Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-06 / 80. szám
1989. április 6., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megújuló szakszervezet Köldökzsinór nélkül Fullajtárkodás nem — sztrájkalap igen A SZOT plénuma a szövetséggé alakuló szakszervezeti mozgalom alapokmányának tervezetéről tárgyal. A dokumentumot 25 tagú társadalmi bizottság készítette, és kisebb változtatások után jóváhagyta a SZOT elnöksége. A tervezet néhány részletét és a szakszervezeti mozgalom országos hálóját alkotó, a Szakszervezetek Megyei Tanácsait érintő kérdéseinkkel kerestük fel Kósáné Kovács Magdát, a SZOT titkárát. — Előrebocsátom, hogy a területi szervezetek a tervezetben nem tagszervezetként szerepelnek, tehát nem alkotó tagjai a szövetségnek — mondja Kósáné Kovács Magda. — Ugyanakkor a lakóhelyi és regionális szövetségeikről, így az SZ/MT-kről a tervezethez csatolt függelék rendelkezik. — Mit tartalmaz ez a függelék? — Először is javaslatként kimondja, hogy a munkahelyi szakszervezeti szervek a dolgozóit életkörülményeit befolyásoló döntésekben való közreműködés céljából lakóhelyi szövetséget alkothatnak. E regionális, Városi, kerületi, illetve községi szövetségek ott jöhetnek létre, ahol az érintett munkahelyi szakszervezetek igénylik és vállalják működésük anyagi feltételeit. __ Mi a helyzet a megyei szövetségekkel? — Ezeket a területen működő szakszervezeti szervezetek hozhatják létre, és működésük kereteit, munkájuk tartalmát saját szabályzatukban rögzíthetik. A különböző szakmák, ágazatok, az SZMT-ikben ugyanolyan elvekkel és célokkal működő szövetségbe tömörülhetnek, mint az országos szövetség alkotói, vagyis az „egyenjogú és önálló réteg-, szakma-, iparági, ágazati szak- szervezetek.” — Ez azt jelenti, hogy az alapokmány elfogadását, tehát■ az országos szövetséghez való csatlakozást követően egy szervezet megyei szinten is elfogadja működésére vonatkozóan az országos szabályozás pontjait? — Erről szó sincs. Mint említettem, az SZMT-ket az adott megyében működő szakmai, ágazati szak- szervezetek tagsága hozza létre, és így maguk, helyben döntenek felállásuk, működésük szabályairól. Az alapokmány az országos szövetségre vonatkozik. És éppen a régi típusú szabályozással ellentétben, semmiféle lebontást nem tartalmaz a megyei szervezetekre. A veszélyt én mem a régi típusú modell újraéledésében látom, vagyis, hogy az SZMT-k a pártbizottságok fullajtárjaivá .válnak. Sokkal aggasztóbb volna, ha a -megyei érdekvédelmi szervezetek az országos mozgalomtól függve, egyetlen köldökzsinórra kerülnének. _ ön szerint tehát megyei szinten is lehetséges a szakmai és ágazati szervek „szolidaritása, önrendelkezése és önálló képviselete, a tagszervezetek egyenjogúsága, a többségi vélemény érvényesülése mellett?” És megyei szinten mód nyílik a kisebbségi elv egyidejű kifejezésére és képviseletére? — A megegyezésre, konszenzusra különösen a területi szövetségeknél, a megyéknél van lehetőség. Ott, ahol a „hatalomnak” is érdeke a helyi politikai közéletben fontos szerepet játszó érdekvédelmi szövetségekkel való megegyezés. Ahol a partnerek érzik az egymásrautaltságot. Hadd utaljak itt a március tizenötödiki ünnepségékre. Budapesten nem sikerült egyezségre jutni. Több más városban viszont tökéletes volt a konszenzus, ugyanannál a mikrofonnál egymás után szólhattak a pártok és társadalmi mozgalmak képviselői. — Megyékre, megyei szövetségekre illesztett egységes működési szabályzat idővel kialakul- hat-e? — Véleményem szerint azért nem, mert a megyék helyzete, adottságaik egymástól erősen eltérnek. Ezek más feladatot szabnak az érdekvédelem számára Borsodban és mást Budapesten, vagy Baranyában és Békésben. Hiszen különböző e megyék gazdasági fejlettsége, struktúrája, eltérő a foglalkoztatás szervezete. — Visszatérve a vitára kerülő alapokmány tervezetéhez, újdonság, hogy a szövetség pénzügyi alapját a tagsági díjakon túl a szakszervezeti vállalkozások bevételei hivatottak megteremteni, és továbbra is szerepet szánnak a költségvetési támogatásoknak. — A megyei szervezeteknél maradva, megjegyzésére azt mondanám, hogy számukra sem kizárólagos pénzforrás saját tagdíjuk. A tervezet függeléke rendelkezik arról, hogy a szákszervezetek megyei, illetve budapesti szövetségeinek az alapfeladatok ellátására és vagyonuk megóvására központi forrásból is támogatást kell biztosítani. A további feladatokra már a munkahelyi szervezetek adják a konkrét megbízást, így ők gondoskodnak majd a megvalósításhoz szükséges személyi, tárgyi, anyagi feltételekről. — A szakszervezeti gazdálkodás meghirdetett nyilvánosságának tükrében érdekes passzus az, amely szerint titkosan kezelik a „tagság védelmére, támogatására elkülönített alapokat”. — A sztrájkalapról van szó, és a kitételen azt értjük, hogy egyetlen állami szervezetnek sincs ellenőrző jogköre vagy ilyesfajta lehetősége ezeknek a pénzeknek a képzését vagy felhasználásának vizsgálatát illetően. Persze ezt másfajta, tagdíjból befolyó pénzekkel kapcsolatban sem teheti meg az állam, erre csakis a választott számvizsgáló bizottság jogosult. A sztrájkalap mindamellett törvényességi védelmet élvez, még egyfajta csődeljárás esetére is. V. Gy. Az erdők csendjét a zempléni hegyektől a Bükk lábáig az erdőikitermelő motorfűrészek, a közelítő gé- ■ pék zaja veri fel. Mert mint Varga Józsefnek, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatóhelyettesének kimutatásaiból kiderül, a gazdaság az idei terv mintegy harmadát már teljesítette az első negyedévben. Ehhez hozzájárult a viszonylag enyhe, kedvező téli időjárás is, nemikülönben pedig áz a gépesítés, melyet az utóbbi években elvégeztek. Ámbár nemcsak a gépek segítették a fakitermelők munkáját, hanem a lovak is, mert — mint a vezérigazgató-helyettes megállapította, a lovaik az erdészetből soha nem kerülnek ki. Hiszen a meredek oldalakról csak az állatokkal tudják lehozni a kivágott rönköket. A vágási tervnek megfelelően most száz év körüli er- dőrészékben dolgoznak a fűrészek. Vágják a tölgyet, a bükköt és a csert, .kisebb mennyiségben, elsősorban a lillafüredi és a tolcsvai részen pedig a fenyőt is. Sokan „vandalizmusról”, az erdő irtásáról beszéltek, mikor Hollóstető környékén, a kanyarban látták, hogy a domboldalt borító fenyvest kivágták. Erre mondta Varga József, hogy már korábban ki kellett volna vágni ezt az erdőrészt, mert elöregedett. Akik közelebbről szemiigyre vették a feldarabolt törzseket, megállapíthatták, hogy azoknak a legértékesebb, tuskó felőli része már 2, sőt 3 méter magasságban is elszíneződött, elkorhadt. Ahhoz sem sóik kellett volna, hogy a Bükik- ben nem ritka orkánszerű szélvihar kidöntse, avagy pedig néhány év múlva, még ennyi értéket se lehessen belőle megmenteni. Megalakult... Az agrárágazat párttitkárainak tanácsa Az országban elsőként tegnap a megyei pártbizottságon megalakult a mezőgazdasági és élelmiszeripari párttitkárok tanácsa. Az alakuló ülésen először dr. Turnyánsziki János, a jelölő- bizottság vezetőjének ismertetője nyomán a résztvevők megválasztották a tanács tisztségviselőit, majd a munkaterv, munkarend megvitatására és elfogadására került sor. Az agrárágazatban dolgozó párttitkárok ezt követően meghallgatták Szűcs Erika, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkárának tájékoztatóját a megye élelmiszergazdaságának helyzetéről, a pártszervek munkájáról. Végezetül Szanisz- ló Sándor, a TESZÖV elnökének előterjesztésében meghallgatták, hogyan képzeli az érdekképviseleti szerv az érdekképviseleti munka megújítását. Ai elmúlt évben 86 000 köbméter kavicsot termeltek ki a Hejőmenti Mgtsi hejökeresztúri kavicsbányájában. Ebben az évben hasonló mennyiségű kavics kinyerését tervezik. Az osztályoxatlan, úgynevezett natúr kavicsot úsrókotróval termelik ki. Ez o kotrógép 15 méter mélységről hozza fel az építkezéseknél oly nélkülözhetetlen anyagot. Képeink a Tó-bónyóban készültek. (loczó) Lovak, fűrészek, gépek Korhadé fenyők a Bukta
