Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-13 / 61. szám

1969. március 13., hétfő C&ZAK-MAGYARORSZÁG 5 Olcsó étel, folteltávolítás... Egy estkor - liázi priikáki Katalin asszony nem szereti a nyilvánosságot, kérte, ne írjuk le a nevét, főként ne készítsünk róla fotót. Ez utób­bit igazán sajnáljuk, a fénykép magáért beszélne: Katalin a 60. életévét súrolja, de nemi néz ki 45-nek sem. Harminc év alatt nem hízott egy dekát, alakja karcsú, lányos. Revi­zorként dolgozott egy nagyvállalatnál, vidéki munkahelyen. Sokat kellett utaznia télben-fagyban, volt időszak, amikor hajnali 4 órakor kelt. Fiát,' annak két és fél éves korától egyedül nevelte. Bérházban él, bútorai 26 évesek, de épek és ragyognak. Tiszta és rendes körülötte minden. Mellesleg saját pénzén bejárta a fél világot. Szóval, csodálatos asz- szony. ‘ ' — Hogyan őrizted meg ilyennyire a fiatalságodat? — Erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Talán, ha fel­bontanánk. Javaslom, kezdjük a konyhával, az étkezéssel. Nos, azt mindenekelőtt elmondom, hogy én sohasem va­csorázom. Nagyon szeretek viszont jókat, finomakat enni. Sajnálom az időmet a konyhában tölteni, én percek alatt főzök meg mindent. Másnapról maradt ételt sohasem eszem, mindennap csak annyit főzök, amennyi elfogy. És ami na­gyon fontos, még ma is keveset költők élelemre, olcsón főzök. — Nagyon sokunkat érdekelne ez a bűvészmutatvány: olcsóit, jót, kevés idővel. — Én időnként főzőnapot rendezek. Ez azt jelenti, hogy kimegyek a piacra friss zöldségért, húsért és mindent kony­hakészre készítek. Olajban—zsírban (fele-fele arány) meg­pirítom a hagymát és jól záródó üvegben a hűtőbe teszem. Ha mindig tiszta kanállal veszek belőle, hetekig eláll. A konyhám így csak ritkán, azon a bizonyos főzőnapon hagy- maszagú. Sárgarépát, gyökeret reszelve, vagy vékonyra sze­letelve csörgöszárazra szikkasztok és papírzacskóban táro­lom. Főzés előtt, vagy este, vagy reggel langyos vízbe ázta­tom. ez lesz a főzőlé természetesen, mert kiázik benne n vitamin. Amikor olcsó a zöldpetrezselyem, a zellerzöld. a kapor, szatyomyit veszek. Megszárítom a nagyrészét, még­pedig úgy, hogy ne érje fény, sötétben. így nem fakul ki, zöld és illatos marad. A későbbiekben is sötét helyen tá­rolom. Az egy-két hétre valót — ezt is persze alapos mo­sás után — hengerbe göngyölöm és alufóliában a mélyhű­tőbe teszem. Főzéskor levágok egy-egy karikát belőle. Én nem levest eszem, hanem ivóiét fogyasztok, kizárólag csé­széből, mert a kanalazgatással sok levegőt nyel az ember, puffad. — Milyen a te ivóleved? — Bármit főzök, káposztát, karfiolt, krumplit, a levét megfűszerezem a jellegétől függő fűszerekkel és egy kanál tejföllel följavítom. Ennyi. Tele van vitaminnal, ásványi anyagokkal. Rántást, habarást nem ismerek. — Vegetáriánus vagy? — Dehogy! Nagyon szeretem a húst. Egyedül élek, mégis nagyon sok húst veszek meg egyszerre. Ezt mindenkinek tanácsolom. Ha több húst vesz az ember, kevesebb mócsin- got adnak, öt-tíz százalékot elfogadok, többet nem. Utál­nak a hentesek, de nem fogadom el a mócsingos húst. Ennyi pénzért... A húst vékonyra szeletelem — egyébként kenyeret, sajtot, mindent a legvékonyabbra kell, úgy ízle- tesebb — készítek belőle egyszemélyes, kétszemélyes, több- személyes adagokat. Folpackba csomagolom, és ráírom: hány szelet sertés-, avagy marhahús, és azt is, mikor vet­tem. így teszem a mélyhűtőbe. — Vannak még ötleteid a konyháról? — Bárcsak minden eszembe jutna így hirtelenjében! Lás­suk ... A rizst, az árpagyöngyöt mindig forró vízben mo­som, így jobban benne marad az anyaga. A babot sem fontos előző este beáztatni. Forró vízben megmosom és a tűzhelyen forró vízbe teszem. Elzárom a gázt, és nem fedő­vel. hanem konyharuhával takarom le. Mire a víz kihűlt, a bab is megdagadt. Még valami: a tojás nagyon szennyes^ mosatlanul ne tegyük a hűtőbe, mert fertőzhet is. Én neo- magnolos, ha az nincs, ecetes vízben áztatom mosás után, aztán szárazra törlőm, és úgy teszem el. Szalmonellafertő- zés kizárva! — Nemcsak a konyha, minden, minden ragyogóan tiszta nálad. A ruhád __ — Kaptam egy százéves damasztabroszt, legalább száz­éves rozsdafoltokkal. Besóztam a rozsdafoltokat, aztán cit­romot csavartam rá, hogy a só jó nedves legyen. Kitettem az ablakba, amikor szépen sütött a nap és megszárítottam. Egyik-másik folt azonnal eltűnt, a többinél ezt kétszer-há- romszor is meg kellett ismételnem, de megérte. — Ha zsírpecsét, kávéfolt esik a ruhán? — Gondoljunk Ágnes asszonyra! Csakis hideg vízzel és szappannal tudok eltávolítani minden ilyen foltot. Minden szappan jó, csak nehogy színes legyen! — Mitől fénylenek így a bútoraid, az ablakod? — Tomi sztár mosóporral mosok le mindent, egyszerre az összes ajtót. Amikor az első megszáradt, ecetes vízzel sorba törlőm őket. Jgy az ablaküveggel is. Az ecet taszítja a port, szennyeződést és fényes lesz minden. A bútoraimat is ecetes vízzel törlőm át a portörlés után. Jaj, az ecet mindenre jó! Ha elfárad, vagy érzem, hogy kezd izzadni a lábam, ecetesvizes fürdőbe teszem. Csodálatos a hatása. — Mondd, te sohasem vagy ideges, beteg__? — Nehéz munkát végeztem egy életen át, de én azonnal, rögtön tisztáztam a vitás ügyeimet És amikor hazajöttem, tíz percre elnyúltam az ágyon, újságot olvastam. Az esti lefekvés előtt erőszakosan elfeledtettem magammal a napi sérelmeket, ha mégis maradtak. Ebéd után soha sem alud­tam, csak feküdtem egy picit vasárnaponként. A megfázás­tól úgy óvom magam (és a harisnyámat is), hogy a telje­sen elhasználódott harisnyanadrágoknak levágom a nadrág­részét és a zoknirészét Ezeket a maradványokat ráhúzom a valódi fehérneműre. Meleg, komfortérzetet ad, nem kő- vérit ... Jaj, még valami nagyon fontosat: amikor reggel telébredünk, ne engedjünk a csábításnak, annak az öt-tíz perces alvási lehetőségnek, mert az tönkreteszi a napun­kat, kókadtak leszünk. És nem szabad, még a fiatalnak sem kiugrania az ágyból! Üljünk fel, üldögéljünk picit, aztán szép lassan, komótosan kell lábraállnunk, különben becsípődhet egy ideg, vagy valami hasonló kellemetlenség érheti az embert. Reggelig is elbeszélgetnénk Katalinnal, szerencsére, vagy szerencsétlenségre csöngetnek az ajtón. Hetilapot hoz egy lakótárs. Katalin Észak-iMagyarországot ad cserébe. — Tízféle újságot járatunk. Egy család csak egyet Aztán csereberélünk. Élnek itt a házban idős, sőt nagyon öreg emberek is. Amikor újságot cserélünk, elbeszélgetünk egy­két percig, megtudjuk, nincs bajuk, ha van, akkor intézke­dünk. így olcsón jutunk minden információhoz, és még egymással is törődünk. — Te szervezted meg ezt a csereberét? — Más. Igen okos asszony... Lévay Györgyi Beszélgetés Huszár Istvánnal, a HNF OT főtitkárával Március 3-án Huszár István adta át az Elnöki Tanács oklevelét, mely tanúsitja Szik­szó várossá válását. Ezt az alkalmat használtuk lel arra, hogy interjút kérjünk a poli­tikustól, a HNF OT főtitkárától a népfrontmozgalom megújulásáról, arról, hogy a meg­változott társadalmi, politikai viszonyok között van-e még esélye a mozgalomnak arra, hogy betöltse azt a szerepet, amelyre megszerveződött. — Hosszú hónapokon át úgy tűnt, hogy a népfront nem találja helyét, szerepét az új társadalmi ■ viszonyok között. Bizonyos bénultsággal, légüres térbe kerülve figyelte <a ipárt és az új szerveződések birkózását. \Néhány jel (például a március 2-án ikiadott gaz­daságpolitikai állásfoglalás) az ocsú- dás kezdetét sejteti. iNépfrontos szem­mel ön hogyan értékeli az utóbbi hó­napok eseményeit? — Nekem nem tűnt így. Lehet, hogy belülről nézve más a helyzet, mint kí­vülről. és lehet, hogy a tünetek félre­vezetik a szemlélőt. Abból sejtem mindezt, hogy az elmúlt hónapok, egy év eseményeinek átélője voltam, de az is igaz, hogy a népfrontmozgalommal, annak gazdagságával — ha részese is voltam korábban —, most ismerked­tem. Én nem tudtam elfogadni sosem, hogy a népfrontmozgalom abból áll. hogy a lapokban mikor, mennyi bombasztikus hír jelenik meg róla, ha­nem láttam, -tapasztaltam, amikor a megyék sorát jártam, és a községek­ben. városokban vagy Budapesten ta­lálkozhattam a munka részeseivel, hogy él ez a mozgalom. Olyasmiket produ­kál. ami a társadalomban értékmen­tést és értékgyarapítást jelentett, és jelent ma is. — Az más kérdés, hogy ez a nép­frontmozgalom a májusi pártértekez­let után eufórikus boldogságban volt, hogy na lám, az a reformkoncepció, amiért a mozgalomban oly sokat tet­tek az elmúlt években, az a .megújulá­si. modellváltási törekvés hivatalos politikai vonallá vált. és ilyen érte­lemben már nem a népfrontmozgalom privilégiuma, vagy sajátjá, és nem a hivatalos politikán kívüli területekre koncentrálódik vagy szorul ki, hanem olyan mező keletkezett, amelyik szá­munkra nem volt idegen. — Ekkor ez a mozgalom föllélegzett egy kicsikét. Én úgy láttam és tapasz­taltam. hogy ezek az új szerveződések, csoportok, npm hogy nem voltak a népfronttól idegenek, hanem általunk kezdeményezettek voltak. Arról készek vagyunk megfeledkezni, hogy a nép­frontmozgalom tartott védőernyőt az ilyen szerveződések fölé. A legkülön­bözőbb új szerveződés tekintélyes ré­sze a népfronton belül jött létre, és ezekért a népfront fellépett. A VIII. kongresszus kezdeményezte az egyesü­leti törvény megalkotását is. — Ez a politikai pezsgés nem hogy nem volt ellenünkre, hanem kezdemé­nyezői voltunk. Világos, hogy a mosta­ni szituáció új helyzeteket teremtett. Amikor áttérünk egy egypártrertdsze- res politikai berendezkedésről egy plu­ralista. többpártrendszeres szisztémára, ez teljesen új viszonyokat hoz létre a népfrontmozgalom számára. Hogy eb­ben hogyan kell lépnünk, biztos, hogy van tanácstalanság, útkeresés, bizony­talanság. itt-ott még félelem is, sőt időnként keményen megfogalmazott félelem. De megvan a reménykedés is, hogy a népfrontmozgalom megtisztulá­sának az időszakát éljük. — A népfront és a szakszervezet is többször elutasította, hogy — mint 'ko­rábban évekig — \a transzmisszió sze­repét tovább vállalja. Milyen lehet az új kapcsolat az MSZMP-vel, és milyen a többi párttal? — Csak partneri viszonyt lehet ki­alakítani. amiből az következik, hogy ha politikai szövetségként definiálja magát a népfront, mégpedig egy szo­cialista társadalmi berendezkedés si­keres létrehozása érdekében, akikor ennek a szövetségnek részese lehet az MSZMP és más pártok is, de olyan módon, ami nem egyszerűen valami­lyen alaktalan konglomerátuma ezek­nek a szerveződéseknek, hanem olyan, hogy azt vállalja fel belőle, amivel egyet tud érteni. És nemcsak hogy megőrzi, hanem kialakítja és nagyon egyértelművé, határozottá teszi a saját politikai arculatát. Ha tetszik, kritikus a politikai folyamatokkal szemben, ha tetszik, társadalmi kontrollt jelenthet állami, kormányzati, hatalmi tényezők számára, de talán még a politikai szerveződések számára is. Biztosítani kell tehát a népfrontmozgalom teljes autonómiáját. Ez remélhetőleg nem sérti egyetlen olyan társadalmi szer­veződésnek az érdekeit sem. amelyek készek együttműködni a népfronttal, vagy a népfrontban. Úgy tűnik, hogy <az Üj Márciusi Front, és ha valóban nem akar párt­tá válni, a Demokrata Fórum is ,cl tud képzelni magának népfrontos szerepe­ket. A lapokat tehát újraosztják, jut-e vajon „adu” a népfront számára is? — Azt gondolom, hogy ha komolyan veszi magát bármelyik szerveződés, le­het az párt, lehet a Magyar Demokra­ta Fórum, vagy az Üj Márciusi Front, akkor magyar nemzeti érdekeket vál­lal fel. Én ebben nem látok semmi különleges problémát. Csak tessék vé­gignézni: a most szerveződő vagy ki­alakulóban lévő Néppárt, amelyik a Nemzeti Parasztpárt jogutódjának te­kinti magát, zászlaja alá hív minden magyart. Még szervezeteket is. Min­denkit. aki társadalmi szerepet akar betölteni, nemzetünk javát akarja szolgálni. Tehát én ezt természetesnek tartom, és örülök annak, hogy nem részérdekeket akar felvállalni bárme­lyik mozgalom, hanem a nemzet egé­szét akarja szolgálni. — Ez két dolgot jelent a népfront számára. Először is azt, hogy' verseny- helyzetben van. Tud-e hozzátenni, újat mondani azokhoz képest, amelyek pél­dául az Űj Márciusi Frontban tömö­rült néhány tucat vezető értelmiségi gondolatvilágában megszülettek. Ha nem tud. akkor csak vetélkedhetünk egymással, vagy ha tetszik, ugyanazon a palettán ütköztethetünk. Ennek nincs értelme. — Bármelyik kezdeményezésüket ve­szem figyelembe, nem érzem, hogy ér­demben megrengetné a népfrontmoz­galom egészét. Nem érzek ilyen, ria­dalmat okozó lépéseket. Hadd tegyem hozzá, hogy az Üj Márciusi Front ve­zetőivel beszélgetve, van reményem, hogy ők is együtt akarnak velünk dol­gozni. Az első olyan szervezet volt az ÜMF. amelynek vezetőivel megálla­podtunk, hogy állandó meghívottjai lesznek az országos tanács üléseinek, és minden olyan témát, amiben úgy gondolják, hogy a népfrontban jobban tudják érvényesíteni elképzelésüket, közösen meg fogunk vitatni. Én azt remélem, hogy az MDF-íel sem lesz máé a helyzet, tehát arra is van lehe­tőség. hogy tájékoztatnak bennünket, meghívnak a tanácskozásaikra. Együtt­működést ajánlottunk és ajánlottak a népfront és az MDF között. Egyéb­ként a vezetőik közül többen játsza­nak szerepet a népfront vezetői testü­letéiben is. Én nem érzem itt sem, hogy olyan versengő partnereknek kellene egymást kezelni, amelyik a másiknak a tevékenységéből akarná elvenni a funkciókat, vagy a tenniva­lókat. De ha ez inspirálja a népfront­bizottságainkat, még ezt jónak is tar­tom. tehát nem félek ezektől a veszé­lyektől. — Az új szerveződések zöme vidé­ken még nem tudhat tömegbázist ma­ga mögött. ‘Ez talán azt jelenti, hogy a népfrontnak más szerep juthat <Bu­dapesten,, és más vidéken. A megyei népfrontbizottságok kapnak-e elég mu­níciót munkájukhoz, vagy faját elkép­zeléseik szerint kell dolgozniuk? — Azt mondhatom, hogy a kérdés­ként megfogalmazott kritika elfogad­ható. de a kérdésben lévő állásfogla­lást is helyeslem. Ezt nem az oppor­tunizmus mondatja velem, de na­gyon keményen tették szóvá a városi, megyei népfrontbizottságok munkatár­sai. hogy nem kapnak elég informá­ciót a népfront országos tevékenységé­ről. Én ezzel jórészt egyetértek. Talán ebben annyi változás történt, hogy igyekszünk a mozgalom központi szfé­ráiban keletkező minden hírt nyilvá­nosságra hozni. — Lehet, hogy kell még több muní­ció. De a mozgalom nem most mond­ja először, hogy alulról szerveződik, hogy az országos tanács nem felettese a helyi bizottságoknak. Nincs hierar­chikus alárendeltségi viszony közöt­tünk. Én nem szeretném, ha a mozga­lomra egy valamilyen séma lenne rá­húzható. Ha a mozgalomra egy „terv­utasításos gazdálkodásra” emlékeztető irányítás lenne jellemző. Annak a mono­litikus politikai modellnek, amiről oly sokat beszélünk, az a lényege, hogy a gazdaságban a tervutasítást megszüntet­tük ’68-ban, de a politikában fennmaradt. Tehát lehet másképpen eljárni a me­gyében, mint ahogy az országos ta­nácsban végiggondoljuk. A megyék­ben mások azok az objektív társadal­mi-politikai viszonyok, mint amit az országos integrációban át tudunk fog­ni. és lehet szervezésben, másban is másképp eljárni a városban, mint a megyében. — Hamarosan sor kerül az előreho­zott népfrontkongresszus összehívására. Vajon lesz-e olyan jelentősége a moz­galom életében, mint a májusi pártér­tekezlet volt az MSZMP életében? Dönt-e „élet és halál”, Iazaz: a mozga­lom léte vagy esetleges megszüntetése kérdésében? Várható-e itt is a tiszti­kar megújulása? — A következőképpen gondolkodom: először is nem hiszem, hogy a mozga­lom megszüntetését kellene deklarál­nia a népfrontkongresszusnak, de ab­ban biztos vagyok, hogy a következő évek reformmozgalmait alapvetően érintő kérdésekben kell nagyon ke­mény állásfoglalásokat kimondani. Pél­dául az autonómia kérdése az égjük, erről már beszéltem. Ezt ugyan már kimondta az országos tanácsunk is a maga módján, de hogy ebből általános politikai magatartás legyen, és nem­csak a mozgalomban, védekezésként, hanem a mozgalomban tömörülő, ott szövetségben levő minden politikai erőnél, az nem olyan egyszerű. — A többpártrendszerbe való átme­net időszakában élünk. Vissza tudnék arra térni, hogy a többpártrendszer gondolata a népfrontban fogalmazódott meg először. Nem szeretnék az elmúlt hónapok folyamataiból, eredményeiből még egy babérlevelet leszakítani a mozgalom számára, de hát végül is az egyesülési jogról szóló törvény társa­dalmi vitája alapján a népfront veze­tő testületé mondta ki először — szem­ben a központi elgondolásokkal —, hogy a törvénynek vonatkoznia kell pártok alakítására is. Ezt az Ország- gyűlés maga is vitatta még januárban, de végül is azt az állásfoglalást erősí­tette meg, hogy a pártok alakítására is vonatkozzon a törvény. — Teljesen világos, ha töbhpárt- rendszer lesz. az a szerep, amit példá­ul a választásoknál eddig a népfront betöltött, gyökeresen meg kell hogy változzon. Vagyis a politikai „kiszere­lő vállalat” szerepe meg kell, hogy szűnjön. A pártok jelölnek majd kép­viselőket a Parlamentbe, és nem a népfront jelöltje lesz minden képvise­lő. és nem a népfront — úgymond — programjára vállalkozik. Ugye bevall­hat juk. hogy a népfrontnak nem is volt választási programja? Legalábbis a választási felhívás nem egyenlő a programmal. Ebben a szituációban tel­jesen világos, hogy ebből a szempont­ból is más lesz a szerepe a népfront­nak. Azt nem zárom ki, hogy a moz­galomnak is lesznek jelöltjei, esetleg x nem úgy, hogy a pártok képviselőit jelölik, hanem szuverén, pártokon kí­vüli személyiségeket, vagy olyan moz­galmaknak a tagjait, amelyek magukat nem pártként definiálják. Tehát a népáront nem szorul ki a választási küzdelmekből sem, de nem pártokat kiszolgáló szervezet lesz, hanem az au­tonóm politikai szerepe erősödik. Én ettől a szituációtól azt remélem, hogy a formális szerep nagymértékben csök­ken. és ezért még erősödhet is a po- Htikai-társadalmi-közéleti szerepe. — Végül, nagy nemzeti ünnepünk, március 15-ike előtt, úgy érzem, nem kerülhető ki a kérdés: lesz-e magyar megújulás, van-e vajon erő, hit és el­szánt akarat ebben a nemzetben ah­hoz, hogy ibajában önmaga gyógyítója, megmentője legyen, -és tagja a közös európai hazának? — Én hittel hiszem, hogy ebben a nemzetben óriási energiák vannak. Lehetek megint szubjektív? Nekem po­litikai normám, hogy aki közéleti sze­repre vállalkozik, az nem teheti ma­gáévá a reménytelenség kultuszát. De nem is tartom a helyzetet reményte­lennek. A „négy-öt magyar összeha­jol. keserű, bús fejekkel” és mondja a panaszát — ezt indokoltnak érzem sok szempontból, de nem ez jelenti az igazi energiákat. Ez a mostani politi­kai nyüzsgés, pezsgés, mozgás, az új szerveződések végül is tálán azt jelen­tik összességében, hogy a társadalom po’litizálócfik, hogy a közélet iránti ér­deklődés fokozódik. — Hivatkozott erre a most közzé tett gazdaságpolitikai platformunkra. Ma az a gondolatunk, hogy igenis ön­erőből. saját erőforrásaink sokkal jobb felhasználásával képesek vagyunk kievickélni a bajokból. Ne értse félre, nem azt mondom, hogy nem kell kül­ső erőforrás, de ha az erőforrás-töme­get nézem, akkor ez a külső erőforrás mégiscsak kiegészítő lehet, öt-tíz szá­zalék? (De optimista voltam, búr len­ne tíz százalék.) A 90 százalékot a magyar erőforrásokból kell előterem­teni. Én ezt a nemzetet nagy teljesít­ményre képesnek éreztem mindig, és annak érzem most is. Az emberi, szel­lemi energiáinak az a természete, hogy minél jobban kihasználják, annál több van belőle. Azt gondolom, ebben bíz­hatunk napjainkban is. Szatmári Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents