Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
1989. március 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Küldjön egy érdekes fotót! Régi felvétel a Miskolci Nemzeti Szinházról Beküldte: Dankó Sándorné, Miskolc Megnyerni az olvasót Megyaszói könyvtárnapok Országosan ismert tény, hogy csökken a könyvtárlátogatók száma, melynek oka gyakran a megélhetési gondokhoz vezethető vissza. Tapasztalat azonban, hogy az olvasó emberek többsége főként a gyakorlati munkához segítséget nyújtó ismeretterjesztő irodalom iránt érdeklődik jobban az utóbbi időben. Ez adta az ötletet, hogy az olvasók gyarapítására, a közösségi szellem ébrentartására és természetesen az ismeretnyújtás szándékával megszervezzük előadássorozatunkat. A négynapos rendezvényen nyolc előadás hangzott el, zömmel a szőlő- és bortermelésről, dia- és videove- títéssel egybekötve. A programsorozat a lakosság körében kellő visszhangra talált, hiszen környékünkön sok a szőlőtulajdonos, ugyanakkor a helyi termelőszövetkezet is az elmúlt évben alakított egy szakcsoportot, melynek tagjai az idén végeznek a telepítési munkákkal. Az utolsó napon fórumot szerveztünk, melynek előadói értékes tájékoztatást nyújtottak társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekről. Szeretnénk, ha továbbélne kezdeményezésünk, ezért az őszi— téli időszakra a sorozat folytatásaként újabb témakörökben — kertészkedés, kisállat- tenyésztés, társadalomtudo-' mány, egészségügy — szervezünk előadásokat. Köszönetét mondunk a HNF megyei bizottságának és a helyi Aranykalász Mgtsz-nek az anyagi támogatásért, valamint mindazoknak, akik hozzájárultak programsorozatunk sikeréhez. Szegedi Miklósné könyvtárvezető Megy aszó Állast kínaiunk — érdekelheti Ont is! Jelentkezni lehet: MUNKAÜGYI SZOLGAI.TATÓ IRODA ügyfélfogadás: Miskolc, Szemere u. 17. hétfő 8—12 óráig péntek 8—12 óráig szerda 8—19 óráig Telefon: 17-445; 16-663. A BORSODI SÖRGYÁR, Bocs felvételre keres érvényes egészségügyi leletekkel rendelkező dolgozókat, váltőműszakos munkakörökbe: — vegyipart, vagy italgyártó szakmunkásokat, — férfi targoncavezetőket, — férfi palettázó gépkezelőket, — női .fejtőgépkezelőket. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi csoportjánál. A BETON- ÉS VASBETON- IPARI MÜVEK Alsózsolcai Gyára bérelszámolási és számítástechnikai gyakorlattal rendelkezőt bérelszámolási csoportvezetőnek, pénzügyi és számviteli főiskolai végzettségűt, vagy mérlegképes könyvelőt utókalkulációs 'csoportvezetőnek felvesz. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. Alsózsolca, Gyár u. 5. sz. .alatt. A jB.-A.-Z. MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VALIxALAT felvesz miskolci munkahelyre: — ács-állványozó, kőműves szakmunkásokat, — segédmunkásokat. Mályl telepére: — műköves, betonozó szakmunkásokat, — segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Miskolc, Zsigmondy ,u. 6. sz. ialatt. Felvesz továbbá: — bádogosokat, szigetelőket, vízvezeték- és fűtésszerelőket, — védőgázos hegesztésben jártas szakmunkásokat. Jelentkezés: Miskolc, József A* út ,57* iszr. alatt. Alkalmaz továbbá: — esztergályos, autófényező, földmunlcagép-szerelő, lakatos és .vízvezeték-szerelő szakmunkásokat. Jelentkezés: Miskolc, üteg u. 3. sz. alatt. Nem csoda, ha elkerülik... Közelkép egy aluljáróról Gyakorta kell áthaladnom a miskolci Avas-déli lakótelep aluljáróján, ahol többnyire lehangoló látvány fogad. A világítás hiányos, olykor csak -a kívülről beszűrődő fény ad világosságot. Esőzésekkor a lejárat alatt áll a víz, kerülgetni kell a tócsákat. A kőburkolat szintén hiányos, s hiába huzatos a belső tér, mégis bűzös a levegő. A szemétről, a piszokról már nem is beszélve. A reklámnak szánt, valamint egyéb célra kialakított terek — nyilvános telefon, WC — a vandálok ténykedését őrzik. Nem irigylem a MKV jegyárusítóit. akiknek ilyen helyen kell naphosszat tartózkodniuk, illetve jegyet árulniuk. Ügy tűnik, nincs gazdája az aluljárónak, nincs aki rendben tartsa e fontos.és forgalmas átjárót. Nem csoda, ha sokan választják a balesetveszé- l.yesebb áthaladást az úttesten, mint a biztonságos aluljárót. Véleményem szerint lenne megoldás arra, hogy a jelenlegi állapot megváltozzon. Mire is gondolok? Mint ahogyan a Búza téri vásárcsarnok alagsorában, itt is kispiacot, elárusítóhelyet lehetne kialakítani a nyugdíjas kistermelők részére. Itt kaphatna helyet — áthelyezéssel — a Klapka utcában levő Agroskála kis üzlethelyisége, ami bizonyára nagyobb forgalmat bonyolítana le, mint jelenlegi helyén, így megszűnhetnének a* rögtönzött kispiacok az ABC-k környékén és az autóbuszvégállomáson. Helyüket virágokkal, fákkal, bokrokkal lehetne beültetni. Az állandóan rossz óra helyén jelzőlámpát kellene felállítani, s szükség lenne egy felfestett átkelőhelyre. Ezek természetesen javaslatok, s bizonyába más megoldások is kínálkoznának. Vagy így, vagy úgy, de mindenképpen tenni kellene annak érdekében, hogy az aluljáró valóban betöltse funkcióját. Lipcsey Zoltánná Miskolc Szerkesztői üzenetek P. Éva Andrea, Miskolc: Csak azt tudjuk tanácsolni, hogy írásban forduljon felvételi kérelmével la levelében említett szerv vezetőjéhez. Arra, hogy a jövőben adódik-e lehetőség az ön által választott munkakör betöltésére, csak az arra illetékes tud konkrét választ adni. * K. Tiborné, Miskolc: A hibás terméket általában a hiba bejelentésétől számított nyolc napon belül kell megjavítani. Sajnos, á szervizek jelenlegi felkészültsége még nem mindig megfelelő ahhoz, hogy betartsák a nyolcnapos határidőt. Ezért a jogszabály úgy rendelkezik, hogy ha a javítási idő elhúzódik, a vásárlónak a hiba bejelentésétől számított tizenöt nap múltán kölcsönkészüléket (kell adni arra az időre, amíg nem használhatja a sajátját. * Havasi Viktor és a 6. Számú Általános Iskola Hámán Kató Úttörőcsapata, Miskolc: Köszönjük az érdekes felvetést. A kérést megfontoljuk, s igyekszünk azt a lehetőségekhez mérten teljesíteni. * Halmos Gyula, Miskolc: Panaszával mindaddig nem tudunk érdemben foglalkozni, míg nem írja meg pontos címét. A címbeli két betű e sorok írójának önkényeskedése, nevezetesen a mea culpa rövidítése. Az idősebbek általában ismerik eme kifejezés tartalmát, ma már sok fiatal is, aki pedig nem, hát nézzen utána, kérdezze meg, ne restell je! Hogy miért ezzel kezdődik eme jegyzetecske, arról majd később. Most viszont még itt az elején legyen utalás rá: munkatársunkat (hölgyet) nemrégiben telefonon ledorongolta egy tornatanár (férfi) egyik cikke miatt, amihez természetesen állampolgárt joga van, hiszen nálunk manapság a ledorongoláshoz mindenkinek joga van ugye. Csak ennek fejtegetésébe bele ne mélyedjünk, mert isohse lesz vége, és ráadásul csúnya dolgokat mondunk egymásnak. (A cikk egyébként —í hiszen nem titok — arról szólt, hogy a rádió az emlékezetes nagy szmog idején kérte — természetesen a fővárosiakat —, hogy maradjanak otthon, mivel éppen szmog van. Miskolcon még nagyobb volt, de itt nem kért errs senki bennünket, ellenben némely iskolából éppen ekkor vitték a gyerekeket a műjégpályára. Hadd járja át a tüdejüket a — szmog! Ezt kifogásolta a hírlapíró, a tornatanár viszont, aki talán szintén ebben a szmogban vitte az osztályt valahová, ezt sérelmezte.) Mindez persze szót sémi érdemelne, e sorok nem is emiatt Íródnak. Hanem például amiatt, hogy az említett tornatanár közölte: nem mutatkozik be, mivel a cikk szerzője sem írta alá a nevét. A cikk szerzője egyébként aláírta a nevét. De, mivel más alkalmakkor, más, ugyancsak Kedves Olvasóinktól is kapunk jelzéseket, „miért nem írja ki a nevét” kérdéseket, hát mégis magyarázattal tartozunk aprócska, belső ügyeinket érintve. Tehát: az újságoknál hagyomány, hogy egyrészt teljes nevet ír a cikk alá a szerző, másrészt csak a szignóját. Ez utóbbi természetesen a teljes név rövidített formája, és teljes értékű az előbbivel. Csakis egy bizonyos embert-szerzőt jelez, mással össze nem téveszthető!, mert erre kényes ő maga is, meg az is, akivel összekevernék. Most kell jönni e sorok írója meakulpázásának, és emiatt tessenek megengedni az egyes szám első személyt. Ugyancsak az újságírás; hagyományaihoz ragaszkodva — alapvetően konzervatív vagyok — megpróbálom elérni, hogy egy lapszámon belül egy újságíró neve csupán egyszer szerepeljen teljes kiírással, ha netán más cikke is van, az rövidítve, azaz szignóval jelenjen meg. Bizonyos időben a saját feladatom ennek ellenőrzése, átjavítása. (Nem mindig sikeredik.) Ráadásul vannak műfajok, melyek nem kívánják a teljes nevet, sokkal inkább kívánjak — de nagyon is kívánják! — a szignót. Ráadásul: ugyancsak konzervativizmusból (de mondható az is: haladó hagyományainkból adódóan, és így már mennyivel más ugye?!) megpróbáltam kiharcolni, hogy a lap belső munkatársainak neve fettel jelenjen, meg, a minket bárminő cikkel megtisztelő más szerzők neve pedig kurzívval. A szándék: egyrészt sajnáltaim magunkat, hogy egy százezres példányú napilaphoz képest milyen kevesen vagyunk, másrészt dicsekedni azzal, hogy milyen sokféle réteget képviselő ember tartja fontosnak megjelenését szerény újságunkban. Mindez persze nem saját találmány, vagy harminc éve is létezett ez a kétféle jelölés lapunkban, sok más, mai lapban most is létezik, sajna mindezek ellenére: kigolyóztat- tam. Kis összevisszaság, keveredés e tekintetben bizony tapasztalható lapunkban, de ez legyen a mi megyénk legnagyobb gondja! Belterjes, bizony kissé eme fejtegetés, mégis tartozunk Kedves Olvasóinknak az ilyesmivel is. Az is lehet persze, hogy olvasóink pontosan tudják, mely szignó mely teljes nevet jelez. Az említett tornatanár egyébként honnan tudta volna, hogy a telefonközpontostól név szerint kit kérjen? E kérdés miatt is: mea culpa. A nyomdának: fiúk, vagy lányok: ha lehetne, fettel! Tisztelettel: (pt) Ha így jobban tetszik: Priska Tibor Nap mint nap sokan várakoznak az ózdi Munkás Üti Általános Iskola szomszédságában levő „gyújtói” autóbusz-megállóban, amely városunk egyik legforgalmasabb helye. Az utazók gyakorta bosszankodnak amiatt, hogy a járdát is átívelő útvonalmegerősítő KRESZ-tábla gátolja a szabad rálátást az úttestre. Csak a járdáról lelépve lehet meggyőződni arról, hogy jön-e már a jármű. Az idősebbek számára különösen fontos lenne, hogy észleljék a busz közeledtét, mert így időben előkészülhetnének csomagjaikkal, bevásárlószatyraikkal a felszállásra. Most csak kapkodnak, idegeskednek, ha beáll a járat a megállóba. A napokban szemtanúja voltam, amint egy idős néni lelépett a járdáról, hogy megnézze, jön-e már a busz. Jött! A néni megijedt, a járdaszegélyben megbotlott, és sajnos elesett. Mindez tragikusabban is végződhetett volna. Főleg ez az eset késztetett arra, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét e veszélyes helyre. Célszerű lenne úgy elhelyezni a nagyméretű KRESZ - táblát, hogy az ne akadályozna a kilátást az autóbusz- megállóból —• írja Kerékgyártó Mihály, Ózdról. Megkerült a bot Postánkból összeállításunkban március másodikén tettük közzé Dudits Antal miskolci olvasónk -kérését. Az idős, mozgássérült nyugdíjas tanító elvesztette járóbotját, ami nélkül csak nehezen tud közlekedni. A becsületes megtalálóban bízva küldte el levelezési rovatunkhoz sorait. A segítség nem maradt el, mint arról újabb levelében beszámol olvasónk: Botom sértetlenül megkerült. Egy idős házaspár találta meg a Táncsics téri villamosmegállóban. Az újságcikk nyomán elhozták a lakásomra. A velem történtek kapcsán ismét tapasztalhattam, hogy az emberekből nem veszett ki a tisztesség, a becsület, a szeretet érzése. Mindazoknak, akik önzetlenül segítségemre siettek, ezúton mondok köszönetét. Közeli ismerősömet 46 évesen ragadta el a halál. Szív- infarktust kapott. Józan életű volt, a családjának, a munkájának élt. Az utóbbi időben különösen sokat dolgozott, állandó időzavarral küszködött. Az építkezés lé- legzetnyi időt sem hagyott neki, hol ezért, hol azért loholt. Egyik cigarettát a másik után szívta, s jócskán tele volt feszültséggel. Azt mondják, a szívinfarktus menedzserbetegség, ö kétkezi munkás volt. Csak nagyobb fedelet szeretett volna a feje fölé, a gyermekeire is gondolva. Olvasom a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott döbbenetes adatokat: az utóbbi húsz évben 108 százalékkal emelkedett a 40—50 év közötti férfiak halálozási aránya. A 40 és 54 év közötti nőké 26—30 százalékkal. (Ausztriáhdz és Svédországhoz viszonyítva 40, illetve 70 százalékkal több.) Vezető helyen a szívós érrendszeri, valamint a daganatos betegségek állnak. A közlemény szerint a kiváltó okok összetettek. Keveset mozgunk, túl sok zsíros és édes étket fogyasztunk, rengeteget cigarettázunk és a szeszfogyasztásban is előkelő helyen állunk. Nem hagyható ki a sorból a stressz, a feszültség, ami talán a legveszélyesebb. Bármennyire is versenyt futunk az idővel, engednünk kell szusszanás- nvi időt magunknak. Ugyanakkor azoknak sem biztató a kilátása, akik — bár idejük engedné — a rendszeres mozgás helyett szívesebben választják a televízió előtti kényelmes fotelt és a bőséges esti étkezést, egyéb „kísérőkről” már nem is beszélve. Milyen jó lenne, ha rendelkeznénk egy olyan belső biológiai jelzőrendszerrel, amely időben működésbe lépne, s figyelmeztetne bennünket: most már elég, mozdulj, élj egészségesebben! Vajon ismerősömet megmenthette volna-e egy ilyen jelzőrendszer? Pásztor György Összeállította: Bodnár Ildikó
