Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1989. március 25., szombat Könyvajánlás A Nagy Imre-vonal Dokumentumválogatás N em könnyű feladatra vállalkozott a Reform Rt., amikor közreadja a Nagy Imre-vonal című kötetet. Számos mű taglalja életútját, politikai nézeteit az ötvenes években, az 1956-os tragikus eseményekhez Való viszonyát, amely politikus pályájának legutolsó szakaszát jelzi. Az akkori magyar miniszterelnök szerepével kapcsolatban számos vita zajlik manapság. Megítélése a történészek feladata. A helyzet paradoxonához azonban kétségkívül hozzátartozik az a tény is, hogy a mai napig nem látott még napvilágot olyan munka, amely egészében és fejlődésében reprezentálná Nagy Imre nézeteit, elméleti és tudományos mun'kásságát. A Nagy Imre-vonal ezt a hiányt igyekszik csökkenteni. Nagy Imre korának embere volt. Minden megnyilatkozása, írása ezt sugallja. Elméleti munkásságának jelentősége nem abban van, amiben azonosult a sztálini eszmékkel, hanem abban, amiben különbözött ezektől. A kötet éppen ez utóbbi szempontból jelent érdekes olvasmányt. A válogatás elsősorban azokat az írásokat, beszédeket állítja előtérbe, amelyek Nagy Imre útkeresését mutatják be. Az első, Moszkvában megjelent írásoktól az ötvenes évek közepének nagy összegző tanulmányáig a fordulópontnak tartott 1953-as miniszter- elnöki expozéig nyomon követhető az a szellemi pálya, amely egyszerre ösztönözte a szerzőt a szocializmus rendszerének és a magyar valóság fejlődésének újragondolására. Montaigne szerint „magyarázatokat találni nagyobb szó, mint a dolgokat megmagyarázni”. A Reform Rt. e kötetben csupán tényékét tár fel, nem magyarázza a dolgokat. A magyarázat megtalálása az olvasó lehetősége. (A kötet kapható a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségén, Midkolc, MSZB tér 1.) A KOSSUTH KÖNYVKIADÓNÁL LEGÚJABBAN MEGJELENT MÜVEK: Válogatós Marx és Engels müveiből l-ll kötet Válogatás Lenin ’műveiből l-ll. kötet Kardos László: Az emberiség kezdetei A Magyar Évszázadok sorozatból: Magyarország virágzása és romlása A törők félhold árnyékában A Habsburg-birodalom keleti felén Botos János: A politikai humor 1945-1948 Cserhalmi Imre: Vonalban vagyunk? Mit kell tudni a Nemzetközi Valutaalapról és a Vilógbankrót? Borisz Vasziijev: Volt egyszer egy lány Radványi Ervin: Mit hoz a tegnap? {Darázs-sorozat} Balázs Anno: A bukott iány Avar János: George Bush Búr Gábor: Nelson Mandela Havosi János: izotópfalu Magyar Ferenc: Vadászat Kudufötdőn J. Peter-R. Hull: A Peter-elv, avagy miért fordulnak mindig rosszra a dolgok? Acsoy Judit-Szegő György: Lakó-tér-kép A kiadónál az alábbi, átvett kiadványok is kaphatók: A Nagy Imre-vonol {Reform Rt.) Tokács István: Glasznoszty Tiszokécskén (Reform Rt.) Púja Frigyes: A szedőszekrénytől a miniszteri székig (Népszava) Nuridsány László: Meseládo (Mozaik) Lépésfatvi Zoltán-Pilhól György: Az elveszett jézust A dopping-ügy (Magyar Világ) Hit akar a Kulturális Kamara ? Térvesztett helyzetben van manapság a 'kultúra', a művelődés Magyarországon, a ■kulturális infrastruktúrának nincs érdekképviselete. Ez indokolta, hogy a Közművelődési Információs Intézet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával a Magyar Kulturális Kamara létrehozását kezdeményezte. A Kamara célja — ahogy ez az alapszabály tervezetében olvasható — a magyar társadalom kulturális örökségének alkotó védelme, a 'kulturális értékek hiteles képviselete, a társadalom közösségi erőinek fejlesztése. A Magyar Kulturális Kamara — szándékai- szerint — segíti a demokratikus kultúra és a kulturális demokrácia erősödését. A hívó szóra, a felkínált lehetőség ismeretében 178 igenlő válasz érkezett még az alakuló közgyűlés előtt, többek között kulturális vállalatoktól, egyesületektől, társulásoktól, múzeumoktól, könyvtáraktól, de a jelentkezőik között találhatók gazdálkodó szervek, termelő vállalatok művészeti csoportjai is. Miközben a kultúra terén az állami mecenatúra menedzselő szerepe egyre szerényebb, a politikai, gazdasági reform szükségessége mellett méltatlanul kevés szó esik manapság arról, hogy a társadalmi fejlődésnek igenis meghatározó része a radikális kulturális reform. Ehhez viszont nélkülözhetetlen annak tisztázása, hogy mit értünk nemzeti kulturális stratégián. Természetesen a művelődésügy reformja nem lehet pusztán a kulturális szervezetek reformja. Ebben az esetben megfeledkeznénk a közösségek, a különféle csoportok öntevékeny, önművelődési kezdeményezéseiről, amelyek újból — szerencsére — tartalmában és szervezetileg is megteremtik egy megújuló szabad művelődési rendszer feltételeit, segítik az egyesületek, a közösségi házak, az olvasókörök, a népfőiskolák zavartalan működését. Ma már kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a gazdasági és a politikai' válság elsősorban a műveletlenségből ered, ezért különösen fontos minden a kultúrában érdökelt intézmény, szervezet összefogása. A Magyar Kulturális Kamara ma még — hisz a hivatalos létrehozás előtt áll — nem igazolhatta a kezdeményezést támogatók szándékainak igazát. Az érdek- képviseleti, érdekegyeztető, a nemzetközi kulturális kapcsolatok fejlesztését elősegítő feladatokat tekintve azonban úgy tűnik, ,hogy a Kamara reálisan vállalhatja az érdekelt intézmények képviseletét. Ehhez szükséges, hogy folyamatosan tájékoztassa tagjait a távlati és az időszerű kulturális és gazdaságpolitikai elgondolásokról, fejlesztési célokról, döntésekről, szabályozásokról. A Kamara közreműködik a kulturális és népgazdasági tervezés fontos szakaszaiban, tehát cselekvőén részt vehet a kultúrát érintő koncepcionális elgondolások kialakításában. A Magyar Kulturális Kamara vállalt tevékenységi körét az a közgazdasági ismeretekre épülő pénzügyi magatartás jellemzi, amely nélkül a kulturális intézmények, szervezetek feladataikat a jövőben már képtelének lesznek- következetesen megvalósítani. Ehhez szükséges a piaci magatartás etikai normáinak kidolgozása, ezek érvényesítése, amelyhez a Kamara megteremti a szükséges feltételeket. A Kamarának minden olyan jogi személy tagja lehet, amely valamilyen módon érdekelt a kultúrában, vagy azok a vállalatok, amelyek szabadidős kulturális alappal rendelkeznek. Magánszemélyek csak egyesülés vagy társulás létrehozása után kezdeményezhetik a kapcsolatfelvételt. A lelkesedés nem nagy Iskolatanácsok kérdőjelekkel Harmadik éve, hogy az oktatási intézményekben iskola- tanácsok létrehozásáról döntöttek. A Hazafias Népfront megyei bizottsága az utóbbi hetekben sorra szervezi azokat a találkozókat, melyeken a különböző iskolatípusokban működő tanácsok vezetői vitathatják meg az eddigi tapasztalatokat. Ke/és információval rendelkeznek ugyanis az intézmények, — s, bár a törvény nem írta elő, hogy mikorra kell létrehozni az említett tanácsokat, — ez is lehet az oka, hogy 55 megyei középfokú oktatási intézményiből csak 17- ben, általános iskolák esetében pedig 66 helyen alakult meg. Nem fogadták ugyanis mindenütt egyértelmű bizalommal ezt a rendelkezést — bizonyította a középiskolai tanácsokról folytatott beszélgetés. A törvénybe foglaltak szerint, a HiNF helyi bizottságainak kell az irányítással járó feladatokat ellátniuk, hivatalból pedig az iskola igazgatója, a KIISZ, a szülői munkaközösség, a szakszervezet, a diákotthoni nevelőtestület és egy diákképviselő tagja a tanácsnak. Ezt a létszámot vállalatok képviselői s'szülőlk tovább bővíthetik. Túlságosan sok gonddal jár azonban a törvénybe foglaltak teljesítése — derült ki az eszmecserén. A legtöbb helyen ugyanis a tanács vezetőjének az iskola igazgatóját választották meg, amely csak egy újabb nyűg az egyébként is leterhelt pedagógusok számára. A szülők elfoglaltak, a vállalatokat pedig az riasztja el, hogy a legtöbbször az anyagi és felszereltségi helyzet javítását várják el tőlük. Igaz, akad ahol a karbantartásban, sportpálya építésében önként és szívesen segítettek vállalatok, de ha belegondolunk, hogy térségünkben igen sok üzem a fizetésképtelenség határán küszködik, illúzió a továbbiakban ilyen igényekkel fellépni. Leginkább talán a szakmunkásképzésben van, illetve lehetne szerepe e kapcsolatnak: Milyen szakmára és hány tanulót képezzünk a továbbiakban? ... Ám ez sem egyszerű ma .már, hiszen a termékszerkezetváltás kellős közepén nem lehet tudni, hogy 4—5 év múlva ki és mit fog gyártani. A beiskolázás nehézségein könnyít majd a jövőben — hívta fel a figyelmet Simon István, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője —, hogy növelni fogják az alapszakmák képzését, több szakmacsoportot iktatnak be, a gimnáziumokban pedig a fakultációk keretében több gyakorlati jellegű tárgy oktatására törekednek. Ezek a változások, valamint, hogy a szakoktatói státus a jövőben átkerül a vállalatokhoz, érdemi kérdéseket vethet fel az iskolatanácsokban, a döntéselőkészítésben megnőhet a szerepük ... Egyelőre, azonban ennek ellentmondó a tanácsok megítélése, különösen a gimnáziumok esetében. Bár a résztvevők nem vetették el egyértelműen a létjogosultságukat, de többen is megfogalmazták, hogy csak az eddigi tevékenységek „párhuzamos, újraadminisztrálását” látják benne. Mert mik a tapasztalatok? Az iákoláitanács évente egyszer véleményezi az iskola munkatervét, költségvetését, működési szabályzatát, a házirendet, esetleg rendezvényeket szerveznek, de ennél több kevés helyen történik ... Sokat jelenthetne az oktatási intézmények életében a társadalmi segítség és közvetítés, ez tény. Ám csak akkor, ha ezek az iskolatanácsok cédraorientáltan próbálnának, s tudnának, aktuális kérdésékben fellépni. Soroltak is .néhány ötletet a tanácsok vezetői — ifjúságvédelem, pályairányítás, ösztöndíjak véleményezése, alapítványok létrehozása, a tanulók egészségügyének védelme stb. —, de be kell vallani, pozitív tapasztalatok hiányában nem nagy lelkesedéssel. Nagy Zsuzsanna Állandó kiállítás Szécsényben Körösi Csorna tiszteletére „Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó haza- fiságtól lelkesítve — Körösi Csorna Sándor — bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt forradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében. Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet zarándoki önmegtagadás és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai egy árva fiún, de legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással.” Széchenyi István írta ezeket a drámai erejű sorokat egy kép keretére. A kép azt az emlékoszlopot ábrázolja, amelyet Körösi Csorna Sándor sírjánál emelt a Bengáli Ázsiai Társaság. Körösi Csorna Sándor sírja és tudományok tevékenységének színterei egyaránt távol vannak a hazától. Emlékezetének ápolása nyilvánvaló kötelességünk. Ez késztette a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatóságát, hogy Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeum 18. századi műemlék kastélyának kasz- nárházában megnyissa a Körösi Csorna Sándor Emlékmúzeum állandó kiállítását. Az emlékmúzeum tető alá hozataláért hazai és külföldi tudományos intézmények, múzeumok, magángyűjtők fogtak össze. Értékes dokumentumokat ajánlott fel a göttingai egyetem (ahol a nagy tudós annak idején tanulmányait folytatta) és a Körösi Csorna Társaság. Berendeztek egy székely szobát, utalva Körösi Csorna szülőhelyére a háromszéki Körösre, amelyet azóta tiszteletére — magyarul — 'Csomakörös- nek neveznek. És rekonstruálták zang- lai kolostorszobáját, ahol egy tudós lámától az akkor már 16 nyelven beszélő Körösi a tibeti nyelvet is megtanulta. Körösi Csorna Sándor még diákkorában határozta el, hogy felkeresi az őshazát, a magyarok ázsiai rokonait. Tanulmányozta a szláv nyelveket, megtanult törökül, arabul. Gyalog- szerrel, pénz nélkül indult el. Kalandos utazása során hol álruhában, hol karavánokhoz csatlakozva, anyagi nehézségekkel és a hatóságok akadékoskodásaival küszködve, seregek, járványok elől kitérve, az időjárás viszontagságait mérlegelve váltogatja útirányát. A Balkánon át Egyiptom, Ciprus érintésével, Szírián, Perzsián és a Tu- ráni-alföldön, Afganisztánon keresztül jut el Ladákh fővárosáig, Lehig. Útjának végcélja Dzsungária volt, hogy ott feltalálja a jugar vagy jugur népet, amelyről úgy tartották, a magyarok közeli rokonai, a hunok leszármazottai. Útjában Csorna megismerkedett Moor- croft angol utazóval, politikai megbízottal. Ez az ismeretség döntő volt Csorna életében. Moorcroft felismerté a magyar utazóban a tehetséget, rávette, hogy tanulja meg a tibeti nyelvet, s készítsen szótárt, nyelvtant, amelyre a brit gyarmatosítóknak nagy szükségük .volt. Csorna maga is meg akart ismerkedni, mint írta „ennek a különös nyelvnek a szerkezetével”. S Nyu- gat-Tibetben, a zanglai lámakolostorban a mellé rendelt tudós lámától rövid idő alatt megtanulta a nyelvet, és megismerkedett a tibeti irodalommal. Még sok lámakolostorban megfordult, tibeti könyveket, kéziratokat gyűjtött. „Egész télen át íróasztalánál ülve tetőtől talpig gyapjúruhába burkoltan naphosszat dolgozik itt minden melengető tűz nélkül... Ilyen helyzetben, mely más embert kétségbe ejtett volna, negyvenezer tibeti szót gyűjtött ösz- sze és rendszerezett” — írja Gerard doktor, a tudós utazó, aki 1827-ben Ka- namban meglátogatta Körösi Csorna Sándort, aki itt újból régi tanító lámája társaságában dolgozott. (Szótárának címlapján munkatársaként tünteti fel a láma nevét.) A Bengáli Ázsiai Társaság titkárává választja Csornát, s megbízza, hogy rendezze sajtó alá tibeti kéziratait. Így jelenhetett meg 1834-ben nagy műve, az első tudományos tibeti nyelvtan és szótár. Néhány példányt elküldött a Magyar Tudós Társaságnak, hazai könyvtáraknak... „Lássa a világ, hogy az ázsiai tudományosság kútfejei megnyitására mi is tettünk valamit.” „Sokat láttam, hallottam... még többet kívánok” — írja, amikor 58 éves korában újból visszatér a magyar őstörténet forrásainak kutatásához. Lhászába indult, hogy onnan északkeletre, Kína határán találja meg az ujgurok országát. Útja során a malária ágynak döntötte, s már nem térhetett haza többé. Darjeelingben temették el, sírjára a Magyar Tudományos Akadémia márványtáblát állíttatott, s felvésték rá Széchenyi sorait. K. M.
