Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-10 / 59. szám

1989. március 10., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Miért „külön” - együtt?

Március 15-e nekünk a nemzet ünnepét jelenti, és jelentette koraibban is. Erőt adó, felemelő üzenetet, a mindenkori progressziónak, a nemzeti függetlenség, a társadalmi igazságosság sorsunk, történelmünk önálló alakításának megfellebbezhetetlen ígéretét. Vigaszt és reményt.

A városi tanács felhívására — miszerint a város polgársága együtt ünnepelje nemzeti ünnepünket — a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a FIDESZ bejelentette, hogy nem kíván a felhíváshoz csatlakozni, hanem attól függetlenül ákar együtt ünnepelni.

A bejelentés kapcsán több vád is érte a három szervezetet, úgy mint: a nemzeti egység megbontói, az ünnep kisajátítói, összeférhetetlenek stib.

Először is: a megegyezést, az emlegetett nemzeti egység létrehozását mi is rendkívül fontosnak tartjuk, de ennek valódi terepeit még meg kell keresni. Az ünnep az élet olyan kiváltságos alkalmai közé tartozik, amikor azok gyűlnek össze az együtt- lét iihletettségélben, akik a hétköznapi cselekvésekben is érzik az együvé tartozás melegét. A közös ünnepléshez közös múlt, és az összetartozás érzését erősítő élmények kellenek. A mi élményeink ezzel egyelőre ellentétesek. A nemzeti egység kialakításának meggátlói nem mi vagyunk, hanem az a 40 éves politikai magatartás, hatalmi agresszivitás, ami lehetetlenné tette a méltó ünneplést, és ha valaki vette magának a bátorságot, hogy mégis, konokul nemzeti ünnepként tisztelje március 15-ét, az a nacionalista, vagy rendbontó huligán titulustól a gumibotig mindenre számíthatott. A mi élményeink ehhez kapcsolódnak.

Az átváltozás hitele is erőteljesen kérdőjeles. A oímkeragasztók és karhatalmat vezénylők hirtelen hangos és zengzetes retorikával közös zászló alá hívják azokat, akiket olykor a kokárda, vagy a nemzeti színű szalag viseléséért is felpofozhatott az arra cirkáló rendőr.

A ihatallom .véleményünk szerint — 1948. óta sdhasem .volt legitim ebben az országban; ,a nép valójában sohasem fogadta el igazi képviselőjének, ezért nem lett volna és most sincs joga a nép nevében beszélni.

A városi tanács felhívására végezetül még annyit: a pátosz nem pótolja a valódi kapcsolódási pontokat. A mlindennapok- ' ban, a feladatdk megoldásában kell először megkeresni az együttműködés lehetőségeit, kialakítani a tehetséges közös tevékenységi formákat, hogy majd legyen alapunk közösen ünnepelni. Természetesen álláspontunk a mostani ünnepre vonatkozik. Amennyiben a politikai folyamaitok a valódi demokrácia felé haladnák, később nem látjuk semmi akadályát a közös ünneplésnek.

Felhívjuk tehát Miskolc város polgárait, hogy ünnepeljük együtt március 15-ét, találkozzunk délelőtt 10 órakor Kossuth Lajos szobránál!

Magyar Demokrata Fórum Független Kisgazdapárt

Fiatal Demokraták Szövetsége miskolci szervezetei

A magyarság, pártállásra való tekintet nélkül, mindig is megünnepelte március 15-ét, Igaz, volták évek, .amikor a nacionalizmus elleni harc torz felfogása, túlkapások zavarták az igaz hazafiság érvényesülését. Ez azonban már a múlté, bár nem szabad elfelejtenünk, okulnunk kell belőle. Mint ahogy okulnunk kell az elmúlt negyven év küzdelmeiből, kudarcaiból is. Ennek tudományos kutatására éppen az MSZMP kért fel szakértőket és már napvilágot látott a történelmi albizottság egy tanulmánya. Az e körül kibontakozott vita is bizonyítja, hogy nem szabad leegyszerűsítve, kivált nem politikai előítéletekkel terhelve minősíteni a nagyon is összetett, bonyolult történelmi folyamatokat, eseményeket. A negyven évbe beletartozik a sztálinista, rákosista diktatúra .is, de beletartoznak azok az évek is, amikor a magyar nép élvezhette egy érlelődő nemzeti közmegegyezés gyümölcseit. Sajnos e folyamat törést szenvedett, megtorpant a szárnyát bontogató reform. 1988. májusa, az MSZMP országos értekezlete óta azonban felgyorsult a reform mind a gazdaságban, mind a politikai intézményekben. Ezt csupán „zengzetes retoriká”-nak minősíteni .enyhén szólva nem vall tárgyilagosságra.

„Meggyőződésünk, hogy március 15-e a magyarság számára a nemzeti összetartozás, egymásrautaltság, az összefogás jelképe” — olvashatjuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának minap megjelent felhívásában, mint azt is, hogy: ugyanakkor tiszteletben tartjuk mindenkinek azt a jogát, hogy önállóan emlékezzen meg nagy nemzeti ünnepünkről. Mindezzel együtt fontosnak tartjuk, hogy ez az ünnep a közös jövőért felelősséget érző társadalmi erők összefogását, a nemzeti együvé- tartozást fejezze ki, és ne a viták, a nézetkülönbségek, ,a konfrontádió napja legyen. Hiszen ez olyan ünnepünk, amelyről joggal gondolhatjuk, hogy mindenki fenntartás nélkül a saját ünnepeként fogadja el.

Bízunk abban, hogy Borsod-Abaűj-Zemp- lén megye lakossága is, mint az egész nemzet, méltósággal, a magyarság összetartozásának jegyében ünnepli az immár munkaszüneti nappá vált nemzeti, állami ünnepünket. Népbem nemzetben gondolkodva.

Mestereink ajánlatai

Többéves büntetőperek a megyei bíróságon

Az akta nem vész el, csak poroso

Iratraktárban járok, vagy bírói dolgozó- szobában? A kérdés többször megfordult már a fejemben, amikor átléptem ’dr. Bat- ta Miklós megyei bírósági tanácselnök hivatali szobájának küszöbét. Meglepődésre persze már semmi okom sincs, hiszen az irathegy idestova három esztendeje foglalja már a (helyet. A dokumentumok jó részét még 1985-ben foglalták le, amikor összegyűjtötték őket 'az egykori Topszolg irodáiból.

Nincs jobb helyzetben dr. Orbán Dezső megyei bírósági tanácselnök sem. Szintén három esztendeje birkózik egy esokvádlottas, úgynevezett monstre büntetőügy tárgyalásával. Nem irigylem dr. Csohány Ferencné tanácselnököt sem, aki |a vasútnál kipattant bűnügy aktáit tartja kézközeiben. Optimista jóslatok szerint két év is eltelhet, mire ítéletet hirdethet. Miért őrölnek ilyen lassan a* igazságszolgáltatás malmai? A kérdést (dr. Deim Lászlónak, a megyei bíróság bűntető elnökhelyettesének tettük fel.

Receptjeinket írták: Tóth Zoltánná, mestercukrász, az MVV cukrászüzem vezetője, Kandik Ferenc, mestersza- kacs, az MVV hidegkonyha üzem vezetője és Kertész Miklós, a Búza téri csarnok halszaküzlet vezetője.

SAJTOS KIFLI

Hozzávalók: 0,5 kg liszt, 10 dkg reszelt trappista sajt, kevés folyadék (tej, tejföl, vagy aludttej), 1 dkg só, 2 dks élesztő, tojás a kenéshez.

Elkészítése: A nyersanyagokat összegyúrjuk, a kívánt mennyiségű folyadékot adva hozzá, majd pihentetjük (ke- lesztjük). Ezután vékony csíkokra sodorjuk, majd tetszés szerinti méretű darabokra vágjuk, s ezeket kifli alakúra formázzuk. Lekenjük tojással és meghintjük reszelt sajttal, s végül kisütjük. Készíthetjük paprikásán is, de

vigyázzunk, hogy a paprikát a félig már kihűlt kiflikre szórjuk, mert különben megég rajta. (A recept alapján készült sajtos kiflit ma délelőtt beimutatja az Ady-híd- nál levő Gyöngy cukrászda.

zOldborsós tojássaláta

Hozzávalók (4 személyre): 4 db tojás, 15 dkg zöldborsó, 20 dkg majonéz, petruska, snidling, cukor, őrölt bors, citromlé, só.

Elkészítése: A főtt tojásokat kockára vágjuk, hozzátesszük a főtt zöldborsót. A majonézt, beízesítjük, majd a finomra vágott snidlinget és a petruskát is hozzáadjuk. A beízesített mártást ráöntjük .a tojások és a zöldborsó keverékére és óvatosan ösz- szevegyítjük. Néhány órán át érleljük, majd tálaláskor petrezselyem zölddel és salátalevéllel díszítjük, de tehetünk rá paradicsomot, vagy marinait paprikát is.

BUSA ROZMARINGGAL

Hozzávalók: 1 kg busa, 5 dkg vaj, 10 dkg reszelt sajt.

1 dl tejföl, 1 kis fej vöröshagyma, megreszelve, 1 evőkanálnyi liszt, 1 kis doboz paradicsompüré, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis ágacska rozmaring, só, törött bors.

Elkészítése: A vaj felével kikenünk egy tűzálló tálat és . belefektetjük az előzőleg megsózott halat. Tetejére kenjük a tejfölt és meghintjük reszelt sajttal, A sütőben alsó lángon mintegy 15 percig sütjük. Közben a maradék vajban megpirítjuk a hagymát, meghintjük a liszttel. hozzáadjuk a paradicsompürét, egy kevés vizet, a tört fokhagymát és a többi ízesítőt. Alaposan összeforraljuk és a kisült hal köré öntve petrezselymes főtt burgonyával tálaljuk.

— Az akták valóban több

éve nálunk vannak, de szó sincs' róla, hogy beporosodtak volna. Sem a bíróság, sem a bírák nem hibáztathatok a hosszadalmas tárgyalásokért. Az elhúzódás okait egészen más irányban kell keresnünk. Ezt az álláspontot erősítette meg az a vizsgálat, amelyet a közelmúltban fejeztem be a sok- vádlottas, nagy kiterjedésű ügyekről, a pervezetésről. Elemzésemben a dr. Batta Miklós és a dr. Orbán Dezső vezette büntetőtanács munkáját tettem nagyító alá. Mindenképpen meg kell említenem, hogy a vizsgálatot a megyei bíróság ellenőrzési terve alapján tartottam meg. ,

— A több évet igénylő tárgyalás nem ismeretlen a bírósági gyakorlatban. Polgári perek sokszor elhúzódnak, egy-egy kirívó példa szerint akár másfél évtizedig is. Büntetőügyekben viszont fehér hollónak számított, ha az elsőfokú tárgyalást nem sikerült befejezni hátlapok, maximum egy esztendő alatt.

— Az elhúzódás mindenekelőtt azért nem kívánatos, mert az elkövetéstől számított nagymérvű időmúlás alapvetően veszélyezteti a törvényi büntetési célok maradéktalan megvaló- sulhatását. ,A megyei bíróságra 1985-ben érkezett az első, úgynevezett „monstre” ügy, amelyet azóta tizenhárom követett. Mi jellemző rájuk? A vádlottak általában a társadalmi tulajdonban okoznak különösen nagy, esetenként sokmilliós kárt. A bíróságnak egy-egy eljárásban sok ■ vádlott bűncselekményéről kell ítéletet alkotnia, akik összefonódva, egymást segítve, bonyolult, gyakran nehezen kibogozható módszerrel követték el a törvénysértő cselekményeket. Az említett ügyekből a megyei bíróság elsőfokú büntetőtanácsai kilencet már befejeztek, hármat most tárgyalnak, egyet még nem 'tűztek ki. Jellemzőjük még ezeknek az ügyeknek, hogy a vádiratok esetenként többszáz oldalra rúgnak, a nyomozati anyag pedig több mázsát nyom. A bíró kötelessége, hogy lapról lapra megismerje, ahogyan mi mondjuk „megtárgyalja” az ügy részleteit. Ez pedig nem kis idő. A rendőrség és az ügyészség mindhárom, most tárgyalt ügyben tiszteletre méltó munkát végzett. A bűncselekményeket a vád szerint a terheltek éveken keresztül követték el. Hihetetlen mennyiségű iratot vizsgáltak át és rendszereztek a rendőrségen és az ügyészégen, hogy azok a bíróság előtt bizonyítékként szolgálhassanak. A hatalmas anyagot a felkészülés során a bírónak fel kell térképeznie, mintegy „meg kell emésztenie,” majd az összefüggéseket kihámoznia és rendszereznie. Ezután kezdheti csak meg a tárgyalást, amelynek során a vádat érintően ismét lapról lapra, okiratról okiratra végig kell haladnia. A büntetőtanács meghallgatja a vádat előterjesztő ügyészt, a vádlottakat, a tanúkat, majd a

szakértőket, s végül a védőket, vagyis tulajdonképpen mindenkit, aki az ügy elbírálásához érdemben hozzájárulhat. A vallomásokat, véleményeket és indítványokat a bírónak a tárgyaláson rögzítenie kell, azaz írógépbe diktálja a jegyzőkönyvet.

A jegyzőköny terjedelme akár több ezer oldalra is rúghat.

— Az iratokat tehát először a nyomozószervek, majd az ügyészség végül a bíróság többszörösen is „átrágja”. Nem lehet egyszerűsíteni az eljárást?

— A magyarországi bíráskodás egyik fundamentuma a bírói függetlenség elve. Ez nem szólam, s többek között azzal a következménnyel jár, hogy a folyamatban lévő, tehát a tárgyalt ügyben a bíróság semmiképpen sem irányítható. Nem szabhatja meg senki a bizonyítás irányát, a pervezetés fogásait, annak taktikáját. A bíróság ítélkező tevékenységét folyamatban lévő ügyben senki nem kritizálhatja. Egyébként is a bíró ismeri a legjobban az ügy részleteit, mert elveszne, különösen az ilyen nagy ügyekben, ha a nyomozati anyagot, annak összefüggéseit és a bizonyítandó tények körét az eljárásban részt vevők esetleg jobban „tudnák”. Amit a bíró a bizonyítási eljárásban elmulaszt, elkapkod, helytelenül értelmez, figyelmen kívül hagy. vagy pontatlanul rögzít, később csak nehezen, vagy egyáltalán nem képes pótolni. Bizonyítási rendszerünk véleményem szerint a legbiztonságosabb. az úgynevezett kizárásos jellegű, elvi alapon nyugszik. A tények megállapítása minden esetben az elsőfokú bíróság kötelessége. A büntetőtanács számára csak az tekinthető elbírálásra érdemesen felderített anyagnak, amelyben teljességgel kizárt, hogy a büntetőeljárásba vont események másként történhettek volna. Az ítéletben kihirdetett tényeket — amelyek egyedül a bíró bennső meggyőződésén nyugodhatnak — perrendszerűem meg is kell indokolni. Ebből következik. hogy a bíró kizárólag maga döntheti el, miként képes eljutni a teljes megbizonyosodáshoz, az anyagi igazság teljes feltárásához. Ennek elérése döntően függ persze a bíró éleslátásától, kombinatív készségétől. felkészültségétől és gyakorlata során megszerzett rutinjától.

— Mit állapított meg az elemzés a konkrét ügyek kapcsán?

— Mint emlékezetes, a Topszolg-ügyben a vádirat különösen nagy kárt okozó csalás és más bűncselekmények miatt készült, összesen 61 vádlott szerepel benne, akik kisebb-nagyobb mértékben keveredtek a csalásokba. Az első tárgyalást a bíróság 1986. július 28-án tartotta. Közel két esztendő után az egyik ülnök felesége súlyosan megbetegedett. Az ülnök nem vállalhatta tovább a közreműködést. Ez a lépés azzal a következménnyel járt, hogy a tárgyalást meg kell ismételni.

Addig összesen 447 sűrűn gépelt oldalnyi jegyzőkönyv készült el. Az ismétléshez 1988 júliusában látott hozzá a már megváltozott ösz- szetételű büntetőtanács. Mostanáig összesen 112 napon keresztül tárgyalta a bíróság ezt az ügyet, s majdnem ezer oldalnyi jegyzőkönyv készült el. Csak azért ennyi, mert az ügyvédek a vádlottak védekezését nagyrészt írásban terjesztették elő. amely szintén többszáz oldalas anyagot képez. Mostanáig a vádirat 33 fejezetéből a bíróság 22-tőn már túljutott. Megítélésem szerint dr. Batta Miklós tanácselnök nem sietheti el a tárgyalást. Nagy rutinnal, és a rá jellemző alapossággal vezeti a büntetőpert. Ennek során a bizonyításban szigorú tárgyszerűséggel, céltudatosan halad előre. Az ügy befejezése — ha csak valamilyen gátló körülmény nem támad menet közben — 1989. október 30-ra várható. Néhány szót az Orbán Dezső vezette büntetötanács előtt folyó sokvádlottas ügyről. Ez a büntetötanács a népi ülnökök kiválása miatt szintén ismétlésre kényszerült. Tavaly december közepéig már 1762 oldal jegyzőkönyv készült el, amikor — miután megváltozott a büntetőtanács összetétele — meg kellett ismételni a tárgyalást. Mióta ez az úgynevezett montre eljárás megindult, a büntetőtanács 91 más eljárásban hirdetett ítéletet. Az ügy lezárása ez év júliusára várható. Határozottan állítom, hogy a két tanácsvezető bíró rátermettsége és felkészültsége biztosíték arra, hogy időben, megalapozott, érdemi döntésre kerül sor.

— Könnyen megjósolható, a szóban forgó ügyek nem zárulnak le a megyei bíróság határozatával. A fellebbezések után a másodfokú eljárás a Legfelsőbb Bíróságon újabb hosszú hónapokig, akár egy évig is eltarthat. Mire az ügyet jogerősen lezáró határozat megszületik, talán el is felejtjük, hogy létezett valamikor Topszolg.

— Az ítéletről természetesen nem alkothatunk annak megszületése előtt véleményt. Az említett, sokvádlottas büntetőügyeket tekintve azonban néhány tanulságot már most elmondhatunk. Ügy érzem, ezek a perek nyilvánvalóvá tették: vezetőnek csak az nevezhető ki, aki feltétlenül tisztakezű és szilárd erkölcsi talajon áll. Olyanok, akik beosztásukkal nem élnek vissza, pozíciójukat nem tekintik valamiféle nemzeti ajándéknak. Senkiben, semmilyen beosztásban ne alakuljon ki a fokozott védettség képzete, hiszen a vezetői szék. az összeköttetés nem adhat bátorítást arra, hogy megsértse törvényeinket. Aki az ingoványos útra téved, számítania kell rá. hogy súlyos elmarasztalásban részesül, hiszen az, hogy visszaélt a közösség bizalmával, nyomatékosán súlyosbító körülményként vehető figyelembe az ítélet megalkotásánál.

Udvardy József