Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám

1989. március 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 lehel-e egy „meccsnek” Tárgyalni, amíg nem késő! Balogh (balról) és Asszony (takarva) támadják Bémet, az el­múlt vasárnap lejátszott borsodi rangadón. Holnap „idegen” csapatok ellen kell bizonyítaniuk. Balogh Imre felvétele Forduló az NB ll-ben Javítanak-e az ózdiak? A labdarúgás második vo­nalában vasárnap délután a tavaszi harmadik forduló mérkőzéseit játsszák. A Ka­zincbarcikai Vegyész együttese a Baját fogadja, a DVTK Kecskeméten lép pályára, míg az Ózdi Kohász a Debreceni Kinizsi otthonában próbál meg javítani. . Varga Zoltán vezető edző nehezen emésztette meg a legutóbbi vereséget. Megíté­lése szerint Diósgyőrött a játékvezető negatív fősze­replővé vált és sorsdöntő módon befolyásolta a talál­kozó kimenetelét. Ezt alátá­masztani látszik: a kiállí­tott Sztahon felfüggesztett büntetést kapott, így szá­míthatnak rá a Baja ellen. — Igyekeztünk magunk­hoz térni, s nem túl sokat rágódni a történteken — jegyezte meg a szakvezető. — Számunkra most nem marad más hátra, mint be­gyűjteni a három pontot, megnyugtatva ezzel a há-' borgó kedélyeket. — Mi a helyzet Kerekes­sel? — Már elkezdte az edzé-. seket; játékára azonban csak a jövő hét végén kerülhet sor. — Tervez változtatást? — Nem valószínű, esetleg egy helyen módosulhat az összetétel. Nem becsüljük le a bajaiakat, de számunkra kizárólag a győzelem je­lenthet elfogadható ered­ményt. Dr. Petróczi Gábor, a diósgyőriek vezető edzője gondjainak felsorolásával 'kezdte beszélgetésünket. El­mondta, ' hogy. Danes, Far­kas, Takács, Bem bajlódott a héten kisebb-nagyobb sé­rüléssel, ráadásul Kürtösi influenzás lett. Ezért össze­állítással még nem szolgál­hatott, előtérbe kerülhet Rostás szerepeltetése. — Csatáraink teljesítmé­nye alaposan elmarad a vá­rakozástól — m’oridta. — Szép dolog, hogy két mér­kőzésen is sikerült meg­őriznünk hálónkat a góltól, de mi sem szereztünk ak­cióból egyet sem! Bátorta­lanok, a 16-os előtt minden tudományuk elfogy, márpe­dig együttesünk nem alkal­mas arra, hogy sorozatban játsszon O-O-ra. . — Sok szóbeszéd hallat­szott a debreceni Márton leigazolásáról. A minap Te­mesvári Miklós nyilatkozta, hogy a gólerős csatár a Hajdúságban marad. Ezek szerint dugába dőlt a terv? —■ Szó sincs róla! A ma­gabiztos edzői véleményal­kotásnak nincs fedezete. Kedden az MLSZ-ben lesz egy egyeztető tárgyalás, azon eldőlhet a ma még nyitott kérdés. — A KSC ellen nem a legjobb a DVTK mérlege ... — Tudom, a legutóbbi két találkozót egyaránt a kecs­kemétiek nyerték. Ha a csapategységünk megmarad, s okulunk az eddigi tapasz­talatokból, nem tartom le­hetetlennek a meglepetést, ami esetünkben a teljes si­kert jelentené. Ózdon a tavaszi idényben még nem ízlelhették a győ­zelmi „illatot” a sportág barátai. A fekete-fehérek­nél is a támadósorban mu­tatkoznak súlyos gondok, márpedig ennek orvoslása nélkül aligha remélhetnek sok jót az elkövetkezendő találkozókon. A Kinizsi egyike a csoport legütőké­pesebb csapatainak, igen nehéz dolga lesz a Kohász­nak. A szakvezetés egy-két ' változtatáson töri a fejét, bombameglepetésre azonban senki ne számítson. Kicsi az esély, a veszélyérzet mégis, megsokszorozhatja a labda­rúgók erejét. A vasárnapi találkozók egyaránt 15 órakor kezdőd­nek. Kazincbarcikán Storn­ier, Kecskeméten Rendeki, Debrecenben Tajthy bírás­kodik. A forduló további mérkő­zései: DUSE—DMVSC, Hat­van—Eger ßE, Szeged SC— Lehel SE,' Szolnok—Metri- pond, Nyíregyháza—Szarvas. oki A labdarúgás első vona­lában is fordulót rendeznek. A párosítás: Bp. Honvéd— Tatabánya, Békéscsaba—Pé­csi MSC, Haladás—Videoton, Ü. Dózsa—Ferencváros, ZTE —Siófok (szombaton), MTK- yM—Rába ETO, Váci Izzó —Veszprém (vasárnap). Események a sportvilágból Csak röviden... MVSC-BERLETEK. a vasutas-egyesület vezetősége ezúton értesíti a szurkoló­kat, hogy a tavalyi bérletek a tavaszi szezonra is érvé­nyesek. MA DÉLELŐTT bajnoki találkozót játszik a Borsodi Építők Voílán élvonalbeli férfi asztalitenisz-csapata. Az együttes hazai környezet­ben fogadja a Kaposplaszt gárdáját. Az összecsapás 11 órakor kezdődik a népkerti Vigadóban. imadiak a Beszélgetés Szamosi Ferenccel Mádai Béla, a Miskolci Spartacus elnöke panaszko­dott. Arra, hogy egyesülete kézilabda-szakosztálya és a Borsodi Bányász felhőtlen­nek éppenséggel nem nevez­hető kapcsolatában mindig a rövidebbet húzzák. — Példákat bővén sorol­hatok! — mondta. — Var- kolyt, Bocsinét, Kisgergelyt pénz nélkül vitték el tőlünk. Aztán az utóbbit kölcsönad­ták Kazincbarcikára, a Sütő­ipari Kinizsinek úgy, hogy egy fillér hasznunk nem lett belőle. Nem is olyan ré­gen Répásit szemelték ki já­tékosaink közül, most pedig Vismeg a soros. — Egy kisegyesületnek — bármennyire hadakozik ez ellen — tudomásul kell ven­nie, hogy nevelési feladatok­kal ruházta fel a „jó sorsa”, miként azt is, hogy legtehet­ségesebb játékosai előbb- utóbb távoznak ... — Igen, így van. Nem is tiltakozom. De az nem megy. hogy mi csak neve­lünk, nevelünk, utána pedig elengedünk, kiadunk, pénzt meg nem látunk. — Miért van szükségük Vismegre? — 19119 közepéig élvezzük bázisszerveink és a városi tanács illetékes osztályának támogatását. Szeretnénk be­kerülni az NB I B-be. Cél­jaink valóra váltása érdeké­ben rengeteget áldoztunk már. Béreljük a városi sportcsarnokot, edzéseinket neves szakemberek irányí­tották és 'Irányítják. Pilla­natnyilag a második helyen álltunk és legjobb ezüstér­mesként — visszalépések, fúziók következtében — még ugorhatunlk. Ennek ellenére lemondunk Vismegről, de csak akkor., ha fizetnek érte. — Mennyit kérnek? — Február 27-én kötöt­tünk egy megállapodást. Barta Gáborral, a Borsodi Bányász ügyvezető elnökével arra jutottunk, hogy az álta­lunk kért 90 ezer forint egy korrekt összeg. Megegyez­tünk abban is, hogy mivel a sajószentpéteriek jelenleg nem tudnak fizetni, a szám­lát máshogy fogják kiegyen­líteni. Ezenkívül sok min­dent megbeszéltünk. Azt, hogy nálunk, valamint ná­luk is gyakorol majd ia sportoló, továbbá: tavasszal a Spartacusban szerepel, nyártól pedig „átköltözik” a Bányászhoz. A felsoroltak ellenére ugyancsak február 27-i dátummal kaptam egy levelet... — Kitől? — Vismeg Anettől. — Mit írt? — Azt, hogy nem kíván tovább a Miskolci Sparta­cusban szerepelni, és arra kér személy szerint engem, hogy kiadásához járuljak hozzá. Ebben az egészben az a bosszantó, hogy amíg én a megoldásról tárgyalok, addig a sportoló — nyilván a pi­ros-feketék instrukciói alap­ján — bejelenti távozási szándékát. Azt még tpdni kelil, hogy Vismeg Anett a Földes Ferenc Gimnáziumba jár, negyedikes testnevelési tagozatos, és érte klubunk­nak évente 1500 forintot kell fizetnie az intézménynek. Mádai Béla március 2-án levélben kereste meg Barta Gábort és két megoldást ja­vasolt. 1. A Miskolci Sparta­cus kötelezettséget vállal ar­ra, hogy Vismeg Anettet ■ 120 ezer forint nevelési költ­ségtérítés megfizetése mellett azonnal kiadja. 2. A Sparta­cus kiadja Vismeget 100 ezer forint átigazolási díiéri. Ellenkező esetben az egész ügyet az MKSZ felé továb­bítják. Hallgattassák meg a má­sik fél is. — Mit válaszolt a szövet­kezetiek elnökének? — tu­dakoltuk Barta Gábortól. — Annak ellenére, hogy a 80 ezer forintos térítést nem tartottam irreálisnak, közöl­tem. hogy egyesületünk je­lenlegi helyzetében csak 40 ezret vagyunk hajlandók fi­zetni. Leírtam, hogy ameny- nyiben nem tudunk meg­egyezni, vagy az összeget más „formára” átváltani, úgy élni fogunk az átigazo­lási szabály adta lehetősé­gekkel. Közöltem, hogy a 120 ezer forintos nevelési költségtérítést nem fogadom el, ezért a játékos 6 hóna­pos kivárási idejét életbe léptetem. Megjegyeztem, hogy az átigazolási rendel­kezés egyik pontja alapján a Miskolci Spartacus nem jogosult a nevelési költség­térítésre, ha :a sportolót a várakozási idő után igazol­juk le. Ami pedig a felso­rolt neveket illeti: Kisger- gelyért fizettünk, Jeddiért — aki később Bocsiné néven szerepelt nálunk — azt a Varkolyt adtuk vissza, aki NB I-es csapatunkban is szerepelt. A szövetkezetiek­nek kiadtuk Nagy J.-t és Cserit is. A két klub között egyébként 1987. december 31-ig életben volt egy együttműködési megállapo­dás, éppen azért, hogy a ki­fejezés betűje szerint egy­máson segítsünk. Ezt azon­ban a Spartacus .nem kíván­ta megújítani. — Miért „vitatkoznak” olyan sokat a szövetkezeti­ekkel? — Eddig rendre meg­egyeztünk ... . — És ha most nem fog­nak? — A Spartacus pénzt akar kapni. Ez az igénye teljesen jogos és érthető. ,Mi csak 40 ezret tudunk adni. Kérjük a szövetkezetieket, hogy aján­latunkat fogadják el, és en­gedjenek. Ellenkező esetben még rosszabbul járnak. — Vismeg leállt. Kinek jó ez? — Elismerem: senkinek. — Önök tehát spekulál­nak. Vagy fizetnek 40 ezret, vagy hat hónap múlva egy fillért sem és akkor ingyen jutnak a játékoshoz. — A szabály, a paragrafus ezt lehetővé teszi. Mi nem csinálunk egyebét, mint ki­használjuk az alkalmat. Ve­lünk szemben is megtették, amikor Szabót Győrbe ra­bolták. Méghozzá -lelkiisme- ret-furdalás nélkül. Itt tárt az ügy, amely nem is érdemelne nyilvá­nosságot, ha nem lennének súlyos tanulságai. A klubok közötti alkudozás, üzletelés ma már megszokott dolog, és az is, hogy ritkán szüle­tik megoldás, kompromisz- szum. A Miskolci Sparta­cus—Vismeg Anett—Borsodi Bányász vitának „csak” há­rom vesztese van. A szövet­kezetiek nem szerepeltethe­tik a sportolót, aki hathóna­pos pihenőideje alatt nyil­ván nem játszhat, ezáltal ígéretes pályája kettétörhet. A Bányász pedig — még ha esetileg ingyen jut hozzá — a „joghézag érvényesítésé­vel” hosszú időre kiáshatja a csatabárdot. Ha nem szü­letik meg a várva várt egyezség, a klubok viszonya élmérgesedhet,' és ennek Bor­sod és Miskolc kézilabda­sportja issza majd me§ a levét. A heteket igénybe ve­vő levelezgetés helyett egy jól sikerült tárgyalással le­zárhatják a vaskos aktát. De csak akkor, ha mindketten ezt akarják! Kolodzcy Tamás SAN SEBASTIAN. Csütör­tökön, késő este lejátszották az európai labdarúgókupák negyeddöntő-visszavágóinak utolsó mérkőzését. Az UEFA Kupában a spanyol Real Sociedad a nyugatnémet Stuttgarttal csapott össze, és 1-0-ra győzött. Az első talál­kozón fordított eredmény született, így hosszabbításra került sor. A döntést a 11- esek hozták meg, ebben a stuttgartiak 4-2 arányban nyertek és bekerültek a négy közé. PÁRIZS. Az idei műkor­csolya világbajnokságon nagy meglepetésre a tavalyi budapesti VB hatodik helye­zettje, a kanadai Kurt Browning nyerte a férfiak viadalát. A 22 esztendős tengerentúli sportoló a kűre előtt még a második helyen áillt, de nagyszerű szabad­korcsolyázásával előrébb lé­pett. A második helyen Bowman (Egyesült Álla­mok), a harmadikon a len­gyel Filipowski végzett. INDIAN WELLS: Világ­nagyságok sora esett ki a nemzetközi férfi tenisztor­nán. Elbúcsúzott a küzdel­mektől az első" helyen ki­emelt nyugatnémet Boris Becker, a svéd Stefan Ed- berg, a svájci Jakob Hlasek, valamint a szovjet Andrej Csesznokov. H árom és fél évvel ez­előtt Szamosi Ferenc igent mondott a diós­győriek hívására, s elvállal­ta a legkisebb labdarúgó-pa­lánták gondozását. Az előké­szítő csoportban (10—13 esz­tendős gyerekekről van szó) 25—30 fiatal látogatja a fog­lalkozásokat, s igyekszik el­sajátítani a sportág alapis­mereteit. Van kitől tanulni, hiszen Szamosi a maga ide­jében remek futballistaként tette ismertté a nevét. Ké­sőbb edzőként működött a Borsodi Bányásznál, Ruda- bányán, a Honvéd Papp Jó­zsef SE gárdájánál, majd a Sajószentpéteri Üveggyárnál. A felnőttekkel való foglalko­zásnak Alsózsolcán intett bú­csút, térdsérülése ugyanis gátolta a gyakorlati munkál­kodást. — Korábban bajnoki csa­tákra készítette fel együtte­seit, mostanában egészen más jellegű tevékenységre adta a fejét. Miért döntött így? — Azt az edzőt, aki fel­nőttekkel foglalkozik, alapo­san igénybe veszi a pályán történő „vezénylés”. Be kell állni, meg kell mutatni egy- egy feladatot. Ezt a terhelést a térdem miatt már nem vállalhattam. A gyerekeknek ugyanakkor elsősorban be­szélni kell. — Mi jelent sikerélményt? — Az, ha a kezem alól ki­kerülő fiatalok megállják a helyüket a serdülők között, képesek eleget tenni a kö­vetelményeknek. — Mit tart legfontosabb feladatának? / — Kettős cél vezérel. Meg­szerettetni a játékot, s von­zóvá tenni a klubot a gyere­kek számára. Szakmailag ezen a szinten a labda le­kezelése és elrúgása jelenti a kihívást. Most kell megta­nulniuk az alapokat, mert ha ez elmarad, felkészület­lenül kerülnek az NB-s csa­patokba. Nézze meg a jelen­legi élvonalat! Sok futbal­lista rúgja a labdát, akikről azonnal megállapítható, hogy annak idején valamit elmu­lasztottak velük megtaníta­ni. — Hogyan pótolja a „ki­öregedőket” és a lemorzso­lódókat? — Talán az egyedüli edző vagyok Diósgyőrött, akinek a működési területe az egész városra kiterjed. Testneve­lők, ismerősök, barátok aján- lanak-hoznak gyerekeket, nincs gond a létszámmal» Senkit nem küldök el! Előbb-utóbb kiderül, kiknek érdemes rendszeresen járni a heti három foglalkozásra. Az ügyetlenebbek maguktól elmaradnak. A srácok a klubtól gyakorlási lehetősé­get és szakmai útmutatást kapnak, a szerelésükről ma­guk gondoskodnak. — Mit tart a gyerekekkel való törődés fontos ismér­veinek? — A tekintélyt nem sza­bad eljátszani! Erre-sokféle­képpen lehet ügyelni, a drá­kói szigor azonban riasztóan hat. Lényeges az edző men­talitása, hozzáállása, módsze­re, még i beszédstílusa is. Ha a kicsik érzik, hogy va­laki szeretettel közeledik fe­léjük, roppant hálásak tud­nak lenni. — Ennek a korosztálynak jószerével nincs vizsgalehe­tősége , részükre nem rén- deznek bajnoki küzdelmet. Hogyan tudja őket inspirál­ni? — Havonta felmérő verse­nyeket írok ki. Ezeken kü­lönböző gyakorlatokat kell végrehajtaniuk, s valameny- nyire osztályzatot kapnak. Ilyenkor nagy az izgalom, mindenki szeretne kitenni magáért. Az igazsághoz tar­tozik azonban, hogy jóma­gam régóta hangoztatom a bajnoki rendszer szükséges- , ségét. A gyerekek imádják a labdát, számukra hasznos­nak bizonyulna, ha a felnőtt találkozók előtt léphetnének pályára és adhatnának szá­mot tudásukról. Arról már nem is szólva: felkerülve a serdülők közé az első fél évük elmegy a beilleszke­déssel, a légkörrel való ba- rátkozással. Évente 10—14 gyerek kerül tőlem feljebb, akik kitűnnek a többiek kö­zül, azok a serdülő második csapatban folytatják. — Mostanság sokan han­goztatják, hogy a mai gye­rekek mozgáskultúrája, erő­állapota kívánnivalót hagy maga után. Milyenek az ön tapasztalatai? — A hozzám kerülők hu­szonöt százalékával vagyok maradéktalanul elégedett. A többieket arra is meg kell tanítani, hogy fussanak. — Lehet, hogy ez amolyan magyar betegség, de nálunk a futballisták fejlődése csak egy bizonyos kor eléréséig tűnik folyamatosnak. Tizen­hat-tizenhét évnél mintha megállna számukra az idő, bekövetkezik az egy helyben topogás. Miben látja ennek az okát? — Nehéz kérdés, tamás- kodva is fogalmazom a vá­laszt. Megítélésem szerint az említett korosztálynál olyan időtöltések kerülnek előtér­be, amelyek elvonják a fi­gyelmet a labdarúgásról. Diszkóba járnak, leülnek a videó elé, egyre inkább ér­dekessé válnak a lányok, felkeresik a szórakozóhelye­ket. Ezeket a zavaró ténye­zőket nehéz kiküszöbölni. Pedig csak azokból a srá­cokból válhatnak igazi klasz- szisok, akik alárendelik éle­tüket a futballnak, tele van­nak ambícióval, nagy az akaraterejük, fűti őket a becsvágy. S zamosi ilyenné szeretné nevelni tanítványait» Olykor még ma is hív­ják egyik-másik csapathoz, de mar nem esik nehezére elhárítani a felkérést. Jól ér­zi magát csemetéi között, s tökéletesen kielégíti az a munka, amit végez. Kell ennél több? Doros László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents