Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-19 / 91. szám
1989. április 19., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Á vám háború vesztesei A nagyvonalú vámintézkedések másik negatív következménye az volt, hogy az osztrákok is láthatják, folyik a szemetelés nálunk. Ausztria még nyugati mértékkel mérve is nagyon tiszta ország, ott semmivel sem járathatjuk le jobban magunkat, mint a szemeteléssel. Tudom, hogy ez sem szempont azoknál, akik a vámintézkedéseket hozzák, de annak kellene lennie. A LEGHATÉKONYABB IMPORT Tornaterem, sportudvar épül Halmaion A halmajjak sok éven át tetemes társadalmi munkával tettek bizonyságot amellett. hogy mennyire szeretik -településüket, mennyire fontos számúkra a község fejlődése, felzárkózása a legjobban fejlődő falvak sorába. Halmajon most tornaterem és sportudvar készül. A munkákat tavaly júliusban kezdték meg, hogy legkésőbb szeptemberre elkészülhessen a 12x24 méteres tornaterem a hozzá tartozó és az azt kiszolgáló szociális helyiségekkel. No persze, minderről álmodni sem lehetett volna Halmajon a megyei tanács pénzügyi támogatása, a helyi tanács ilyen célra szánt forintjai nélkül. A tavaly júliusban kezdődött munkák során mem kevesebb, mint 430 négyzetméter alap- terület került beépítésire a 12 és fél millió forintos beruházásból. Ezzel párhuzamosan csaknem nyolcszáz négyzet- méteren valósul meg a hailmaji pedagógusok ésdiá- kok álma, egy komplett sportudvar, ahol kézilabda-, kosárlabda-pálya épül fel. Ezek mellett egyedi játékok, kondicionáló felszerelések, eszközök készülnek el a sportudvarban. A tornaterem és a sportudvar kivitelezői munkáit az Encsi Költségvetési Üzem végzi, az Agrober tervei alapján — mondta Tóth László tanácselnök. Mindehhez jelentős társadalmi munkával járul hozzá a helyi lakosság és a helyi Aranykalász Termelőszövetkezet. A kormányzat számára van ennél is jobb érvem: az utóbbi negyven esztendő két leghatékonyabb importját a lakosságnak köszönhetjük: a mélyhűtőszekrények és az elektronikai berendezések behozatalára gondolok. Ha nincs módja a lakosságnak, hogy tettekkel szavazzon amellett, hogy a jelenlegi helyzetben a leggazdaságosabb lakossági beruházás a mélyhűtő, soha nem jutott volna hozzá. Van nekünk egy minisztériumi szintű hatóságunk, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Ez azonban már tíz éve nem hitte el, hogy a ház körüli mezőgazdaság legjobb beruházása a mélyhűtő. Az egyszerű ember belátta ezt, sőt -mások is. Erre abból következtetek, hogy felemelték -az árát. Azt ugyan nem tudom elképzelni, hogy a várnkor- látozásokk-al egyidejű áremelés tudatos szabotázs lenne. Ennyi leleményességet ki sem nézek az illetékesékből. Még egy szábotázsszervezés- iben jártas szervezetnek is szegény .a fantáziája ahhoz, hogy -kitalálja, hogyan lehet botrányos helyzetet teremteni az ország félszabadulásának ünnepén -a nyugati határon: csak arra van szükség, hogy az utolsó lehetőség kihasználásán elgondolkodólkat egy áremeléssel lehet még serkenteni, hogy utazzanak. Sajnos nálunk az ilyenbe nem -bukik bele senki. Kopátsy Sándor Bükki részlet (f. I.) Erdők pótlásához Vetik a fák magját Vetik a fenyőfélék, ültetik a lombos csemetéket adó faféleségek magvait a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csemetekertjeiben. Az őszi-téli hónapokban összegyűjtött és kipergetett fenyőmagvak, valamint az összegyűjtött tölgy-, cser-, bükkmagokkal kerülnek az ágyásokba, a fejlődés meggyorsítására pedig több helyen fólia takaró alá. A Borsodi Erdőgazdaság zömmel saját maga neveli fel az új erdők telepítéséhez szükséges csemetéket. Jelenleg a megye erdészeteinél 14 csemetekertben munkálkodnak, amelyekből kettő nagyüzemi. A no- vajidrányi, valamint a me- zőcsáti csemetekertekben nagyüzemileg, gépesített, korszerű művelési és csemetenevelési eljárásokkal dolgoznak. A csemetekertek területének összege megközelíti a 100 hektárt. A kerteket úgy alakították ki, hogy ott azokat a csemetéket neveljék, amelyeket azon a környéken ültetnek el, így nem tájidegenek. Lúcfenyő elsősorban karácsonyfának nevelődik többek között a Ménesvölgyben, valamint a me- zőcsáti csemetekertben. Vörösfenyőt fólia alá a novaj- idrányi telepen vetettek. Ugyancsak a Ménesvölgyben nevelik a különleges illatos douglas fenyőcsemetéket. Erdei fenyőből mintegy 40 kilogrammnyj magot vetettek el. Ez több millió magnak felel meg. Befejeződött a metszés To- kaj-Hegyalján, ahol több, mint 7000 hektárnyi termőszőlőben végezték el ezt, a termést jelentős mértékben befolyásoló műveletet. Ugyancsak végeztek a metszéssel a dél-borsodi borvidéken, nemkülönben Miskolc határában a vörösboros programhoz kapcsolódó szakcsoporti szőlőkben is. Jelenleg sem szünetel a munka a nagy kordonművelésű táblákon, mert most a vesszőket kötözik le. A termésre utaló rügyvizsgálatokat mindkét szőlővidéken már korábban elvégezték, s azok kedvező termésre utaltak. Most, hogy a déli fekvésű területeken megkezdődött a szőlő fakadása, ha semmi baj közbe nem jön, jó szüretre van kilátás. A fakadás, erőteljes, s az utóbbi napok lehűlése sem tett kárt a tőkékben, sehonnan sem érkezett jelentés fagykárról. Hasonló a helyzet a gyümölcsösökben is, ahonnan szintén nem jelentettek fagykárt. Virágba borultak a nagyüzemi gyümölcsösök, például Gönc környékén a kajszisok, a Szikszói Állami Gazdaság meggyese, a megyaszói tsz cseresznyése. Virágzik a szomolyai tájjellegű cseresznye is a házikertekben. Szerencsére eddig nem érte károsodás a gyümölcsfákat. A metszés az almáskertekben is befejeződött, sőt a nagyüzemek a második permetezésen is túl vannak. A munkák zömével tehát végeztek, ám most még a kártevők elleni védekezést kell jól megszervezni, hogy mind a szőlőkben, mind pedig a gyümölcsökben a mutatkozó termést megvédjék, az eddig végzett munka veszendőbe ne menjen. A kártevők elleni védekezés most is fontos (Balogh I.) (Folytatás az 1. oldalról) tudja is ezt. Megtanulta az elmúlt negyven év alatt, hogy minden lehetőséget azonnal és mohón kell kihasználni, mert mindig várható a korlátozó módosítás, A vállalatokat és a költségvetési intézményeket mindig arra biztattuk, hogyita- karékosikodjaniak, ne költsék el a folyó éviben a pénzüket, hanem tartalékolják nehezebb időkre. Akik megfogadták e tanácsot, mindig ráfizettek, mert jött a rendelkezés, s a tartalékokat zároltuk. Aztán megbotrán- koztunik azon, hogy a vállalatok és intézmények minden éviben elköltik, ha kell elpocsékolják a pénzüket, vigyáznak, hogy semmi ne maradjon. Az elmúlt negyven év során a lakosságot sdkszor becsaptuk. Az áremelések előtt igyekeztünk megnyugtatni őket, hogy nem lesz áremelés. Tettük ezt attól a hamis társadalmi érdektől vezettetve, hogy elkerüljük a felvásárlási lázat. Az fel sem merült, hogy minden felvásárlási láznál nagyobb kár származik abból, ha a lakosság nem bízik a vezetőik szavában. Mire hivatkozva született a vámkorlátozás? Az ország devizahelyzete nem bírja el a lakosság jelentkező devizaigényét. Ez az érvelés igaz lett volna akikor, amikor az előző laza feltételekkel megállapították, de nem volt igaz most, amikor visszavonták. Az érvelés most azért hamis, mert nem azonos valaminek a szabályozása és a kiadott kedvezményék megvonása. Akikor elegendő lett volna a devizahelyzetre hivatkozni. Most azonban figyelembe kellett volna venni, hogy mit árt a társadalomnak, a hatalom tekintélyének a visszavonás. Az tény, hogy az ország nehéz devizahelyzete nem teszi kívánatossá a százmillió dollárokra rúgó deviizaiigényt, de az már nem, hogy ez nagyobb baj mint az, hogy a lakosság becsapva érzi magát. Ha nem volt baj milli- árdokat felvenni a hibás gazdaságpolitikai célokra, ha ezért máig nincsenek felelősök, akkor nincs erkölcsi alapunk azt mondani, hogy elviselhetetlen a nagy lakossági deviza-igénybevétel, ami évenként tizedét sem teszi ki az állam korábbi évenkénti hifcelfel vételéneik. AZ ÜZLET AZ ÜZLET Én nem is azt tartottam a legnagyobb hibának, hogy a lakosság fogyasztja a devizát. Mert évtizedekig nem volt rá módja, most jogos lehetett az igénye, hogy a nagy adósságból' ő is kivegye a maga részét, visszafizetnie úgyis neki kell. Sokkal nagyobb hiba, hogy egy nyugati bevásárlás több jövedelmet hóz, mint egyhavi munka. Ez aztán egyre jobban deformálja a lakosság viselkedését. Eddig is az volt a legnagyobb bajunk, hogy munkával szinte séhöl sem lehetett annyit keresni, mint üzleteléssel, ezt most kiterjesztettük egy újabb területre. Az elmúlt tizenöt év legnagyobb vívmányának azt tartom, hogy a lakosság a nehéz helyzetre, a csökkenő reálbérekre és reálnyugdíjaikra a munkaidejének meghosszabbításával reagál. Amíg a lengyelek a szabadidejükben a szomszédos országokban batyuznak, addig nálunk háztájiznak, házat építenek, autót javítanak ... Ennél a viselkedési formánál nincs is a modern korban nagyobb záloga az optimizmusnak. Bosszantott tehát, hogy a kormányzat gazdaságilag megalapozatlan vámliberalizmust vezetett be. A gazdasági megalapozottság- inak csak egyik, szememben nem is a legelső oka volt a devizahelyzet. Sokkal inkább az, hogy az adott bérszínvonal és a belföldi árarányok, árukínálat mellett a lakossági import igen jövedelmező. Márpedig nem jó az, ha a bécsi bevásárlás egyetlen napja jövedelmezőbb lehet, mint az egyhavi munka a gyárban, az iskolában, az íróasztal mellett. Ha volna... A faluban, ahol lakom, egyre-másra megállítanak bányászaink. A minap a kazincbarcikai buszon szólt rám az egyik szelesi marógépkezelő. Éppen az SZTK-ból ijött, piert közel harminc évnyi, föld alatti munkájának szépen beérett gyümölcsét, az izületi bántalmait volt sugaraztatni.- Van papírod meg ceruzád? - kérdezte, s mosolygott rögtön, látva zsebbéli kotorászásomat. - Hagyjad, csak azt akartam tudni, készen vagy-e két téma megírására. Mert kapásból .mondok én neked olyat, hogy ... ha megjelenik, én is megbánom.- Na, mondjad, írom.- Áh, a fenébe is, úgyse változna semmi - legyintett. Aztán mégis „kibeszélte”, hogy az a töméntelen viz, ami fentről, lentről, ,s ha a gumiruhát felveszi, akkor belülről is ömlik rá, vagyis mindnyájukra évek óta, idege- sitően egészségromboló. A termelési követelmények pedig egyre feszesebbek. Bányász alig van. S ha lenne is, most már minek? Összevonás, létszámleépítés lesz soron. Vele pedig az elmenők átkai, ö persze marad, jmzen egy ilyen „vén róka” tapasztalatára szüksége van a bányának. De mi lesz, ha kibukik? Ha kibuknak „jó bányászaink”? A vezetőség a napi gondokkal küzd, ugyanúgy, mint a föld alatt dolgozók ezrei. Úgy, mint azok jó néhányon, akiknek talpára útilaput kötnek nemsokára. A másik témája útitársamnak ugyanis az egyelőre még másik üzemben dolgozó „bajtársak”, akik, a híresztelések szerint: mehetnek, ahová akarnak. Szakmunkások, lakatosok, villanyszerelők ... stb.- Tudom |- folytattam, kicsit helyrerázva a gondolatsort -, hiszen a Borsodi Bányász is írt egy többdiplomás fiatolemberről, aki nyersen megkapta, hogy menjen, ahová tud, rá nincs szükség a vállalatnál. De, nem eszik olyan forrón ,a kását, ugyanis ha ö, a közismert, számtalan vállalati és ágazati, megyei és országos műveltségi és szakmai verseny győztese az utcára kerül, akkor bárkivel bármit .meg lehet azon túl csinálni. És még nem tartunk 'itt. .Még csak mondják, de nem cselekszik. És annak az illetőnek, valószínű, az üzemi újságban megjelent cikk után lett helye továbbra is a vállalatnál. Persze az is igaz, hogy mindenkiről nem lehet írni. Az ilyen ügyek intézésére, tisztázására ott volna a szakszervezet. Volna ... !-parázsVirágzó kertek — fakadó szőlők