Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-05 / 104. szám

1989. május 5., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 25 éves a II. Ideg- és Toxikológiai Osztály így kezdtünk és így fejlődtünk Beszélgetés dr. Tass Gyulával, az osztály vezető főorvosával Az elmúlt negyedszázad alatt hazánkban is nagyot vál­tozott és fejlődött az ideg- és elmegyógyászat. Az ember egészségére ártalmas felgyorsult életritmus tette sürgetővé az utóbbi évtizedekben, hogy az ideggyógyászat új utakat keressen, s mivel a szükség diktálta, tovább specializálód­jon szakterületén. Ennek voltunk és vagyunk tanúi még ma is országosan és megyénkben. A II. Ideg- és Toxikológiai Osztályt 1964-ben, huszonöt év­vel ezelőtt hozták létre a megyei kórházban. Az osztály élére dr. Tass Gyula főorvost nevezték ki. Vele beszélget­tünk a negyedszázados történetről. — Milyen volt az osztály a kezdetkor? — Általános idegosztály­ként indultunk 80 ággyal. 4 orvossal, 14 nővérrel. Fel­adatunk volt az általános ideggyógyászati ellátás, a szervi és a nem szervi be­tegségek, az úgynevezett neurológiai betegségek ellá­tása. Már akkor láttuk, hogy ilyen kevés személy­zettel és szerény műszere­zettséggel aligha lehetséges a nagy számú, hozzánk utalt betegek ellátása. Már a másódiik évben szorgal­maztuk a megyei főorvos­nál. hogy legyen olyan rész­legünk. ahol a súlyos esete­ket is el tudjuk látni. Ezzel ő egyetértett, de arra hivat­kozott — amire főorvosi működésem alatt oly sokan és oly sokszor —. hogy nincs rá pénz. — Sokat kellett harcolnia a fejlesztésért? — Miért nem kelil harcol­ni? Münden eszközzel. Sze­mélyesen kellett beláttatni, milyen tarthatatlan az az állapot, hogy egy mérgezett beteget elvittek a belgyógyá­szatra. onnan a sebészeti-e, s még ki tudja hová. ahol nem volt sem személyi, sem tárgyi eszköz megmentésé­hez. Ezt megértve, a megyei főorvos kötött velünk egy olyan egyességet. ha felvál­laljuk ezeket az eseteket, akikor kialakítanak nálunk egy olyan részleget, amilyet kívánunk. Így a toxikológiai részlegen elláthattuk az egyéb súlyos idegbetegség­ben szenvedő embereket is, mint például a myasténiáso- kat. a multiplex akut bete­geit és másokat. — Honnan jött a felszere­lés? — A Semmelweis Kórház lélegeztető központja került át hozzánk, az ottani, már betanult személyzettel együtt. Kaptunk még orvosi stá­tust is hozzá. Ez 1966-ban volt. Így, hogy megszapo­rodtunk. mi is elkezdtük ki­tanulni a toxikológiát. — Már elnézést, de a szakorvosnak miért volt szüksége erre p „kitanulás”- ra. ahogyan fogalmazott? — Az a helyzet, hogy ná­lunk. Magyarországon nincs toxikológiai képzés. Ezt a hiányt tanfolyamokkal s főleg önképzéssel pótoljuk. Közben Olyan változások is bekövetkeztek — nemcsak nálunk, hanem világszerte —. hogy az öngyilkosságo­kat nemesük gyógyszerrel, hanem különféle növényvé­dő szerekkel követik el az emberek. Meg kellett tanul­ni a növényvédő szerek okozta tüneteket, és az elle­ne való küzdelmet is. Köz­ben rájöttünk, milyen kiáltó ellentmondás van a mérge­zett beteg testi ellátása és a között, ahogyan őt lelkiek­ben elengedik az osztályról. — Ez újabb feladat fel­vállalását is jelentette az osztálynak és dolgozóinak? — Igen. mondhatjuk így is. Tanulmányozni voltunk kénytelenek az öngyilkos lelkiállapotát, ha eredmé­nyeket akartunk felmutatni. Elkezdtük úgymond gondoz­ni a szuicid-betegeket. Fel- gyógyulásuk után nem en­gedtük azonnal haza. be­szélgettünk velük, s enyhe gyógyszerre állítottuk be. így viszont további helyre volt szükségünk, s a már szokásos hosszabb egyeztetés után kaptunk erre a célra még 40 ágyat. Ezt követő­en jelent meg az a rende­ltet. hogy az alkoholisták gondozását az egészségügy­nek kell felvállalnia. Ezt a feladatot is mi kaptuk meg? mondván oldjuk meg a plusz 40 ágy kihasználá­sával. Kaptunk hozzá egy rehabilitációs részleget is Izsófalván. — Azóta lzsófalva önálló­sult, ha jól 'tudom. — Igen. én most fejlődés­történetbe építve említettem meg. Ekkor 140 ágyas lett az osztályunk. Mondanom sem kell. hogy ezt már szak­mán belül senki nem iri­gyelte el tőlünk. Mi is lá­zongtunk az ilyen megterhe­lés ellen. Újabb továbbkép­zést is jelentett ez szá­munkra. három évig jártunk speciális csoportképzésekre. Amikor Izsófalvát leválasz­tották tőlünk, a 40 ágyat is vissza kellett adni az elme- osztálynak. — Az eddigiekből érzékel­hetjük, hogy a 25 év alatt elég sok minden történt az osztály életében, s még nincs is módunk (rá, hogy a ki­sebb iváltozásokra itt kitér­jünk és elemezzük. Okoz­tak-e gondot ezek eseten­ként? — A legjobban akkor ag­gódtunk, amikor az öngyil­kossági kísérletet elkövetők — helyhiány miatt — ha­mar kikerültek az osztály­ról. Féltünk, hogy több lesz a visszaeső, hiszen, aki egy­szer öngyilkosságot kísérel meg. komolyabb formában, várható, hogy egy idő eltel­te után újra ide kerül. Ez amolyan forgóajtós rend­szer, kiengedjük a beteget az egyik ajtón, s egy, öt, vagy esetleg tíz év múlva újra behozzák a másikon. A szakmában ez a jelenség is­mert. A késleltetésnek azon­ban nagy jelentőséget tulaj, donítunk. — Milyen az öngyilkosok száma nálunk? — Sajnos, elég jelentős. Akkora nincs, mint Szege­den. vagy Baján — egyelőre rejtély, hogy éppen azon a vidéken miért magas —, Borsodban az országos át­laghoz képest kicsivel ki­sebb. ugyanakkor a fiatal­korúak öngyilkossági kísér­lete nálunk magasabb az országos átlagnál. — Beszéltünk az ellátás­ról, utógondozásról, most kérem, szóljon a megelőzés­ről. — Ilyen céllal szerveztük meg több. mint egy évvel ezelőtt a telefonos lelkise- gély-szolgálatot. Itt laikusok tartanak ügyelétet, akiket előzőleg egy évig csoport­ban képeztünk ki. A telefon 88-884 ingyenes, s az ügye­lők hétköznap este 6-tól másnap reggel 6-ig, munka­szüneti napokon reggeltől estig is a hívók rendelkezé­sére állnak. Eddig több, mint 2000 érdemi beszélge­tést folytattak az ügyelők. — Úgy tapasztalja, hogy a laikusok bevonása ered­ményes volt a megelőző te­vékenységbe? — Feltétlenül eredményes volt. Ez elkönyvelhető a szerencsés kiválasztásnak, és a stáb odaadó, lelkiismeretes munkájának. Nem akarnak feltétlen tanácsot adni, megtanulták ezek a segíteni akaró emberek a másik em­bert meghallgatni. Hiszen, akinek gondja van, nem fel­tétlen orvosra van szüksé­ge, sok esetben csak egy empátiával rendelkező má­sik. őt végighallgató em­berre. Ez a szolgálat segít­séget jelent az osztálynak is. — Az osztályon folyó gyó­gyító munka fejlődésének van-e újabb állomása? — Nagy előrelépést jelent a megyébe telepített kom­putertomográfia. Ez a pon­tosabb és gyorsabb diag­nosztizálást teszi lehetővé. Ugyanakkor magasabb szin­ten tudjuk ellátni az általá­nos idegrendszeri megbete­gedéseket. Bizonyos beteg­ségtípusoknál jól tudunk együttműködni a műveseál- lomással. Ott mód van a vér teljes átszürésére, s ki lehet vonni a toxikus anyagokat. Szélesedett az osztály spekt­ruma az eltelt évek alatt. Bár időközben elvált egy­mástól az ideg- és elme­gyógyászat, a mi osztályun­kon még van átfedés. Azt értem ez alatt, hogy az el­megyógyászati szemléletet nem tudtuk kiiktatni egé­szen. — Nevezhetjük ezt a II. idegosztály sajátos speciali­tásának? — Hajlamosak vagyunk a pszichoterápiás módszerek alkalmazására. Ezt egyéb­ként tudják is rólunk a me­gyében, érzékeljük a hoz­zánk utalt betegek összeté­telén. — Negyedszázad egy osz­tály élén tekintélyes, hosz- szú idő. Kérem, összegezze, amennyire lehetséges, az el­telt huszonöt évet. — Úgy látom, nem ível­tünk nagyot felfelé, de je­lentősen szélesedett tevé­kenységünk köre. Ez leg­alább annyira fontos a la­kossági ellátás szempontjá­ból. mintha kiemelkedő egyéni sikereket mutatnánk fel. Kevesebb az Olyan be­teg, akiről azt kell monda­ni. ha Budapestire küldjük, jobban jár. Ezt én igen fon­tosnak tartom. A lakóhely­hez közeli megfelelő ellátás a betegre lelkileg is jó ha­tással van. Sürgős esetekben az időnek is nagy szerepe van. Ml elégedettek vagyunk azzál a hellyel, amit a me­gye egészségügyén belül el­foglalunk. Az idegsebészet konkrét feladatokat lát el, az elmeosztály bizonyos fé­lelmet kelt az, emberekben, s mi a kettő között helyez­kedünk el. a kimondottan toxikológiai feladatok ellá­tása mellett. Ennyi és ennél több is van az elmúlt huszonöt év­ben. Az eredményekről rész­letesebben esik szó a kór­házban ma megrendezett tudományos ülésen, ahol elő­adások. poszterek mutatják be az osztály életét, mun­kásságát. Adamovics Ilona A gyakorta emlegetett Tulipán-tömb. (I. j.) Milliókban számolva Kik kapnak mm | m 0 ff# ff # f#| a Tulipan-lakasokbo ' >s ' \ ' Senki nem vitatkozik azon. hogy ma az egyik leg­nagyobb érték a lakás. Külö­nösen akkor, ha még szebb, még különlegesebb, mint az átlag. Ilyenék a miskolci Tulipán-tömb lakásai is, ahol nemcsak a méretek extrák, de a tervezés, a kivitelezés is. Találhatók bennünk egy­szobástól négyszobásig, hal­los, galériás lakások is. A szokványos és nem túl ked­velt panellakásokkal szem­ben. érthető, hogy sokkal nagyobb érdeklődés, figye­lem kíséri elosztásukat, mint bármely más tanácsi lakásokét. A suttogások, a pletykák hozzánk is eljutottak. Bár ezekkel a lakásokkal több­ször foglalkoztunk, ismét kérdezősködtünk. A városi tanács lakásosz­tályán Kertész Béláné osz­tályvezető tájékoztat. — Milyen alapon osztot­ták el a tömb tanácsi laká­sait? — összesen 36 tanácsi la­kás talált gazdára itt. Ki­lenc olyan lakó volt. akit a felújítás idejére ideiglenesen más lakásban helyeztünk el, ezek most visszatértek. Négy lakó, aki korábban elköl­tözött, most kérte, hadd jö­hessen ide vissza lakni. Ele­get tettünk a kérésnek, úgy. hogy a különbözetet meg kel­lett fizetniük. Három lakás­ba egyéb, szanált épületek­ből költöztek ide, kilencbe pedig a cserenévjegyzékben szereplő családok közül. Hét lakást biztosítottunk a névjegyzéken sorra kerülők­nek, ezek főként egyszobá­sak, de nagy alapterületűek. 37—51 négyzetméteresek. Ide olyan kétfős családok jöttek, akiknek jog szerint 1 1/2 szobás lakások járná­nak, ám ők elfogadták az egyszobásat is. Ezeken kí­vül egy házfelügyelői és há­rom elnöki keretes lakás van még a tömbben. — Kik kapták a nagy­méretű, hallos, galériás la­kásokat? — Ezek a cserenévjegyzék­ben szereplő igénylők közül kerültek ki. Vagy három- gyermekes családok, vagy összeköltözött családok kap­ták, akik két másik lakást adtak ezek helyett. De az elosztásuknál azt is figye­lembe kellett venni, hogy kik azok, akik a magas használatbavételi díjat és az ugyancsak magas későbbi rezsiköltséget meg tudják fizetni. (A legmagasabb használatbavételi díj 96 ezer forint — a szerk.) — Szárnyra kapott az a hír is, hogy három belügy­minisztériumi lakás is helyet kapott itt. Mi az igazság? — A tanácsi lakások közül nem kapott a BM. az vi­szont igaz, hogy az ugyan­csak ezen a területen fel­épített, a MIBER által érté­kesítésre kerülő lakásokból a BM hármat megvásárolt, azaz a teljes bekerülési költséget megfizette. Ezek a lakások azonban nem tartoz­nak szorosan a Tulipán­tömbhöz, foghíjpótlásként épültek fel. Ezek bárhol, a város más területén is meg­épülhettek volna, de így cél­szerűbb volt. * A Miskolci Beruházási Vállalat az említett huszon­négy lakásra pályázatot írt ki. A 37—106 négyzetméte­res alapterületű lakásokat azok vásárolhatják meg, akik a hirdetményben rög­zített vételárból a legtöbbet fizetik ki készpénzben. Azo­nos feltételek esetén azoké az előny, akik tanácsi bér­lakásról mondanak le. Ha pedig minden tekintetben egyforma feltétellel indul­nak a pályázók, sorsolás dönt a tulajdonosokról. * A pályázatokat március végéig kellett eljuttatni a MIBER-hez: mindössze két lakás kelt el a huszonnégy­ből. No, nem a legolcsóbbak­ból, de nem is a legdrágáb­bak. Ügy a 2—(2 és fél mil­liósokból. A többi még üres. A legolcsóbbja 1 141 598 fo­rint, ez egyszobás, 37 négy­zetméteres. A legborsosabb a két szoba — három fél szo­bás és hallos, ára: 3 112 536 forint. Hogy ezekkel mi lesz? A MIBER tanácsi döntést vár ez ügyben. A városi tanács pedig nem kí­ván változtatni a pályázati feltételeken s az árakon sem. hiszen ez nem lenne kor­rekt. Tanácsi lakásokká sem nyilvánítják ezeket. A ter­vek szerint új pályázatot ír­nak ki, újra meghirdetik a lakásokat. — kovács — Receptjeinket írták: Tóth Zoltánná mestercukrász, az MVV cukrászüzem vezetője és Kertész Miklós, a Búza téri csarnok balszaküzleté- nék vezetője. MÉZESBÉLES Hozzávalók: 5 dkg vaj, 10 dikg pofcukor, 2 db tojás, 40 dkg liszt, 1 kávéskanálnyi szódabikarbóna, 1 evőkanál­nyi méz. A töltelékhez: 0,5 liter tej, 12 dkg liszt, 20 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 1 csomag vainíliáscukor, 1 db tojás. Elkészítése: a vajat a mézzel, a porcukorral, a két tojással gőz felett kikever­jük. Még melegen hozzáad­juk a szódabikarbónával el­kevert lisztet, összegyúrjuk és három egyenlő részire Mestereink ajánlatai osztjuk a tésztát. Mindhá­rom tésztadarabot kis pi­hentetés után tepsi alakúra nyújtjuk. A tepsi „hátát” vékonyan megkenjük olaj­jal vagy vajjal, s liszttel meghintjük. A kinyújtott mézeslapokat egyenként szép világosra sütjük. Ezután el­készítjük a tölteléket. A liszthez hozzákeverjük a te­jét, úgy, hogy csomómentes pépet kapjunk, s vízgőzön állandó keverés mellett be­sűrítjük. Kihűlés után hoz­záadjuk a vajat, a porcuk­rot, a vaniliáscukrot. a to­jást, s az egészet jó habos­ra keverjük, majd megtölt­jük vele a kihűlt mézesla- pokat. A tetejét bevonhat­juk csokoládéval, vagy meg­hinthetjük fahéjas cukorral. BUSA TOJÁSBAN Hozzávalók: 1 kg busa, 8 db tojás, só, oilaj. Elkészítése: a kifilézett, hosszúkásra vágott halszele­teket besózás után bő, for­ró olajba helyezzük, és meg­sütjük. Amint a szeletek át­sültek, az olajat leöntjük róla. A tűzre visszahelye­zett szeletekre ráöntjük a sóval ízesített tojásdkat. s az egészet átsütjük. Jénai tálon salátával, céklával fel­díszítve tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents