Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

1989. május 2., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A világ legbonyolultabb órájának, a Cajibre-89-nek első és hátsó oldala. Az óra 1728 alkatrészből áll, 33 funkciót lát el. Egy genfi mester készítette kilencévi munkával. Az óra 4,5 mil­lió svájci frankért cserélt gazdát. (Telefotó) A madár repül. Ez a dolga. Milyen egyszerű! Fogai-' ma sincs az aerodinamikai törvényekről, mit sem tud a légáramlásról, az áramvonalas formatervezésről, a szélcsatornáról. „Csak” repül. A repülőgép viszont roppant bonyolult emberi kitaláció. Műszerek, készü­lékek, számítógépek tucatjai, s az üzemanyag tonnái, a felkészült szakértők csoportjai teszik lehetővé, hogy elrugaszkodjék a földről... De mondhatjuk-e, hogy a madár „egyszerű”, mert szárnyalásra termett, s il­lethető-e a „bonyolult” jelzővel a gép, pusztán csak azért, mert képes rá? Remélem, költői a kérdés, abban az értelemben, hogy önmagában hordja a választ. Mindezt azért köz­löm és panaszlom fel, mert az egyik újságban a kö­vetkezőket olvastam: „A jelenlegi feszült politikai hangulat ugyanolyan hatással van a rendőrökre, mint az egyszerű állampolgárokra.” Nofene! A sokfélekép­pen megosztható társadalom elkülöníthető rendőrökre és egyszerű állampolgárokra? Mivel nem vagyok egyenruhás, nekem az „egyszerű állampolgárok” ka­tegóriájába kellene tartoznom. Tiltakozom, kedves elvtársak és urak, valamint rendőrök! Tiltakozom, mert sért, bánt, megaláz a jelző. Állampolgári mivol­tomat vállalom, élem, gyakorlom. De engem ne minő­sítsen senki „egyszerűnek”. Mert lehetek kopasz, mű­veletlen, gonosz, kreatív, bélyeggyűjtő, családszerető, vagy éppen a lepkegyűjtő klub tagja. Minden lehetek, csak egyszerű nem! Felháborodásomat csak fokozta az a vezérigazgatói nyilatkozat, mely szerint ma már az egyszerű mun­kások is belátták, hogy igazi teljesítmény nélkül nincs magas fizetés ... Nem azért háborgók én, mert a ve­zér tízezerszeres prémiumot kapott, ahhoz az összeg­hez mérve, amelyet egy kontírozó könyvelőnek utal­tak ki. Az bosszant, hogy az „egyszerű embernek” a főnök jelzős szerkezet kíséretében magyaráz. Mert ilyen nincs! Nincs egyszerű ember, egyszerű munkás, egyszerű beosztott! De ha van: akkor minden vezető, rangkórságban szenvedő éránkban a főnök; csak kü­lönb lehet, neki észt is adott az isten a hivatalhoz, ő más, s ezért megkülönböztetett bánásmódban, elbírá­lásban részesül. És ezt el is várja, elhatárolva magái az „egyszerűektől”. Ady után szabadon vallom: Vagyok, mint minden ember fenség, északfok, titok, idegenség ... Lehet, hogy eláll a fülem. Lehet, hogy nem engem ültet­nek a dísztribünre május elsején. Lehet, hogy kitünte­tés nélkül megyek nyugdíjba s megeshet, hogy nem az én botfülű gyerekemet veszik föl a zeneiskolába. Lehet ... De nem szabad, nem lehet. Mert mi, az ,,,egysze­rűnek’' bélyegzettek többen vagyunk. S ha ez az ezer­torkú fcórus rázendít, akkor túlharsog mitident és mindenkit. Énekeljünk hát egyet! Csak úgy próba­képpen. Jobb lenne együtt. De ha nincs ,máV rá más lehetőség, akkor külön-külön. Csak úgy, az „egysze­rűség” kedvéért. Majd meglátjuk! Brackó István Azzal, hogy Bükkalja egyik jeles matyó településén, Tardon nyakas, ugyanakkor őszinte, szókimondó, a politikai nézetei­ket még a „nehezebb időszakokban” is nyíltan vállaló em­berek élnek, mint a szomszéd falu szülötte, régóta tisztában vagyok. Hisz’ mi sem bizonyítja azt egyértelműbben, mint az 1949-es tavaszi országgyűlési választás. Amíg a Magyar Füg­getlenségi Népfront jelöltjeire - amelynek döntő többségét akkor már a Magyar Dolgozók Pártjának, s ezen belül is a kommunistáknak a képviselői alkották - országosan a szava­zók 95,6 százaléka igennel voksolt, addig Tardon a szavazók csaknem kétharmada nemlegesen, elutasítóan szavazott. E nem mindennapi „tett" miatt Tárd neve bekerült Rákosi Mátyásnak az ,1949. május 31-én, az MDP Központi Vezetősége előtt el­hangzott, a választásokat értékelő, elemző beszédébe is. „Né­hol, egy-egy faluban feltűnően rossz az eredmény, például Tardon - ahol pedig prős kommunista szervezet volt és sok földet osztottak ki — 64 százalék szavazott ellenünk” - mondta felháborodva a főtitkár. Szóval, számomra a tardiak efféle makacssága, konoksága, de mondhatom akár bátorságnak is, nem meglepő. Ám hogy összeesküvés szervezésére képesek lennének, hogy — akárcsak közülük néhányon - fegyverrel akarnák megdönteni a fennálló rendszert, nos, ilyen állításon viszont mosolygok, s hitetlenül csóválom a fejem. Tardon (is) azt kérdezik a hozzátartozók: Hol nyugszanak a kivégzettek? S lám. a Szabad Nép 1955. április 13-i száma — a könyvtárakban banki visz- szakeresheti — fehéren-fe- ketén azit állítja: tardi pa­i-asztok részvételével állam­ellenes összeesküvés szerve­ződött. amelyet lelepleztek, s ennek nyomán példás íté­letet szolgáltatott a demok­ratikus Magyarország igaz­ságszolgáltatása. „A Fővárosi Bíróság dr. Jónás Béla elnöklete alatt nyilvános tárgyaláson fog­lalkozott egy hazaáruló ösz- szeesküvés 11 vezetőjének ügyével... Az ellenforradal­mi banda vezetője Fiala Jó­zsef, a múltban horthysta politikai detektív és a hír­hedt Sulyok-párt megyei titkára volt... ellenforra­dalmi szervezkedést hozott létre, amely a Magyar Nép- köztársaság megdöntésére s a kapitalisták és földesurak hatalmának visszaállítására irányult. A hazaáruló szer­vezkedés tagjai külföldi in­tervenció esetén fegyveres segítséget akartak nyújtani az amerikai csapatoknak a dolgozók ellenállásának el­nyomására, s a középületek elfoglalására. Fiala József utasítására az összeesküvés egyik aktív tag­ja, Gál Ignác fegyveres cso­portokat hozott létre, me­lyek megkezdték a fegyve­rek és lőszerek beszerzését, és azokat különböző rejtek­helyeken helyezték el. Az el lenforradalmi szervezkedés tagjai kísérletet tettek a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének megakadályo­zására. a dolgozó paraszto­kat a termelőszövetkezetek bomlasztására lazították. Kártevő munkájuk folyamán többek között felgyújtották a mezőny ár ádi Üj Élet Ter­melőszövetkezet takarmány­készletét, s ezzel súlyos ká­rokat okoztak. A gyújtoga­tást a korábban lopásért el­ítélt „vitéz” Gomány Ba­lázs és bűntársa, Dusza Mi­hály követték el. Nevezet­tek fegyveresen hajtották végre azt az aljas bűncse­lekményt. Az összeesküvők fasiszta röplapokat készítettek és terjesztettek. Fenyegető le­veleket küldtek békeharco­soknak, élenjáró munkások­nak, sztahanovistáknak és a termelőszövetkezet kitünte­tett dolgozóinak ... Zsarolás és fenyegetés útján akar­ták megfélemlíteni népünk legjobbjait, hogy körükben nyugtalanságot és pánikot keltsenek. ... A tárgyalás folyamán a bíróság elé került az össze­esküvőknél talált bizonyíté­kok nagy tömege, pisztolyok puskák, lőszerek, röpcédu­lák, illegális igazolványok, ellenforradalmi kormánylis­ta és egyéb iratok. Vala­mennyi vádlott beismerő vallomást tett az általa el­követett bűncselekményekre vonatkozóan. A bíróság Fia­la Józsefet, Tóth Kálmánt, Gál Ignácot, Gomány Ba­lázst és Dusza Mihályt ha­lálra. a többi vádlottat pe­dig 9—14 évig terjedő fegy­házbüntetésre ítélte. Az íté­let jogerős. Az ítéletet vég­rehajtották. (MTI)” A halálra ítélték közül Gál Ignác, Gomány Balázs, Dusza Mihály, a fegyház­büntetésre ítéltek közül pe­dig hatan tardi illetőségűek voltaik. A környékén ajkkor meg­döbbenést kiváltó és sokféle mendemondára okot szolgál­tató ügy óta 34 esztendő telt el. Hogy most miért hozom szóba? Egy hónapja sincs, hogy Mezőkövesden hivatalában kereste fel dr. Pető József ügyvédet egy fekete fejkendős idős tardi asszony, özv. Gomány Ba- lázsné. S otít, alklkor el­mondta az ő „magántöirté- nelmét”. Íme ... — Az időpontot, amíg élek, nem felejtem el. 1955. ja­nuár 25-e volt. A késő esti órákban, 3 vagy 4 ÁVÖ-s és a helyi tanács elnöke ke­resték férjemet a lakásun­kon. Én a szomszédban, a fonóban voltam, a férjem pedig valamelyik rokonnál. Engem kihívattak és azt kér­dezték tőlem, ho,l van a férjem, mit csinál most, van-e puskánk stb. Közben férjem is megérkezett. Pus­kánk sohasem volt. Ezután férjemmel bemen­tek a lakás egyik szobájá­ba. hogy miről beszéltek és mit mondtak neki, azt a mai napig nem tudom. Nem sokkal ezután beültették egy autóba, elvitték, engem pedig arra kértek, hogy ad­jak neki pénzt cigarettára és vonatra, amivel majd ha­za tud jönni. A lakásról a tardi pince­sorra vitték azzal, hogy ott valamilyen rádióleadó van. Hogy volt-e? Aligha, hisz’ annak azért híre lett volna a faluban, ilyet titokban tartani nem lehetett volna, nem beszélve arról, hogy férjem és a hasonló föld­műves foglalkozásúak vajon hogyan jutottak volna hozzá egy ilyen dologhoz. A faluban ebben az idő­ben nagy volt a félelem, ko­rábban már több embert el­vitt az ÁVÓ, de senki nem tudta, hogy miért, mit csi­nálták ezek az emberek. Március 12-én felutaztam Budapestre, ugyanis a helyi párttitkár valahogy megtud­ta. hogy hol van és sikerült neki elérni, hogy beszélhes­sek férjemmel. A Markó ut­cába kellett menni, és ott kb. 15 percig beszélhettem vele. kizárólag családi dol­gokról. Azt sem tudtam meg tőle, hogy miért van ott, volt-e már tárgyalás, mert végig jelen volt egy ÁVÓ-s, aki nekem mindösz- sze annyit mondott, bizo­nyára megnyugtatásként, hogy a vádlottak mindent megígérték, hogy még az ércbányába is élmennek dol­gozni, csak az életüket hagyják meg. Ezután április elején meg­jelent a lakásomon 3 ÁVÓ-s és kérték, hogy a tárgyalás­ra nyári öltönyt adjalk a fér­jem részére, készítsek neki csomagot élelemmel. Ter­mészetesen meg is tettem, ezt azonban később postán visszaküldték. Az egyik este, ez ugyan­csak áprilisban volt. eljött hozzám a tardi tanácstitkár és azt mondta, hogy a ta­nácsról olyan jó kérvényt írtak, hogy biztos megke­gyelmeznek férjemnek, s a kérvényt már csak a helyi tanácselnöknek kell aláírnia. Utóbb azt hallottam, hogy állítólag nem írta alá. Ekkor éreztem, hogy nagy baj van. A borzasztó az volt, hogy akárhová mentem, lényegé­ben az ügyről semmi konk­rétat nem tudtam meg. Áp­rilis végén postán kaptam Budapestről egy levelet. Benne egy anyakönyvi kivo­nat: „Gomány Balázs Szüle­tett 1921. október 8. an: Varga Erzsébet', apja: Go­mány Balázs, házastársa Go­mány Balázsné Hajdú Juli­anna, Budapest X. kerület­ben 1955. április 12-én meg­halt. Kiállítva Budapest, 1955. április 28. olvashatatlan aláírás, anyakönyvvezető.” Ezután röviddel megkap­tam azt a levelezőlapot, amit férjem 1955. április 11-én írt, ami egy búcsúlevél volt, hisz akkor már tudta, hogy meg fog halni. A lapot mint utol­só emléket férjemtől, mai napig őrzöm, és fájdalommal tölt el. miikor azt újra olva­som. A lapot korábban hoz­ták. de rokonaim nem adták át csak az anyakönyvi kivo­nat kézhezvétele után. Ak­kori lelkiállapotomról és helyzetemről csak annyit, egy éviig ágyban fekvő be­teg voltam. A mai napig nem tudom, miért kellett meghalnia, hogyan végezték ki, hová temették. Később annyit si­került csak megtudnom, hogy zárt tárgyaláson ítél­ték halálra, másak két tardi férfival, Dusza Mihállyal és Gál Ignáccal együtt, többe­ket különböző időtartamú börtönre ítéltek. Ezen ké­sőbb szabadultaktól sem tud­tam meg lényegében sem­mit, mert vagy nem akar­ták vagy nem merték mon­dani semmit. Ügy tudom, a bíró Jónás Béla volt, aki — ezt megint csak hallottam — ugyancsak nem természetes halállal halt meg. Akkoriban azt mondogat­ták. bogy a bűnük államel­lenes összeesküvés volt, ami állítólag abból állt, hogy Mezőnyárádon felgyújtottak egy szalmakazlat és fegyvert rejtegettek. Hogy aztán ez is igaz volt-e vagy sem. azt nem tudom. Az eset után az újságban megjelent egy pár soros közlemény, három „tardi összeesküvőt kivégez­tek”. A halálos ítélet mellett teljés vagyonelkobzást is ki­mondták. Elkobozták a la­kásunkat — amit közösen építettünk —, 4 kh 590 n.-öl földet, tehenet, ingóságokat., amiről 1955. július 19-én jegyzőkönyvet vettek fel. hogy a Fővárosi Bíróság V. Ny. 64T955. sz. utasítás alapján jártak el. A meglé­vő jegyzőkönyv szerint még a kalapja és a használt fe­hérneműje is elkobzás alá esett. Ezután évekig peres­kedtem — ügyvédet alig ta­láltam. aki vállalta a kép­viseletem —, hogy a fél há­zat visszakapjam, hisz’ azt a házasságunk alatt szüleim segítségével építettük. A la­kás másik felét és az egész telket én vásároltam vissza később a tanácstól. Természetesen szerettem volna többet tudni az ügy­ről. arról, hogy hová temet­ték. kérelmeimre, leveleim­re. amit különböző szervek­hez írtam, érdemi választ azonban csak egyszer kap­tam: „Hivatkozással az 1M 34491/1961. IM VII. átiratára értesíti a fővárosi bíróság, hogy kegyelni ügyében az igazságügyminiszter elvtárs nem kíván előterjesztést tenni. Budapest, 1963. októ­ber 7. G __ Béla sk. a ta­n ács elnöke.” Hogy mennyire komolyan foglalkozhattak az üggyel, csak annyit, a levél címzett­je férjem, aki már 8 éve ha­lott volt. Ott. akkor dr. Pető Jó­zsefnél özv. Gomány Balázs, né egy beadványt is fogal­maztatott, amit aztán el­küldték Budapestre, az Igaz­ságügyi Minisztériumba. Részlet ebből a beadványból, kérelemből: „Tulajdonkép­pen azt, hogy ténylegesen mit követtek el. nem tudom, az újság szerint valamennyi vádlott beismerő vallomást tett. Meg vagyok győződve róla, hogy férjem semmi olyat nem tett, amiért halál­ra kellett volna ítélni. ,Meg­győződésem, hogy fegyverük sem volt, sem uszító röpira- tot nem készítettek... Az eset óta több ízben, több szervhez fordultam, választ azonban nem kaptam, csak egyszer ... Nem tudom, hogy férjem hol van eltemetve, azt sem, hogy ténylegesen mi volt a bűne. De úgy gon­dolom, hogy már 34 év után jogom lenne megtudni azt, hogy hol van, s arra.is, hogy holttestét kiadják, hogy én eltemethessem, emléket ál­líthassak neki. Tekintettel arra. hogy ha­sonló ügyekről manapság gyakran hallani, s hogy ezekkel a koncepciós perek­kel mostanában gyakran foglalkoznak, s meggyőző­désem. hogy férjem is ennek lett áldozata, kérem szíves­kedjenek ügyemet kivizsgál­ni. az itt kénekről tájékoz­tatni. Tisztelettel: Gomány Balázsné, Tárd, Rákóczi «. 4. 3416. (Itt jegyzem meg, ezt sze­retnék — bár írásban nem kérvényezték — Gál Ignác gyermekei, hozzátartozói is.) Jártam Tardon özv. Go­mány Balázsnénál. Többek között mutatta volt férje 1955. április 11-én kelt leve­lezőlapra írt, 40 filléres, 5 éves terv gépesített mező­gazdaság feliratú bélyeggel ellátott, április 18-i postai bélyegzővel (a kivégzés után) lepecsételt, s postára adott búcsúlevelét. Abban az ol­vasható: „Nagyon szeretett, kedves feleségem, még adó­dik alkalom, hogy írjak hoz­zád kedvesem egy pár sort. Sok-sók boldogságot, jó egészséget, hosszú életet kí­vánok számodra kedves fe­leségem. El kellett válni tő­led. Írnék, de mit. Légy bol­dog. Csak ennyit...” — Boldogság? Nekem? — tárta szét a kezét szomorú­an Gományné. — Nekem abból — amióta elvitték őt — nem sok jutott fci. Szá­momra a végső megnyugvást már csak az jelentené ha hamvait abban a tardi föld­ben tudhatnám, amit ketten negyvenöt után oly sok ve­rejtékkel és keservvel túr­tunk nap nap után. Hajdú Imre MÁJUS 2-TÖL MAGASABB ÁTVÉTELI ARAKAT ALKALMAZ A MÉH VÁLLALAT: Az 1 [hi ML Hí 1 TÁJÉKOZTATJA A LAKOSSÁGOT, ! hogy a vashulladékokért és papírhulladékokért az alábbi átvételi árakat alkalmazza: VASHULLADÉKOK: vashulladék: 1,80 Ft kg lcmczhulladék: 1 Ft kg öntvcnyhulladck: 2,40 Ft kg öntvcnyforgács: 2 Ft kg halna vas: 0,40 Ft kg PAPÍRHULLADÉKOK: famentes feherpapír: (i Ft kg fatartalmú fehérpapír: 5 Ft/kg iromány: 2 Ft/kg brosúra: 2 Ft kg fekete-fehér újság: 2,50 Ft/kg nátronpapír (zsák): 4 Ft/kg hullámpapír: 1,70 Ft kg holerit- és indigómentes leporelló: 5 Ft kg vegyes papír: 1,20 Ft kg Eredményes gyűjtést kívánunk Tisztelt Partnereinknek. 1 Egyszerűek vagyunk?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents