Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-27 / 98. szám
1989. április 27., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Kertészkedő ózdiaknak A közelmúltban nyílt meg Ózdon, a béketelepi városrészben a Zöldért Kertész-barkács boltja, a miskolci Kertész Áruház fióküzlete. Rövid idő alatt répszerüvé, kedveltté vált a lakosság körében. Eddig mindazoknak, akik ilyen jellegű szaküzletben akartak vásárolni, Miskolcra vagy Egerbe kellett utazniuk. Sok városlakónak van már úgynevezett hobbitelke, főleg ipari 'munkásoknak, kohászoknak. Vannak, akik szinte naponta bejárnak az üzletbe vásárolni, vagy tanácsot kérni. Vetőmagok, növényvédő szerek, 'kerti kisgépek, fűnyírók, permetezők és sok egyéb más szerepel a bolt kínálatában. Profilbővítést is terveznek, mint például szerelvények forgalmazását. Régi lakossági igény teljesült a szakbolt február .végi megnyitásával - írja fotót is mellékelve soraihoz Kerékgyártó Mihály, Ózdrál. A tavasz ezernyi jelét érzékelhetjük: magunk körül. Itt vannak például a serénykedő, a munkáihoz látó hangyák. Két soriban masíroznak, mint megannyi parányi gépkocsi. Az egyik sor üresen, az élelemforrás irányába, a imáisiik hazafelé t: rtvia, hátukon kisebb-na- gyobb teherrel. Elnézem őket: szép, nyugodt, egyenletes tempóban haladnak. Nincs tülekedés, egyik sem akarja a másikat megelőzni. Ezt az idillit körülményt csak váratlan esemény zavarhatná meg. Ilyentájt, tavasszal mi is új erőre, majdhogynem szárnyákra kapunk. Gépkocsiba ülve ellepjük útjainkat és megindul egy végeláthatatlan menetelés, kiváltképp hétvégeken, ki erre, ki arra tartva. Madártávlatból úgy tűnik, mintha parányi han- gyácslkáik mozognának. A magasból nem látszik, hogy mennyi a szabálytalankodó. Hogy valójában hányán idegenkednek, türelmetlenkednek, fitogtatják erejüket, s hogy hányán vezetnek a megengedettnél gyorsabban, néhány másod- percnyi előnyért önmagukat és másokat is veszélyeztetve. Őket még az út szélén egyre szaporodó keresztele sem riasztják vissza. A legfriisebb statisztikai adatok szerint az elmúlt, évben 1706-.an haltak meg, 10 420-an súlyos, 17 356-an pedig könnyebb sérüléseket szenvedtek. (7—8 százalékkal többen, mint 1987-ben.) Megdöbbentő és elgondolkodtató adatok ezek. Idén az igazi csúcs, az utazási láz még csak most kezdődik. A szezon vége még messze van. Milyen jó lenne ezt a nagy szezonális menetelést minél kevesebb bajjal megúszni! Vigyázzunk hát egymásra ! Pásztor György CSÉB-tagoknak... Az életbiztosítási összegről önmagát idős CSÉB- tagként megnevező Olvasónk írja: „Szeretném, ha a lapban tájékoztatás jelenne meg arról, hogy miilyen ösz- szegeket fizet a biztosító a 85 év feletti nyugdíjas elhalálozása esetén, a különböző módozatokban. Ügy tudom, a kifizetések összeghaltára évek óta nem változott. A jelenlegit méltánytalanul alacsonynak tartom; ezért jó lenne, ha e téren is lenne módosítás, mint ahogy számos területen változnak, emelkednek az árak, a költségek.” A kérdéssel Papp István- néhoz, az Állatni Biztosító miskolci I. számú fiókjának helyettes vezetőjéhez fordultunk. Mint megtudtuk, 1981. január 1-től változtak aki- fizetésre kerülő biztosítási összegeik, az ügyfelek javára. Korábban a tagságú könyv alapján 2000—4000 forinttal kevesebb összeg járt egy-egy módozatban. 1981-ben csak a biztosító által fizetett összeg emelkedett, a tagdíjak változatlanok maradiak. Az egyoldalú értékkövetés abból adódott, hogy az Állami Biztosító saját tartalékaiból fedezetét tudott: nyújtani az életbiztosítási összeg emeléséhez. Erre belátható időn belül ismételten nem lesz lehetőségük. Újabb mód ásításra csak altkor kerülhetne sor, ha a tagsági díj is változna. De ez aligha járható út, miután a 65 éven felüli nyugdíjasok többségének a havii díj is megterhelő, amit a kockázattal arányosan kell fizetni. Ismeretes, hogy a CSÉB a havi díj megszakítás nélküli továbbfizetóse mellett nyugdíjba vonulás esetén érvényben marad, s az a későbbiekben már nem módosítható. Ha valaki úgy ítéli meg, hogy nyugdíjából a CSÉB 80-at, vagy a CSÉB 150-et is tudja fedezni, úgy erre még aiktív korában kell gondolnia. A leggyakoribb biztosítási összegeik 65 éven felüli tag elhalálozása esetén: CSÉB/ 40 — 12 000 Ét; CSÉB/50 — 14 000 Ft; CSÉB/80 — 20 000 Ft; CSÉB/150 — 50 000 Ft. A felsorolt összegek 1986. január 1. előtt azokra is vonatkozták, akik a nyugdíj - korhatárt elérték és nyugdíjasok voltak. E téren is kedvező módosítás történt, ugyanis 65 éves korig a tagsági könyviben foglalt magasabb életbiztosítási összeget téríti meg az Állami Biztosító, függetlenül attól, hogy a biztosított nyugdíjas vagy aktív volt. Kétségtelenül igaz: az utóbbi években döbbentünk rá, hogy hagytuk megyénk természeti kincseit, ritkaságait tönkresilányulni. E kiragadott mondatot az Értékmegőrzés és fejlesztés címmel a közelmúltban megjelent írásban olvashattuk, melyhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. A füzérradványi kastélyparkot növényritkaságai — mint például az exota fák — hazánk egyik legértékesebb természetvédelmi területévé teszik. A park nagyon elhanyagolt volt. Hat évvel ezelőtt az OKTH-fe- lügyelőség helyettes igazgatója, Simkó József adott megbízást egy fiatalokból álló természetvédő csoportnak a kastélypark fenntartási munkáinak elvégzésére. A következő évben átkerült ez a terület a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságához, ettől függetlenül hozzájárulásukkal tovább folytattuk a munkát, sőt a felmérést (leltározást) is elvégeztük. A fákat geodéták segítségével felmértük, közel 1000 fa térképre került. Ebben az évben is felajánlottuk ténykedésünket a BNP Igazgatóságának, de közölték, hogy nem tartanak rá igényt. Igaz, az öt év alatt csak kb. 3 millió forint értékű munkát végeztünk a területen szakemberek (dendrológusok, kertészmérnökök, erdőmérnökök) bevonásával, de még köszönetét sem kaptunk érte, sőt, tudomást szereztünk arról, hogy a felmérést az igazgató más céggel akarja elvégeztetni, holott az már tudományosan is elkészült. A fenntartási munkákban öt éven keresztül mintegy 80—100 fiatal vett részt, időt. fáradságot nem kímélve, sokszor fizetetten szabadságot is igénybe véve. Tették mindezt természetszeretetből, odaadóan, s most keserű szájízzel gondolnak a BNP Igazgatóságának hozzáállására. A munkát egyébként egy évi 50 000 forintból gazdálkodó sportegyesület végezte, melynek neve Herman Ottó SPLÉO CLUB SE. Czagányi József Miskolc A napokban — megkésve — kaptuk meg a következő tudósítást. De mint azt Söós Lajos sajókápolnai református lelkész, HNF-tit- kár írja, a jeles eseményről a felvételek még csak most készültek el. Aligha lehet szemléletesebben kifejezni a községben történteket, mint egy képes beszámolóval — írja Soós Lajos. Ezért tehát a késés. Bízunk benne, hogy olvasóink szívesen emlékeznek vissza a március 15-i ünnepségekre, s osztoznak azokban az élményekben, amit egy kis falu népe élt át néhány héttel ezelőtt. „A március 15-i ünnep szépségét az is emelte Sajó- kápolnán, hogy e napon zászlóavatásra is sor került. A község főterén 1948-ban állították fel azt az emlékművet, amelyen az I. és a II. világháborúban elesettek nevei sorakoznak. Akkortájt az árbocon zászló iá lengett. Sajnos már évtizedek óta nem gyönyörködhetünk az ünnepélyes zászlófelvonásban. A közelmúltban úgy döntött az elöljáróság, a HNF és az egyházközség, hogy visszaállítják a zászlórudat, s nemzeti zászlót készíttetnek. A terv valóra vált. A jeles nap ünnepi istentisztelettel kezdődött, nagyszámú gyülekezet jelenlétében. A zászlót a szertartás alatt ifjak tartották. Ezután az egybegyűltek az emlékműhöz vonultak, ahol megemlékezés keretében avatták fel a nemzeti színű zászlót.” Ismét a kutyákról A HÉROSZ válasza ■ ' . . Az Észak-Magyarország 1989. április 18-i számában megjelent Telek |már pan című cikkel kapcsolatban az ialábbi kiigazítást kérjük: Szervezetünk, ,mint a Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédők Borsod Megyei Szervezete {HÉROSZ, az 'Állatvédelmi Világszövetség tagja) 1985 őszétől működik. Nemcsak a kutyák és macskák védelmével foglalkozik, hanem a ‘megye területén fellelhető haszon- és jvédett állatokkal 'is, !valamint természetvédelemmel. Tevékenységünk a következőkből állt eddig: a megyei és városi szervek megbízásából ellenőrzést tartottunk egyes állattartóknál, például Tapolca 'teljes körzetében. Jogsegélyt nyújtottunk a hozzánk forduló állattartóknak, (állatbarátoknak. Szabálysértési eljárást indítottunk egyes állatkínzók ellen. Évente 120—130 ebnek és macskának ,kerestünk gazdát, hogy utcára ,ne kerüljenek. Amellett, védett állatokat is gyógyítottunk és helyeztünk vissza a természetbe. A tanács felkérésére részt vettünk az Állattartásról szóló városi szabályrendelet” elkészítésében. A pintértelepen előforduló egyes visszaélésekre annak idején mi hívtuk fel a közvélemény figyelmét, minek következtében az állategészségügyi telep a Város- gondnokság irányítása alá került. Az állat- és természetvédelem érdekében, annak propagálására különféle 'rendezvényeket szerveztünk. A városi tanácstól már 2 éve kaptunk egy telket, állatmenhely céljára, amelyen ikülönféle előmunkálatokat beindítottunk. A tanács kérésére egy másik telekkel cseréltük el ebben az évben. Ezt már körbe is kerítettük, és az építés folytatódik. Egyesületünknek egyelőre inincs kivel tevékenységét egyeztetni, mert a Fekete Jstván Állatbarát Kör szervezetten városunkban .még !nem létezik. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a Fekete István Állatbarát Kör szóvivőjének. Királybíró Györgynének — aki ,korábban a HÉROSZ tagja volt —- két éven keresztül, az állatvédelem ■érdekében végzett, mindennemű kiadásait megtérítettük. A HÉROSZ önellátó szervezet, állami támogatásban nem részesül, tagdíjbefizetésekből gazdálkodik. Az állategészségügyi telepet átvenni nem kívánjuk, tekintettel arra, hogy ,az említett telep feladatkörébe tartozik a veszett, •valamint fiz elpusztult állati tetemek .begyűjtése, tárolása és annak továbbszállítása. Ennek ellátását egyesületünk mem vállalja és nem is lehel a célja. Tisztelettel: HÉROSZ B.-A.-Z. Megyei Szervezete. Kletz László Dr. Fehér Gábor üv.-titkár jogtanácsos Gyöngyszemre akadtam Nem mindegy, hogy milyen véleményt alkotnak megyeszékhelyünkről az idelátogatók, s hogy ift szerzett benyomásaik alapján milyen hírünket keltik az országiban. Már csak ezért sem szabad figyelmen kívül hagyni azdkat a leveleket, visszajelzéseket, amelyek más megyéből érkeznek, s szőkébb pátriánkra vonat- kozmák, akár elmarasztaló- ák, akár elismernek ezek. Az alább közreadott levél Debrecenből éiikezefct, dr. Tóth Dénesnétől. „Nem szokásom a levelezés, de most úgy érzem, kötelességem. Nemcsak a rosz- szat kell szóvá tenni, hanem a jót is, ha okunk van rá. Kéit hetet töltöttem a közelmúltban a SZOT miskolctapolcai Parik üdülőjében. Jó néhány külföldi és belföldi üdülőben voltam már, de az itt szerzett tapasztalataim felülmúlták az eddigieket. Az „A” épületben lábtam, mélyhez még 4 épület tartozik. Meglepő volt, hogy bár sokan üdültünk, pihentünk itt, mégis valamennyien gyors, figyelmes kiszolgálásban részesültünk. A feltálalt ételek bőségesek voltak és nagyon ízletesek. Az épületek kifogástalanul tiszták, s ami bizony egy üdülőben nem elhanyagolható, csendet és nyugalmat is találhattak az ezt igénylők. Minden elismerést megérdemelnek az itt dolgozók, külön is Csathó Aladárné igazgatónő, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a vendégek jól érezzék magúikat. Boldog lennék, ha még egyszer itt üdülhetnék, örülök, hogy igazi gyöngyszemet találtam Miskolctapolcán.” A mezőnagymihályi ME- DOSZ Művelődési Ház öntevékeny művészeti csoportjai háromnapos vendégszereplésen vettek részt a szov- jetunióbeli ungvári járásban. A .kulturális küldöttség tagjai (45 fő) nagy lelkesedéssel, várakozással készülték az útra, hiszen Csehszlovákia után a Szovjetunióban is felléphettek a csoportok tagjai. A látogatás keretében megismerkedtek Kárpátalja történelmi nevezetességeivel, szép tájaival, városaival, köztük is Ungvárral és Munkáccsal. A vendéglátók — az ungvári művelődési központ vezetői — két fellépési lehetőséget biztosították. Bonoháza és Palló község volt a szereplések színhelye. A közönség nagy érdeklődéssel, hatalmas tapssal fogadta a népdalkor, a diteraegyüttes és a tánczenétear műsorát. A szűnni nem akaró taps közben Sziválk Liza, a művelődési központ igazgatója csodaszép virágkosarait, elismerő óklevelet és ajándék- tárgyait adott át a delegáció vezetőinék. Ezit követően Kerék Ferenc a házigazdák nevében baráti ösz- szejövetelre invitálta a csoport tagjait. A jó hangulatú találkozón a helyi tánczenekar szolgáltatta a talpalá- vailót. Tóth ®éla műv. ház igazgató Mezőnagymibály összeállítottá: Bodnár Ildikó Mint a Megbolygatott hangyabolyban Leértékelődött értékmentők?
