Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

1989. március 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Méltón ün (Folytatás az 1. oldalról) voltak a Demokrata Fórum, a Fidesz, a kisgazdapárt ko­szorúi, virágai. Megfértek egymás mellett... Virág és koszorú került Palóczy László emlékoszlo­pára, sírjára, Petőfi Sándor Tanácsház téri emléktáblá­jára, Szemere Bertalan és Deák Ferenc szobrára. Nem volt szavalat, nem skandál­tai-; jelszavaikat: csendben, méltósággal hajtott főt Mis­kolc nemzetünk kiemelkedő személyiségei szobrai előtt. A Petőfi térre érő menet a szobor környékén kibővült a korábban ott ünneplők nagy részével, és együtt hallgatták meg Zubornyák Zoltán színművész szavala­tát. Az ünnepség befejezé­sének felemelő pillanatai következtek: a különböző szervek képviselői és a vá­roslakók koszorúkkal, virá­gokkal borították el a sza­badságharc költőjének szob­rát. Amit Petőfi Sándor 1848. március 15-é.n Nemzeti dalál ban megírt, valóra vált: talpra állt a magyar ... * Mint lapunkban korábban hírül adtuk, a Magyar De­mokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, valamint a Fiatal Demokraták Szövet­sége miskolci szervezetei kü­lön szerveztek meg március 15-e. megünneplését. Ők ugyancsak tegnap délelőtt 10 órakor gyülekeztek a Kos- suth-szobornál. A három szervezethez csatlakozott a Magyar Szociáldemokrata Párt közelmúltban megala­kuli miskolci szervezete, il­letve a Szabad Demokraták Szövetsége. A kokárdás, kar- szalagos ünneplők és az ér­deklődők megtöltötték a te­ret. Az ünneplőket a Ma­gyar Demokrata Fórum kép­viseletében Mile Lajos kö­szöntötte, egyben kérte őket, hogy fegyelmezett és méltó­ságteljes felvonulással adóz­zanak március 15-e emléké­nek. A Himnusz közös el- éneklése után Tóth Tibor, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal művésze szavalta el Ady Endre „A tűz márciu­sa” című költeményét, majd Balázsi Tibor, az MDF mis­kolci szervezetének képvise­lője lépett a mikrofonhoz. A szónak idézett a Magyar Demokrata Fórum országos értekezletén elfogadott fel­hívásból, majd hangsúlyoz­ta: az MDF céljait kizárólag társadalmi és politikai esz­közökkel kívánja magának kivívni, a -szervezet eluta­sítja az erőszakot. A tömeg a Kossuth-szo- bortól a Szemere Bertalan­szaborhoz vonult. Itt Iván Géza, a kisgazdapárt kép­viselője szólt. Szemere szel­lemét idézte, s elmondotta, az alternatív szervezetek jogállamot kívánnak Ma­gyarországon teremteni. Vé­gül megkérte a jelenlévő­ket. mondják el közösen a Hiszekegyet, majd a részt­vevők elénekelték a székely himnuszt. Deák Ferenc szobra kö­vetkezett, ahol elhangzott Illyés Gyula „Bartók” című verse. Az ünneplők 11 óra 15 perckor fordultak be a Petőfi térre. Itt elénekelték a Szózatot, majd elhangzott a Nemzeti dal. Petőfi Sán­dor szobránál a Fidesz kép­viseletében Szemén Béla szólt a tömeghez. A Petőfi- szobornál ismét felolvasták a Magyar Demokrata Fórum követeléseit, végül Furmann Imre, az MDF miskolci ve­zetője zárta be az ünnepsé­get, hangsúlyozva, hogy az 1848 emlékének tisztelgő fel­vonulás méltó volt a már­ciusi ifjak szelleméhez. Több százan vettek részt Monokon, a Kossuth-szobor- nál rendezett ünnepségen. Ha egy jelenléti ív megörö­kítette volna, ki honnan ér­kezett, bizonyos, hogy a te­lepülések száma is figyelem­re méltó lenne. Délelőtt fél tizenegykor a monoki főutcán összegyűlt sokadalom a Himnusszal kezdte az emlékezést. Ezt kővetően Kovács Béláné, a község tanácselnöke köszön­tötte a helybélieket és a vendégeket és felolvasta azt a levelet, amit Németh Mik­lós miniszterelnök küldött a Kossuth Körhöz: „Hivatalos teendőim nem teszik lehető­vé, hogy részt vegyek a mo­noki ünnepségen, így a Kos­suth Kör kibővített ülésén sem. Remélem, hogy a kö­vetkező évben együtt töltjük a nemzeti ünnepet. Köszön­tőm az ünnepségek minden résztvevőjét azon a napon, amely a nemzeti összefogás és a haladó erők szolidaritá­sának napjaként került be a magyar történelembe." A monoki ünnepségen Ző- di Imre, a Hazafias Nép­front Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Bizottságának titkára mondott beszédet. Ebből idézzük: — „Az 1848-as események tanulsága az is, hogy a tet­tekhez következetesség, bá­tor kiállás, még nem alku- vás szükséges. . A jelentős tettek nem viselik el a kö­zömbösséget, a hallgatást, a sunyiságot. Ebben is példát mutattak a márciusi ifjak. Volt erejük és bátorságuk dönteni és tenni. Nem vár­tak másra, nem várták azt, hogy mások fogalmazzák meg helyettük teendőiket: saját sorsukat maguk irá­nyították, cselekedeteiket ők határozták el. Azért tanul­ságos számunkra, mert ma híján vagyunk ennek a ha­tározottságnak és ennek a tudatosságnak. Lassan felis­merjük! hogy cselekvésre érett az idő, de kényelem­ből, belenyugvásból és kár tagadni, a régi félelmeinkből adódóan bátortalanok va­gyunk. Óvatos várakozás a jellemző sok helyen, mi­közben az események túl­lépnek rajtunk. A forrada­lom és szabadságharc, nagy és örökre szóló tanulsága az is, hogy csak az erők össze­fogásával, együttes cselek­véssel lehet a nemzet, a tár­sadalom gondjain, problémá­in segíteni. A reformnemze­dék, az ellenzéki ifjak, a Mennyien voltunk? Nincs gyakorlatunk az ünneplők számának becsié, seben. Az olvasó ezért ta­lálkozik tudósításunkban c több ezres, sok ezies, több mint tízezres tömeg említé­sével. Pontos adataink ter­mészetesen nincsenek, senki sem számolta meg a részt­vevőket sem itt, sem ott. Értelmetlen is volna az ösz- szehasonlitás, a méricskélés, hiszen nincsenek és nem lehetnek ismereteink arról, hogy az alternativ felvonu­láson például hányán vol­tak az érdeklődök, a kíván, csiskodók, s hányán tették valóban magukévá a Sze- mere-szobornál skandált jel­szavakat. Az viszont biztos, hogy c Petőfi téren — amint az vár­ható volt — a két irányból érkezők egységes tömeggé olvadtak össze, és soha eny- nyien nem ünnepelték még itt Miskolcon március 15-ét. Batthyány-kormány tagjai» másként látták a világot, és másként gondolkodtak a sorskérdésekről. Egyben azonban kiegyeztek: közösen kell cselekedni!” Ződi Imre tanulságokat és mai tennivalókat számbave- vő ünnepi beszéde után a párt-, állami, társadalmi szervezetek, iskolák, intéz­mények, körök és egyesüle­tek képviselői elhelyezték a koszorúkat Kossuth Lajos szobránál, és a’Kossuth-em- lékházon. És amíg a huszon­kilenc, többségben piros szegfűs koszorú méltó he­lyére került, messziről jött ismerősök, barátok fogtak kezet, váltottak- szót, békes­ségben, emlékezésben. A monoki ünnepségen közreműködött az egri hely­őrségi zenekar, Kulcsár Im­re színművész, az Avas Táncegyüttes Zöld ág cso­portja, a szerencsi munkás­kórus, az Abaúj ha«vo- mányőrző csoport... Dél­után kibővített ülést tartott a Kossuth Kör, s első ízben rendeztek tudományos ülést, amelyen három előadás hangzott el. A tegnapi monoki ünnep­ségeket a már emlegetett kör szervezte, intézmények­kel karöltve, ám aki jelen volt, érezhette: szervezte ezeket és a monokiakat ed­dig is a hely szelleme ... A koszorúzási ünnepség után a méltóságot és erőt sugárzó szobor előtt idős asszonyok beszélgettek. — „Vajon me­lyikünkre néz?”... — „Mindnyájunkat néz ő ...” — „Ügy látom, a szülőházát nézi...” Így tanakodtak az idevalósi asszonyok tegnap, Kossuth Lajos szobránál. Monokon. Így emlékezett március 15-én a szülőhely és a szülőhaza. .* Megyeszerte tartottak em­lékünnepségeket Borsod- Abaúj-Zemplénben. A Hegy­alja kapujában, Tokaj és Tárcái közös rendezvényso­rozattal ünnepelt. Ennek ke­retében március 14-én, dél­után a tárcái—bodrogke­resztúri csata 14(1. évfordu­lójának tiszteletére tudomá­nyos emlékülést tartottak Tarca'lon. Az 1849. január 21. és 23-a között lezajlott csatáról Falussy József, fő­iskolai tanár emlékezett meg, majd előadások hang­zottak el a zempléni irodal­mi hagyományokról, az 1770- es évek tarcali jobbágypana- szairól. A tudományos em­lékülésen szó esett a Tárcái­ról elszármazó költőkről, írókról, tudósokról is, vala­mint az érdeklődők vetített diaképes előadást hallgat­hattak meg a tokaji Kopasz­hegy növényritkaságairól. Kedden és szerdán a 48— 4.9-es forradalom és szabad­ságharc 141. évfordulójára emlékeztek Tokajban is. En­nek keretében kedden este a városi tanács, a pártbi­zottság, a Hazafias Népfront, a KISZ, az MDF, a város oktatási intézményei, vala­mint a helyi múzeum és művelődési ház közös fák­lyás felvonulást és koszorú­zási ünnepséget rendezett. Az ünnepi megemlékezést viszont már szerdán dél­előtt tíz órától tartották a tokaji galériában, délután 3 órakor pedig a művelődési ház nagytermében a Tokaj 1610-es Törvénykönyve má­solatának ünnepélyes bemu­tatására került sor. Világnézetre, vallásfeleke­zetre és társadalmi hovatar­tozásra való tekintet nélküli együtt ünneplésre invitálta Sárospatak polgárait a város vezetése. A város '48-as tör­ténelmi emlékhelyeinek, táb­láinak, szobrainak megko­szorúzása után, délután 4 órától a művelődési ház előtti téren Föltamadott a tenger címmel történelem­idéző műsor kezdődött. I Kisgyermek, j ! apa nyakában j i Volt-e alapja az aggoda- * i lomnak, amely szerint gyér- [ 1 meket nem szabad az ün- t i neplők sorai közé engedni? 1 i Volt, mégpedig az, hogy , [ Miskolcon az idén két külön i i ünnepséget szerveztek, és j 1 sokan kétkedtek, valóban i i nem lesz baj? Az aggódók, 1 j hogy egészen pontosan , i idézzük a szót, verekedés- • 1 töl, összecsapástól tartottak. [ , Nos, a miskolci március ' i 15-e rácáfolt az aggodal- i J makra. Délután irom sorai- ] i mat, eddig még nem érke- i ! zett hir hozzánk semmilyen 1 rendbontásról. A nemzeti j i ünnepen fegyelmezetten, c • [ márciusi ifjak emlékéhez J , méltón vonultak fel a város i i polgárai, itt és most nem [ [ futballcsapatoknak, metál i i rockot játszó zenekaroknak j [ szurkoltak az ünneplők. Tör- , i ténelmünk legszebb napjai 1 j előtt tisztelegtek. i Azoknak lett igazuk, akik i 1 magukkal hozták gyermekű- ! , két, gyermekeiket is. Nem i i láttunk sok gyereket, de [ J akik eljöttek, valóban lel- i i emelő ünnepnek lehettek 1 ! tanúi. • i Március 15-i összeállításunkat készítették: Balogh Andrea, Ba- iogh Imre, Fojtán László', lllésy Sándor, T. Nagy József, Udvardy József.

Next

/
Thumbnails
Contents