Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-03 / 53. szám
1989. március 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Farmergazdaság és vámszabad terület... Magánvélemények - közügyben Nem kell irigyelni mostanság sem a politikusokat, sem a termeléssel foglalkozó szakembereket. Annyi most a nyilatkozat, a magyarázat, és ahány, szinte annyiféle még egyetlen témában is. Nemrég mezőgazdaságunkról is megjelent sok-sok nyilatkozat. vélemény: farmergazdaság kell, földosztás, vagy csak azé legyen a termőföld, aki gazdaságosabban műveli? A sokszínűség magánvéleményeket tükröz még a legmagasabb pozíciók képviselői között is. Megyénkben a napokban kétszer is itt járt Szabó István, az MSZiM'P Politikai Bizottságának tagja, a TÓT elnöke, nem rejtette véka alá saját véleményét a szövetkezeti mozgalom — egyáltalán a szövetkezetek létét illetően — azók jövőjéről, mondván: létjogosultságuk lehet az úgynevezett farmer gazdálkodási formáknak is, méghozzá a skandináv típusú- aknak. Arra is akadt példa, hogy olyan vezető is otthonosan beszél a mezőgazdaságról, aki talán életében sem hagyta el a várost. 'Ha pedig megyei berkekben maradunk. úgy a megyei pártbizottság, mint a megyei tanács vagy a Teszöv részéről érzik vezetőink, az kevés, hogy csak keseregjünk 95 válságba jutott termelőszövetkezetünk, szakszövetkezetünk jövője felett. Az a kidolgozott agrárkoncepció, melyet lapunkban is közöltünk, kemény munkát vár el, ugyanakkor a közeli jövőben egyáltalán nem garantálja, hogy a „kimenet” meghozza a Kánaánt. És — bár a farmergazdaságokról nem esik szó, a vállalkozói formákról annál inkább. Főleg azokról, amelyők nagyon kézimunka-igényes növényék termelésre vagy jószágtar- tásra jönnék létre, és amelyekre már itt megyénkben is van rengeteg jó példa. Elég megemlíteni például, hogy összesen 11 ezer hektár már haszonbérben van. Erre utalt Németh Miklós miniszterelnök is, amikor vasárnap azt nyilatkozta, hogy dolgozza meg, használja a földet az, aki gazdaságosan tud rajta termelni. Egy másik vezető Pécsről pedig azt mondta a Hét műsorában, hogy farmertípusú gazdálkodást „lerobbant” gépekkel nem lehet létrehozni. Megyénkben a termelést, irányító vezetők kipróbáltak már majdnem minden formát: szövetkezeti, szakszövetkezeti, kisszövetkezeti formát, üzemeltetnek szakcsoportokat, átalánydíjas csoportokat; bérlőkkel, magángazdálkodókkal kooperálnak. Ki tudja, nem lehetne-e megpróbálni a farmergazdálkodást, ha csak egykét helyen is, ahol a nagyüzemi gazdálkodás szinte minden formája csődöt mondott. * A magasabb politika aprópénzre váltása a szövetkezeti vezetők feladata. A pénzügyi helyzet megítélése aszerint változik, ki és melyik mezőgazdasági üzemben dolgozik, milyen munkakörben. A sok üzemben járva érdekes összehasonlítani az ilyen irányú véleményeket. Hasonlóság és különbözőség megvan egyetlen témáról is. Amit az egyik mezőgazdasági üzemben jónak tartanak, a másikban szidják. Számtalan példa van erre. Egyik érdekes beszélgetésből idézünk néhány gondolatot, nem titkolva el, hogy hol, mikor és kivel: Mezőkövesden a Matyó Tsz párttitkárával. Nyeste Jánossal a zárszámadás előtti napon vártuk vissza az elnököt egy tárgyalásról. Közben beszélgettünk az eredményekről, a gondokról — és nyereséges termelés ide vagy oda — kemény szavakkal illette a jelenlegi pénzügyi 'helyzetet, ami a mezőgazdaságban most kialakult. — Bérbe adtunk földet, jó piacot létesítettünk a lucernalisztnek, a granulátumnak, sok termékünk kerül közvetlenül exportra, de nem általunk, hanem azoktól, akik megveszik a terményt-, a takarmányt — mondja a párttitkár, és hozzáteszi, hogy egy tízezer hektáros tsz-nek nincs közvetlen exportjoga. És nem tudják, mennyi termékük kerül külföldre, pedig laz exportfelárból ők is szeretnének részesülni. Most szeretnék kihasználni a Sopronban kialakítandó vámszabad terület előnyeiből származó hasznot, melyben állítólag a megyének mindössze három üzeme részesül. A többi tsz vagy állami gazdaság — hogy mit szól hozzá — csak gondolhatjuk. Mint a másik problémához: a mezőgazda- sági termékek nagy bérének hatóságilag maximált áraihoz. Nyeste János válasza egy a sok közül, de igen egyéni: Talán azért nem szabadáras’ minden mező- gazdasági termék, mert ezek jó része úgynevezett „stratégiai” produktum, és alapvető é lets zí n vonal-po 1 i t i kát. is érint. Egyetlen példát mondok: olvastam, hogy „az élelmiszerárak emelkedése azért van, mert a mezőgazdasági árakat emelték”. Holott a mezőgazdaság olyan ipari eredetű termékeket használ fel, amelyek árai már a 'csillagos égig érnék, miközben a mezőgazdaság eladandó termékeinek árait a vevők írják ki a piaci viszonyoktól függetlenül. Harmadik nagy problémánk még az érdekvédelem. Hogy lehet az, hogy a termelőszövetkezetek egyik legnagyobb érdekképviseleti szervét, itt a megyében a Teszövöt a megyei tanács irányítja. Miért nem azok mondják meg, hogy mit csináljon, miben segítsen ez az érdekképviseleti szerv, akik fenntartói a Teszövnek? Negyedik érdekes következtetés a pénzügyi viszonyokról: A jelenlegi szabályozók szerint egy — a "korábbi évben nyereséggel záró ’— mezőgazdasági üzem jobban jár, h!i pénzét nem berúházásoKra fordítja, hanem bankba teszi. Mert így annak kamata sokkal több, mint bármilyen befektetés haszna. A fentebb említettek csupán egyetlen ember véleményei. Nem kétséges: lehet ezeken vitatkozni, egy biztos, nem mindenütt úgy és olyan eredményekkel csapódnak le a legfelső vezetés pénzügyi szándékai, ahogy azt „odafent” gondolják. Bekecsi Szabó László VCi|a fpix/picyi ■ vH? *33^ Mmm II I W \k d 1» C-I \r £31 *33 mrnm I gyümölcsfa-telepítésre Szőlőtelepítés szakcsoporti formában Fotó: F. L. Megyénk kezdeményező készségű termelőszövetkezetei alaptevékenységükben, a mezőgazdasági művelésben is igyekeznek, amint mondani szokás, több lábon állni. Számba véve a környezetet, az értékesítési lehetőségeket, kezdenek hozzá tavasszal nagyüzemi gyümölcsösök telepítéséhez. A telepítendő gyümölcsféleségeket úgy • választották meg, hogy azt akár, mint konzervgyümöl- csöt, akár pedig mint nyersárut nemcsak a hazai, de a külföldi piacon is értékesír teni tudják. A terv merész, de megalapozott, mert az elgondolás szerint megyénkben megközelítőleg 800 hektár új gyümölcsös létesítését tervezik a különböző mezőgazdasági üzemek. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya a telepítési engedélyeket már kiadta, s az üzemek a telepítés állami támogatásának feltételeivel is tisztában vannak. A gyümölcsösök telepítésére, korszerűsítésére a támogatás fix összegű. A terület adottságai szerint az igénybe vehető 'támogatás változó. Igen jelentős területen, több, mint 170 hektáron kíván különböző .gyümölcs- fajtákat telepíteni az encsi Zója Tsz. A gyümölcsféleségek között szerepel a szilva, a kajszi, de bogyósok is, mint például a feketeszeder, a málna. Ezek művelésére szakcsoportot is alapítanak. A telepítők fantáziát látnak a kajszibarackban, mert többek között a fulókércsi tsz is 35 hektáron szándékszik ezt telepíteni. Hasonlóképpen 30 hektárnyi barackost telepít a fancsali tsz is, a tájjellegű gönci fajtából. Ugyancsak jelentős, 20 hektáros területet telepít be barackkal a tállyai közös gazdaság, s 20 hektáron ültet barackot a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát isi Ugyancsak jelentős terület kerül beültetésre szilvából is. Nem marad ki a telepítésből a dél-borsodi rész sem, ahol a bogácsi tsz telepit, mégpedig a tájjellegű, a szállítást kiválóan tűrő, azonkívül konzervnek is kitűnő szomolyai cseresznyéből. Drótgyéri helyzetkép A piac diktál a termelésben Huszonötmillió dollár exportból 11 Az elmúlt esztendő kimagasló évnek számított a December 4. Drótművek életében. Nem csupán a három- milliárd forint árbevételt meghaladó termelési ' érték bizonyíték erre, hanem a rekordteljesítménynek számító 25 millió dollár tőkés export is kellően példázza a 2000 tős munkás- és műszaki kollektíva tenni akarását. Meg lehet-, meg tudják-e ismételni a múlt. év teljesítményét? — vetődik fel lép- ten-nyomon a kérdés. Annyi bizonyos, nem lesz könnyű munka, hiszen a változó hazai és a külgazdasági környezet döntően befolyásolhatja a drótgyár mozgásterét is. — Minden attól függ — mondja kérdésünkre. Kiss Béla igazgató —, hogy meg tudunk-e felelni a piac szigorodó követelményeinek. Ez azt jelenti, hogy csak kiváló minőségű terméket fogad el a megrendelő, de legalább ilyen lényeges a nontos. határidőre történő szállítás is. És akkor még nem szóltunk arról, meg tudjuk-e tartani piaci pozícióinkat, esetleg újabb megrendelőkkel is bővül vevőkörünk. — A mai viszonyok között a vállalati tervet nem lehet szentírásnak tekinteni, hiszen naponta változhatnak a feltételek, főként ami a külföldi megrendelők igényét illeti. — Ahogyan változik a piac, úgy módosul a vállalati terv is — húzza alá az igazgató. — Még alig több mint két hónap telt el az esztendőből, de már a tizedik terv- változat fekszik a vezetés asztalán. Elmondhatom, hogy a mostani tervvariánsnak megvan a rendelésállomány fedezete. Ha kismértékben is. de bővült a skandináv exportpiacunk, s azon vagyunk, hogy lehetőleg megőrizzük, stabilizáljuk a Kínába irányuló eladásainkat. Ez utóbbi ugyanis döntően meghatározza exportcéljaink valóra váltását. Éppen ezekben a napokban tartózkodik hazánkban az a kínai szakember-delegáció, amely a A huzalmü I. gyáregységben bennünket is érintő kábel- gyártás, illetve kábelexport ügyében folytat tárgyalásokat. Reméljük, ránk nézve is kedvező megállapodás születik a tárgyaló felek között. — A múlt évihez hasonló termelési, gazdasági eredmény elérése lázért is nagy fontosságú a gyár számára, hogy rendelkezésre álljon a végzett munka elismerésének anyagi fedezete. — Valóban létkérdés, hogy a tavalyihoz hasonló, vagy még annál is nagyobb legyen tőkés kivitelünk — mondja egyetértőleg Kiss Béla. — A múlt évi 48 százalékos nem rubelelszámolású exportnövekedésnek köszönhettük azt a 24 millió forint bérpreferenciát, amit a teljesítmények alapján a drótgyár dolgozóinak kifizethettünk. .— Az ember azt gondolná, hogy a beruházási, fejlesztési lehetőségek mérséklődése következtében a belföldi igények is csökkennek. Tapasztalható ilyen jelenség? — Érdekes módon a belföldi megrendelés, illetve vásárlás már az elmúlt esztendőben is hat százalékkal emelkedett. Végül is érthető mindez, hiszen az embereknek, családoknak otthonra van szükségük, s bármennyire rosszabbodnak is gazdasági, pénzügyi körülményeik, ma még sokan építkeznek. Ami az idei helyzetet illeti, egyes termékből. így például a feszített betonacélhuzalból az első negyedévben ki sem tudjuk az igényeket elégíteni. Az persze igaz, hogy bizonyos termékek eladása visz- szaesett belföldön. Egyebek között megemlíthetem az aknakötélgyártás csökkenését. ami a gazdaságtalannak ítélt bányák fokozatos bezárásával függ össze. — A folyamatos termelés nélkülözhetetlen feltétele, hogy legyen elegendő alapanyag. Milyen mostanság az ellátás? — Szállítópartnerünk, az Ózdi Kohászati Üzemek rendkívül rugalmasan biztosítja számunkra az anyagot. Jól megvagyunk egymással, pedig évente mintegy 78 ezer tonna alapanyag, nagyobbrészt minőségi acél érkezik Ózdról. Tudomásom szerint szállítási problémák nem hátráltatták a folyamatos termelést. L. L. Fotó: Fojtán László A fémbevonó üzemben nagy szilárdságú, horganyzott acélhuzal gyártása folyik, amerikai szab vány szerint
