Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-25 / 96. szám

1989. április 25., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

A reklámra pedig szükség van

Borsodban is otthon van a Mátrádékor

Egy fővárosi (kisszövetkezet, amely a reklámból él, betört Miskolcra és (Borsodba is. S úgy néz (ki, hogy mostantól még nagyobb szeleteiket kanyarít majd le magának az 'itt és a szomszédos megyékben működő gazdasági egységek reklámcélra szánt pénzeiből, Már- már azt mondhatnánk, 'hogy lassan felnőnek a nagy reklámcégek mellé. Hogyan csinálták, hogyan csinálják? — kérdeztem Pál Ivánnét, a Mátrádékor Reklám-Propaganda Szolgáltató Kisszövetkezet kereskedelmi üzletágvezetőjét, amikor minap Mezőkövesden egy tanácskozáson szót válthattunk.

— Ide igazán nincs mesz- sze MátraderecSke — (kezdte. — Először az ottani termelőszövetkezet melléküzemágaként működtünk, majd 1982-től a téesz szákcsoportjaként. A nagy változást 1985 hozta életünkbe, amikor önálló kisszövetkezetté alákultunk, s székhelyünk Budapest lett. Azóta már működik reklámügynökségünk Szegeden és Szolnokon, s most április 1 -tői a Borsodtourist Idegenforgalmi Hivatallal közösen létrehoztuk az Észak- magyarországi Reklámszervező Kft-it, amely bárom megyében (Borsod, Heves, Szafoolcs-Szatmár) tevékenykedik, (Ladányi Endre irányításával. Még csak annyit magunkról, bogy kisszövetkezet vagyunk, de a 82 fős kollektíva tavaly már 126 millió forintot forgalmazott, ami azért nem kevés.

— Tulajdonképpen mivel foglalkoznak?

— Legrégebbi és volumenében is legjelentősebb profilunk a kiállítások kivitelezése. így például az őszi és tavasai BNV-iken, a pécsi, vagy a szegedi vásárokon, s (1984-től mi vagyunk a miskolci vásár generálkivitelezői is. Részt veszünk ugyanakkor külföldi kiállí- tásók kivitelezésében, s szervezünk kiállításokat külföldieknek hazánkban. A kiállítások és ajándéktárgyak kivitelezésére kapott külkereskedelmi jogunk a napokban tovább bővült: export- import jogot kaptunk transzformátorok, elektromechanikai elemek, általános rendeltetési gépek, irányítástechnikai berendezések, vagy például számítástechnikai berendezések forgalmazására is.

— Számítanak-e borsodi társaikra e tekintetben?

— Mi nyitottak vagyunk, s üzleti, piaci lehetőségeket is látunk az ország egyik legiparosodottabb megyéjében. Meggyőződésem, hogy számos vállalattal, szövetkezettel fogunk együttműködni. Nagy lehetőség a borsodi gazdasági egységék számára is, hogy külkereskedelmi jogosultságunk révén megbízást kaptunk a Magyar Kereskedelmi Kamarától külföldi termékbemutatók, kiállítások szervezésére. így például májusban — a Stuttgarti Vásárigazga- tóságga'l együttműködve — kiállítást szervezünk magyar vállalatok részére Stuttgartban az Intervitis ’89 nemzetközi borászati, pincészet!, palaékozási és csomagolástechnikai kiállítás keretében. Ezután júniusban a Pro Sanita ’89 nemzetközi egészségügyi és környezetvédelmi kiállításra és kongresszusra megyünk, majd novemberben Isztambulban szervezünk magyar termékbemutatót. Milyen jó lenne, ha ezen a bemutatón már ott lennének a jó nevű borsodi tejtermékek, a híres tokaji italok, a holló- házi porcelánok, hogy csak néhány konkrét terméket említsek megyéjükből. Mi vállaljuk az önálló termék- bemutatók vagy kiállítások kivitelezését. Egyébként Budapesten is 'három kiállító- termünk van, amelyek szintén jól hasznosíthatók.

— Itt, Mezőkövesden is szép bemutatót tartottak reklám ajándéktárgyakból...

— Előbb hadd szólják még néhány szót nyomdai ágazatunkról, hiszen vállalkozunk prospektusok, meghívók, névjegykártyák és egyéb nyomdai termékek magas színvonalú előállítására is. Ami pedig a harmadik profilunkat, a reklám ajándéktárgyat illeti, az itteni kis kiállítás csak ízelítő a lehetőségekből. ' E téren is a magas színvonal a célunk, ezért neves iparművészekkel, ötvösökkel, keramikusokkal, textilesekkel dolgoztatunk.

— Az infláció, a drasztikus áremelések, a fizetőképes kereslet csökkenésének időszakában élünk. Szükség van ilyen szituációban a reklámra?

— Meggyőződésem, hogy igen, sőt talán jobban, mint eddig. Hiszen manapság egyetlen vállalkozó vagy vállalat sem juthat el a piacra, s lelhet versenyképes megfelelő reklám nélkül.

(Nyikes)

Kotty belé, szilvalé

Vót egyszer egy ember, szakálla vót kender. Ez az ember úgy szerette a munkát, mint kecske a kést. Az esze meg úgy vágott mint a beretva: mindig eltalálta szarva közt a tőgyit. Fur- ton fúrt maga alatt vágta a iát, s nem egyszer bakot lőtt, ezért decemberben is áprilist járattak vele. Mondom, erős vót, ügyes vót: már kiskorában maga szopta az anyját. Ha lenyelte a békát, harapófogóval se lehetett kihúzni belőle semmit. Bizony, ő nem engedett a herkópáternek se! Nem. látta ugyan a fától az erdőt, de azért fejszéjét alkalmasint nagy fába vágta. Ha rossz fát tett a tűzre és elhúzták a nótáját, ordított

mint a fába szorult féreg. Az már igaz: nem fenékig tejfel az élet. Tengelyt akasztott mindenkivel, de ördöge vót: mindig ő húzta a rövidebbet. Oszt mehetett a sóhivatalba.

Vót neki egy tűzről pattant felesége, aki megtanította kesztyűbe dudálni. De még hátra vót a fekete leves: ráhúzta a vizes lepedőt is.

„No, evvel .törököt fogtam!” — gondolta az ember, és kitette az asszony szűrét. De előbb szíjat hasított a hátából, „Mehetsz Kukutyinba zabot hegyezni!” — kiáltotta utána, s fittyet hányt neki.

Fecske Csaba

A feleim furcsa egy- másmellettisége - ha Tokaj nevét halljuk - nagyon is összefüggésben van egymással. Ebben csak az a sajnálatos, hogy hosszú évek óta visszatérő témákról van szó. Végleges meggldós híján újra és újra foglalkoznunk kell vele. Talán ennek is köszönhető, hogy amikor a legutóbbi vb-ülésen szóba kerültek ezek a dolgok, parázs vitának lehettünk tanúi.

A kempingben gyakori vendégek a külországiak

Út, strand, kemping, idegenforgalom

Tokaji merevségek

Időnként csónakok is láthatók a vizen, de a vízi élet lehetősége sokkal nagyobb

Belvárosi résziét

Megyénkben az elmúlt esztendőben szinte mindenhol csökkent az idegenforgalom, de Tokaj kivétel ez alól. Igaz, a hazai és a szocialista országokból érkező vendégek itt is kevesebben voltak, de a nyugati országok érdeklődése jócskán felfokozódott. Pedig a helyzet sajnos, semmivel sem jobb, mint azelőtt. A várost még mindig nem kapcsolták be a távhívó telefonhálózatba, s ez megnehezíti a kapcsolattartást. Az utaik állapota nem változott, illetve csak rosszabbodott, s még mindig .keresztül szeli ;a történelmi belvárost, a 38-as számú fő közlekedési út. Igaz, a tervek elkészültek, s a megyei tanács nyolcadik ötéves tervében is szerepel a főút áttelepítése. de alig fogadták öl ezt a koncepciót, máris változott ...

Ugyanis az MT közlekedési osztálya úgy döntött, hogy nem az utat helyezik át, hanem a számát változtatják meg. A Tarcallon keresztül haladó lesz majd a 38-as út, s a tokaji egy más számot ikap. A szokást viszont ezzel nem fogják

megváltoztatni, s a teherautók továbbra is itt járnak majd. S nehogy azt higgye valaki, hogy azért akarják áthelyezni az utat, mert valakinek nem tetszik, hogy a szűk utcát percenként dühöngi végig egy-egy kamion Sátoraljaújhely felőli közlekedvén, veszélyeztetve a járókelők testi épségét! Szó sincs erről, ez lenne a legkevesebb ... Az viszont biztos, hogy a régi műemlék- házak homlokzatát hiába újítják fel, mert két nap múlva elborítja a felfröccse- nő sár, hogy a belváros alatt húzódó pincéket a be- omlás veszélye fenyegeti (erről már szakértői vélemény is van).

Sajnos, a vendéglátás helyzete sem sokat változott a kisvárosban. Egyetlen szállodáját igaz, korszerűsítették, s már 42 szobában tudnak vendéget fogadni. A külső renoválásra viszont nincs az üzemeltető áfész- nek pénze, s külföldi partnert keresnek a szálloda új vezetői, akik betársulnának. Szeretnék a szolgáltatási színvonalukat is bővíteni, egy fodrásszal, játékteremmel, kondicionáló-szobával.

S még egy érdekességet hallottunk; az étteremben a haszonkulcs és az árrés csökkentésével elérték, hogy az áremelések ellenére nekik nem kellett az ételek árát drágítani. Itt egyébként 100 százalékos a kihasználtság, s bizony a főidényben sok vendéget kell elküldeniük.

S itt jön az idegenforgalom szempontjából a másik hátrány. Ha a szállodában nem jut hely a vendégnek, csak a kempinget tudja igénybe venni, mert más lehetőség sajnos, nincs. A kemping pedig nem nyújt szívderítő látványt, sem összkomfortos élményt. A Borsod Tourist üzemelteti, s véleményük szerint már így is sokat költöttek rá, ennek ellenére veszteséges.

Azt viszont hozzá kell lennünk, hogy a privát üdültetek nem sajnálják az időt és a propagandát, hogy a vendég visszajöjjön jövőre is. Megmutatják a környék természeti kincseit, egy-egy liter bort sem sajnálnak, s megpróbálják emlékezetessé tenni az itt töltött időt. (Pedig ők nem is

idegenforgalmi szakemberek.)

Az tény, hogy az üzletek nyitva tartása nem igazodik az idegenforgalomhoz; hogy a szálloda éttermén kívül nincs még egy olyan vendéglő, amelyet jó szívvel ajánlani tudnának az idegeneknek ; hogy mindig gond volt a kempingben az orvosi ügyelettel és a köz- biztonsággal — rakamazi területen van, de Tokajhoz tartozik — (ez utóbbi rövidesen megoldódik); hogy a híres Rákóczi pince nyitva tartását, bemutatását nem tudják megoldani; hogy rosszak az utak; bizonytalan az autóbuszközlekedés ... s jobb, ha nem is soroljuk mindazt, amit a vb tagjai elmondtak.

Montecucooli azt mondta, a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz! Ma ezt így folytathatnánk, az idegenforgalomhoz is; hiszen ott nem .képződik profit, ahol nem fektetnek be tökét...

Orosz B. Erika Fotó: Fojtán László

Dögkút a Rózsadombon

1 . ■ ■ ' ' '■ '

Putnok „Rózsadombján” egyelőre még alig jföbb mint tíz ház áll, melyek azonban az elmúlt esztendőkben egyre csinosabbak, egyre rendezettebbek lettek.

Az idilli környezetet és a lakók közérzetét azonban már évek óta zavarja valami. Ez a valami pedig nem más, mint az egykori falu dögkútja, mely éppen az említett új családi házak tőszomszédságában található.

Igaz, hivatalosan ugyan már nem működik, a helyi termelőszövetkezet ugyanis már Szikszóra hordja a nagyvállalatok tetemeit, de be sincs még zárva, s nincs az elvárható módon eltö- medekelve, befödve sem.

Mindössze egy pár méter drótkerítés és egy rozoga fakapu veszi körül az aknát, melynek éppen nyitva volt a fedele ott jártunkkor. Ez pedig nem bizonyít mást, minthogy egyesek még ma is használják, s titokban ide hordják az elhullott kisebb állatok tetemét.

A környéken lakókat érthetően nyugtalanítja, hogy nyáron, a kánikulák idején szinte rajzanak a légycsapatok az akna körül, ahová a gyerekek szívesen járnak,

hiszen a területen egyedül annak környékén vannak sűrű, bújócskázásra alkalmas bokrok. Szeretnék végre, ha pont kerülne ennek az áldatlan állapotnak a végére, s egyszer s mindenkorra a megfelelő módon és formában megszüntetnék a kutat.

A helyi tanácson kapott tájékoztatás szerint erre még várniuk kell, hiszen addig, amíg új kutat nem építenek, illetőleg nem alakítanak ki egy erre alkalmas helyet a környéken, addig ezt nem szabad bezárni, jóllehet az előírás szerint egy ilyen emésztő- nek legalább 1 kilométer távolságban kell lenni a lakott területtől. Az említett kút pedig a legközelebbi háztól alig 50 méterre van.

Egy új kút, vagy konténeres fogadó kialakításához viszont pénz kellene. Pénz meg ugye ... Hogy meddig kell még várniuk az itt élőknek? Előreláthatólag még 1—2 évig.

Addig is kívánjunk egészségben gazdag, hosszú életet a putnoki állatoknak.-k.i-