Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-17 / 65. szám

1989. március 17., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hz ünnep után március 15-ről Méltón ünnepelte Miskolc és a megye legnagyobb nemzeti ünnepünket, már­cius 15-ét. E jeles napról, ünnep után kérdeztük a miskolci tanácselnököt, a demokrata fórum miskolci képviselőjét, a városi televízió vezetőjét és az MSZMP megyei bizottságé nak titkárát. DR. KOVÁCS LÁSZLÓ TANÁCSELNÖK VÉLEMÉNYE — Öröm volt láni: felhí­vásunkra, és a hozzánk csatlakozó szervezetek hívó szavára, belső szándéktól vezérelve, sokezer ember gyűlt össze, hogy végigjárva a kegyeleti helyeket, 1848 nagyjainak miskolci szobra­it, emléktábláit, megemlé­kezzék ama dicső márciusi napról. Rég volt ilyen mél­tóságteljes, ennyi embe'rt magával ragadó, békés ün­nep városunkban. Köszönet érte mindenkinek. Köszön­jük, hogy megfértek egymás mellett a megemlékezés vi­rágai, hogy együtt ünnepelt felnőtt és fiatal, hogy él­ménnyé magasztosulhatott az ünnep. Köszönjük, hogy az egyidejű megemlékezések ellenére kölcsönösen tiszte­letben tartottuk egymás ün­nepléshez, és különálláshoz való jogát. Bízunk abban, hogy ez az összefogás, ez a méltóság és ez a higgadtság vezérlő elve lesz minden­napjainknak is. KECSKÉS SÁNDOR, A MISKOLC VÁROSI TELEVÍZIÓ VEZETŐJE TÓTH LAJOS, A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRA IRODALOMTÖRTÉNÉSZ, AZ MDF TAGJA nak és a Veres Péter Társa­ságnak is lett’ volna monda­nivalója, tudták volna, illet­ve képesek lettek volna po­litikai és társadalmi céljaik mellé felsorakoztatni a je­lenlévőket. A csendes felvo­nulás a higgadtságot, az egységet tükrözte. Ügy gon­dolom, hogy az 1989-es ün­nep méltóan tükrözte már­cius 15-e eszmeiségét, váro­sunk jelenlévő polgárainak ezrei tisztelettel megemlé­kezhettek 1848—49-ről. De ezzel együtt továbbra is az a véleményem, hogy ebben az országban igazi demokrá­ciát csak úgy lehet csinálni, ha a helyi politizálásnak nagyobb színteret adunk, és a helyi politizálásért felelő­sek pedig sokkal nagyobb bátorsággal képviselik azt. Szerintem valószínű, hogy az 1990-es március 15-e ezekkel a tapasztalatokkal gazdagodva, egységesebb, politikai tartalmában ered­ményesebb lesz. leges rendbontóktól. El kell mondani, a rendőrség is korrekt módon segítette munkánkat. Ott voltak kö­zöttünk, biztosították szabad felvonulásunkat az emllék- helyekre. - Nem tagadjuk, az ünnepség végeztével nagyon boldogok voltunk. Arra, hogy ennyien leszünk, nem számítottunk, s bármerre néztünk, méltóságteljes em­beri arcokat láttunk. Tekin­tetükben egy sajátos felsza- badultságérzet tükröződött. Az ünneplőknek köszönjük a bizalmat, miközben tudjuk, érezzük: érettük is a jövő­ben még több felelősséggel tartozunk. A birkák szerények, de nem igénytelenek. Borsodban is kevesebben foglalkoznak velük a kel­leténél. (F- I“) ■V,', , '"'í , * t'“ i Százharmincért eladják, kétezer-hétért megveszik Juhászairól jelen „Mivel kellene íoglalkozmmk? Mi hozna hasznot nekünk'.’" (Meditálnak a mezőgazdaság szakemberei. Megyénkben nagy dilemma előtt állnak minden év kezdetén. Hisz' lassan-lassan minden mezőgazdasági termék hol itt, hol ott válik veszteségessé. A növény­termesztés árunövényei egyre kevesebb hasznot hoz­nak és bizonyos átlagtermés alatt {de felette, is) egy­szerűen nem éri meg termeszteni a búzát, kukoricát, cukorrépát, napraforgót. Az állattenyésztésben egyes helyeken egyszerűen felhagynak a sertéstenyésztéssel, tojástermeléssel, tejtermeléssel. Legutóbb éppen a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának konferen­ciáján hangzott el, hogy vészesen apad a juhállomány is. Pedig ez a jószág nem igényel ultramodern körül­ményeket, a tegsiJányabb legelők füvét rágja, haszno­sítja az olyan területeket, ahová a marha be sem te­sz« a lábát. A szakember intelme azonban emlékeztet, mely a katedráról harsogott fülünkbe: „A birka nem igénytelen, csak szerény áltat, és meghálálja a törő­dést.“ — Milyennek láttam én március 15-e megünneplését? Kezdem a hivatalosnak mondott, múzeum előtti ün­nepi megnyitóval. Ünnepé­lyes arcú, és ahogy én lát­tam, visszafogott hangulatú ezrek gyülekeztek. Nem lát­tam viszont a tömegben vá­rosunk fiatalságát, a közép- iskolásokat, és az egyetemis­tákat. Elkezdődött az ünnep­ség. Az énekkar fúvószene­kar kíséretében énekelte ugyan a Himnuszt, de ebből semmit nem lehetett halla­ni, az- ünneplők pedig már úgy tűnik, leszoktak az éneklésről. A szervezők min­den bizonnyal színesíteni akarták az ünnepet, amikor a táncegyüttest szerepeltet­ték, de színpad híján >a Kos- suth-nóta dallamaira táncot járó legényeket csak az első sorokban álló 150—200 em­ber láthatta. Ezután három lovashuszár felvezetésével — ami önmagában hangula­tos volt — gyors séta követ­MILE LAJOS Méltóságteljes ünneplésre kérte az alternatív szerveze­tek nevében a Kossuth-szo- bornál megjelenteket Mile Lajos irodalomtörténész, az MDF tagja. Méltóságteljes, őszinte, fegyelmezett maga­tartást kért, amelyben kifeje­ződhet az együttlét, az együ­vé tartozás öröme. „S ne rontsa ezt meg ártó provo­káció, se züllesztő indulat. Ne maradjanak utánunk szemétdombok, ne váljunk méltatlanokká. Ellenkezőleg. Legyünk méltóak a megada­tott történelmi időkhöz, esé­lyeinkhez, önmagunkhoz. Hi­szen ;az elődök tekintete szi­gorú, s végre megadatott a — Ügy vélem, 1989. márci­us 15-e sokunk számára fe­ledhetetlen nap maradimért reményeinknek és elképzelé­seinknek megfelelően sike? rült megemlékezni legna­gyobb nemzeti ünnepünkről. Kissé túlfűtött politikai lég­körben, nagy elszántsággal, buzgalommal készülődött az egész megye a megemléke­zésekre. És valóban, soha nem látott számban vett részt a lakosság a felvonulá­sokon, az ünnepi műsorokon, rótta le kegyeletét az emlék­helyeken. egoban géntechnológusok azon dolgoznak, hogy a se­lyemfonás 5000 éves kínai művészetét modern biotech­nikai eljárássá változtassák. A Syntro cég molekuláris biológusai a selyemhernyó gubójából való hagyományos selyemgyártást génmanipu­kezett a ’48-as emlékhe­lyekhez, ahol városunk ál­lami, politikai és társadal­mi szervezeteinek. vezetői koszorúkat helyeztek el. Énekelt még egy gimnáziu­mi kórus, és az esemény ez­zel befejeződött. Számomra ez kevés volt. Ugyanis az alternatív szervezetek Kos- sutih-szobornál kezdődő és a Petőfi-szobornál végződő ünnepi demonstrációja ak­tuális politikai tartalommal bírt. Hogy miben értek egyet, vagy miben nem a táblákra felírt követelések­kel és jelszavakkal, a han­goztatott politikai célokkal, az az én magánügyem, de ugyanezt a politikai ünnepi demonstrációt a hivatalos szervek részéről is szívesen láttam és halottam volna Biztos vagyok ugyanis ab­ban, hogy a mai politikai viszonyaink mellett a párt­nak, a -szakszervezetnek, a KISZ-nek, a HNF-nek, a Münnich Ferenc Társaság­lehetőség, hogy örökösökké nemesedjünk” — hangsú­lyozta. Március 15-ről — vitatha­tatlan — szépen emlékeztek meg az alternatív szerveze­tek. Mile Lajostól az ün­nep után egy nappal arra kérdeztünk rá, hogy meny­nyire sikerült nyitógondola­tait elfogadtatni az ünnep­lőkkel. — Szerdán már reggel, háromnegyed nyolctól mi, rendezők ott vóltunk a szo­bornál, pedig az ünnepség tíz órakor kezdődött. Tagad­hatatlan, hogy szorongása­ink voltak. Féltünk az eset­Én az országos jelentősé­gű, érdekes és impozáns monoki ünnepségen vettem részt, de tudomásom szerint ia megye többi településén is hasonló lelkesedéssel és oda­adással ünnepeltek. Kiemelkedik a sorból a miskolci felvonulás, mind a megjelentek száma, mind a felvonulás fegyelmezettsége, méltósága tekintetében. Nem kétséges, markánsabb politi­kai színezetű is lehetett vol­na a megemlékezés, de ez nem ia rendezés gyengesége, hanem éppen azt akartuk tesítették, melyek a selyem alapanyagát — a selyemfib- roin fehérjét — bioreaktor­ban állítják elő. Ezzel meg­takarítják a szederfák tele­pítését is, amelyek a selyem­elkerülni, hogy a nemzeti ünnepet a napi,' közvetlen politikai céloknak rendeljük alá. Örömünkre a megye vala­mennyi ünnepségéről el­mondható, hogy bizonyította .a lakosság felelősségteljes magatartását és méltóságtel­jes részvételét. Mindez biza­kodásra ad okot a hétközna­pokra is, hisz jól tudjuk, hogy az ünnepek a hétköz­napokon kezdődnek el. Az eljárás kifejlesztésé­hez a tudósok először elkü­lönítették a rovarlárvákból azt a gént, amely a termé­szetes selyemfonal program­ját tartalmazza. Ezt a gént (Hogy mennyire hálálja meg, azt jó pár gazdaság év végi eredményéből tudjuk: a birka sok helyütt vesztesé­ges volt a megyében. Ez nem az ,,ő” bűne, hanem sokkal több' tényezőé. Mert azért volt olyan szövetkezet, amelynek a legtöbb nyeresé­gét a juhászat produkálta. Erről egy olyan megyei szak­ember informál, aki szinte életét tette a juhászatra. A Boscoop munkatársa. Varga Sándor, a geleji példát em­líti, ahol nyolcmillió forint árbevételből hatmilliót a ju­hászat prodükált. Ezzel szemben a Bodrog­köz némely gazdaságából „kiűzték” a juhot. Térben a kettő között Tarcalon a To­kaj-hegyaljai Tsz foglalko­zik juhászattal, itt két tele­pen is gyönyörű falkákat lá­ttunk, ám a látvány még nem nyereség. Néposz Péter, az elnök azt mondja: — Jobb, ha nem rólunk vesz példát, hisz’ még nem vagyunk kétévesek a birka- tenyésztésben, de ízig-vérig benne vagyunk. Magyaror­szágon nem lehet olyan bir­katenyészet, amely birkán­ként 1000—1500 Ft fedezetet hoz. Egy-két gazdaság át­csoportosítja költségeit, meg­hamisítja az ágazat eredmé­nyét, és ezzel csak árt a birkatenyésztésnek. mélyek most — akárcsak eredetileg a selyemhernyók — selyemszerű fehérfonalat termelnék. Miután megfejtették a se­A megye szaikembere erről annyit mond: — Annak elle­nére, hogy ilyen gyalázatos árat állapítottak meg a gyap­júnak (hisz’ egy évvel ez­előtt 85 forintot fizettek egy kg gyapjúért), most i3 csak 130—140 forintot kap a ter­melő, ez egy fals ár. A pe­csenye- és tej e^bárány-ér tő­késítés hátulütője pedig az, hogy eléggé bizonytalan. Egyedül a tej, ami biztonsá­gosan értékesíthető. Ha az optimális produk­ciót képes adni a juh tejből, gyapjúból, húsból, akkor ■még ilyen árak mellett is kifizetődő lenne a tenyészté­se. Százhúsz százalékos sza­porulatot, 5—ő,5 kiló gyap­jút termelnie kell, és a 60 liter évi tejet adni kell egy jószágnak, hogy ne vesztesé­get „termeljen”. Az ered­ményt pedig itt Tarca’lon is hozza a, birka! (Gyapjú 4,63 kiló, szaporulat 130 százalék, tej 53 liter évente egy anyá­tól.) Az elnök szerint azon­ban 600 ezer forint trágya­kitermelés, 800 ezer forint gyeptelepítésék elhatárolt költségei szintén az ágaza­tot terhelik, ehhez járul még 1,2 millió amortizációs költség. Ez óriási teher. Ti­zennyolc százalékos selejte­zés mellett (550 anya esik ki évente), 2000 forint selejte­zési veszteség „darabonként”. kutatók nekivágtak, hogy a természetes fehérje szerke­zetén apró változásokat esz­közöljenek, miáltal még jobb hordási és feldolgozási tu­lajdonságokat tudnak kiala­kítani, mint amilyeneket a természet eddig nyújtott. Az ilyen selyemváltozatokat most használati próbának időben ez azt jelenti, hogy 1,1 mi­liő forint veszteség. Ez a há­rom összeg 3,3 millió forint. Ez minden gazdaságban fel­merül, ha nem ilyen nagy­ságrendben is. És az egyik legnagyobb költségtétel a munkabér és a közteher a juhászaiban. Ezt kellene he­lyére tenni, akár állami szinten is, hisz a juhásznak más öröme szinte nincs is a világban, csak a nyírás, a bá­rányszületés. A hús ára ta­lán már a helyére került, de lemaradt a tej ára, és kriti­kán aluli a gyapjúé. A 130 forintért eladott gyapjúból dolgozik a szövetkezet, még­pedig úgy, hogy visszavásá­rolja. De egy négyzetméter szövetet,, ami 55 grammos (40 százalék gyapjú, 60 százalék szintetikus anyag) ma osztá­lyos minőségben (csak szocia­lista piacra értékesítve to­vább), 300 forint négyzetmé­terenkénti áron lehet meg­kapni. Az 55 grammra jutó költségből ha csak fele az anyagköltség, akkor ás 22 gramm gyapjú 60 forintba kerül. Ez ezer grammra ve­títve 2727 forint. Ezt a kü- lönbözetet az ipar soha nem tudja elszámolni a mezőgaz­daságnak. Akkor egy alap­anyagban kikerülő gyapjú­ból hogyan lesz 2727 forin­tos anyag kilónként készter­mékben? De hát nem kell csodálkozni. Ami gyapjút in­nen elvisznek, az megjárja Jugoszláviát is (ott fésülte- tik a gyapjú 70 százalékát). A probléma persze itt még nem ér véget, a tejnél pél­dául olyan hírek is vannak, hogy a 20 forintos literen­kénti juh tej már öt évvel ezelőtt is 1 dollárt „csinált” (sajt. formájában). Az ex- portfelár-visszatérités a ter­melőnek ugyanakkor csak 25 százalék volt. Az elnök az elmúlt évben mindössze 1,2 forint visszatérítésről tud. Mindezek ellenére Orosz István, a juhászati ágazatve­zető megszállottja a juhok­nak. Büszkén és szakmai szeretettel néz végig a tar- caliafc vásártéri és a zserci telepén. Mindkét helyen öt­öt hodály, fejőház. ellető. Miagyar fésűs merinó ezer­számra, és 800 darab pleve- ni fajta anya és szaporulat hemzseg a hodályokban, pe­dig öt éve majdnem fel kel­lett számolni az egészet (28 ezer pecsenyebárányt adtak el). Mia pedig gyönyörű törzsállományuk van. Hogy lépni kell a juhászaiban, ők érzik és tudják. De ez ke­vés. Hogy a kereskedelem mit szól hozzá, azt majd a csökkenő kivitel után tud­juk meg. A dél-kaliforniai San Di­Bioreaktorban gyártott selyem ri úrnők örökí tőanyagába. Iáit baktériumokkal helyet- hernyó tápláléknövényei. aztán átvitték olyan bakté- lyemfibroin szerkezetét, a vetik alá. Bekecsi Szabó László

Next

/
Thumbnails
Contents