Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
1989. május 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Mi kavarta a vihart? Tanuljunk meg megbocsátani! Stubner Barnánál nagy sürgés-forgás közepette találom a falu közepén működő vendéglőben. Éppen nagytakarítás van, s amikor jövetelem okát mondom, látszik rajta, hogy zavarban van. A kis irodában ülünk ile. biztatom, legyen őszinte, mert ha nem igazak a vádak, éppen neki tesz jót, ha tisztázzuk. — Minden igaz — kezdi —, valóban börtönben ültem. De higyje el. és csak annyiban voltam hibás, hogy nem figyeltem eléggé, így keveredtem bele a bűn- szövetségben elkövetett csalásba. ami 101 ezer forint kárt okozott az általam vezetett üzletnek. — így utólag, jogerős ítélet után. nem az a fontos, és én nem is dönthetem el, hogy hibás volt vagy nem, kérem, maradjunk a tényéknél ! — Hát igen. ami történt, megtörtént. Vén fejjel kellett megélnem, hogy börtönbe jussak. 1986. március 18- án született meg a jogerős ítélet. Egy év börtönt, két év közügyektől és három év üzletvezetői foglalkozástól való eltiltást kaptam. 1986. december 8-án kezdtem meg a börtönt, és kegyelemmel, 1987. május 12-én szabadultam. A foglalkozásomtól való eltiltás idén március 18-án telt le, egy hónap múlva vettem át a vendéglő vezetését. De mutatok én magának egy papírt, azon rajta van, hogy mentesítenek a foglalkozási tilalom elől. Az elnök adta, tegyem el, , mert biztos támadni fognak. De hogy ilyen hamar? Átmegyünk az asszony lakására. Ütközben faggatom, nyugdíjas létére mi szükség vo.lt vállalni a támadásokat, a szóbeszédet. Az alacsony nyugdíjat említi, beteg férjét, no és végül, de nem utolsósorban: egy kis rehabilitációt érez az ÁFÉSZ döntésében, azt, hogy talán sikerül kiköszörülni a csorbát a becsületén. A nem túl fényűzően berendezett, de tiszta lakásban aztán elém teszi a papírt. Leírom szó szerint a kétkedőknek. * „A többször módosított 4 1972. (III. 16.) BkM. sz. rendeletben továbbá a szintén - módosított 16/1972. (VII. 25.) BkM sz. rendeletben biztosított hatáskörömben eljárva, meghoztam az alábbi egyszerűsített határozatot: A Bódvaszilas és Vidéke ÁFÉSZ kérelmét teljesítve Stubner Bamánét, a vele szemben fennálló foglalkozási tilalom alól mentesítem és engedélyezem, hogy ... erkölcsi bizonyítvány nélkül alkalmazza jósvafői 15. sz. vendéglője vezetőjeként.'’ Aláírás: dr. Kapros Tiborné osztályvezető. A megyei tanács, az engedélyező előtt a bódvaszilasi ÁFÉSZ-nél érdeklődöm, hogyan érték el a mentesítést? Fürj Nándor kereskedelmi osztályvezető az emberi oldalt emeli ki: — Azért, mert Stubnerné egyszer hibába esett, attól még nagyon jól érti a szakmáját. Tudja, 'hoöv kell bánni az emberekkel, ismeri a vendégek igényét. ízig-vé- rig vendéglős, azért döntöttünk mellette. Az elődje nyugdíjba ment, az ott dol- gazó tíz ember közül egy sem vállalta a vendéglő vezetését. És egyáltalán nem mindegy, hogy működik az az üzlet. Gyerekeket étkeztetünk, várjuk a külföldről érkező bányászokat... ott mindennek rendben kell lenni! Viszoki Lajos főkönyvelő lép be, kezében akta. Mutatja a mentesítéssel kapcsolatos, a megyei tanácshoz eljuttatott kérvényüket. Érdemes ebből is pár mondatot idézni. „Stubner Barnáné ... csaknem három évtizede dolgozik a kereskedelemben ... 1967 óta a jósvafői 15. sz. vendéglő vezetője. Munkaköréhez az előírt szakmai képesítéssel rendelkezett, fegyelmezett és szorgalmas munkát végzett... Eredményes és példamutató munkája eredményéként három ízben nyerte el a Kiváló Dolgozó kitüntetést, egy ízben pedig a SZŐ VOSZ-tói kapott Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést. Stubner Barnánéban — aki egyébként elítélésékor a szövetkezetnek okozott kárt teljes egészében megtérítette és tevékenységét mélységesen megbánta — sok évtizedes, hozzáértő munkája alapján megbízunk.” Ez bizony tiszta sor. De vajon megérte támadásnak kitenni magukat? Nem lett volna jobb bújtatva alkalmazni az asszonyt? — kockáztatom meg a kérdést. — Szó se esett róla — mondja a főkönyvelő —, akkor kaptuk volna csak meg a magunkét! Mi így döntöttünk, nyíltan vállaljuk .a dolgot, s higgye el, jól döntöttünk. * Az előbbiekben idézett mentesítési határozatról beszélünk Tergaleczné dr. N'agy Ilonával, a megyei tanács vb. jogi főelőadójával. — Ez a mentesítési jogkör az idén került hozzánk a Kereskedelmi Minisztérium döntése alapján. A megyében Stubnerné volt, akinél először alkalmaztuk. Az eljárás jogszerűen zajlott le, támadhatatlan. S hogy mi kell egy ilyen kérelem kedvező elbírálásához? — A legfontosabb, hogy a munkáltató kérje, s hogy munkáltatói, közösségi érdekeknek feleljen meg a döntés. Amíg a jogszabályokat idézi és fénymásolatot készít az iratokról a fiatal jogásznő, azon töprengek, ez a világos, tiszta ügy miért kavart ekkora vihart a faluban? Műért emlegették a nyíltságot azok, akik megkerestek miatta >a szerkesztőségben ? Tergaleczné, mintha a gondolataimban olvasna: — Megbotlott, letöltötte a büntetését, megfizette a kárt — ez az asszony végül is megbűnhődött. Nem lehet egy életen át ennek a botlásnak az áldozata! Hát igen, valahogy így. Ez. tudniillik a megbocsátás ,is belefér a nyíltságba, az hogy tanuljunk meg megbocsátani ! M. Szabó Zsuzsa Nem kidobott pénz A piacgaidálkodás megteremtése felé vezető utat óhatatlanul átrendeződések sora kíséri, amely leginkább a gazdasági szféra értékrendszerét érinti. Nem meglepő tehát, hogy a reklámtevékenység szerepe és jelentősége hazánkban az utóbbi években felértékelődött, s ez a folyamat várhatóan folytatódik. Az egyes területeken megteremtődött versenyhelyzet, s ezzel egyidejűleg a vállalatok szűkre szabott anyagi lehetőségei minden bizonnyal a reklám minőségi változására is hatással lesznek. A régi bűvös szó, a „reklámkeret” mellett egyre gyakrabban halljuk, mondjuk, hogy a reklám-hatékonyság is vizsgálandó, számon kérhető. A reklám így ma már korántsem a vállalat operatív szférájába tartozik csupán, hanem igenis kreatív, komoly felkészültséget igénylő alkotó munka. 1988-ban a vállalatoknak, gazdálkodó egységeknek már 80° n-a rendelkezett önálló reklámszervezettel (főosztály, osztály stb.), s — ugyancsak e szakterület fontosságát jelzi, hogy — a reklám területén a döntési jogkör is a legfelsőbb szinthez kötődik, hiszen — egy idei tanulmány .adatai szerint — a döntéseknek mintegy 70%-a igazgatói vagy igazgatóhelyettesi hatáskörben történik. Napjainkrp oly mértékben megnövekedett a kommunikációs zaj, hogy a fogyasztót az információk valóságos özöne éri nap mint nap. Korántsem könnyű tehát a reklámüzenetet eljuttatni a kiválasztott célcsoporthoz, s ez komoly kihívást jelent a reklámmal foglalkozó szakemberek számára. Nem véletlen tehát, hogy a cégek, vállalatok reklámcéljaik eléréséhez mind gyakrabban vonnak be speciális szakintézményeket, reklámügynökségeket. Hét év szünet után a Magyar Reklámszövetség ez év áprilisában rendezte meg a VI. Országos Reklámkonferenciát Szolnokon, amelynek időszerűségét már a címe is mutatja: „Reformok a gazdaságban, változások a reklámban”. A társadalmi-politikai életben zajló változásoknak jelentős kihatása van a gazdaságra is. ezen belül a reklámra, a tájékoztatásra. Megjelent a politikai reklám, amely mindenképpen új színfolt a reklámszakma palettáján. Egyre többet van terítéken a különböző szakmai fórumokon a reklámjog és reklámetika kérdése is. A megváltozott körülmények miatt indokoltnak látszik bizonyos tilalmakat felülvizsgálni, eloldani vagy eny- hiteni. Az például, hogy a szeszes italokat és dohányárukat a hazai médiákon tilos reklámozni, s ezzel egyidejűleg a műholdas tv-csatornákon egymást érik a Whisky, a Martini, a Marlboro vagy Camel reklámok, egyértelműen hárányos helyzetbe hozza a hazai gyártókat, forgalmazókat. A kulturált alkoholfogyasztást szolgáló alacsony alkoholtartalmú italoknak és az alacsony nikotintartalmú cigarettáknak megismertetése a fogyasztóval nem azonosítható az alkohol-propagandával vagy a dohányzásra ösztönző reklámmal! A reklámnak ugyanis csak egyik, funkciója az ösztönzés, a másik fontos szerepe a tájékoztatás, az információ- adás. A jogi-etikai bizonytalanság és a prüdéria egyaránt szerepet játszott abban, hogy a társadalmi célú reklámok közé sorolható AIDS-ellenes (nem kevés költséggel elkészült) reklám- klippeknek csak egy része kerülhetett a tv jcépernyő- jére, az is csak viszonylag kis nézettségű műsoridőkben. Ugyancsak gyakran alkalmazott reklámcélú befektetés napjainkban a szponzorálás, amely nem tévesztendő össze a jótékony adakozással. A mecenatúra a Public Relations, míg a szponzorálás a reklám fogalomköréhez kapcsolható (korántsem rangsorolva ezzel a tevékenységeket vagy azok hasznosságát). A szponzorálás esetében mindig kétoldalú ügyletről van szó, ahol a szponzor anyagi vagy egyéb támogatásért cserébe a szponzorált fél reklámtevékenységet fejt ki (pl. emblémaviselés, műsorfüzetben való reklám elhelyezése stb.) Vállalataink legnagyobb része — hasonlóan a nemzetközi gyakorlathoz — a sport területén költi el az ilyen célra rendelkezésre álló pénzét, noha számos lehetőséget kínál a művészet, az oktatás és az egészségügy támogatása is. Ami pedig a reklámra fordított pénzt illeti, az amerikai Henry Ford mondta, hogy a reklámra költött összeg fele ablakon kidobott pénz ... csak azt nem tudni, hogy melyik fele. Ha a reklám eredményessége ennél azért jobban valószínűsíthető is, Ford megközelítésében van némi igazság. Végezetül egy írott és egy Íratlan szabály, melyeket sohasem lehet eléggé hangsúlyozni, s amikről a reklámkibocsátó cégek olykor- olykor mégis megfeledkeznek: Árualap és megfelelő termelési háttér nélküli cikkek reklámozása nemcsak fölöslegesen kidobott pénz, de tilos is! A legkiválóbb reklám- kampány sem érheti el a célját, ha nem áll mögötte az állandó, megbízható minőségű termék! Szabó János Szép mese nem jutott eszembe... A minap egy tízéves kislánnyal tettem meg az utat gépkocsin Miskolctól Szerencsig. A kislánynak be nem állt a szája, csak beszélt és kérdezett: ez itt mi? Ez az út hová vezet? Itt a híd alatt vasút megy, ezen a hídon miért kell megvárni, hogy átjuthassunk? Miért piros a lámpa, meg a zöld? Hídon ilyen nem szokott lenni. Elkezdtem volna mondani, hogy valamiféle új technológiával néhány éve építették újjá, de úgy gondoltam, ez a kislányt még nem érdekelheti. Aztán eszembe jutott, hogy egyszer hallottam a Kossuth rádióban egy riportot, a sörgyár építésének kezdetén. A riporter úgy mondta, hogy a Hernád-patak mentén egy új sörgyár alapjait rakták le. Mondom, képzeld hol lőhetett a riporter azon a földrajz órán, amikor a Hernád- ról tanultak. Láttam, ez a mese nem nyerte meg igazán tetszését. A gesztelyi parton jártunk, amikor eszembe jutott, hogy 15 évvel ezelőtt, itt az első jeges napon mekkora tömegszerencsétlenség történt. A mentőautók hányszor fordultak a sebesültökkel, de aztán meggondoltam, mert a gyereket ez sem érdekelheti igazán. De ha az ember 30 év alatt ilyen sokszor tette meg az utat ezen a vidéken, érdekes módon azok maradnak meg emlékezetében, amik valami eseményhez, történéshez kötődnek. Persze minden kilométerkőhöz fűződik valami, mire az ember eléri az ötvenöt. Itt az útmenti fák között egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy távolból közeledik egy autó, s egyszer csak eltűnt. Mire odaértünk a vélt eseményhez, láttuk ám, hogy a kocsi a fák közé rohant. Azt a gyermekcipőt soha nem felejtem el, ami kiesett a kocsiból, és a magnó még szólt, mi kapcsoltuk ki. Ha rágondolők, még ma is elszorul a szívem. Miért meséljem ezt a kislánynak? Az én emlékeim, az én keserveim, sajnos mire felnő, neki is meglesznek a saját rossz emlékei. Míg Szerencsre értünk, legalább tízszer, vagy még többször fordult elő, hogy valamit mesélni szerettem volna. Aztán visszaszívtam. S érdekes módon, míg ezek az események zajlottak bennem, eszembe jutott, hogy a társadalomban is jelentkezhetnének azok a fékek, amelyek a nagy történelmi eseményeket hol a tévében, hol a rádióban olyan mennyiségben zúdítják ránk, hogy lassan nem kívánjuk már nézni, hallgatni. Megyünk az úton, s ha belegondolok, minden határkőnél történt valami. Rendszerint a tragédiákat idézzük, pedig vannak olyan határkövek is — és minden ember életében —, melyek kellemesebbek ... Amikor lakást kaptunk, amikor bútort vásároltunk, amikor gyermekünk született, amikor nyaralni mentünk, amikor szerelmesek voltunk, de érdekes módon ezekről nem beszélünk. Csak a tragédiákról. Pedig vannak csodák, például az is az, ha valaki 18 évesen kezdett el dolgozni a gyárban, s tudhatta, mire eljön a nyugdíj ideje, onnan megy majd nyugdíjba. Ezt a csodát ma kevés ember mondhatja magáénak, mert körülötte nem a stabilitás, nem a folyamatosság, hanem a valamiféle viszonylagosság, rendellenes mozgás van állandóan. Pedig akár hiszik, akár nem, azok a reformerők, akik idestova ötven féle köntösben fogalmazták meg a maguk igazságát, hogy lehet sokféle igazság, de a munkával megteremtett értéket egyik sem helyettesítheti. M együnk az úton, a kilométerkövek elmaradnak mögöttünk. És én úgy szeretnék valami szépet mesélni ennek a kislánynak. De ilyen szép mese mostanában nem jut eszembe. Az út mentén feltűnik egy orgonabokor. Fékezek. Egy szép orgonaággal kedveskedek neki. végül is tavasz van, május. Miért ne legyen neki egy szép emléke ... Takács József Az a hír járja .lósval'őn és környékén, hogy börtönviselt, sőt: foglalkozásától eltiltott asszonyt tettek az ÁFÉSZ helyi 15-ös vendéglőjének az élére. Az emberek há- borognak, egymást kérdezgetik: hogy lehet ez?
