Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-21 / 68. szám
1989. március 21., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Cinkelt lapok ellenében Felmondott a kohászati biztos Visszaadta ez év május 31-ig szóló megbízólevelét di\ Bányai Miklós, az ipari miniszter által megbízott kohászati biztos, akinek azt a feladatot szabták: dolgozza ki a koncepciót, amely talpra állíthatná a magyar vaskohászatot. Ez elkészült, ám kevesek szimpatizáltak vele. Főleg azon cégek — elsősorban az Ózdi Kohászati Üzemek — támadták a kormányzati szinten is jóváhagyott koncepciót, amelyeknek gazdaságtalan tevékenységeit elsorvadásra ítélte. — Megbukott, vagy megfutamodott a feladatok elől, avagy elege lett a magyar vaskohászatból, amely hiába a próbálkozásokból, nemigen tud kivetkőzni önmagából, járja a helyi kiskirályok által kijelölt utat...? — Ez az utóbbi megállapítás így nem feltétlenül igaz — mondta. — A Lenin Kohászati Művek többé-kevésbé a szerkezetátalakításnak azt az útját "járja, amely nézetem és a vaskohászati koncepció szerint elengedhetetlenül szükséges a talponmaradáshoz. Az Ózdi Kohászati Üzemek már korántsem. A maguk szempontjából érthetően a metallurgiai folyamat, vagyis a vas- és acélgyártás fenntartásáért küzdenek, bíznak a további konjunktúrában, de hát józan ésszel be lehet látni, ez nem mindig lesz így. Nincs szüksége Magyarországnak ennyi vasra, acélra ... — Már elnézést! A két borsodi kohászati céget egy laza tröszti formába vonták össze ... — össze... Jól mondta. Ám ez a laza formula lehetővé teszi — túl azon, hogy összehangolják tevékenységüket —, hogy mindenki — viszonylagosan — a saját ú'tját járja. Az ózdiak például felújítják a folyamatos acélöntőműveket,' s nem tettek le azon szándékukról sem, hogy új acélgyártással próbálkozzanak... — Nem válaszolt még az előbbi kérdésemre: Megbukott, megfutamodott, avagy elege lett a kohászatból? — Sem ez, sem az. Lehetetlenné tették a munkámat, amelyet — hangsúlyozom — kormányzati szinten is jóváhagytak. Az utóbbi két hónapban olyan játék folyt a szerkezetátalakítás körül, amelyben cinkelt lapokkal játszottak, s .amelyben a játékvezető szemet hányt a hamiskártyásoknak. — Magyarul tessék mondani.. . — Nos, a vállalatok voltak a játékosok, a játékvezető pedig az Ipari Minisztérium . .. — Az, amely önnek is adta a megbízólevelet? — Engem a miniszter nevezett ki, bízott meg.. — Én mégis úgy érzem: a kohászatot felügyelő miniszterhelyettes, név szerint dr. Vörös Árpád, és Ön másképp képzeli el a kohászat talpra állítását. — Nehéz felülkerekedni az Ipari Minisztérium lobbyja fölött. Háttérbe szorultam. Legalábbis idehaza, merthogy külföldön, például a nagy acélgyártási hagyományokkal rendelkező svédek, az általam kidolgozott koncepció mellett érveltek. Pontosabban szólva: az ő elképzelésük lényegében fedte az enyémet. — Arra lennék kíváncsi: mi valósult meg elgondolásaiból? — Jómagam három lépcsőben dolgoztam ki a magyar vaskohászat fennmaradásának lehetőségeit. Hozzátéve: ez az iparág a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem lesz a régi húzóágazat. A párhuzamos kapacitások megszüntetését, a veszteségesen gyártott termékék előállításának abbahagyását, a fennmaradó kapacitások gazdaságos kihasználását, és új, jövedelmező termékek produkálását láttam és látom szükségesnek. Ebből az első lépcső megvalósulni látszik, ámbátor fennáll a visszarendeződés veszélye. — Hogyan érti ezt? — Az acéltermelést a kilencvenes évek elejére mintegy hatszázezer tonnával kell visszafogni, ezzel szemben a vállalatok csak 200 ezer tonnára hajlandók. Félő, ha minden a mostani állapotban marad, akkor több százmillió forintos veszteséggel zárhatnak a. cégeik a 'közeljövőben. — .Ez azt jelenti, azt jelentené, hogy elkerülhetetlenné válna a szanálás, a felszámolás? — A magyar gazdaságpolitikában ezt soha nem lehet tudni. A hazai vaskohászatra. szükség van, ám nem arra, amely most van, és ez felelős szinten kimondatott. Én most egy kicsit megkeseredett vagyok azért, mert nem sikerült maradéktalanul végrehajtanom az általam is és külföldi neves szakemberek által is jónak tartott koncepciót. Nem érzem bukottnak magam, de én fair játszmákhoz vagyok szokva, Azokkal, akik cinkelt lapokkal játszanak, képtelen vagyak felvenni a harcot. Tisztességgel nem lehet felülkerekedni rajtuk ... Illésy Sándor Lakatosok a Hűtőházban fl burgonya megy - a zöldborsó jön Még munkálkodnak a lízingbe vásárolt gépsoron a burgonya feldolgozásán — de már akcióba léptek a karbantartó lakatosok is. A Miskolci Hűtőházban megkezdődött a fölkészülés az új termés feldolgozására., A karbantartók most a borsó feldolgozására használt gépsoron végzik el a szokásos nagyjavítást, hogy aztán a szezon kezdetén fennakadás nélkül foghassanak a gyorsfagyasztasos termék készítéséhez. Amint azt Pataki Pál igazgatótól megtudtuk, a Hűtő- háznak az idén is egyik fontos terméke lesz a gyorsfá- gyasztással tartósított zöldborsó. Vetését már megkezdték, mégpedig programozott terv alapján. így a termés n.em egyszerre, hanem folyamatosan érik be, ami a folyamatos feldolgozást teszi lehetővé, mindig a legkedvezőbb, ,,zsenge” állapotban, tehát exportképes, jó minőségben. A Miskolci , Hűtőház két borsodi és két szabolcsi gazdasággal kötött termelési szerződést. A négy nagyüzem 900—1100 hektár közötti területen termeli ezt az' exportra is igen kelendő zöldfélét. A hűtőháziak úgy gondolják, hogy a vetésterület nagyságától, no és természetesen az időjárástól függően. az idén 3000—3500 tonnányi készterméket állítanák elő. Erre a mennyiségre piaci kereslet is van, mert mint Patáid Pál mondotta. . szinte teljesen kifogytak a zöldborsó tartalékok, sikerült a tavalyi termelést értékesíteni. A Miskolci Hűtőházban gyorsfagyasztással tartósított zöldborsónak továbbra is elsőrendű vevői a skandináv államok, s az export jelentős részét is oda szállítják. Milyennek ígérkezik a holnap? A sárospatakiak keresik a konfekciógépek piacát A Csepel Művek Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalatának sárospataki gyáregységében korábban az volt a gyakorlat, hogy amikor új év kezdődött, már az üzem birtokában voltak az egész évre szóló megrendelések. Az idén ez már nem sikerült teljesen. Ennek egyik oka, hogy jelentősen visszaesett a szovjet piacra •történő szállítás, ami pedig az utóbbi néhány évben kezdett fellendülni. Egyrészről, a vállalatok ma már nemigen érdekeltek a rubelelszámolású kivitelben, másrészről, ami az előbbinek az egyenes következménye: az előírt kontingensen felül nincs lehetőség arra, hogy például több tízmillió rubel értékben a Szovjetunióba exportáljanak különféle konfekcióipari gépeket. — A moszkvai Technop- romimport Külkereskedelmi Egyesülés vezetői két évvel ezelőtt a gyártó céggel és a Pannónia Csepel Külkereskedelmi-Vállalattal megállapodást kötöttek évi 22 millió rubel értékű gép, gépsor, berendezés vásárlására — mondja Boósch Ferenc, a sárospataki gyáregység ■igazgatója. — Ebből a szállításból mi körülbelül 18 millió rubellel részesedtünk. Tehát a termelésünk jelentős része a korábbi éveikhez hasonlóan a szovjet köny- nyűipari üzemekbe került. A szovjet gyártók most is igényt tartanának ezekre a berendezésekre, hiszen országuknak szüksége van a fogyasztási cikkek termelésének erőteljes növelésére. Csak hát, az államközi szerződés, a rendelkezésre álló kontingens határt szab az export bővítésének. — Üjabban van lehetőség arra, hogy bartel-üzlet formájában kereskedjenek szovjet vállalatokkal. — Ez a forma csak átmeneti megoldás lehet, hosszú távra nem kifizetődő az ilyen cserekereskedelem, ugyanis az érdekek nem mindig találkoznak. Nekünk, vagy egy harmadik kereskedelmi partner közbeiktatása esetén, nem biztos, hogy arra van szükségünk, amit a szovjet fél ellentételként szállítani tud. Ez a kereskedelmi forma nem • jelenthet számunkra perspektívát. — Ebben a nem könnyű helyzetben mi hát a teendő? •— Van igény a lengyel és csehszlovák piacon is konfekcióipari berendezésekre — 'folytatta a gondolatsort Boósch Ferenc. — A probléma itt is hasonló: gond . van a fizetőképes kereslettel. Mindezek ellenére tovább kell kutatni a piaci lehetőségeket, főként a nyugati országok irányában. Ez persze nem lesz könnyű, ugyanis hiányoznak azok a képzett, felkészült külkereskedők, akiken tulajdonképpen az üzlet létrejötte múlik. Persze azért vannak jelek, amelyekből arra következtethetünk, hogy türelmes, folyamatos piackutatással eredményt lehet elérni. Törökországba " például ötven különféle szabászgépet gyártunk Sárospatakon. De tudomásul kell vennünk, hogy időre van szükség, hogy csak apró lépésekkel tudunk a nyugati vevőik kegyeibe férkőzni. — Minden jel arra mutat, hogy a gyártónak belföldön is nyitnia kell, meg kell nyernie a hazai könnyűipari üzemekét, hogy azok tőle vásárolják )ű szabász-, vasaló- és varrógépeket. — Kétségtelen, offenzívá- ba kell kezdenünk azért, hogy belföldön is jobban megismerjenek' bennünket, így az eddiginél lényegesen hatásosabb reklámtevékenységet kell kifejtenünk egy- eg.v új fejlesztés, egy adott koníekciógép megjelenése •előtt'. Mert bizony pillanatnyilag az a helyzet, hogy a Sárospatakon gyártott gépekről, berendezésékről keveset tud a hazai konfek'cióipar. Biztos vagyok benne, hogy az általunk gyártott berendezések többsége semmivel sem rosszabb, mint a legtöbb nyugati termék. — Hallhatnánk a legújabb fejlesztésekről? — Megemlíthetem a folyar matos ragasztóprést, amit saját erőből valósítottunk meg. Európai színvonalon működő berendezésről van szó, amelynek teljesítőképessége megfelel egy középméretű ruhagyár igényének. Most dolgozunk egy új gőzfejlesztő család létrehozásán, a berendezés nullszéria gyártásának előkészítését végezzük: az idén száz darabot készítünk belőle. . Egy másik fejlesztésünk a Servo-culter rendszerű félautomata szabászati berendezés, amelynek a prototípusát éppen most szerelik a kísérleti műhelyben. Lovas Lajos Ebben a műhelyben „születnek" a különböző konfekciógépek prototípusai Fotó: Laczó József Szerelik a nagy teljesítményű vasalógépeket
