Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám

1989. március 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Veszélyes csapadéklevezető \\ v. «S <\ Túlszabályozott rendelkezés ?­Telefonébresztés kérdőjelekkel A Skodáról meditálva A szorításon lehet(ne) enyhíteni Járóbot kerestetik Február 24-én, délután 5 A rádió nyugdíjasoknak szóló műsorában' hallottam egy szívszorító esetet, amely egy fővárosi gyógyszertár­ban játszódott le. Egy idős bácsi sírógörcsöt kapott, amikor közölték vele, hogy négy száz valahány forintba ikerül a gyógyszere. A pél­dák sorát könnyű folytatni. Egyre többen kényszerülnök arra, hogy a hentestől a leg­olcsóbb csontos húsokat vá­sárolják, kiszámolják, mire futja az élelmiszerüzletek­ben, lemondjanak a koráb­ban megszokott, de most már nehezen elérhető dol­gokról. Sokaiknak egyetlen kapcsolatot a külvilággal ' a .telefon jelenti, szükség ese­tén a gyors segítségkérést. A távbeszélő előfizetési dí­ja is több mint háromszáz százalékkal emelkedett. Mint tudjuk, a sornak még nincs vége. Társadalmunk a lehetősé­gekhez mérten igyekszik enyhíteni a legrászorultab­bak helyzetén. Például a 70 éven felüliek nyugdíja nem lehet kevesebb 3500 forint­nál, a városi tömegközleke­désben díjtalanul vehetnek részt, nem kell rádió és te­levíziódíjat fizetniük, a cu­korbetegek pedig havi térí­tésben részesülhetnek. A rá­szorultak kérhetnek gyógy­szertámogatás címén is rendszeres vagy esetenkénti segélyt a tanácstól. Bár e téren a gyakorlati megvaló­sításban még gondok van­nak. Talán sor kerülhet a havi telefondíjak elengedé­sére is, amit a Napközben című rádióműsorban az egyik illetékes sem tartott lehetetlen elképzelésnek. Ha megvalósulna, ez a kedvez­mény, jó néhány idősko­rúnak jelentene némi anya­gi könnyebbséget, s egyben egy újabb szociális gondos­kodást. Pásztor György % Az Ózd Városi Tanács if­júsági és sportosztálya, vala­mint a természetbarát bizott­ság Ózdi kondi-napok elneve­zéssel tömegsportakciót szer­vezett, melynek keretében ta­vaszi természetjáró túrára, fu­tásra, úszásra, kerékpározás­ra és őszi túrára kerül sor. Aki mind az öt követelmény­óra fajban a villamosra akartam felszállni a diósgyő­ri végállomáson, A vezető becsapta az orrom előtt az ajtót, a botom azonban az ajtó közé szorult, s így gör­dült ki a jármű a megálló­ból. Azóta nyoma veszett. Nélküle közlekedni nem tu­Hónapok óta csak arról olvasunk, hogy szerkezet­váltás nélkül nem tud, és nem újulhat meg iparunk. A piac követeli a korszerű, olcsó, jó minőségű árut, a korszerűtlenre nem tart igényt. A piacorientált ipar képes csak arra, hogy tal­pon maradjon ás hozzájá­ruljon a nemzeti jövedelem emeléséhez. Ekkor lesz csak képes a kormányzat a meg­termelt javak, a nemzeti jö­vedelem igazságos elosztá­nek eleget tesz, .értékes juta­lomban részesül. Az első ren­dezvényre a minap került sor. A férfiaknak 7 óra alatt 30 ki­lométert, a nőknek és gyere­keknek 5 óra alatt 20 kilo­métert kellett megtenni a környező hegyekben, - tudatja fotót is mellékelve soraihoz Kerékgyártó Mihály, Ózdról. dók, hiszen 85 éves mozgás- sérült, csökkentlátó ember vagyok. Hozzátartozóim nem tudtak számomra új támbo- tot vásárolni. ;Kérem a be­csületes megtalálót, hogy juttassa vissza *a járóbotot a címemre: Miskolc, Kuruc u. 41. V/l. Dudits Antal nyug­díjas tanító. sára. Ez az érem egyik ol­dala, mely világos, érthető. Másik oldala annál sötétebb és kilátástalanabb. Ahhoz, hogy a reális célkitűzéseik valósággá váljanak, eszkö­zökre van szükség: csúcs- technológiára, gyors infor­mációkra, nyersanyagra, energiára, szakképzett veze­tőkre, munkásakra — és mindezek előteremtésére pénzre, azaz beruházásokra. A célkitűzések mellett el­hangzanak szomorú megálla­pítások és kijelentések, hogy a beruházásokra viszont nincs pénz, nincsenek tarta­lékaink. Sőt még az erre a célra felhasználható minimá­lis összegekből is le kell fa­ragni, ha a lakosságot men­tesíteni akarjuk a további terhektől. Ügy gondolom szükséges volna, hogy elemző közgaz­dászok magyaráznák meg a laikus olvasónak: hogyan le­het beruházás nélkül szer­kezetet váltani, korszerű, pi­acképes árutermelést folytat­ni, felrázni az ipart több évtizedes elmaradottságából. Szeretnénk felmérést hallani arról is. hogyan lehet felven­ni a versenyt a csúcstech­nológiával rendelkező kül­földi partnerekkel a gépko­csigyártás területén, ha mi kézzel összeszerelt Daciákat akarunk piacra dobni, ame­lyek mindegyike más-más műszaki értéket képvisel majd. Attól függően, hogy ki milyen erővel, szerszám­mal húzza meg a több ezer kötőelemet. Tudvalevő, hogy milyen siralmas autójavító iparunk műszerezettsége, szakmai felkészültsége. Félő, hogy termékszerke­zet-váltásunk programjából nem lesz-e megint fából vaskarika ? Illés Endre Miskolc r Kondi-napok Ozdon Fából vaskarika...? Összeállította: Bodnár Ildikó Vajon milyen eredményt hozna az a felmérés, amely kimutatná, mennyibe kerülne útjaink kátyúzása, s mennyibe a rossz minő­ségű utak miatt az autókban keletkezett kár javítása. Nem cso­da, ha az autósok réme a kátyú, a gödör, a félrebillent akna­tető ... Akinek nem sikerül ezeket kikerülni, bizony komoly kö­vetkezményekkel számolhat. Ilyennek vannak kitéve azok az autó­sok is, akiknek a miskolci Zsolcai kapuban vezet az útja, ahol egy veszélyes csapadéklevezetö rács éktelenkedik az úttesten. Fotó: F. L. Nem a legfájdalmasabb problémája a mának az autóáremelcs, de ha nem érti az ember részleteiben, ez még bosszantóbb. Arához vi­szonyítva legjobban a ;Skoda 120 L típusú gépkocsikat emelte a Merkúr (vagy valaki más). Nem értem ezt akkor, amikor ezt a típust már csak ‘ez évben gyártják, de már lehet, hogy év közben változtatnak rajta. Éppen ezért az autóalkatrész-utánpótlás tekin­tetében bizonyára a legmostohábban ellátott lesz. Mi indokolja tehát a „kiemelt” áremelést? Talán az vigasztaljon, hogy a leg­hosszabb ideig kaptuk a jó 2 százalékos kamatot (a befizetett 64 ezer forintra? Biztosan van erre is okos, jó magyarázat. Marosi György Miskolc A. László miskolci olva­sónk saját vonaláról kért telefonébresztést egy másik, távbeszélőszámra, de saját költségére. A • telefont felve­vő hölgy közölte vele, hogy kérését nem tudja teljesíte­ni. s egy rendeletre hivatko­zott, valamint a visszaélés lehetőségére. Olvasónk mind­ezzel nem ért egyet, s túl­szabályozásnak, jogászi torz­szüleménynek tartja az ezt tiltó rendelkezést. így érvel: Miféle visszaélésről lehet itt szó? Hiszen a posta a táv­beszélőszámok ismeretében. sőt, ellenőrzésével teljesíti az efféle kéréseket. Ha valaki kitolásból kérne ébresztést egy másik számra, bizonyá­ra nem tehetné büntetlenül, ugyanis kilétéről az érintett tudomást szerezhetne a pos­tától — feltételezve, hogy eze­ket a hívásokat nyilvántart­ják —, s feljelenthetné a há- borgatót. Szerintem a postá­nak vállalnia kellene az ilyen eshetőségeket. Visszaélésről valójában akkor lenne szó, ha ellenőrizhetetlen lenne a bejelentés. Levélírónk észrevételeire Ombódi Bélától, a Miskolci Pos­taigazgatóság távközlési igazgatóhelyettesétől 'kértünk vá­laszt. — Minden bizonnyal a jogalkotóknak is megvolt az okuk, amikor „jogászi torzszüleményként'’ rögzítették az 1964. évi II. törvény 6. paragrafusa alapján kiadott Távbeszélősza­bályzatban, hogy: „Távbeszélőn arról az állomásról lehet ilyen szolgáltatást bejelenteni, amelynek felcsengetését kérik. Az ébresztést kérő előfizető állomásának azonosságát a posta a szükséghez képest ellenőrzi.'’ A törvényerejű rendelet be­tartása kötelező a postára és az ügyfelekre egyaránt. Ez a ren­delkezés elsősorban az előfizetők érdekét és védelmét szolgálja, és nem bürokratikus túlszabályozás. A gyakorlatban sajnos még ennek ellenére is nap mint nap előfordul, hogy egye­sek rosszakaratú hívásokkal próbálkoznak. Bejelentéskor más kapcsolási számot mondanak be, mint amelyikről tele­fonálnak, és más kapcsolási számra kérik az ébresztést. A posta nem tud meggyőződni arról, hogy az az előfizető, aki­nek a lakására más kapcsolási számról kérik az ébresz­tést, valóban igényli-e azt a megjelölt időpontban. Te­hát az előfizető tudta nélkül nem vállalhatjuk az ilyen jel­legű ébresztői szolgáltatást. A miskolci, valamint a folyto­nos távbeszélő-szolgálatot tartó hivatalok előfizetőinek a nap 24 órájában bármikor lehetősége van ébresztést kérni, tehát nincs szükség más állomásról történő bejelentésre. (S még egy felvetés a pro és kontra érvekhez. Vajon az előfizetők szívesen vállalnák-e azt, hogy zaklatásuk esetén „nyomozzanak" az őket háborgató személy kiléte után és sérelmükre orvoslást keressenek? Nem egyszerűbb mindezt megelőzni; mégha a bejelentések kezelése a posta részé­ről esetleg túlzott (?) óvatosságnak is tűnik? — a szerk. megj.) Nap mint nap majd’ mindnyájan igénybe vesszük a tömegközlekedési eszközö­ket. Reggel unott és álmos diákok, munkába igyekvők, délután fáradt és ideges em­berek gyömöszölik egymást mind beljebb és beljebb a buszon vagy a villamoson egy talpalatnyi helyért, egy maroknyi kapaszkodásért. Sértődötten vesszük tudomá­sul ha valaki oldalunkba könyököl, cipőnket, lábun­kat, tapossa. Otthon mérge­lődve konstatáljuk, hogy a mellettünk álló sáros táská­ját ismét a mi nadrágunk törölte le. A lassan már elviselhetet­len állapotot tükrözi az egyik zsúfolt 12-es buszon a minap megtörtént eset, amikor is a magatehetetlen tömeg belül­ről kinyomta az egyik ajtó üvegét. A következmény: a busz kiáll az utasforgalom­ból, ezáltal a következő még- inkább zsúfolt lett, többen érvényes bérlettel a zsebük­ben gyalog indulnak úticél­juk felé, ahol a késés okát magyarázgatták feljebbva­lóiknak. Ugyanakkor ismerjük az MKV járműparkjával és buszvezető-hiánnyal kapcso­latos gondjait, melyek véges­sé teszik lehetőségeiket. E probléma mégis megoldásra vár. Emlékszem, középiskolás éveim alatt az MKV felkéré­sére utasszámlálást végez­tünk valamennyi járaton ko­ra reggeltől késő estig. Ezek célja egy racionális, az uta­zók érdekeit mind jobban ki­szolgáló menetrend elkészí­tése és a járatsűrűség meg­valósítása volt. Ilyen és eh­hez hasonló felmérések alap­ján ésszerű átcsoportosításo­kat lehetne végrehajtani egyes vonalak között, hisz’ a csúcsidőben is vannak olyan járatok, melyek mesz- sze nincsenek kihasználva, holott a másik vonalon szük­ség lenne rájuk. Február 1- től kisebb vagyont fizetünk az utazásért. Talán a jelen­legi körülmények javulását sem hiába várjuk. Kiss Zoltán Szól a szív" javára n A sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Ház kiállí­tótermében március 13-ig nyitva tartó kettős kiállítá­son Kricsfalussy György „Tokajtól Heidelbergig” cí­mű könyvét dedikálja csü­törtök és pénteki napokon 14—15 óra között, melynek bevételét a „Szól a szív” alapítvány javára ajánlotta fel. Ezzel is támogatva azt a célt, hogy a mozgássérül­teknek és a gyengénlátóknak egy tanmedence létesüljön, elősegítve sportolási lehető­ségüket. A könyv a helyszí­nen és a helyi. könyvesbolt­ban megvásárolható. Cikkünkre válaszolták Egy hét ügyelet című írásunkban február 20-án közöltük egyik olvasónk panaszát, aki szóvá tette, hogy lakóépületük tetőterét beépítik, s a leendő lakó a liftet használja építő­anyag-szállításra. Érthető­en félti (k) a felvonót. Az észrevételre Nyíri István, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatója vála­szolt : — A lifthasználat során ielmerült bérlői panaszok gyors rendezése érdekében vállalatunk február 16-án lakógyűlést tartott az épít­tető bevonásával. A hely­színen felhívtuk a figyel­mét arra, hogy a személy- felvonóval építési anyagot és törmeléket nem szállít­hat, munkát csak a házi­rend szigorú betartása mel­lett végezhet. A fentieket az érintett tudomásul vet­te, így bízunk abban, hogy az építkezés további szaka­szában nem merül fel újabb panasz. A Zsarnai árnyékában A nagy piaci forgalom mi­att a lakásokból kikerülő szemetet csak heti egy alka­lommal szállítják el a Töl­gyesi utcából, pedig mi is a teljes szemétdíjat fizetjük. Utcánk zsákutca, piaci na­pokon itt parkolnak gépko­csijaikkal a lengyelek, a ma­gyarok egyaránt, s nem ve­szik figyelembe, hogy autó- kijárókat állnak el. A' gép­kocsisortól pedig a mentő,« tűzoltó sem tudna behajtani. Arról már nem is beszélve, hogy egy-egy piaci nap után, hogy néz ki közvetlen kör­nyezetünk a hátrahagyott sze­méttől, piszokól. Amikor jobb az idő, szinte kempingtábor alakul ki, melynek alkalmi lakói itt isznak, randalíroz­nak, s még éjszakai nyugal­munkat is zavarják. Nemcsak az idősek, de már a fia­talok is félnek erre járni. A tűrhetetlen állapoton mielőbb változtatni kellene az arra illetékeseknek — teszi szó­vá egyik olvasónk a miskol­ci Tölgyesi utcából.

Next

/
Thumbnails
Contents