Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-02 / 52. szám
1989. március 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 „Ásótól a számítógépig” Qz egyetemisták Meggy-e Lapunk, és a miskolci egyetemisták egy csoportja között nemrégiben gyors „golyóváltás" zajlott le. Mi azt kifogásoltuk, hogy a diákok követeléseinek első szava: „Pénzt!". Erre ök „visszalöttek", hogy igenis, a pénz a legfontosabb. A többé-kevésbé eldöntetlen vita után szívesen mutatjuk be azt a kis gazdasági szerveződést, melynek keretei módot adnak, hogy ne csak követeljenek, becsületes munkával keressenek pénzt a hallgatók. H-3515 MISKOLC-EGYETEMVAROS Tel.(46) 66-111/11-34 Tx.62223 nmemi h Az egyenlősdi ára Kevesebben étkeznek az isknlákban Mint ismeretes, február 1-jétöl új térítési díjrendszer van érvényben a gyermekintézményekben. Lényege, hogy megszűnt a korábbi, a szülök jövedelmétől és a gyerekszámtól függő differenciálás, a térítési dijak egységesek. A bölcsődékben és az óvodákban nem érdeklődtünk, tudván azt, hogy ezekben az intézményekben azért helyezik el gyermeküket a szülők, mert az anya dolgozni akar, tehát nincs más választása, kénytelen megfizetni akármilyen térítési dijat. Ellenben vannak általános- és középiskolás gyerekek, nem is kevesen, akiknek a család „költségvetéséből” nem telik napközi, illetve ebéddíjakra ... A múlt év elején megjelent szabályzók engedték meg először, hogy diákszövetkezetek önálló szakcsoportot hozzanak létre. A miskolci egyetemen dolgozott már egy MEX nevű szövetkezet, annak égisze alatt alakult meg a Miskolci Egyetemisták Diákszövetkezeti Csoportja, vagyis: a Meggy. Lipi Zsolt elnökhelyettes végzős geológus, szívesen beszél a csoportról. Tízen szánták rá magukat a döntő lépésre, most is ez a kis társaság a Meggy magva. Azt tartják magukról, hogy me- nedzser-jellegű a munkájuk: munkát szereznek a csoport tagjainak, s le is bonyolítják a szervezést. Kezdetben — tavaly szeptemberben — csak tízen voltak, mostanára azonban számuk közelíti a 130-at. Egyetemisták, főiskolások, akik kevésnek találják az ösztöndíjat, s ezért dolgoznak, termelnek. S hogy mit is? Elsősorban idénymunkáknál lehet rájuk számítani. Ha az igénylő vállalatnak nem éri meg munkásokat felvenni, hívja a diákokat. Így kerültek a fiúk, lányok a húskombinátba, ahol „másfél hónapon át féldisznókkal szaladgáltak”, vagy a miskolci likőrgyárba, ahol gépeket fertőtlenítettek, netán a számítástechnikát segítették adatrögzítéssel. * Azt mondják a diákok, s a megrendelések őket bizonyítják, megéri igénybe venni a segítségüket. Mert a munkát adó cég dolga nagyon egyszerű: átutalja a pénzt a Meggy-nek, s az levonja az összegből a különböző adókat, oszt, szoroz, fizet a munkában részt vevő tagjának. Ráadásul az szja- ra sem nagyon kell figyelni,' mert alkalmi munkával s tegyük hozzá, tanulás melA vásárlók és a kereskedők az importliberalizációs intézkedésektől várják a fo- gyasztásicikk-kínálat javulását. A lehetőségek adva vannak, hiszen a kereskedők maguk dönthetnek arról, hogy forintjaikból mit vásárolhatnak valutáért, a megadott cikklista alapján. Medvegy Magda, az MTI munkatársa kereskedelmi vállalatoknál érdeklődött, hogyan élnek az új lehetőséggel. A Centrum Áruházak Vállalatnál egyelőre óvatosak; igyekeznek olyan termékeket vásárolni, amelyek valóban hiányt pótolnak a hazai piacon. A kereskedők között megindult ugyanis a verseny, s a Centrumnál tudni vélik: más vállalatok például máris annyi fagyasztószekrény és -láda behozatalát tervezik, ami jóval meghaladja a keresletet. Ezért ők a háztartási kisgépeket kívánják, a lehetőség kihasználásával, beszerezni, elsősorban a távolkeleti országokból. A vállalat összforgalmának mintegy 3—5 százalékát teszik ki a tőkés importcikkek, ezt valamelyest növelni szándékoznak. A ruházati cikkek importjával eddig nemigen foglalkoztak, bár tervezik, hogy gyerekholmikat ugyancsak vásárolnak a liberalizációs lehetőség alapján. Az Amfora Vállalat osztrák, olasz, távol-keleti, amerikai, francia és NSZK-beli cégektől kért termékkatalógusokat és árakat, s ezekből választja ki a behozandó termékeket. Mint elmondották, mikrohullámú sütőkre például 25-féle ajánlatot kaptak, ám úgy ítélik meg, lett — nemigen érik el az 55 ezer forintos jövedelem- határt. De nemcsak az egyes feladatok után fizet a csoport. Tagjai még a belépéskor befizettek ezer forintot, részben, hogy vagyonukat növeljék, részben, hogy alapot teremtsenek a tulajdonosi kötődésnek. S azért, hogy ilyentájt, az évzáró közgyűlés után a beadott pénz arányában részesedjenek a tiszta nyereségből. Azt mondja az elnökhelyettes, hogy általában 50— 55 forintos órabérért dolgoznak. S nemcsak pénzt keresnek, olykor keserű tapasztalatokat is szereznek gazdaságunk állapotáról. Az egyik ilyen, hogy egy négyes tanuló tanulmányi ösztöndíja két húsipari munkanappal megkereshető ... A hórukk munkát jobban fizetik, mint a szakértelmet. Talán a számítástechnika az, ami már a kívánatos jövőt tükrözi: ott a csekély hozzáértést kívánó segédmunkáért jóval kevesebb pénz jár, mint az alkotó szellemiért. * A Meggy-nek jól megy. Tisztes nyereséggel zárták a múlt, töredék évet, s ezért fejlesztéseken törik a fejüket. Teherautót vesznek lízingbe. Azt ugyan tudják, hogy a szállításban „sok az eszkimó”, de úgy vélik, alahogy ezeknek az ára a magyar fogyasztók számára túl magas, ezért valószínűleg nem rendelnek belőlük. Elsősorban háztartási kisgépeket szereznek be, alapos előkészületek után. A mintákat a Kermivel vizsgáltatják, s több javítószervizzel tárgyalnak arról, vállalják-e a garanciális javításokat. A gépeknél ugyanis fontos szempont, hogy hozzájuk 6 —8 évig gondoskodni kell az alkatrész-ellátásról. Jelenleg azt vizsgálják, hogy az ismert világmárkákat érde- mes-e megvásárolni, viszonylag drágábban, avagy inkább — a többnyire Távol- Keletről érkező — olcsóbb termékeket, amelyeknek azonban várhatóan a javítása lesz nehézkesebb. A liberalizáció keretében importálandó termékek értékének felső határát nem határozták meg; úgy tervezik, hogy egy-egy termékből kisebb szériát vásárolnak, s a választékot lényegesen szélesítik. Piackutatásuk eredményeként döntenek arról, miből mennyit vesznek a későbbiekben. A Keravill jugoszláv Gorenje fagyasztóládákat és -szekrényeket importál, s ezek már most előjegyezhe- tők az üzletben, hogy a vállalat felmérhesse, mekkora az igény a korábban hiánycikknek számító fagyasztókra. Az előjegyzéskor a vételár egyharmadát kell csony — sok adótól mentes — áraikkal versenyképesek. Szeretnének reklám-' újságot indítani — ez inkább csak álom a mai kínálati újságpiac mellett. A másik terv: egy szeszmentes, kulturált vendéglátóhely az egyetem területén — már közelebbinek látszik. Az egyetemista — jó esetben — öt évig lehet tagja a csoportnak. Tanulmányai végén odébbáll, főállású munkavállaló lesz. Ezért is igyekszenek bevonni a Meggy ügyeinek intézésébe a fiatalabbakat, legyen aki tovább vigye a kis szervezetet. A végzősök egyébként visszakapják vagyoni hozzájárulásukat, s aztán csinálhatják „élesben”, amibe már belekóstoltak. Az biztos, hogy nem lesz kárukra egy kis gazdasági tevékenység, feltéve, ha keveset hiányoznak az előadásokról, s nem megy a munka a tanulás rovására. Mert végül is, ez a legfőbb feladatuk. A nyáron sem állnak le — nyugtatott meg az elnök- helyettes —, Miskolcon marad egy pár szervező, akik majd a középiskolásokat várják — munkaalkalom megszerzésével. kifizetni, a többit a tényleges átvételkor. A fagyasztók szállítása márciusban kezdődik, egyelőre 6000 darabot rendelt a Keravill, ötféle méretben. A ruházati kereskedelmi vállalatok közül elsősorban azok érintettek, amelyek alsóruházati termékeket forgalmaznak; ezekből ugyanis évek óta hiány van az üzletekben. A Centriköt elsősorban Indiából és Törökországból szándékozik vásárolni, mert itt az ár és a minőség, az eddigi tapasztalatok szerint, megfelelő. 1,5 millió dollár értékben tervezik a vásárlásokat, főként azoktól a cégektől, amelyekkel évek óta kapcsolatban állnak. A választék — az új beszerzések révén — elsősorban gyermek alsókötöttárukkal bővül. A partnerek kollekciói már megérkeztek, ám a vállalatnál azt is elmondták, hogy az engedélyezési eljárás — a devizafedezet beszerzése — a hazai hatóságoknál még mindig lassú. Az Autókertől kapott információk szerint az importliberalizációs- termékek listáján nem szerepelnek a személygépkocsi-alkatrészek, mindössze a haszongépjárművek pótalkatrészei. (A vállalatnál egyébként ezt fontosabbnak is tartják, hiszen nem mindegy, hogy egv személygépkocsi, vagy egy tömegközlekedést szolgáló Mi szerencsére nem találkoztunk ilyen esettel, de a múlt héten, egy esti rádióműsorban elmondta egy budapesti tanítónő, hogy az egyik kisdiákja rosszul lett az éhségtől, és az iskolapadból a földre zuhant. Abban az iskolában több éhező gyerek is van, úgy próbálnak rajtuk segíteni a pedagógusok. hogy naponta ket- tőt-hármat, és mindig másokat, levesznek a konyhába. amikor már minden gyerek hazament, és a fazekak, lábasok aljáról ösz- szekotorják a maradékot. Hátborzongató, elkeserítő és vérlázító! Ezért pedig valakik felelősek. Miközben e nehezen megközelíthető téma körül toporogtunk, sokakkal beszélgettünk, olyanokkal is, akik elzárkóztak a nyilatkozat elől. Beszélgetőpartnereink között egyetlen egy ember sem volt, aki helyeselné az új díjrendszert! Nem helyeslik a vendéglátó vállalatok, amelyek a diákoknak főznek, mert egyrészt kevesebb .adagot kell főzniük, és még a háziasz- szonv is tudja, többet főzni gazdaságosabb. Másrészt ez autóbusz válik működésképtelenné.) 250—350 millió forintot szándékoznak az idén a „liberalizációban” elkölteni haszongépjárművek importalkatrészeire, s feltételezik, hogy ez lényeges javulást hoz, ám az alkatrészek várhatóan drágábbak lesznek. A tartós hiánycikként számon tartott személygépkocsi-alkatrészek jó részét az idén változatlanul az úgynevezett importkeretből vásárolják, erre várhatóan 100 millió forint jut. A Ladák, Trabantok, Wartburgok és más, szocialista partnerektől származó gépkocsik alkatrészei ugyanis a tőkés országokból bármikor beszerezhetők, igaz, kemény valutáért. Erre azonban rákényszerülnek az alkatrészforgalmazó vállalatok, mivel a gyártópartnerek évek óta kevés alkatrészt szállítanak. Több kereskedelmi vállalatnál elmondták, hogy nem kérték véleményüket arról, hogy mi kerüljön a liberali’- zációs beszerzésű termékek listájára, bár — tették hozzá — többségében egyetértettek a kiválasztott termékekkel. A Kereskedelmi Minisztérium a listát úgy állította össze, hogy abban túlnyomórészt hiánycikkek szerepeljenek. Az elképzelések szerint e cikkek körét egy éven belül felülvizsgálják. (MTI) az intézkedés — mint közgazdasági gondolkodásmóddal megáldott emberek mondják — amolyan sé hús, se hal... Mert azt mondják a kitalálók, hogy innen elvontak mindenféle szociálpolitikai támogatást, minden szülő fizesse meg azt. amibe az ebéd valójában kerül. De ez sem igaz, mert egy középiskolás ebéd vendéglátói ára 32 forint, a diák pedig „csak" 20 forintot fizet érte. Igaz, van egy sor kedvezmény, a háromvagy többgyermekesek ötvenszázalékos kedvezményt kaphatnak: az a háromgyermekes család is. amelynek a havi jövedelme 40 —50 ezer forint, és az a család is, amely 15 ezer forintból él. Van továbbá 25 százalékos kedvezmény is, és vannak gyerekek, akiknek nem is kell fizetniük. Hogy kissé érthetőbb legyen; ez az intézkedés a „piacgazdaság" vonzó színében akart megjelenni, ez nem sikerült neki. így aztán önérzeteket (is) sértő káoszba torkollt. A Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. Kereszti József: — Miskolc egy részén és a megye sok településén főzünk, az „intézkedés” előtt ötvenezer gyereknek. Tizenöt százalékkal kevesebb a februári befizetés. — Kérem, mondjon néhány példát, hol, mennyivel csökkent az ebédelő gyerekek létszáma. — A miskolci, Vörösmarty utcai iskolában 900 helyett 861-en' fizettek be, a Berekalján a korábbi 540 ebéd helyett 463 adagot főzünk, a Központi Leánykollégiumban 1372 helyett 1232 megrendelés érkezett. Itt több gimnázium tanulói ebédelnek. Az általános iskolák napközi otthonaiban lehetővé vált, hogy tízórait és uzsonnát, ne csak ebédet fizessenek be a szülök. Így olcsóbb, sokan éltek a lehetőséggel. — Miként változtak a térítési díjak? — Azok a szülök, akiknek két általános iskolás gyermekük van — ez a magyar családmodell — gyerekenként 130 forinttal többet fizetnek, a két gyerek után havi 1120 forintot. A háromgyermekesek térítési dija fejenként 110 forinttal csökkent, és 280 forint lett. De őket egyéb kedvezmény is illeti. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat Juventus Gyermekélelmezési Leány- vállalat megbízott főkönyvelője. Danyi Károly né: — A napköziseknél 8—10 százalékkal, a .csak ebédelőknél 3—5 százalékkal cseleként az előfizetések száma. Hangsúlyozom, ez átlag, van ahol senki sem mondott le az iskolai étkezésről, van, ahol csak minden második gyerek ebédel. Lakóterületenként változik a kép. Nagyon remélem, hogy átmeneti lesz a megtorpanás, a szülők meggondolják, és ismét előfizetnek. A miskolci Kilián-déli általános iskola igazgatója, Pécséi Tibor: — A mi iskolánkban szerencsére mindössze három gyerek mondta le dz étkezést. Igaz, előtte elbeszélgettünk a szülőkkel, felhívtuk a figyelmüket, milyen veszéllyel jár, ha rendszeres étkezés és délutáni iskolai program nélkül marad a‘ gyerek. Az viszont tény. hogy az új térítésidíjrendszer hibás, rossz. Az az anya. vagy apa, aki egyedül neveli a gyermekét, miért nem részesülhet olyan kedvezményben, mint a magánszektorban dolgozó, kirívóan nagy jövedelmű, háromgyermekes család ? Kovács Lajosné, a Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola .igazgatója: — Nálunk nagyon sok a hátrányos helyzetű gyerek, így többeknek adható kedvezmény. Elvileg. Vannak hátrányos helyzetű diákjaink. akiket irritál a kedvezmény. inkább lemondanak az ebédről. És vannak osztályok, amelyek felháborodtak. mert osztálytársuk kedvezményt kap, mert van még két testvére, holott tudják róla, hogy ő él köztük a legjobban, ő követheti a napi divatot öltözködésében is. Egyszóval a gyerekek igazságérzete tiltakozik. Az új díjrendszer vihart kavart az iskolában, és rengeteg munkát ad a diák szociális bizottságnak, a menzafelelös tanárnak, az osztályfőnököknek, a gazdasági irodának ... — Hányán ebédelnek az iskolában? — Tavaly még négyszázan. most kétszáznegyvenen. A konyhánk ötszázadagos, tehát nekünk 500-szor 32 forintos bevételi normát kellene teljesítenünk. A különbözet megterhelő az iskola költségvetésére. — Tapasztalják, hogy éheznek a diákok? — Szerencsére nem. Ügy látjuk, hogy a büfében többet költenek 20 forintnál (ennyi az ebéd ára). Nagyon sokan az igazságtalanság miatt nem fizettek be februárban. Remélem, egy idő után meggondolják magukat. Megkérdeztünk három, érettségi előtt álló diáklányt, miért nem ebédel most már a menzán. Első 'kislány: — A két öcsémnek sem fizettünk be ebédre, mert három gyereknek már sok lett volna. Én vállaltam, hogy naponta főzök. Ma pörköltet nokedli- val... Második kislány: — Megváltozott a napirendem. Anya most már mindennap főz. Harmadik kislány: — Mindig éhes voltam ebéd után is. hazamentem, és megettem a hűtő tartalmát. Nagymamám most, hogy drágább lett itt az ebéd, vállalta, hogy minden délben főz nekünk. Okosak már ezek a lányok. diplomatikusak. Lévay Györgyi M. Sz. Zs.
