Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-02 / 52. szám
1989. március 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Veszélyes csapadéklevezető \\ v. «S <\ Túlszabályozott rendelkezés ?Telefonébresztés kérdőjelekkel A Skodáról meditálva A szorításon lehet(ne) enyhíteni Járóbot kerestetik Február 24-én, délután 5 A rádió nyugdíjasoknak szóló műsorában' hallottam egy szívszorító esetet, amely egy fővárosi gyógyszertárban játszódott le. Egy idős bácsi sírógörcsöt kapott, amikor közölték vele, hogy négy száz valahány forintba ikerül a gyógyszere. A példák sorát könnyű folytatni. Egyre többen kényszerülnök arra, hogy a hentestől a legolcsóbb csontos húsokat vásárolják, kiszámolják, mire futja az élelmiszerüzletekben, lemondjanak a korábban megszokott, de most már nehezen elérhető dolgokról. Sokaiknak egyetlen kapcsolatot a külvilággal ' a .telefon jelenti, szükség esetén a gyors segítségkérést. A távbeszélő előfizetési díja is több mint háromszáz százalékkal emelkedett. Mint tudjuk, a sornak még nincs vége. Társadalmunk a lehetőségekhez mérten igyekszik enyhíteni a legrászorultabbak helyzetén. Például a 70 éven felüliek nyugdíja nem lehet kevesebb 3500 forintnál, a városi tömegközlekedésben díjtalanul vehetnek részt, nem kell rádió és televíziódíjat fizetniük, a cukorbetegek pedig havi térítésben részesülhetnek. A rászorultak kérhetnek gyógyszertámogatás címén is rendszeres vagy esetenkénti segélyt a tanácstól. Bár e téren a gyakorlati megvalósításban még gondok vannak. Talán sor kerülhet a havi telefondíjak elengedésére is, amit a Napközben című rádióműsorban az egyik illetékes sem tartott lehetetlen elképzelésnek. Ha megvalósulna, ez a kedvezmény, jó néhány időskorúnak jelentene némi anyagi könnyebbséget, s egyben egy újabb szociális gondoskodást. Pásztor György % Az Ózd Városi Tanács ifjúsági és sportosztálya, valamint a természetbarát bizottság Ózdi kondi-napok elnevezéssel tömegsportakciót szervezett, melynek keretében tavaszi természetjáró túrára, futásra, úszásra, kerékpározásra és őszi túrára kerül sor. Aki mind az öt követelményóra fajban a villamosra akartam felszállni a diósgyőri végállomáson, A vezető becsapta az orrom előtt az ajtót, a botom azonban az ajtó közé szorult, s így gördült ki a jármű a megállóból. Azóta nyoma veszett. Nélküle közlekedni nem tuHónapok óta csak arról olvasunk, hogy szerkezetváltás nélkül nem tud, és nem újulhat meg iparunk. A piac követeli a korszerű, olcsó, jó minőségű árut, a korszerűtlenre nem tart igényt. A piacorientált ipar képes csak arra, hogy talpon maradjon ás hozzájáruljon a nemzeti jövedelem emeléséhez. Ekkor lesz csak képes a kormányzat a megtermelt javak, a nemzeti jövedelem igazságos elosztánek eleget tesz, .értékes jutalomban részesül. Az első rendezvényre a minap került sor. A férfiaknak 7 óra alatt 30 kilométert, a nőknek és gyerekeknek 5 óra alatt 20 kilométert kellett megtenni a környező hegyekben, - tudatja fotót is mellékelve soraihoz Kerékgyártó Mihály, Ózdról. dók, hiszen 85 éves mozgás- sérült, csökkentlátó ember vagyok. Hozzátartozóim nem tudtak számomra új támbo- tot vásárolni. ;Kérem a becsületes megtalálót, hogy juttassa vissza *a járóbotot a címemre: Miskolc, Kuruc u. 41. V/l. Dudits Antal nyugdíjas tanító. sára. Ez az érem egyik oldala, mely világos, érthető. Másik oldala annál sötétebb és kilátástalanabb. Ahhoz, hogy a reális célkitűzéseik valósággá váljanak, eszközökre van szükség: csúcs- technológiára, gyors információkra, nyersanyagra, energiára, szakképzett vezetőkre, munkásakra — és mindezek előteremtésére pénzre, azaz beruházásokra. A célkitűzések mellett elhangzanak szomorú megállapítások és kijelentések, hogy a beruházásokra viszont nincs pénz, nincsenek tartalékaink. Sőt még az erre a célra felhasználható minimális összegekből is le kell faragni, ha a lakosságot mentesíteni akarjuk a további terhektől. Ügy gondolom szükséges volna, hogy elemző közgazdászok magyaráznák meg a laikus olvasónak: hogyan lehet beruházás nélkül szerkezetet váltani, korszerű, piacképes árutermelést folytatni, felrázni az ipart több évtizedes elmaradottságából. Szeretnénk felmérést hallani arról is. hogyan lehet felvenni a versenyt a csúcstechnológiával rendelkező külföldi partnerekkel a gépkocsigyártás területén, ha mi kézzel összeszerelt Daciákat akarunk piacra dobni, amelyek mindegyike más-más műszaki értéket képvisel majd. Attól függően, hogy ki milyen erővel, szerszámmal húzza meg a több ezer kötőelemet. Tudvalevő, hogy milyen siralmas autójavító iparunk műszerezettsége, szakmai felkészültsége. Félő, hogy termékszerkezet-váltásunk programjából nem lesz-e megint fából vaskarika ? Illés Endre Miskolc r Kondi-napok Ozdon Fából vaskarika...? Összeállította: Bodnár Ildikó Vajon milyen eredményt hozna az a felmérés, amely kimutatná, mennyibe kerülne útjaink kátyúzása, s mennyibe a rossz minőségű utak miatt az autókban keletkezett kár javítása. Nem csoda, ha az autósok réme a kátyú, a gödör, a félrebillent aknatető ... Akinek nem sikerül ezeket kikerülni, bizony komoly következményekkel számolhat. Ilyennek vannak kitéve azok az autósok is, akiknek a miskolci Zsolcai kapuban vezet az útja, ahol egy veszélyes csapadéklevezetö rács éktelenkedik az úttesten. Fotó: F. L. Nem a legfájdalmasabb problémája a mának az autóáremelcs, de ha nem érti az ember részleteiben, ez még bosszantóbb. Arához viszonyítva legjobban a ;Skoda 120 L típusú gépkocsikat emelte a Merkúr (vagy valaki más). Nem értem ezt akkor, amikor ezt a típust már csak ‘ez évben gyártják, de már lehet, hogy év közben változtatnak rajta. Éppen ezért az autóalkatrész-utánpótlás tekintetében bizonyára a legmostohábban ellátott lesz. Mi indokolja tehát a „kiemelt” áremelést? Talán az vigasztaljon, hogy a leghosszabb ideig kaptuk a jó 2 százalékos kamatot (a befizetett 64 ezer forintra? Biztosan van erre is okos, jó magyarázat. Marosi György Miskolc A. László miskolci olvasónk saját vonaláról kért telefonébresztést egy másik, távbeszélőszámra, de saját költségére. A • telefont felvevő hölgy közölte vele, hogy kérését nem tudja teljesíteni. s egy rendeletre hivatkozott, valamint a visszaélés lehetőségére. Olvasónk mindezzel nem ért egyet, s túlszabályozásnak, jogászi torzszüleménynek tartja az ezt tiltó rendelkezést. így érvel: Miféle visszaélésről lehet itt szó? Hiszen a posta a távbeszélőszámok ismeretében. sőt, ellenőrzésével teljesíti az efféle kéréseket. Ha valaki kitolásból kérne ébresztést egy másik számra, bizonyára nem tehetné büntetlenül, ugyanis kilétéről az érintett tudomást szerezhetne a postától — feltételezve, hogy ezeket a hívásokat nyilvántartják —, s feljelenthetné a há- borgatót. Szerintem a postának vállalnia kellene az ilyen eshetőségeket. Visszaélésről valójában akkor lenne szó, ha ellenőrizhetetlen lenne a bejelentés. Levélírónk észrevételeire Ombódi Bélától, a Miskolci Postaigazgatóság távközlési igazgatóhelyettesétől 'kértünk választ. — Minden bizonnyal a jogalkotóknak is megvolt az okuk, amikor „jogászi torzszüleményként'’ rögzítették az 1964. évi II. törvény 6. paragrafusa alapján kiadott Távbeszélőszabályzatban, hogy: „Távbeszélőn arról az állomásról lehet ilyen szolgáltatást bejelenteni, amelynek felcsengetését kérik. Az ébresztést kérő előfizető állomásának azonosságát a posta a szükséghez képest ellenőrzi.'’ A törvényerejű rendelet betartása kötelező a postára és az ügyfelekre egyaránt. Ez a rendelkezés elsősorban az előfizetők érdekét és védelmét szolgálja, és nem bürokratikus túlszabályozás. A gyakorlatban sajnos még ennek ellenére is nap mint nap előfordul, hogy egyesek rosszakaratú hívásokkal próbálkoznak. Bejelentéskor más kapcsolási számot mondanak be, mint amelyikről telefonálnak, és más kapcsolási számra kérik az ébresztést. A posta nem tud meggyőződni arról, hogy az az előfizető, akinek a lakására más kapcsolási számról kérik az ébresztést, valóban igényli-e azt a megjelölt időpontban. Tehát az előfizető tudta nélkül nem vállalhatjuk az ilyen jellegű ébresztői szolgáltatást. A miskolci, valamint a folytonos távbeszélő-szolgálatot tartó hivatalok előfizetőinek a nap 24 órájában bármikor lehetősége van ébresztést kérni, tehát nincs szükség más állomásról történő bejelentésre. (S még egy felvetés a pro és kontra érvekhez. Vajon az előfizetők szívesen vállalnák-e azt, hogy zaklatásuk esetén „nyomozzanak" az őket háborgató személy kiléte után és sérelmükre orvoslást keressenek? Nem egyszerűbb mindezt megelőzni; mégha a bejelentések kezelése a posta részéről esetleg túlzott (?) óvatosságnak is tűnik? — a szerk. megj.) Nap mint nap majd’ mindnyájan igénybe vesszük a tömegközlekedési eszközöket. Reggel unott és álmos diákok, munkába igyekvők, délután fáradt és ideges emberek gyömöszölik egymást mind beljebb és beljebb a buszon vagy a villamoson egy talpalatnyi helyért, egy maroknyi kapaszkodásért. Sértődötten vesszük tudomásul ha valaki oldalunkba könyököl, cipőnket, lábunkat, tapossa. Otthon mérgelődve konstatáljuk, hogy a mellettünk álló sáros táskáját ismét a mi nadrágunk törölte le. A lassan már elviselhetetlen állapotot tükrözi az egyik zsúfolt 12-es buszon a minap megtörtént eset, amikor is a magatehetetlen tömeg belülről kinyomta az egyik ajtó üvegét. A következmény: a busz kiáll az utasforgalomból, ezáltal a következő még- inkább zsúfolt lett, többen érvényes bérlettel a zsebükben gyalog indulnak úticéljuk felé, ahol a késés okát magyarázgatták feljebbvalóiknak. Ugyanakkor ismerjük az MKV járműparkjával és buszvezető-hiánnyal kapcsolatos gondjait, melyek végessé teszik lehetőségeiket. E probléma mégis megoldásra vár. Emlékszem, középiskolás éveim alatt az MKV felkérésére utasszámlálást végeztünk valamennyi járaton kora reggeltől késő estig. Ezek célja egy racionális, az utazók érdekeit mind jobban kiszolgáló menetrend elkészítése és a járatsűrűség megvalósítása volt. Ilyen és ehhez hasonló felmérések alapján ésszerű átcsoportosításokat lehetne végrehajtani egyes vonalak között, hisz’ a csúcsidőben is vannak olyan járatok, melyek mesz- sze nincsenek kihasználva, holott a másik vonalon szükség lenne rájuk. Február 1- től kisebb vagyont fizetünk az utazásért. Talán a jelenlegi körülmények javulását sem hiába várjuk. Kiss Zoltán Szól a szív" javára n A sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Ház kiállítótermében március 13-ig nyitva tartó kettős kiállításon Kricsfalussy György „Tokajtól Heidelbergig” című könyvét dedikálja csütörtök és pénteki napokon 14—15 óra között, melynek bevételét a „Szól a szív” alapítvány javára ajánlotta fel. Ezzel is támogatva azt a célt, hogy a mozgássérülteknek és a gyengénlátóknak egy tanmedence létesüljön, elősegítve sportolási lehetőségüket. A könyv a helyszínen és a helyi. könyvesboltban megvásárolható. Cikkünkre válaszolták Egy hét ügyelet című írásunkban február 20-án közöltük egyik olvasónk panaszát, aki szóvá tette, hogy lakóépületük tetőterét beépítik, s a leendő lakó a liftet használja építőanyag-szállításra. Érthetően félti (k) a felvonót. Az észrevételre Nyíri István, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatója válaszolt : — A lifthasználat során ielmerült bérlői panaszok gyors rendezése érdekében vállalatunk február 16-án lakógyűlést tartott az építtető bevonásával. A helyszínen felhívtuk a figyelmét arra, hogy a személy- felvonóval építési anyagot és törmeléket nem szállíthat, munkát csak a házirend szigorú betartása mellett végezhet. A fentieket az érintett tudomásul vette, így bízunk abban, hogy az építkezés további szakaszában nem merül fel újabb panasz. A Zsarnai árnyékában A nagy piaci forgalom miatt a lakásokból kikerülő szemetet csak heti egy alkalommal szállítják el a Tölgyesi utcából, pedig mi is a teljes szemétdíjat fizetjük. Utcánk zsákutca, piaci napokon itt parkolnak gépkocsijaikkal a lengyelek, a magyarok egyaránt, s nem veszik figyelembe, hogy autó- kijárókat állnak el. A' gépkocsisortól pedig a mentő,« tűzoltó sem tudna behajtani. Arról már nem is beszélve, hogy egy-egy piaci nap után, hogy néz ki közvetlen környezetünk a hátrahagyott szeméttől, piszokól. Amikor jobb az idő, szinte kempingtábor alakul ki, melynek alkalmi lakói itt isznak, randalíroznak, s még éjszakai nyugalmunkat is zavarják. Nemcsak az idősek, de már a fiatalok is félnek erre járni. A tűrhetetlen állapoton mielőbb változtatni kellene az arra illetékeseknek — teszi szóvá egyik olvasónk a miskolci Tölgyesi utcából.
