Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
Világ.proletárjai, egyesüljetek! £7 XLV. évfolyam, 70. szám 1989. március 23. Csütörtök Ára: 4,30 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Hz Országgyűlés elfogadta a sztrájkról szóló törvényjavaslatot Szerda délelőtt 10 órakor, Szűrös Mátyás elnökletével folytatta munkáját az Országgyűlés március 8-án megkezdett ülésszaka. Az ülésteremben foglalt helyet Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. A törvényhozók először az Országgyűlés idei várható programja feletti — a hónap elején megtartott ülésen megkezdett — vitát folytatták. Határozathozatal következett, először egy résztémában. Túlnyomó többséggel, mindössze négy tartózkodás mellett fogadták el a törvényhozók Kovács László képviselő azon javaslatát, hogy az Országgyűlés 1989. évi programja egészüljön ki az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal beszámolójával az időszerű bér- és munkaerő-gazdálkodási feladatokról. Ezután az Országgyűlés az 1989. évi várható programját négy ellenszavazattal elfogadta. Ezután Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke terjesztette elő a Sztrájkról szóló törvényjavaslatot. Mint mondotta: olyan törvényjavaslat kerül napirendre, amelyben tételes jogi Szabályozás hazánkban eddig még soha nem volt. Okkal vetődik fel a kérdés: miért éppen most jött el az ideje annak, hogy a sztrájkról jo-' gi szabályozás szülessen. A felületes válasz kézenfekvő: miután az utóbbi időben megjelent társadalmi-gazdasági életünkben a sztrájk, régi magyar szokás szerint erre azonnal paragrafusokat kell hozni. Valójában ennél jóval 'többről van szó. Ha a munkaviszony keretében is valódi érdekegyeztetés kialakulásával kell számolnunk, annak jogi feltételeit is meg. kell teremteni. Ebbe a rendszerbe szervesen illeszkedik a sztrájk, mint a munkavállalói érdekérvényesítés egyik drasztikus eszköze. Ebben a megközelítésben a sztrájkjog rendezésének alapvető oka, de egyben célja is, hogy az érdekegyeztetési folyamatban az összhangot biztosítsa, mégpedig annak a világon- mindenütt elfogadott elvnek a szem előtt tartásával, amely szerint a sztrájk az érdekérvényesítés végső eszköze. Azokban az országokban — mpndta —, ahol a sztrájkjogot biztosítják, rendezik e jog gyakorlásának feltételeit is. Ennek több formája lehetséges. A legszerencsésebb az a megoldás, amikor az érintettek — döntően a munkavállalók és a munkáltatók szervezetei — megállapodással rendezik e kérdést. A magyar kormányzat számára is ez lett volna a legmegfelelőbb megoldás, azonban rövid időn belül .nyilvánvalóvá vált, hogy az érintettek e körben nem jutottak konszenzusra. A szabályozás módszeréről, ha úgy tetszik stílusáról szólva kifejtette: az előzetes vitákban egyesek túlszabályozást, míg mások alulszabályozást említettek. A tartalmát illetően egyik oldalról túl általánosnak. másik. oldalról viszont túlságosan konkrétnak, így korlátozónak minősítették a tervezetet. A sokszori egyeztetés eredményéként az álláspontok e téren is jelentősen közeledtek egymáshoz. Ami a túlszabályozást illeti, a tervezet mindössze hét paragrafust tartalmaz, s a sztrájkkal kapcsolatban feltétlenül jogi rendezést igénylő kérdéseket érint. Ezen túl természetes, hogy például a szakszervezetek belső szabályzatban is meghatározzák a sztrájk szerve-, zésének, lebonyolításának rendjét. — Tudatosan törekedtünk arra, hogy a jogellenes sztrájkhoz kapcsolódó külön szankciókat ne tartalmazzon a tikvény, ugyanis ezek nem- kívánatos korlátokat jelentenék — hangsúlyozta. Természetes, hogy a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozókkal szemben emiatt semmilyen joghátrány nem alkalmazható. Kivétel ez alól az az eset, amikor a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozók egyéb kötelezettségeiket, így különösen a személy- és vagyonvédelem biztosításának kötelezettségét megszegik. (Folytatás a 2. oldalon) Naptól, széltől, víztől várjuk az energiát? í ’ Á bükkábrányi lignit helye hazánkban A tőkés országokban az olajválságot követően drámai gyorsasággal fogtak hozzá az energiaszerkezet átalakításához, ami egyet jelentett az atomerőművek fejlesztésével és a széntüzelésű erőművek nagyszabású programjának kezdetével. Vagyis, szénhidrogénekre sehol sem építettek nagy kapacitású alaperőműveket. Ugyanakkor Three Irland és Csernobil sokkolta a társadalmat, továbbá a radioaktív hulladékok tárolása, feldolgozása nagyarányú tiltakozást váltott ki az egyre erősödő környezetvédő mozgalmak részéről. Másrészről, a széntüzelésű erőművek építésének ütemét visszaszorították az egyre szigorodó környezetvédelmi feltételek. Így a villamosenergia-szek- tor nehéz helyzetbe került — mondta többek között dr. Zettner Tamás, a Magyar Villamos Művek Tröszt fejlesztési vezérigazgató-helyet- tese azon a szakmai vitán, amelyet a közelmúltban rendezett a Magyar .Elektrotechnikai Egyesülés miskolci területi szervezete. Az energiaínség világjelenség Ezen a tanácskozáson hangzott el az is, hogy a tőkés országokban végrehajtott energiaszerkezet-át- alakítás és a jelentős erőmű-kapacitás létrehozása, az ezt követő iparszerkezet-kor- szerűsítés révén az új technológiák bevezetésével számottevő energiafej lesztő-tar- talékra tettek szert. Ezért (Folytatás a 3. oldalon) Foglalkoztatáspolitikai gondok Borsodban Két tartalmas előadással folytatódott tegnap az ipari technikusképzéssel foglalkozó országos oktatási tanácskozás Miskolcon a Tudomány és Technika Házában. Elsőként Balabán Péter, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács munkaügyi osztályának vezetője szólt a középfokú képzés és a munkaerőpiac összhangjának gondjairól, a megyei tapasztalatok alapján. Kis történeti visszateKintés segítségével tette érzékletessé mondandóját. Míg a ’70-es évek végéig a nagyberuházások kedvenc területe volt Borsod, addig az itt működő vállalatok nagy munkaerőéhségről voltak nevezetesek. Változott azonban a helyzet néhány évvel ezelőtt, a gazdasági folyamatok lelassultak, a (Folytatás a 3. oldalon) Búcsú Bazsik Renátától helyezték a virágaikat — többek között — a budapesti harcostársak is, egyiköjüket Bazsik Renáta emberségéről kérdeztem. — „Odaadó és önfeláldozó” — ez volt az ő lényege, mondta a kérdezett. A tegnapi sátoraljaújhelyi megemlékezés a börtönnél folytatódott, a ma fegyház- ként funkcionáló épület falába helyezett emléktábla koszorúzásával. Itt a jugoszláv küldöttség nevében Gonja Miroslav; a Csehszlovák Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége nevében Fábri István .emlékezett meg mindazokról, akik 1944. március 22-én életüket áldozták a szebb, a jobb világért; a szocializmusért, a kommunizmusért. Fiatalok voltak és a szabadságért — a halállal is szembeszálltak. (ténagy—laczó) Emlékezés a sátoraljaújhelyi börtönkitörésre kára emlékezett a börtönkitörés mártírjaira, majd koszorúkat helyeztek el az ide érkezett küldöttségek és a város képviselői. Földes István a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége nevében búcsúzott, ezután dr. Bazsik Renátától, akinek hamvait — végakaratának megfelelően — itt helyezték örök nyugalomra, rabtársai között. A mikrofonhoz ezután Pavlovié Dasenka lépett, ő Bazsik Renáta harcostársaként a jugoszláv ellenállók nevében mondott búcsúbeszédet. S bár szavait nem értettük, a hangja mindvégig jellemezte mondanivalóját: hőstől búcsúzik, búcsúzunk itt . .. ElTegnap, március 22-én, szerdán, délelőtt szemerkélt az eső, s vágta az északi szél az emberek arcába ott, Sátoraljaújhelyen. Ott, a Partizán-emlékmű előtt, ahol magyarok, jugoszlávok, szlo.- vákok egyként állták körül a sírkertet. A sírkertben hatvankét hősi halott. A nevüket kis emléktábla örökíti meg, s most piros szegfű mindegyiknél. Valami emberibb életet; valami jobbat akartak azok a politikai foglyok, akik 1944. március 22-én börtönkitörést határoztak el. Hutka Vendel, a sátoraljaújhelyi pártbizottság tit
