Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
1989. április 1., siombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 (Folytatás az 1. oldalról) két szakaszra bontható — koncepciót dolgozott ki. A koncepció első szakaszának végrehajtása elkezdődött, rendben folyiik. A megyei pártbizottság a szakmai részltetekbe nem avatkozva, az elmúlt év augusztusában úgy foglalt állást, hogy „támogatja a radikális és gyorsított szerkezetátalakítást, mert az jól szolgálja a műszáki kultúra modernizálását”. Ugyanakkor ajánlotta az ipari miniszternek a koncepció ÓKÜ általi kidolgozott változatának vizsgálatát, valamint az új szervezeti forma szükségességének elismerésével „a vagyonkezelő központ és a korlátozott jogú tröszt megoldási lehetőségéket is” tanulmányozásra. A Borsodi Vaskohászati Tröszt ez év január 1-jével megalakult. A koncepció második szakaszának véglegesítésére, mely Özdot alapvetően érinti, még nem került sor, mivel az ipari miniszter szerint: az ÓKÜ által kidolgozott koncepció realitása elsősorban attól függ, hogy a nemzetközi kereskedelmi, a hazai árfeltételek és fejlesztési kondíciók hogyan alakulnak. Ezek tisztázására az Ipari Minisztérium ,1989 első fél évére lett ígéretet. Eközben folyiik a vita a koncepció műszaki .tartalmáról is, mégpedig arról, hogy az export- támogatások megszűnése után radikálisan — előreláthatóan 30—40 százalékkal történő termeléscsökkenés milyen termékeket, termelő berendezéseket és milyen ütemben érintsen, illetve hogyan történjen a feldolgozási fázisok acélellátása, ehhez milyen nagyságú és technológiájú metallurgia szükséges. A miniszteri biztos a svéd Seandiaconsult kérte fel a koncepcióval kapcsolatos konzultációra. A svéd cég a korábbi koncepciót szakvéleményében megerősítette. Ezzel szemben az ÓKÜ-vel kapcsolatban álló NSZK Korf cég az ózdi acélgyártást is rentábilissá tehetőnek tartja. A Borsodi Vaskohászati Tröszt keretén belül egy, a koncepció alapgondolatát megtartó, de részleteiben új változat kezd kialakulni. A miniszteri biztos az általa kidolgozott koncepciótól bármilyen részletkérdésben történő eltérést visszarendeződésnek minősít, ugyanakkor az Ipari Minisztérium túl optimistán ítéli meg a kohászat helyzetét, miközben a további működés és fejlődés említett feltételei igencsak bizonytalanok. A szakmai vitát véleményünk szerint személyes .motívumok is befolyásolják, melyek sajnos késleltetik a végleges álláspontok kialakítását. A jelenleg folyó vita nem módosítja a megyei pártbizottság korábban kialakított álláspontját. Különösen megerősíti azt a véleményét, hogy szakmai kéra désékben az arra illetékes, kompetens személyeknek kell dönteni, bármelyen nehéz és konfliktusokkal terhes is időnként az. S természetesnék tartjuk, hogy véleményükért-, magatartásukért, döntéseiként a felelősséget is .vállalják. Az idő sürget bennünket, az eredmény nélküli egymásra mutogatás pedig nem járul hozzá a valamennyiünk számára oly fontos ,ügy kedvező folytatásához, gondjaink megoldásához — mondotta dr. Járai János. Hynmi szaktanács Piacotokon egyre több primőr jelenik meg. A fólió alatt termelt növények is részesülnek vegyszeres növényvédelemben. Hogyan végezzük a növényvédelmi munkókot. hogy o fo- gyosztó osztóiéra kerülő termék ne legyen mérgező növényvédöszcrrel „szennyezett"? Erről kérdeztük dr. Gyurkó Pétert, a Növény- egészségügy' és To tájvédelmi Állomás szakmérnökét. _ A fólia, vagy üvegházi termesztés esetén gondosabban be kell tartani a nö- vényvédőszer »elhasználására vonatkozó előírásokat. Az élelmezésegészségügyi várakozási idő, és az alkalmazott dózisok gondos betartása, az alkalmazott vegyszer megválasztása Igen fontos. Nemcsak a növényvédösxer, hanem a későn alkalmazott, vagy tútodagolt nitrogén műtrágya kiszórása is okor- hot 3-* hétig káros maradványokat. _ Mit jelent az élelmezésegészségügyi várakozási idő? Az élelmezési várakozási idő az utolsó permetezéstől a szedésig terjedő időszak. Ez alatt a növényvédöszernek (a fogyasztásig) el kell bomlani.- Honnan tudhatjuk meg, hogy ez hány nap? Ext a növényvédöszerek engedélyokirata, o minden évben kibocsátásra kerülő „Növényvédöszerek, műtrá. gyák" című könyv tartalmazza. A skála igen széles. P|. ti Oecis 2,5 EC 3-8 nap, ci Dithane M-45 lehet 30 nap •s! Egyes nagyüzemi szerek esetében 30-60-120 nap! A növényvédelemtől szóló rendeletek 5 t977 (I. 24.) MÉM-EVM együttes rendeleté, és az 5 1988 (1. 26.) MÉM rendelet szabályozza a termelő kötelességét. A leg- iontosabb az, hogy minden termelő köteles permetezési naplót vezetni, ha értékesítésre termel. A permetezési naplót okmány gondosságával kell vezetni, »el kell benne jegyezni a permetezés valamennyi adatát. Ez ellenőrizhető, és garancia arra, hogy ne kerüljön mér- gczett termék a fogyasztó asztalára. A Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás szakemberei o korábbinál gyakrabban es szigorúbban ellenőrzik o piacot, o perme- tezesi naplót. Növénymintát vesznek növényvédőszer-ma- radék vizsgálat céljára. A permetezési napló, vogy megbizhotó származási bizonylat hiányában, vagy bizonyítottan meg nem engedhető szermaradvcmy esetén szabálysértési eljárást, forgalmi korlátozást, a termék megsemmisítését kezdeményezik. A napló vezetése természetesen egész évre vonatkozik, a szabadföldi növények termelésére is kőtelező árutermelés esetén. A kistermelők részére rendelkezésre álló növényvédő- szerek választéka várhatóan tovább fog bővülni hatékonyabb, de mérgezőbb hatosa szerekkel. Ez o termelőtől nagyobb hozzáértést es felelősségtudatát igényel! Az Isten hozta és az eltűnt Buffalo Tengerikigyó a Bábonyibércen Lihegve érkezett a hírvivő 1984. november 14-én o kis, sarki fodrászüzletbe: „Feketénél Összedőlt a borházukl Leomlott a támfal, beszakadt az út, rom minden. De nemcsak a maguké ám, a szomszédoké is.”- Futottam, ahogyan a lábam bírta - emlékezik most Fekete Sándorné. - Rettenetes látvány fogadott. A két szomszédos borház is siralmas állapotban volt, de a miénk porig omlott. Volt benne egy szépen berendezett szoba, egy konyha és egy hosszá, zárt fotyosó. A romok eltorlaszoltak a háromágú fötdpince bejáratát. Tágas épület volt, jól felszerelve. Valamikor, de még az 50-es években is vendéglő volt ez a borház, apósomé, sokan emlékeznek ró, Buffalónak nevezték. Nagy élet volt itt akkoriban. Amikor ideértem, nagy volt már a tömeg. A felsősoron családi házak is vannak, o tulajdonosok rémülten látták, hogy eltűnt az út, annyi maradt belőle, hogy egy ember el tudott menni rajta. Fekete Sándorné: Károm van és tőlem követelnek. — Mi történt, mi okozta az omlást? — Mi, akik akkor ott hirtelenjében összegyűltünk, rögtön tudtuk, mi a baj. A mi pincéinktől pár számmal feljebb, ugyancsak az Alsósoron, a 61. szám alatt a Lenin Kohászati Művek nagy építésbe fogott, az egykori Zöldért-pin- cében. Betonszállító mixerkocsik jártak a Felsősoron, a mi pincéink fölött. Augusztusban és szeptemberben renoválta a pincét és az ottani támfalat a kohászat, azután, azon az őszön nagy esőzések voltak, a Felsősoron pedig soha sem volt vízelvezető árok, ott folyt a csapadékvíz, ahol tudott. A Felsősor útja egyébként is igen elhanyagolt állapotban volt. Az elején volt is egy súlykorlátozó tábla és egy vascsövet vertek az „úttest”, vagy hogyan is mondjam, az utacska közepére, hogy megakadályozzák a járművek behajtását. — Hogyan közlekedtek akkor a felsősori lakók? — Csak a tüzelőt vitték föl járművön, többnyire lovas kocsival. Olyankor kivették a vasrudat. Aztán visszaverték. Amikor az LKM építkezett, eltűnt a tábla és a vasrúd is, végérvényesen. Most sincs itt. Az út nagy igénybevételétől és az akkord nagy esőzéstől szakadt le az út, a támfal és omlott a mi borházainkra. Ezt mindannyian tudtuk. Fekete Sándorné borháza helyén most nincs semmi. A földpince bejárata szabad. És ott magasodik a vadonatúj támfal is. Magas, masszív, innen a borház helyéről atombiztos bunkernek nézné az ember a kolosszust, a pici kis pinceajtóval. Elsétálunk a Lenin Kohászati Művek pincéjéhez is, bekukucskálu.nk a kerítésen. Látható a gondos gazda keze nyoma, mindenütt friss betonozás, jó erős támfal, rajta kézzel festest jókora tábla a pinceajtónál: Isten hozta! — kiált kedvesen hívogatva a felirat. Kár, hogy nem nekünk szól, szívesen megnéztük volna, milyen romantikus helyen pihennek a kohászok. A kapu persze zárva, délelőtt van, munkaidő ... — Nagy költségembe került, amíg a rengeteg törmeléket, romot elhordat- tam innen — panaszolja Feketéné. — A borházról már lemondtam, pedig a károm tetemes, akkor, a 84-es árakon 150 ezer forintra becsülték ... A fodrász kisiparos asszonynak a kára mellett nagyobb baja van. A Miskolc Megyei Városi Tanács V. B. Hivatala műszaki osztályától 1989. február 14-i keltezéssel az alábbi határozatot kapta (csekk mellékelve): „ ... sz. ingatlanokhoz tartozó — közvetlen életveszély állapotot okozó — támfal helyreállításának költségeit a hatóságom részére megküldött collaudált számlák alapján három millió háromezer nyolcszázhuszonöt forintban állapítom meg. Kötelezettségüknek a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell eleget tenni — úgy, hogy a tulajdonhányad alapján, személyekre lebontott pénzösszeget a mellékelt csekken egy összegben befizesse.” No, annyira nem kell elképedni, hiszen a 3 millió forint nyolc részre oszlik, ebből Fekete Sándornéra „csak” 900 ezer 974 forint jut. A szomszédos pincéknek több a tulajdonosa, így ők fejenként „csupán” 150 ezer, 375 ezer, 200 ezer forintot kötelesek befizetni — egy összegben. Fellebbezni természetesen lehet. Illetékbélyeggel. — Honnan tudnék én ennyi pénzt előteremteni? — néz ránk Feketéné. — Töredékét kapnám, ha eladnám a pincét és a borház hűlt helyét. De ekkora teherrel ki is venné meg? Teljesen tanácstalan vagyok. — Mit mond az LKM? — Kárigényt nyújtottam be a vállalathoz. Eléggé zavaros választ kaptam. Elismerik, hogy felújították azt a pincét, de a kárigényemet elutasították, mondják, nem tudjuk bizonyítani, hogy az ő kocsijaik okozták az omlást. Ha józan paraszti ésszel nézzük az ügyet, az a furcsaság állott elő, hogy Feketénét érte egy csapás, odalett a borháza, sok ezer forintért eltakarítta.t- ta a romokat és most tőle követelnek 900 ezer forintot. Nehéz volna már ösz- szeszámolni azt a rengeteg pénzt is, amelyet ügyvédre, illetékbélyegre költött. Az akták súlya kilogrammban mérhető, több írógépnek elkopott a szalagja a bábonyibérci ügyben. Pedig nagyon emberien kezdődött. Az omlás után pár héttel egy nagyon udvarias hangú levelet kapott Feketéné (ugyanígy a szomszédai) a városi tanács vb-hivatalának műszaki osztályától: „Tájékoztatom arról, hogy a jelzett ingatlanok mögött a vegyes szerkezetű támfal leszakadt, melynek következtében a Bábony.íbérc, Alsósor ... épületei megrongálódtak. ... az életveszély elhárítása érdekében a terület használatát meg kell tiltanom. A helyreállításra vonatkozó intézkedéseket a városi tanács építési és közlekedési osztálya megtette, a munkák elvégzéséig szíves türelmét kérem. Kelt: 1984. december 6-án. Aláírás: Jirkovszky Tamás osztályvezető-helyettes.” — Ezek után azt hittük, rendben lesz minden. A tanács tudott arról, milyen állapotban van a Felsősor útja. A 70- es években a tőlünk lejjebb lévő házak támfalait a tanács megcsináltatta. Ott nem volt omlás, de látták, hogy baj lesz, ha nem tesznek valamit. Akkor úgy volt... Most nem úgy van. A következő év májusában ugyanez a műszaki osztály, immár Balogh Károly osztályvezető főmérnök aláírásával határozatot hozott, hogy az életveszélyessé váló támfalat a tulajdonosok az év utolsó napjáig állítsák helyre. Feketénéék fellebbezése Az új támfal és □ borház helye. után a másodfokú hatóság, tehát a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya a hivatal műszaki osztályának határozatát megsemmisítette: mert az elsőfokú építési hatóság nem vett figyelembe bizonyos előírásokat, ezért új eljárás lefolytatására utasította ... Ezt a határozatot Jirkovszky Imre osztályvezető főmérnök írta alá. Az újabb szemlét és vizsgálatot követően úgy határoztak a Petőfi utcában, hogy a költségeknek 20 százalékát a városgondnokságnak kell fedeznie, mivel az elhanyagolta a Felsősor útjának karbantartását. Üjabb fellebbezés. Ekkor minden költséget a városgondnokságra terhelt az elsőfokú hatóság. Az ismételt fellebbezés után szakvéleményt kértek a Miskolci Igazságügyi Műszaki Szakértő Irodától. Aztán úgy döntöttek másodfokon, hogy a költségeket fele-fele arányban viseljék a tulajdonosok és a városgondnokság. Ez a határozat '86. július utolsó napján kelt. Az ügy közben többször is megjárta az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot, eljutott a városi tanács vb akkori titkárához, Veresné dr. Jakab Zsuzsannához. Ismét visszaállt a 20—80 százalékos arány. A többit már tudjuk. A támfal áll. a bányászati aknamélyítők igazán nem sajnálták az anyagot, időtlen időkig őrzi majd a támfal Fekete Sándorné összeomlott borházának helyét is. Persze hogy jobb, sokkal jobb ez, mint a régi volt, amelyet csak homokkőből építettek az elődök, még a Buffalo idejében, amikor még nem számoltak mixerkocsikkal és úgy hitték, a város gondoskodik az útjairól, mégha az csak egy nyúlfarknyi is. De más idők járnak itt Miskolcon is. A Buffalo idejében nemigen írhatták ki a nagyüzem pincéjének falára: Isten hozta. Demokratizálódunk. Már majdnem annyit kell fizetnie a városnak (városgondnokság: 600 ezer forint), mint egy kárvallott magánembernek (Fekete Sándorné: 900 ezer forint), ha valami baj történik egy város kapuin belül. Milyen szerencse, hogy Miskolc nem annyira történelmi, mint Eger, vagy Pécs, ahol folyton beomlik valami. Vagy ott nem ennyire demokratikusak? Lévay Györgyi Fotó: Laczó József II mm kwtpcio Hl kialaknll vitáról
