keltezésű is volt. Az igazolást most igy csak 58 dolgozó kaphatja meg, a többi csak akkor, amikor az Ő kérelmük is odaér. Mi talán megértjük, hogy ma ez az egyetlen hivatalo­san járható út. Ugyanakkor igazat adunk panaszosaink­nak is, akik joggal kérdezik: miért nem elégszik meg a társadalombiztosítási igazgatóság a személyi igazolvány­ba hivatalosan bejegyzett vállalati „elbocsátással"? ft esetben ugyanis nem kellene megvárni, amíg a kérelmek a vállalati társadalombiztosítási és bérosztályokon átfut­nak, s két-három hét múivo odaérnek a társadalombizto­sítás megyei apparátusához. Sőt, ho jót meggondoljuk, ezt a szemólyiigazolvány-bejegyzést szerintünk okár az MKV is elfogadhatná ideiglenesen ... Ny. I. Testvér megyénk életéből Május 9-e, a fasizmus felett aratott győzelem 44. évfordulója egyben Csehszlovákia felszabadulá­sának ünnepe is. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi összeállítást, melyet kassai testvérlapunk, a Vychodoslovenske Noviny munkatársai készítettek. Unokáink is látni fogják A szépülő Kassa Kassa főutcájának egyik kapuján cégtábla jelzi, hogy megalakult a műemlékként védett óváros felújítását szervező hivatal. Amióta a belvárost védett területté nyilvánították, sokat változott a Dóm környéke. A város- központban fokozatosan rendbe hozták az udvarokat, cserélik a háztetőket, fel­újítják a régi lakásokat. A műemlékvédelmi munkálatok­kal majdnem negyven cég foglalkozik. Ennek során a kassai Szent Erzsébet Dóm és az Állami Színház épületét újítják fel — több száz­millió koronáért. Bár a munkálatok tervszerű en haladnák, látszik, hogy évék kellenek a befejezé­sükhöz. A lengyel és cseh­szlovák szakértőikből álló csapatok, a ikőtjaragómes- ter.eik fokozatosan kicseré­lik az élporladt, gótikus mészkődíszeket. Mindez nagy türelmet és hozzáér­tést kíván. ■A színház és 'a dóm rendbéhozásával párhuza­mosan az óváros három utcáját, ia Malom, a Fa­zekas és a József Atilla utcát újítják fel. A Malom utca jórészt már elkészüli: jelenleg a holtok bejára­tain és kirakatain dolgoz­nak. Az utca hordó színű díszkőibubkolatát Magyar- országról .rendelték. A töb­bi utca burkolatát a Ke­let-szlovákiai Vasmű ke­rámiaüzeme szállítja. Még az idén stílszerű kandelá­bereket, lócákat és öntött vasból készített óriás vi­rágcserepeiket helyeznék ki az óváros megújult részei­re. A Fazekas utcát olyan­nak tervezték, hogy maj­dan vetélkedhessen a prá­Berenhaut Róbert felvételei gai Arany utcával. Sajnos, átépítése során olyan prob­lémák jelentkeztek, ame­lyek leküzdése némileg késlelteti az átadást, a tel­jes befejezést. Kiderült, amit már korábban is sej­tettek az építők, hogy sok­kal nehezebb régi házakat eredeti szépségük megtar­tásával felújítani, mint újaikat építeni. De vállal­ták, s ha kisebb csúszás­sal is, de sikerrel oldják meg a kényes feladatokat. Sajnos, Miskolc testvér- városa sem kér ülheti el, hogy néhány házát lebont­sák. Rendkívül romos, fel­újításra alkalmatlan har­minc épületről van szó, amelyektől, ha fájó szív­vel is, de meg kell válni. A kassai .lokálpatrióták tudomásul vették ezt, és máris új feladatokon törik a fejüket. Terveik között szerepel az Andrássy pa­lota rekonstrukciója, aho­vá a kerület képcsarnokát szeretnék elhelyezni. Az épületeken kívül nagy fi­gyelmet szentelnek a kör­nyezet szépítésének is: fák százait ültetik el a város­ban, ligetek gondozásával is foglalkoznak. Munkájuk eredménye: szeretett vá­rosuk, Kassa fokozatos megszépülése. Megújuló kohászat A kassai Kelet-szlová­kiai Vasmű a gazdasági élet egyik pillére — nem­csak Szlovákia, de az egész Csehszlovák Szooialista Köztársaság területén. Jól kiemelte ezt a tényt Milos Jak esnek, a CSKiP Köz­ponti Bizottsága főtitkárá­nak közelmúltbeli látoga­tása lis. Érthető az üzem iránt megnyilvánuló ér­deklődés, hiszen Csehszlo­vákiában egyedül itt állít­ják elő a gépkocsigyártás­hoz szükséges karosszéria- lemezt, nem beszélve az olyan termékekről, mint a spirálcsövék, acélszerkeze­tek, radiátorok. A vasmű a gazdasági élet egészét meghatározó vállalatok so­rába küzdötte fel magát. A kassai kohászok ezek­ben a napokban ünnepük a vállalat fennállásának harmincad ik é vfor d u 1 ó j á t. Az ország (legifjabb, ám legmodernebb kohászati nagyüzeme azonban ered­ményei ellenére — mint mondják — nem pihen a babérjain. Bizonyítja ezt a szüntelen fejlesztés, a gyártósorok folyamatos korszerűsítése. S ez az éremnék icsak az egyik ol­dala. A másik, az értéke­sebb, hogy az üzem át­szervezés előtt áll: a célok között szerepel a gépgyár­tás. A kohászat ismert problémái nem kerülték el a kassaiakat sem. A vas- és acélgyártás nagyon ener­giaigényes tevékenység, így visszafejlesztéséről már ko­rábban döntöttek Csehszlo­vákiában. A vasműiben már régóta gyártanak spirálvarra tű csöveket, acélszerkezeteket, lapradiátorokat. Ezek a ter­mékek alkotják a leendő gépgyártás alapjait, s eb­ben a .vasmű dolgozóinak megközelítően negyede, mintegy hatezer ember kap majd munkát. A fém ér­tékét — legyen az bár­mennyire is magas —to­vább kell emelni, azaz tö­rekedni arra, hogy hazai földön késztermék váljon belőle. S a kassai kohá­szoknak erre adott min­den lehetőségük. Különö­sen most, az állami vál­lalat kategóriájába való át­menet küszöbén. Az önál­lóság, a vállalkozás, az ön­álló döntés lehetősége — ezek azok az elválasztha­tatlan elemek, amelyek nemcsak a gyár, de a ke­rület, sőt, az ország gaz­dasági élete számára fon­tos. Közismert tény, hogy Csehszlovákiában még min­dig itúl magas a termékek anyag- és energiaigénye. E tekintetben még óriási tartalékaik vannak, s ezt a kassaiak is tudják. A magadkohó mellett dolgo­zóik például, dkik az öntési hulladék visszaolvasztása, a másodlagos nyersanya­gok 'bedolgozása és egye­bek révén csökkenthetik a költségeket. A Kelet-szlovákiai Vas­mű változatos jövőnek néz tehát elébe. A kommunis­táiknak pedig példát kell mutatniuk. Járjanak élen a kezdeményezésben, s ez nemcsak kötelességük, de megtisztelő feladat is szá­mukra. A kohászokra új, üzemközi gazdasági-terme­lői viszonyok várnak. Pél­dául a brigádszintre le­bontott munkaszervezési, bérezési és elszámolási for­mák. Mint ahogyan Milos Ja­kes főtitkár is hangsú­lyozta: a kohászatra fel­tartóztathatatlan szerkezeti változások várnak. Piacké­pes termékeiket kell gyár­tani, minél olcsóbban, mi­nél jobb minőségben, mi­nél inkább kihasználva a másodlagos nyersanyagbá­zis adta lehetőségeket.

Next

/
Thumbnails
Contents