Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám

1989. március 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Földnézés — ______________ h oldfogyatkozásban Kié ez a föld? Aki megműveli? Hová megyek a Hcrnád mellett végig a gáton nem messze Miskolciéi? Többszöri te­lefonálás után sem sikerül megtudni. Öregebb — így böl- csebb barátom azt javasolja: írd meg, amit látsz, majd meg­tudod, hogy kic az a luccrnaföld, ahol „elfelejtették’.’ be­takarítani a termést. Más helyett szégyellem magam is. Mert milyen munka az, hogy lekaszálni volt kinek, de az új telepítésű lucerna kaszálását nem követte a szénarendek forgatása, gyűjtése, kazlazása. Hogy miért, azt talán csak azok értik, akik évtizedek óta vesződnek a földdel, vias­kodnak a természet erejével. A kívülálló azonban most március elsején .is csak az eső által bevert lucernarendeket látja, az elrothadt és borzasztó büdös szagú növénymarad­ványokat fogja kezébe, és azt mondja: Ennek nagy része gyom, méghozzá a legrosszabb fajtából. Amit a jószág nem fogyaszt, főleg, ha olyan elkényeztetett, hogy Japánból im­portált hallisztet, vagy nagy fehérjetartalmú granulátumot falatozott, tápot kapott naponta ad libitum, vagy ahogy a parasztember mondja: annyit eszik a jószág, amennyit bír. önetető, önitató mindig ott van a szutyakja előtt, csak en­nie kell és megbökni az önitatót. Szóval az biztos: az ilyen jószág már meg nem enné ezt a „takarmányt”. De azért csak lett volna idő öt hónap alatt — ha nem is betakarí­tani, de legalább leitakaríta­ni ezt a gezemicét. Mert erkölcsi (és szakmai) kötelesség is van a világon. Az előbbiről papoltam ele­get, a szakmairól csak annyit: az új telepítésű lu­cerna igen megsínyli azt, hogy nem szabadították meg „gyapjújától”. A rendek alatt kipállott a drága növény, és a gyomok szépen elhullat­ták magjaikat. Életképeseb­bek, már most csírázásnak is indultak. Lehetne beszél­ni a „megspórolt” gyomirtó­szerekről is, meg arról is, hogy a gazdaságban már az­óta régen felvette az évi prémiumát a növényter­mesztésért felelős vezető is, bizonyára dörzsölte markát, mert az előző év értékelése után egy nyereséges mező- gazdasági üzem valamire tartott üzem- vagy ágazat­vezetője pár tízezer forin­tot bezsebelt. Aztán lehetne arról is szólni, hogy ezt a kis „lu­cernaügyet” majd csak ki­heverik (ha egyáltalán a felsőbb vezetők tudomására jut), hisz’ mi az a pár hek­tár terület? (Aki mutatja, negyvenről beszél). De akkor megkérdezhet­jük azt is: miért ragaszko­dik az üzem egy-másfél hektár területéhez olyan rettenetesen nagy erővel, amikor az a tenyérnyi föld az ártéren belül a ruderá- liák között van, és ahol — nagyüzemi gazdálkodást a büdös életben nem lehet eredményesen folytatni. És ahol éppen ezért már évek óta bérbe adták a földet egy nyugdíjasnak, aki bolondul jószágért, földért egyaránt. és juhot, kecskét, malacot, kutyát tart a holdbéli táj­nak is beillő ártéren, de nyugta nem lehet, mert hol az árpáját akarják „véletle­nül” levágni az üzem se­rénykedő alattvalói, hol a feltört gyepet akarják tőle elvenni a buzgólkodók. Mindez eddig csak álta­lánosítható helyszín és idő volt, de az elmúlt héten meggyőződhettünk a való­ságról is. A fentieket Macek Pál mutatta Ongaújfalú, Ócsanálos határát járva a helyszínen — szokatlan mó­don és szokatlan időben. Mert olyan úttalan utakon jártunk, olyan sárban, erdő­ben, ingoványbán vágtat­tunk, hogy csak azért imád­koztam, meg ne álljunk, míg szilárd talaj nincs alattunk, hiszen bizonytalan a gátoldal, a sáros-tocsogós út, ahol kényszerültünk megközelíteni a maszek juh- hodályt és felszántott zseb- kendőnyi területét, ami úgy hiányzik a nagy gazdaság termelési eredményeihez. Az időpont pedig azért volt szo­katlan, mert este megláttuk a holdfogyatkozást. — Látott-e már ilyet Pis­ta — kérdeztük a fogadott juhászt, aki e csendes világ­ban éli napjait, őrzi a rábí­zott juhokat, eltűri a Bandi — a robusztus kecskebak gúnyolódó mekegését, a co­cák esti kitörését az etető vályú felé. Szóval Pista nem látott holdfogyatkozást, ezt a mait is csak kérésünkre figyelte meg, hisz’ nem tu­dott róla, mert az elem ki­ment a rádióból. Ö a három kecskegidájával foglalatosko­dott a holdfogyatkozáskor, merthogy épp ottjártunk ide­jén születtek. Ezért akarta kitessékelni a kecskebakot a hodályból, és hogy nem si­került elkapni, ezért nevette ki a Bandi a haragos Pistát. Mire végzünk a nem kí­vánt mustrával, magunkra haragítjuk a fehér rac'ra anyajuhokat is, az őrző ku­tyákat is, de még a kecsk“- bakot is, „akit”. azért ké­sőbb sikerült lencsevégre kapni, amikor megállt egyet­len pillanatra, hogy tanul­mányozza a fotós szerken­tyűjét. Én két dolgot bántam: hogy a kattintás utáni pilla­natban miért nem volt ná­lam is fényképezőgép, hogy megörökítsem a kolléga fu­tását. A másik pedig, amit bántam, hogy miért nem ta­lálkoztam a hatalommal bíró növénytermesztővel. aki annyira, fájlalja, hogy az ártéri területet más haszno­sítja . . i (Bekecsi Szabó László) A kecske sem érti a pazarló spórolást Fotó: Balogh I. Felújítás az LKM-ben F ebruár elején kezdő­dött az LKM nemes­acél-hengerművének nagyjavítása. A vállalat sa­ját, központi karbantartó gyáregysége mellett külső vállalatok is segítenek, töb­bek között a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat, a mikóhá- zi tsz-szakcsoport, a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat, az Integrál Szóig, és a Hő­technika szakemberei. A munkák összköltsége 114,5 millió forintra rúg. Ez kiemelkedően nagy összeg, melyre a magyarázat az, hogy az elavult fordító­berendezéseket új, korsze­rű manipulátorokra cseré­lik, amiket Kogépterv­dokumentációk alapján a Lenin Kohászati Művek megmunkáló üzemében és acélszerkezeti üzemében gyártották; az előszerelési munkákat pedig a központi gépjavítóban végezték. Még így. saját erőből is 40 mil­lió forintba került a beren­dezés. A beszerelést köve­tően az úgynevezett finom­sor — változatlan hosszmé­ret mellett — a 120-as bu­gaméretről átáll a 150-esre. Ezután tehát, ha csak any- nyi acélt hengerelnek itt, mint eddig, akkor is jelen­tős teljesítmény-növekedésre számíthatnak, a megnöveke­dett átmérő miatt. a hengerde egyébként 15 évvel ezelőtt, 1974-ben kezdte meg működé­sét, s ez az első ilyen jelen­tős beruházás az indulás óta. A tervek szerint már­cius 11-re kell befejezni á rekonstrukciót, ám az új manipulátor szerelése és be­üzemelése miatt lehet számí­tani némi határidő-módosí­tásra: nem beszélve arról, hogy van más munka is bő- _ ven. Az utolsó héten kell befejezni a darupályák sín­cseréjét, a beadó és kiadó oldal felújítását, az elő- és kész szakasz, valamint a hűtőráma és a kötegelőgé­pek teljes felújítását is.. (burger) Több, mint siáimiltió forintba kerül o felújítás (Fotó: Juhásmé Frigyik Dóra)

Next

/
Thumbnails
Contents