Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-30 / 125. szám
1989. május 30., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Többoldalúan és új alapokra építve Kezdjük el a külgazdasági nyitást Irta: Drótos László, a Gazdasági Kamara Észak-magyarországi Területi Bizottságának elnöke A „világgazdasági nyitás” cimcn kidolgozott hazai gazdaságpolitikai koncepció a magyar gazdaságnak az igényesebb piac irányába való fejlesztését, átállítását célozza meg. Ehhez a helyes törekvéshez azonban ma nincs elég saját tőkénk és már nincs elég időnk sem. Mégis csak ez lehet a megoldás, bármennyire kockázatos és gyötrelmes is a vállalkozás. Ez a helyzetértékelés az észaik-magyarországi és észak-alföldi regionális térségben működő termelő szervezeteket a megyéinkkel határos szlovák és ukrán nemzet vállalataival való közvetlen, kapcsolat kialakítására is készteti. Különösen érdekes lehet számunkra a reformok irányában most fogékonyabb 50 milliós lélekszámú Uíkrajna. Ebből a célból az Ukrán Ipari és Kereskedelmi Kamarával tavaly kötött megállapodás értelmében a múlt évben a Miskolci Ipari Vásárra hívtuk meg ukrán üzemek képviselőit, az idén pedig térségünk közel 70 vállalatának 150 szakembere május 12—19. között árubemutatóval egybekötött tárgyalást kezdett Kijevben. A kijevi látogatás fő célja a tájékozódás volt egyrészt arról, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa által 1989 elején a vállalatok külföldi kapcsolatainak fejlesztésére kiadott í'endelkezést miiként értelmezik, másrészt, hogy mely vállalatok tudnak kétoldalú kapcsolatot miben és mikorra kiépíteni. E célunk elérése várakozáson felül sikerült. A vállalatok mintegy 1000 munkamegbeszélést, minden fontos ágazatban szakmai napokat tartottak. Ezekre 300-nál több ukrán vállalattól jöttek szakemberek; minden jelentős gazdasági minisztérium felelős szakembere megjelent és felszólalt, kérdéseket tett fel ke- rekasztal-megbeszélésein.ken. A fokozott érdeklődés kifejezésre jutott abban i.s, hogy úgy a hazai, mint az ukrán kormányszervek a megyék, valamint Miskolc, és Kijev város vezetői a legmagasabb szinten jelenteik meg a rendezvényeken-. Nem volt ugyan kifejezett célunk a közvetlen üzletkötés, de ennek ellenére, a Dlgép. az IEKV, a Centrum Park Rt., az ÉGSZI, a Konzumex néhány millió rubeles magánjogi szerződéssel tért haza. ígéretes .szándéknyilatkozatot írtak alá a BVK. a TVK. a Borsodi Vaskohászati Tröszt vállalatai, több tucat visszatérést, illetve folytatást igénylő, kétoldalú tárgyalás zajlott. Fontosabb megállapításaink a 8 napos tapasztalat- csere alaipján az, hogy Ukrajna számunkra nagyon nehéz, de ígéretes piac. Meggyőződtünk arról, hogy illúzióink nem lehetnek e területen sem. A még mindig erősen centralizált ukrán gazdaságirányítás, az érvényesülő erős paternalista szemlélet, a termelői és lakossági infrastruktúra hiánya, a vállalatok jelenlegi érdektelensége nem tesz lehetővé számunkra gyors és látványos üzleti sikereket az egyébként létező hatalmas potenciális lehetőségek és a növekvő együttműködési szándékuk ellenére sem. Aprólékos, gondos, következetes és szakszerű munkával azonban megnyílhatna számunkra Európa eddig legkevésbé igénybe vett kincsesbányája. Nagy hiba lenne ezt az alkalmat elmulasztani. A földrajzi közelség, a hasonló termelési szerkezet és a több tekintetben azonos termelési ’kultúra csábító lehetősége persze azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy esetleg egyes hazai vállalatnál fékezheti a nyugat-éurópai piaci igényekhez való felzárkózás tovább már nem halasztható gazdaságpolitikai programját. De el lehet és el tudjuk érni azt is, hogy az ukrán kapcsolatépítés mindenütt — esetleg nyugati tőke bevonásával is — valóságos struktúrakorszerűsítést jelentsen számunkra. Mi most abban egyeztünk meg az Ukrán Ipari és Kereskedelmi Kamarával, hogy a szakemberek kölcsönös felkészítésével, a vonatkozó jogszabályok további formálásának kezdeményezésével, a kijevi és kárpátaljai, valamint az észak-magyarországi szükséges kereskedelmi szervezetek ilétréhozásá- vál, esetleg egy különleges lehetőségekkel rendelkező gazdasági övezet létesítésével segítjük a vállalati közvetlen árucsere (barter) kapcsolatok, a termelési kooperációk, a vegyes vállalati konstrukciók létrehozását. Kijev megye — amelynek északi határán helyezkedik el a tragikus sorsú Csernobil — elsősorban mezőgazdasági jellegű. A megye vezetői várnának tőlünk, a gazdasági együttműködés keretében vetőmagvakat termékbetakarító és -feldolgozó gépeket és technológiákat, állattenyésztő és húsfeldolgozó berendezéseket. Példaként említették a komplett broiler üzemeket (bábolnai szállítás mintájára), tyúk-, liba-, pulykatenyésztésre; sertéstenyésztési rendszert, kukoricatermesztési rendszert, élelmiszeripari feldolgozó és csomagoló kész sorokat; ezekhez vizsgálati eszközöket, laboratóriumokat, baromfitrá- gya-elhélyezési technológiát. A megye vezetői, de több minisztériumi és vállalatvezető is szóba hozta a csomagolóeszközök (öblösüvegek, kartondobozok) előállításában, üdítőitalok kiszerelésében a termelési kooperáció és vegyes vállalat alapítás lehetőségét. Vegyipari szivattyúk, a Lampart által gyártott berendezések (pl. szeszipar részére) szabad devizáért is kellene a vállalatoknak. Érdekeltek építőipari és építőanyag-ipari területeken családi házak építésében, bölcsődék, óvodák, iskolák építésében, monolit- szerkezetek gyártásában és alkalmazásában (pl. alagútzsalus építési mód meghonosításában). A mezőgazdasági szövetkezetek melléküzemágai széles körben fejlődnek, bővül a lakosság kéziipari. kisüzemi tevékenysége, ezeknek piacot, vátaszték- csere-partnert keresnek a szövetkezetek szövetségében. Felvetődött közös cementgyár építésének, mezőgép- gyártásnak, zománcozott edénygyártásnak a lehetősége, ezekre vegyes vállalatok alapításának igénye. Szóba került növényvédő szer ellenében az ehhez szükséges komponensek szállítása kooperációban. Kijev vezetői élénken érdeklődtek a BVK és a Tüzép korszerű építőanyagai helyi gyáríhatóságá- nak megvalósíthatósága iránt. Érdeklődésre tarthat számot évi 300—400 ezer darab kapacitású desszertdobozgyár- tó berendezés kijevi telepítése (üzemcsarnokot biztosítanak). Érdeklődést tanúsítottak az orvosi műszerek iránt és lehetségesnek tartanák egy környezetvédelmi eszközöket gyártó vegyes vállalat létrehozását. Főleg Kijev városához kapcsolódott a legtöbb ukrán árufelajánlás is. Egyebek között szóba került a külpiacra váló felajánlása takar- mányélesztőnek, takarmány- vibamiinnak (B—12), gyógyszeralapanyagoknak, szeszes italoknak, műszaki gumiáruknak, mikroplazma-he- gesztő gépeknek (0,1 mm-nél vékonyabb lemezekhez), gombelemeknek, mikrohullámú sütőknek, akkumulátor- töltőnek (mely 220 V-os hálózatról a gépkocsi szivargyújtójára csatlakoztatva tölt), légkondicionálóknak, személygépkocsikhoz borot- va-inverteknek, játékgyártásnak stb. Hosszan sorolhatnánk az együttműködés szóba kerülő tartalmát és formáját. Nem is egészen nulláról indulunk, hiszen a TVK és kallusi üzemek termelési kooperációja hosszú évek óta közismert, az LKM múlt évi szovjet barter-megállapodása jó minőségű vasércre több mint 50 millió forint eredményt hozott a diósgyőri kohászoknak. A kereskedelmi szervezeti keretekben is vannak kezdeti lépéseink: elsőnek hoztuk létre a kijevi alkiren- deltséget és szervezés alatt van az ungvári képviselet. Adott tehát egy újabb kínálkozó nagyszerű lehetőség Észak-Magyarország hátrányos helyzetű térségeinek, vállalatainak felzárkóztatásához, de akár a Budapest— Bécs világkiállítás kapcsát! az országrész relatív veszteségei megszüntetéséhez. Akció! Vállalatok, magánszemélyek, figyelem! A Kohászati Alapanyag-ellátó Vállalat haszonvasüzletében 1989. június 1—30-ig az alábbi idomanyagok 10 Ft kg egységáron kerülnek értékesítésre: + Szögacél 20X20 mm-es + l-tartók 180 mm-es + Különféle vastagságú és táblaméretű durvalemezek + Különféle méretű, hidegen alakított U-profilok + Különféle méretű laposacélok + Különféle méretű koracélok + Sima betonacél, 12 mm átmérőjű Címünk: Miskolc, Repülőtéri u. 3. sz. Telefon: 17-499 Kora hajnaltól késő estig zúg a helikopter Tokaj-Hegyalján. A növényvédelem leghatásosabb, leggyorsabb eszköze hétvégeken is permetezi a szőlőt. Mert az egyik gombafajnak a száraz meleg, a másiknak a párás, ködös idő kedvez. És védekezni kell az atka, a sodrómoly és még ki tudja hányfajta rovar- kártevő ellen, amelyek a természet furfangjá- tól űzve mindig „kitalálnak” valami védekezési módot, hogy túléljék a vegyszer ártalmát, s ezzel újabb és újabb ölőszerek kipróbálására késztessék az embert. Fotó: Balog A kamion mindig pontosan érkezik, az okmányok viszont vánszorognak A Kézműipari Vallalat (is) önálló exportjogra var Négy telephely négy üzemmel. A közel 700 főt foglalkoztató Borsod Megyei Kézműipari Vállalatnak Özdon, Kazincbarcikán, Kurityánban és Leninvárosban konfekcióüzeme, ezeken felül Kurityánban habszivacs-, Leninvárosban pedig műanyag-feldolgozó részlege is van. A kicsiben bár, de idejében végrehajtott ipari profil- és szerkezetváltásuk, a megye mamutiparának „szélárnyékában", zökkenőmentesen történt. Ketskés László, a kazincbarcikai központú vállalat igazgatója egyebek mellett arra a legbüszkébb, hogy fennállásuk óta nem kényszerültek hitelfelvételre. — Ez pénzügyi oldalról nézve lehet, hogy nem előnyös, — magyarázza, — de mindenképpen megnyugtató. Mindig csak addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért. Jó, ha az ember nincs kiszolgáltatva másoknak. Lehet, hogy most ellentmondásba keveredtem önmagámmal, ugyanis tizenöt éve NSZK-beli cégnek bérmunkát is végzünk, s mint ilyen, magában hordja a kockázatot, de lekopogom, még semmi bajunk nem volt egymással. Sőt, jó munkánkban szinte vakon bíznak a megrendelőink, mert amit itthon vámkezelten becsomagolva útnak indítunk, abba nem túrkálnak bele kint. A csomagot csak a vásárló nyitja fel, amikor fizetett a holmiért a boltban. Egy ilyen korrekt üzleti kapcsolatra nagyon vigyázunk. Az idejében végrehajtott „lépésváltás” egyik példája Leninváros, ahol a legtávolabbi üzemük van. Ott valaha kosarakat fontak, seprűket kötöttek, de ma konfekcióüzemük és műanyagfeldolgozójuk van. Vagy az ózdi példát is vehetnénk, ahol a középméretű vállalatnak korábban egy síkkölő üzeme működött. És akárhogyan is dolgoztak, a merev, túl egyoldalú külkereskedelmi egyenlegükben a szovjet rubel nem volt jó. Váltottak. Amikor megjelent az olasz fonal, beszüntették a síkkötést. Most ők is nyugati bérmunkában „konfekcionálnak”, vagyis varrnak. Mint teszik azt a kazincbarcikaiak is, akik korszerű gépeiken a legmodernebb és legízlésesebb ruhákat, munkaruhákat, szabadidő öltözékeket készítik az igényes német és svájci megrendelőknek. — Minden egyes fémszegeccsel gombbal, hulladék anyaggal el kell számolnunk, — folytatja az igazgató —, mert ez is a pontos és korrekt üzleti kapcsolat velejárója. Nem engedhetjük meg magunknak a pazarlást, a selejtet, mert az a bizalom rovására megy. Valamint a vállalati állomány közel háromnegyede nyugati bérmunkán dolgozik, tehát az ő kenyerük múlik rajta. Keresetükön még nem nagyon látszik, hogy tőkés exportra dolgoznak, az idei bérszínvonalunk is csupán 65 ezer forint. De a legfontosabb dolgunk most mindenekelőtt a korszerűsítés, kívül és belül egyaránt. Bányáktól örökölt, elaggott épületeinket kell reparál- nunk és ami a legfontosabb; üzleti életünket naprakészen tartanunk. A közeljövőben realizáljuk harmadik lízing- szerződésünket, korszerű gépeket hozunk be nyugatról, melyeket kamattal együtt öt év alatt kell kifizetnünk. Szükségünk van erre, mert a minőség és a részidők, a tempó tartása nálunk pénzkérdés. Hogy mennyire az, példa rá a gyorsasági versenynek is beillő gépi gombvarrás, öt másodpercen belül kerül fel a pazar küllemű, — sajnos a hazai boltokban nem kapható, — ruhára a gomb, a szegecs. Az ördögien ügyes asszonykezeket szinte lehetetlen értékükön megfizetni. Speciális varrógépeik segítségével mégis ők azok. akik fáradságot nem ismerve, szorgalmasan összedolgozzák az apró forintokat dollárrá. A vállalat dollárkitermelése a korábbi 29 forint helyett ma — bruttósítva, — 39 forint. S ha már a dollárnál tartunk, körülbelül három éve felvetődött egy vegyes vállalati óhaj, is. Egyelőre nincs hozzá adottságuk A szétszórt telephelyek nem kedveznek a vámelőírásoknak, ami elengedhetetlen követelmény egy vegyes vállalat létrehozásánál. Az igazgató legalább is így tudja. Az ő elmélete, hogy „az üzemet oda kell vinni, ahol munkaerő van” is igaz, de csak annyira, amennyire ez ma megvalósítható. És manapság az igazság is gyakran változik. Hogy mi ma az ésszerű és megvalósítható, Ketskés László igazgató egy ellenpélda segítségével érzékeltette. — Folyamatosan kapjuk a nyugati anyagokat tovább- dolgozásra. A küldeményeket viszont csak megérkezésük után egy héttel bonthatjuk fel, mert meg kell várnunk a bürokrácia labirintusán vánszorgó okmányok útidejét, míg megszületik a bontási parancs. Közben az óra ketyeg, s mi tudjuk, hogy mikor és hol várja majd a rakományt a kamion — mert a kamion mindig pontosan érkezik —, és mégsem kezdhetünk hozzá a varráshoz. A megrendelő időre várja a minőségi ruhát, ö nem fogad el magyarázkodást, a feltételeket többnyire nekünk kell tudomásul venni. Mi a magunk részéről be is tartjuk a minőségi követelményeket. Arra is vigyázunk, hogy az előre megállapodott időben szállítható legyen a termék. De azt már nem tudjuk megmagyarázni nyugati partnereinknek, hogy itthon állandóan változnak az árak. Egyszóval úgy kell ■lavíroznunk ebben az összevissza magyar gazdaságban, hogy amott a legkedvezőbb arcunkat lássák. Már nagyon várom az önálló exportjog megszületését, hogy egy kis levegőhöz jussunk. Parázs István
