Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. március 4., szombat Uj középfokú iskolát építenek Sárospatakon Gyulai az animációs rendező A Fifi kalandjai című sorozat főszereplője Gyulai Líviusz grafikus- művész illusztrációi — alkotójuk nevével együtt — szinte a szépirodalmi művek részeiként, észrevétlenül épülnek be az olvasó tudatába. Sokoldalú tevékenységének ez a domináns része élő kapcsolatot biztosít számára a közönséggel. Sokan ismerik az ilusztrátori életmű gerincét képező, gyermekkiadványokhoz készített munkáit is, melyek elsősorban a Móra Kiadó mesekönyveiben láttak napvilágot. Jóval kevesebben ismerik viszont Gyulai Líviuszt, az animációs rendezőt. A művészt határozott személyiséggel bíró, életerős figurái vezették a számukra nagyobb mozgékonyságot biztosító rajzfilm világába. Az 1976-ban készült Delfinia kirándulásra invitál a felnőttként már csak a kiválasztottak számára járható terepre: a gyermekálmok világába, ahol eljátszhat például bárki a gravitációval. A Magyar Televízió számára készített Jómadarak című szatirikus sorozata után, egy minden korosztály számára élményt kínáló, igazi szerzői animációs produkció következik Üj lakók címmel. A címszereplők háromtagú kentaurcsalád tagjai, akiknek minden igyekezetük ellenére sem sikerül közös fedél alatt élniük a bérház többi lakójával. A szóbeliséget tökéletesen mellőző műben lényeges gondolatokat körvonalaznak a rajzok saját szabálytalanságainkhoz való viszonyunkról, egyéniségünk vállalásáról is. Gyulai Líviusz legújabb animációs munkája ismét a kicsinyeknek készül. A Fifi kalandjai című, tizenhárom részes sorozatot 1989 első negyedében adják át a megrendelőnek, a Magyar Televíziónak. A munka színhelyén, a Pannónia Film Vállalat kecskeméti műtermében beszélgettünk a rendezővel. — Az Üj lakók című filmemben szerepelt az a kentaurcsalád, melynek csemetéje adta az ötletet. Fifi, az égiek között is nyughatatlan, rosszcsont kentaurfiúcska gyanútlanul és tulajdonképpen ártatlanul keveredik bele a számára meg-' magyarázhatatlan földi dolgokba. Minden epizód új problémák köré épül, melyekben mindig más-más módon mutathatja meg, hogy mire képes. Különleges tulajdonságai egy átlag gyereknél sokkal védettebbé teszik. Szüksége is van erre, mert túlságosan naiv, és sokan visszaélnek jóindulatával. — Mivel a szereplők nem szólalnak meg, a hangulatok, érzések árnyalásában különlegesen nagy szerepet kap a zene. — A zene ezúttal speciális, szervező módon vesz részt a munkában. Kiderült, hogy nem nehezíti, hanem a várakozással ellentétben könnyíti az animálást. A nézőnek, reméljük, hasonlóképpen a segítségére lesz Tomsits Rudolf zenéje, hogy erre a látvány- és moz- gásVilágra hangolódjék. Ez a zene ugyanis ragtime-muzsi- ka, mely követni képes különleges rugalmasságával a lassú, de a gyors eseményeket is. K. J. Túl a jelenlegi ötéves tervidőszak felén, a tanácstagi beszámolókon és az 1989. évi költségvetést tárgyaló tanácsülésen is azt állapították meg a felszólalók és a tanács vezetői, hogy az utóbbi években mind jobban növekvő gond, olykor kilá- tástalanság jellemezte — más városokhoz hasonlóan — Sárospatakon is a beruházásoknak és a tanácsi intézmények működtetésének megvalósítását. A feszültség, bizonytalanság különösen tükröződik a tanács 1989-es költségvetésében. Déry Zoltán oísztályvezető előterjesztésében hangsúlyozta, hogy csupán az oktatási intézmények épületeinek, berendezéseinek felújítására — az előzetes szükségletfelmérés alapján —‘ a tervezhető 8,7 millió forinttal' szemben mintegy negyvenmillióra lenne szükség. Az utak, hidak karbantartására is mindössze 4,2 millió forintot tudnak előirányozni, ami a legszükségesebb állagmegóvási munkákra is alig elegendő. A családi és sorházas építkezések területein új utakat kellene építeni, s a legfontosabb utak építéséhez mintegy tizenhét millió forintra Mi lehet megtartó erő egy településen? A táj? Az emberek? A különböző közösségek? Vagy a közösségek által megteremtett szellemi értékek, amelyek gondolati összetartozást hordoznak? Ezek a kérdések vetődtek fel a községi könyvtárban Megy- aszón, 1989. február 25-én, délelőtt. A helyi szervek — Hazafias Népfront, olvasókör, községi tanács, termelőszövetkezet — a közművelődésnek sajátos formáját hozták létre. Több erővonal eredőjeként jött létre az a szerveződés, amelyet mezőgazdasági népfőiskolának nelenne szükség, de útépítésre és aszfaltozásra csupán 3,6 millió jut az idei költségvetésben. A Sárospataki Városi Tanács 1989-ben 311 millió 309 ezer forinttal gazdálkodik. Ennek túlnyomó részét, ösz- szesen 258 millió 403 ezer forintot a működtetési kiadások teszik ki, így fejlesztésre, beruházásra mindösz- sze 45 millió 960 ezer forintot tudnak fordítani ebben az évben. Legfontosabb feladata, egyszersmind gondja is a tanácsnak az intézmények, költségvetési üzemek működésének és a folyamatban levő építkezések befejezésének biztosítása. A működtetési költségvetésben legnagyobb összeggel: 131 millió 642 ezer forinttal az oktatás, közművelődés 'Szerepel. Egészségügyi és szociális célokra 54 millió 505 eíer forintot irányoztak elő. Üj középfokú iskola, éspedig egy szakmunkásképző intézet építésébe kezd ez idén a városi tanács. A Bodrogközből, Hegyaljáról, Hegyközből és bizonyos szakmák vonatkozásában még Sátoraljaújhelyből is mintegy 600 tanuló képzésére égetően szükséges egy új iskola épíveztek el. Nem tiszta profilú iskola ez, mert többféle igényt elégít ki, de ötven megyaszói embernek politikai és szakmai továbbképzést biztosít, valamint lehetőséget arra, hogy két hétvégén — négy napon át — az egyéni és közösségi gondokra, problémákra választ keressenek. A népfőiskolái hagyományokat felelevenítve országos mozgalom indult el, Zemplénben ennek szervező központja Sárospatak lett, ahol immáron a harmadik évfolyam tíznapos tanfolyama is lezajlott. A megyaszói HNF- bizőttság az országos mozgalmat látva, az igényeket felmérve úgy ítélte meg, hogy megyaszói mezőgazdasági népfőiskola elnevezéssel bekapcsolódnak a szervezésbe. Ehhez partnert találtak a termelőszövetkezetben, amely az egri borvidékkel új szőlőkultúra kialakításába kezdett a területen, a több éve jól működő olvasókör is jelentős részt vállalt a szervezésben, valamint 50 fő helyi Jakos jelentkezett a részvételre, természetesen a tanácsi vezetés inspiráló hatására. A HNF megyei bizottságának közreműködésével kialakult az a program, amely a valamikori gazdatanfolyamok, valamint a népfőiskolái elképzelések ötvözése. Ez a program eredője a több erők egymásra hatásának. Előadások, konzultációk, viták követik egymást a legautentikusabb meghívottak vezetésével. Szegedi Miklósné az olvasókör vezetője mondja: — Az előadókat nem rang szerint választottuk ki, hanem a téma legjobb szakembereit kértük fel. tése. Elnyerve a megyei tanács hathatós támogatását, az építési munkákat ebben az évben megkezdik az Arany János úti telken. Megható eseménnyel zárult az idei első tanácsülés, amelyen részt vett Porkoláb Albert megyei tanácselnök- helyettes is. Takáts Gyula, akit a közelmúltban a városi pártbizottság első titkárává választottak, kérte a tanácsot, mentse fel tanácselnöki tisztéből. A tanács ia felmentést megadta, s a tanácstagok felszólalásaikban nagy elismeréssel méltatták Takáts Gyulának az eltelt hót év alatt végzett igen eredményes munkásságát. A leköszönő elnök érdemeit a tanács jegyzőkönyvben örökítette meg. Ugyanezen az ülésen a városi tanács — a Hazafias Népfront városi bizottságának kezdeményezésére — a végrehajtó bizottság javaslatára az egy évvel ezelőtt elhunyt Budavári Csaba tanácselnök-helyettesnek ' — — a város fejlesztése érdekében húsz éven át elért kiemelkedő érdemei elismeréseként — postumus Sárospatak Díszpolgára címet adományozott. (h. j.) Miről is volt itt si'Ö a négy nap alatt? — A megyaszói Aranykalász Mgtsz gazdálkodása. — A szőlő telepítése, gondozása, a bor. — A szőlőművelés, termőre- fordulás, művelési módok. — A szőlő növényvédelme. — Szőlő- és borértékesítés, közgazdasági viszonyok. — A tokaji bor. — A népfőiskolák hagyománya, feladata, céljai. — Fórum. Előadói a tanfolyamnak az egri NOVIKI, a sátoraljaújhelyi borkombinát, a tokaji múzeum, a B.-A.-Z. Megyei Növényegészségügyi Állomás, a budapesti Kertészeti Egyetem és a sárospataki népfőiskola tanárai. Kiss József, a községi népfronttitkár a következőket mondja: — Bár tudjuk, liogy a klasz- szikus népfőiskola hallgatóinak életkora 18—35 év közötti, községünkben úgy alakult a helyzet, hogy a 18 és 50 év közöttiek, de még ettől idősebbek is a résztvevők. A megyaszói mezőgazdasági népfőiskola 1989. március 5-én, 13 órakor fórummal záródik, amelyen részt vesz: Ződi Imre, HNF megyei titkár, Kopp Lászlóné országgyűlési képviselő, valamint a megye és Szerencs városból más meghívottak. Megyaszónak ennyire tellett, így tudták megszervezni ezt a mezőgazdasági népfőiskolát. Bízunk abban, s velük hittel valljuk azt, hogy a következő évben ismét ott lehetünk a könyvtárban . . . Kardos Sándor, HNF-titkár. Megyaszó Serfözö Simon: Egy feszültebb A szelek nemcsak zúgnak, fújnak is: esapkoládnak a fák. A rögök se csupán hevernek, röpülnek is, ha eldobják. Am a szavak csak szájainak, s egyre feszültebb a nyugalom. Tettek helyett csak hongoskadást, a bősz hadovátást hallom. Kellene Árkot: lefolyót ásni, amiben, mint a vadvizet, el-levezetní lehetne az összegyűlt feszültségeket. S hadd süvítene a huzattól: kitisztítani kürtőt, kéményt, a szorongást vinné el-föf a magosba fekete füstként. Messzire: jövőbe merészen léphetne bátron az ember,- végre már félelem nélkül, s szabadon egyszer. iezigazdasági népfőiskola Megyaszón — „Mit nosztalgiázik az öreg?” — fortyant fel egy fiatalember a taggyűlésen, akinek mellesleg nem volt semmilyen javaslata arról, amiért összegyűltek: a munkahelyi és lakóterületi párt- alapszervezetek szerepéről, tevékenységéről, feladatairól szóló vitán. Ezen mondta el egy idős -kommunista, hogyan is képzel egy úgynevezett politikai központot. A lakóterületen, a körzetben, a faluban. Régi emlékeit elevenítette fel. Ügy „nosztalgiázott”, hogy jó néhány fiatalabb ember számára újakat mondott. A veterán valamikor szociáldemokrata, később kommunista (az MKP-ban, az MDP-ben) volt, jelenleg — természetesen az MSZMP tagja. Elmesélte, hogy milyen volt akkoriban a szoc- dem. később még egy pár évig — nagyjából úgy 1947 —48-ig — az akkori kommunista pártház, pártíhe- lyiség; a körzeti, a kerületi. Volt valami hasonló 1956 után, két-három évig — mondta. A kisebb-nagyobb ház a párté volt, vagy bérelte. A berendezést azzal kezdték, hogy néhány használtan vett könyvszekrényt feltöltöttek könyvekkel, vettek biliárdasztalt, rádiót, előfizettek néhány újságra, folyóiratra. Az egyik szoba sarkában volt egy íróasztal, egy irat- szekrény. Itt volt a tagnyilvántartás, az adminisztráció. itt ügyködött a pénztáros. Körülötte gyakorta a bizalmiak, elszámoltak vagy pénzt kértek. Ez a sarok volt a „pártbürokrácia” körzeti központja. A felszabadulás előtti munkásmozgalom érdemeket szerzett az antialkoholista küzdelemben. De ebbe az is „belefért”, hogy a párthelyiségben alkalomszerűen, gyakorta rendeztek különféle amatőr (vagy másféle), műsoros esteket. Akkoriban még igény és a szükség diktálta az úgynevezett munkásművelődést. Működött egy kis büfé, ahol a pogácsa. a zsíros kenyér mellett a hosszúlépés volt a kelendő. A különböző „világmegváltó” tervek mellett főleg a napi, a helyi politika kérdéseiről beszélgettek. Azokról, amelyek mindenkit érdekeltek, érintettek. Persze. abból az aspektusból — mondta az öreg tanult barátunk —, hogy mit kellene tenni azért, hogy jobb legyen. Hogy ne fizessünk rá, hogy jobban éljünk. De arról is beszélgettünk, mit kellene tenni azért, hogy ne •X-et. hanem Y-ont válaszú- szák meg a következő hely- hatósági választáson. Aki tisztességes, művelt, jóbe- szédű-ember és biztos, hogy abba a testületbe, ahová megválasztottuk, ott el fogja mondani az álláspontját. Ami a mi véleményünk is. Képviselni fogja a párt érdekeit, amely általában megegyezett a mi érdekeinkkel. Idős elvtársunk (még mindig emlékezgetve) elmondta. hogy naponta eljárt a „pártba”, a pártházba. Ott mindennap voltak. Nem úgy, mint manapság néhány körzeti pártszervezetben, ahol egy héten egyszer-két- szer van „félfogadás”. Az ő házuknak híre volt a környéken. Tudták, hogy itt vannak ők. Nemcsak rendőrök ismerték, hanem jó néhány asszony tudta, hogy gyakorta hol keresse $ férjét. (Persze azzal is tisztában voltak, hogy itt jó helyen van.) Sok fiatal, akiket akko- „ riban ifiknek nevezték, itt jött rá az olvasás ízére, örömére, itt lett egy életre „beoltva” az irodalom sze- retetére. Itt tanult meg politizálni, választani, itt gyakorolta a demokráciát. A körzeti párthelyiségben, amit akkor nem hívtak politikai központnak. De az volt. Mozgalmas, nyílt és nyitott. — „Nem a kisfröccsöket és nem a fiatalságomat sírom vissza” — mondta az idős szaki. — Hanem az eleven mozgalmat, azt az elvtársi, szaktársi, baráti légkört, hangulatot, ami akkor volt. Szemináriumokat is tartottunk — folytatta —, s emlékszem az egyik tudós előadónk, egy Bernstein nevűt idézett, aki valamikor azt mondta: „A végcél semmi, a mozgalom minden.” „Ezzel akkor sem értettünk, egyet — fejtegette tovább az öreg —, hiszen 1945 előtt a hit és a fényes szelek idején az elért eredmények. a realitássá váló cél éltették a mozgalmat. Hittünk a jobb jövőben, érzékeltük harcunk, munkánk eredményeit. A régi időket felemlegető szavaiból valamiféle messiá- nisztikus hit sütött meg minket. Ügy gondoltuk, hogy erre a politizálásra — harcra? — való emlékezés tanulságaival a mostanság sokat emlegetett mozgalmi, vagy inkább politizáló pártot szorgalmazza a maga módján. Az öreg elfáradt és befejezte. Az ott lévők nagy része racionális és korszerű ember lévén, azon kezdett gondolkodni, hogy milyen tanulságokat lehet levonni ebből a nosztalgiázásból. De kevés volt az idő, mert levezető elnök sürgette: szóljanak hozzá a vitaalapanyag homályos, mozgalmi zsargonban fogalmazott téziseihez. Itt és most, a körzeti párthelyiségben egy pihenő- alvó lakónegyed panelházá- nak földszintjén, sűrű sorokiba rakott székekkel és megemelt pulpitussal, a sarokban egy tévével berendezett helyiségben. A körzet — ki tudja per hányas — alapszervezetének vezetősége időnként összeült, havonta taggyűlést, néha több más rendezvényt tartottak. A helyiség használatában megosztoztak a Vöröskereszt és a népfront helyi szervezetével. Persze, amikor választások voltak, eddig általában négy-öt évenként, akkor sűrűbben találkoztak. Ilyenkor felgyorsult a „ritmus”. De mostanában is. mivel az öregek már a kora délutáni órákban betérnek a „pártba”. Sokukban erős igény van arra: társaikkal együtt megvitassák azokat az információkat, amelyekkel a tömegkommunikáció és más források elárasztják őket. Ezeket általában nehezen tudják „megemészteni”. Zavartak. nyugtalanok. Azokkal is szeretnének gyakrabban szót váltani, akik még dolgoznak. Akik még nem nyugdíjasok és másféle gondokkal emésztődve politizálnak a munkahelyen: az üzemben, az intézményben. Persze, kevés az idejük, sokat dolgoznak. Sokan csendben vannak és várnak. Kivárnak ... De ezeknek a kommunistáknak egy része még csák most készülődik arra, hogy megkeresi őket. Keresik a közös munkának, az egységnek azokat a kapaszkodóit, amelyek nemcsak a múlt tapasztalataiból, hanem napjaink és a közeljövő új követelményeiből is adódnak. A késő esti órákban befejeződött beszélgetés résztvevői nagyjából abban maradtak. hogy nosztalgiázásra nincs idő. Az idő, a körülmények ereje sürget, dolgozni kell. Jönnek előbb- utóbb a választások és másfajta, eredményesebb politizálásra van szükség. Az üzemben, a munkahelyen, ahonnan a tervek szerint jó néhány embert megbíznak, delegálnak, kiküldsnek, átjelentkeznek stb., nevezzük bárhogyan ezt az eljárást. Ügy tűnik, nem vonulunk ki sehonnan, de jobban össze kell fogni. Egy kicsit másképpen, mint eddig: a jó hagyományokat megőrizve, felelevenítve és új eszközöket, módszereket találva. Van miért. A cél sem új, jobbat akarunk, mint ami volt. És ami van ... Petra József
