Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XLV. évfolyam, 64. szám 1989. március 16. Csütörtök Ára: 4,30 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Megemlékezések Budapesten Fejlődésünk hajtóereje a reformpolitika Tegnap reggel Budapesten, a nemzetiszínű zászlókkal díszített Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékművénél csapatzászlóval felsora- ikozott a Magyar Néphadsereg díszegysége. Fél kilenckor felharsanó kürtök jelezték az ünnepség kezdetét. A díszszázad parancsnoka jelentést tett a térré érkező- Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének, aki ezt követően Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszterrel ellépett a díszelgő katonák sorfala előtt. A Himnusz elhangzása után az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére koszorúkat helyeztek el az emlékművön. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Straub F. Brúnó és Sarlós István, az Elnöki Tanács helyettes elnöke koszorúzott. Az Országgyűlés koszorúját Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés elnöke és Jakab Ró- bertné áléinak helyezte el. A Minisztertanács nevében Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Med- gvessy Péter elnökhelyettes hajtott fejet a Magyar Hősök Emlékműve előtt. A koszorúzás után a Kossuth téren folytatódott a megemlékezés. Budapest lakói ugyanakkor koszorúkat helyeztek el a Bem téren a Batthyány-örökmécsesnél és a Petőfi-szobornál. A Nemzeti Múzeum előtt 11 órakor harang kon- dult. Majd Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a nagygyűlés elnöke ünnepi megnyitójában a legszebb nemzeti ünnepnek nevezte március 15-ét, köszöntötte a nagygyűlés minden résztvevőjét, a hazánkban és Magyarország határain túl élő magyarokat, a Duna menti népeket, mindazokat, akik 141 évvel ezelőtt és azóta is összefogva küzdöttek szabadságukért. Huszár István megnyitó szavai után a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom nevében Ruttner György, az elnökség tagja lépett a mikrofonhoz. A Független Kisgazdapárt képviseletében pedig Vörös Vince társelnök szólt a jelenlévőkhöz. Ezt követően Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. Szónoklatában hangsúlyozta: a márciusi eszmék élnek és élni fognak a holnapi Magyarországon. A dicső napot most új fény, a politikai megújulás fénye világítja meg, hozza közelebb nemzetünk egészéhez, annak minden részéhez. Mostantól kezdve azon leszünk, hogy március 15-e ne elkülönítő, hanem közmegegyezést formáló erőként munkáljon, olyan szimbólumként, amit azonos hőfokon, közös felelősséggel ünnepelhetnek a szocializmus, a demokrácia, a vallás, a felvilágosult nemzeti gondolkodás hívei. A márciusi eszmékből nem kevés feladatot a ma élő nemzedék örökölt. Hazánkban a néphatalmat új módon, jobban és teljesebben kell érvényre juttatni az eddiginél, a márciusi eszmék iránytmutatóan segítenek ebben. Felismertük, megtanultuk, hogy nép jogokat nem elég az élcsapat közvetítésével gyakorolni, mert az élcsapatból könnyen élcsoport lesz, s a hatalom tekintély- uralommá merevedhet. A népfelség elvét a szabad választásokon alapuló képviseleti demokrácia képes igazán megvalósítani a mai Magyarországon, ezen az alapon működhet igazán felelős kormányzat. Ez felel meg a nemzeti érdeknek, ezúton lehet a szocializmus eszméit is legjobban alkalmazni honi viszonyainkra. Ma már nem idegenkedünk a sokféleségtől a politikában sem. Wesselényi a reformkorban úgy fogalmazott: „Ugyanazon célra több utaik is vezetnek.” Március figyelmeztetése intő számunkra ma is: a nemzeti lét csak vegetál, ha nem alapozódik a függetlenség elvére, ha külső befolyás nyomja el a többség akaratát, vagy ha külső nyomástól válik akaratgyengévé a honi kormányzás. Történelmünk arra tanít, hogy a nemzeti függetlenség nem függhet a körülményektől, az önmagában vett érték és a hiányát nem menthetik a körülmények. Súlyosan megszenvedtük azt, amikor az ország sorsát egykor Becsből intézték, vesztes háborúba (Folytatás a 2í oldalon) Nagygyűlést tartottak Budapesten március 15-e alkalmából a Múzeum-kertben. Az ünnepségen, ahol több ezer fővárosi vett részt, ünnepi beszédet mondott Nyers Rezső, az MSZMP PB tagja, államminiszter,. Március 15-re emlékestünk éltón ünnepelt megyénk Miskolc: külön, de mégis együtt Monok: Kossuth szellemét megidézve Településeink nemzeti szinben Kovács '.-ászló, Miskolc tanácselnöke a Herman Ottó Múzeum előtt méltatta március 15-ét. Azon a 141 évvel ezelőtti szerdán esett az eső, s azon a napon a korabeli krónikások tudósítása szerint jó volt magyarnak lenni. 1989. március 15-e szintén szerdára esett, s bár esőt ígért a meteorológia, a reggeli köd felszállta után kisütött a nap, s ismételten jó dolog volt magyarnak lenni. Pártállástól függetlenül .. Ünnepelt tegnap mindenki. Óvodás és nyugdíjas; úttörő és cserkész; KISZ-es és Fidesz-es; MSZMP-tag és református; MDF- tag és a Münnich Ferenc Társaság .. . Igaz, nem együtt, de egyként köszöntötte a magyar, legnagyobb nemzeti ünnepünket. Tán féltünk, féltettük ezt a napot: többen konfrontációtól is tartottak. Nem volt ilyen. Méltóságteljes volt az ünnep. Összeállításunk erről szól. Ezrek és ezrek gyűltek össze Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum előtti térre tegnap délelőtt tíz órára. Itt kezdődött az ünnep azon miskolciaiknak, akik elfogadták a városi tanács, a Cserkészek Szövetsége, az egyházak, a Hazafias Népfront, a KISZ, az MSZMP, a Münnich Ferenc Társaság, a szakszervezetek, a Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület, az úttörőszövetség, a városszépítő egyesület és a Veres Péter Társaság meghívását- Rég köszöntötték úgy a városlakókat: „Tisztelt honfitársaim!” Kovács László városi tanácselnök most és itt így tette, miután a Himnusz, a Nemzeti dal és egy ünnepi műsor elhangzását követően a mikrofon elé lépett. Beszédéből idézünk: — „Száznegyvenegy évvel ezelőtt egy más történelmi korszakban, egy más múzeum előtt, de a mai napig is ható szándékkal, egy mát is éltető nemzeti lelkesedéssel és öntudattal kezdődött el nemzeti históriánk legdicsőbb korszaka. Hosszú idő óta először ünnepeljük ma ezt a napot úgy, amint azt 141 évvel ezelőtt: az utcán, lobogó nemzetiszínű zászlók alatt.. . Nem baj, ha másként gondolkodunk, de népben és nemzetben gondolkozzunk, hogy gondolataink hasznos társadalmi cselekvésre ösztönözzenek, hogy ne'' leszámolni, hanem számotvetni és elszámolni akarjunk, mert el kell számolnunk önmagunknak, el kell számolnunk a népnek, akinek felelősséggel tartozunk... A nemzeti színek alatt most felsorakoznak mindazok, akiket nemes érzelmek és gondolatok fűznék március 15- éhez. Szabadság, igazságosság és szolidaritás! — olyan jelszavak, olyan értékikate- góriák, melyeket vállalhat minden magyar, aki hiszi, hogy az idei március 15-e történelmi jelentőségű. Az 1848-ban elemi erővel megfogalmazott vágyak éppen történelmi léptékük miatt ■ma is élő célok: a haza, a nép, az ország felemelkedése, a demokratizmus szélesítése, az állampolgári, emberi jogok biztosítása ma is égető, napi kérdés .. A tömeg nőttön nőtt, amikor a múzeum elől, lovas huszárok vezetésével elindult a menet Miskolc 1848— 49-es emlékhelyeihez, nagyjaink szobraihoz. A reggeli ■köd, mire a Kossuth-szo- borhoz értek, teljes egészében feloszlott, kisütött a ■nap. Lassan, méltóságteljesen haladtak kokárdákkal, nemzetiszínű zászlók erdejében. Rég volt ilyen fenn- költ, magasztos felvonulás a városban. Mindenki átérez- te: nemzeti hagyományaink őrzése minden magyar állampolgár megtisztelő, egyben felemelő kötelessége ... Kossuth Lajos Szabadság téri szobránál Kossuth-nóták hangjai mellett helyezték el a koszorúkat a felvonulók. A szobor talapzatán már ott (Folytatás a 3. oldalon) Akkor... és most M indig irigyeltem a 141 évvel ezelőtti márciusi események krónikásait. Nemcsak tanúi, részesei voltak történelmünk legjelesebb napjának, hanem meg is örökítették azt: a korabeli tudósítások a magyar történelem legfényesebb lapjaira kerültek, milliók és milliók szivében éltetve a hazafiúi érzést. A történelem, az elmúlt száznegyven év azután sok mindent hozott... és meghozta végre a tegnapi napot, 1989. március 15-ét is! Azt a napot, melyen Miskolc polgárai, ezrek és ezrek valami belső lelkesedéstől fütve el- özönlötték az utcákat, tereket. Valahogy úgy tűnt: oldódik a belénk rakódott sokkhatás,’‘ melyeket nemcsak a történelmi viharok, hanem a magunk vitái is előidéztek. Valahogy úgy tűnt nekem: túl sokszor hallottam tegnap immár hál’ istennek feleslegesen - ismételgetni a felhívást: „ünnepeljünk higgadtan, nyugodtan, a naphoz méltóan. Kerüljük a konfrontációt .. Hivatásomnál fogva nemcsak ünnepelni, dolgozni is mentem az utcára. Minthogy Miskolcon „két menetben" folyt a megemlékezés, alkalmam nyílt ebbe is, abba is belekóstolni. Azt is tudjuk, leírtuk: egyezkedések előzték meg az idei, immár állami ünneppé nyilvánított március 15-e megünneplését. Nem sikerült dűlőre jutni. A Magyar Demokrata Fórum, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt miskolci szervezetei és a később hozzájuk csatlakozó Szociáldemokrata Párt mégis „külön" ünnepeltek. Voltaképpen ezt sajnálom! Mert kár lenne tagadni, ez a „külön" felvonulás megosztotta a lakosságot. Ha valaki helikopterről, felülről szemlélte volna a várost, azt látta volna ezekben az órákban: itt is egy tömeg, amott is. Ám ........... .............— i -.....-......................... tegyük hozzá: tömeget, amely itt is, ott is, nőttön nőtt, nem a „külön”-bözöség okának kutatása, hanem az ünneplés legnemesebb szándéka, a megemlékezésre való alkalom vitte oda. Ez tartotta ott a Petőfi-szobornál ünneplőket, akik korábban ugyan „külön" mentek oda, de végül is bevárták az utánuk jövőket, és igy hatalmas tömeggé duzzadva, a forradalmi elődöknek való tisztelgéssel fejezték ki hálájukat koszorúkkal, virágokkal. Akkor, 141 évvel ezelőtt esett az eső. Tegnap, az ünneplés óráiban Miskolcon ragyogóan sütött a nop, és a város még talán sosem volt ilyen szép zászlódiszben. Amikor már nem az volt a kérdés, hogy „együtt”, vagy „külön”, a térről elvonuló emberek lelkesedve ismételgették: ez szép nap volt! Büszke vagyok, hogy a krónikása lehettem. Ónodvári Miklós
