Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

1989. február 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Akikre szükségünk lehet f2.J Nincs. Jelképesen szólva: nem cg a tűzoltók feje fölött a .tető. Sőt, helyzetük nem különösebben tűzveszélyes. Követ­kezésképp nyugodtak lehetünk. Mind­addig, amíg egy .nagyobb katasztrófa be nem következik, erre ugyanis nincsenek felkészülve, de ... Leninváros. A megye kilenc parancs­noksága közül — mivel jtt van Borsod legveszélyesebb üzeme — ez a leg-legebb. Ez ta legnagyobb, jtt található a legtöbb autó, a .legtöbb ember, a legkorszerűbb technika. Az országban három helyen folyik tiszthelyettesképzés, Pécsett, Deb­recenben és Leninváros ban. A bejárat előtti ápolt 'kertiből haszná­laton kívüli halbágyú mered az érkezőre. Az ablakokban virág, a kapuban őr, a falon óriási tabló, a tablón tűzoltók fényké­pei. Mosolyognak. Mosolyogva fogad csu- palkék irodájában (a víz színe) a parancs­nok is. Pontosabban a parancsnokok. Pintér Ferenc ezredes a megyei főnök, a szokásától eltérően ma nem buszozott be a Tisza-parti városból miskolci munka­helyére, itt ül ő is Skoforák Róbert főhad­nagy leninvárosi parancsnok irodájában, ahol a speciális helyi körülményekről beszélgettünk. A leninvárosi kőolaj-finomító egymillió köbméter olaj tárolására alkalmas tartá­lyokkal rendelkezik. E tartályok védőgöd­rei előre beépített oltóberendezéssel is el voltak látva, de nem bizonyultak hatá­sosnak az 1982 júliusi nagy .tűzesetnél, amikor a 60 ezer köbméteres • tárolóban lévő kőolaj kapott lángra. A mobiltechni­ka segített akkor- is. A helyszínre érkező tűzoltóik speciális filmképző oltóanyag segítségével oltották el a tüzet, ami a kőolaj felületén úszva elzárja az oxigén útját. Akkor 20 millió forűnt értékű anya­got használták fel. De ez az összeg ele­nyésző abhoz képest, amlit az esetlegesen berobbanó és szétömlő olaj okozta kár jelentett volna. Ebből a speciális, Belgi­umiból literenként 5—12 dolláros áron vá­sárolt anyagból jelenleg mintegy 100 ton­nát tárolnak itt. Eme anyag kijuttatására nyolc, egyedi tervezésű keverővei és hab­ágyúval ellátott autó áll rendelkezésre. Ezek h iva to tinik megelőzni a nagyobb katasztrófák -kialakulását, amiknek itt a TIFiÓ, - a TVK és 'két erőmű közelében nagyobb a veszélye, mint mondjuk az iparmenfes Bodrogközben. A katasztrófa a ’82-es nyár derekán igen közel volt. Aikkor szinte az utolsó pillanatban siikerült elhárítani. Azóta sze­rencséi-e hasonló méretű tűzeset nem bor­zolta a kedélyekét. Am az ember önkén­telenül is eljátszik a gondolattal, mi len­ne, ha... Ha netalán tán egyszer olyan erővel mozdulna meg a föld, mint leg­utóbb az örményéknél. Ha a vegyiányia- gok, mérgező gőzök, gázok elszabadulná­nak, ha szétfolyna a hatalmas mennyisé­gű kőolaj, s élég lenne egy szíikra, hogy egy város .tűnjön él a térképről. A főhad­nagy kertelés nélkül válaszol: erre nin­csenek felkészülve. Erre nem is lehet. A tűzoltótechnilkát mindig .a mértékadó tűzesetre méretezik, reálisan számolnak. Egy nagy földrengés okozta károk felszá­molása .pediig elsősorban nem a tűzoltó­ság feladata. , Azt hiszem, el kell fogadni a választ Ha állandóan -a legrosszabb tél tartanánk, rettegésünk a föld aló űzne. Bunkeréitól építenénk házak, parkok helyett... Kissé A leninvárosi irányitóközpont struccpolitika ez, de ebben az esetben ta­lán érthető. A százszázalékos védelem, ami .mindenféle természeti katasztrófával szemben, megóv, ha egyáltalán létezik ilyen, hatalmas összegét követelne... Hagyjuk is ezt, inkább nézzünk szét a garázsban. A patyolafttiszta tárolókban katonás rendben sorakoznak a osdllogó-villogó autók, a TÜ—4 jelzésű, speciális habbal oltók. Rába teherautókra szerelt osztrák technika. Az autók mögött, amelyek 800 méter tömlőt és 6 ezer liter habképző anyagot visznek magúikkal (vizet a hely­színen vesznék), fehérre festett, vontat­ható habágyúk állnak. Szintén az osztrák Roisenbauer cég termékei. A 22 tonna összsúlyú TÜ—4-esék 7 millió 364 ezer fonintot érnek egyenként. A bököm gépek méllett szinte eltörpül az úgynevezett TÜ—2-es. Ez nem más, mint a szovjet gyártmányú GAZ 66-os kis teherautó. Méretével szemben az étvágya óriási, 100 kilométeren 40—50 liter benzint za­bái. Tömlőszáilításra használják, rekeszei­ben három kilométer tekereg belőlük. Átsétálunk az udvaron, ahol egy .magas építmény emelkedik. A közhiedelemmel ellentétben, ez nem tűzfigyelő torony. Ré­gen, valóban voltak e célra szolgáló tor­nyok, ám ezek ma, a tízemeletes házak és a telefon korában jelentőségüket vesztet­ték. Ma a vizes tömlőket húzzák fel a to­ronyba száradni. Az aszfaltozott tér sar­kában fekszik felfordítva a Wartburg-mo- torral üzemelő tűzoltócsónak, amiből Ka­zincbarcikán is van egy, s árvizeknél, ví­zi mentéseknél, kutatásnál veszik hasz­nát. És még egy érdekesség: a miskolci­rendezőpályaudvaron tűzoltóvonat áll ké­szenlétben. Egy raktárba érünk, ahol a polcokon a svéd AGA cég által gyártott, sűrített le­vegős légzőkészülékek és maszkok sora­koznak. Itt végzik a palackok töltését is, egy speciális nyugatnémet berendezéssel. A raktárból a másik garázsba me­gyünk. Itt áll az átalakított Robur busz, amely a TVK műszaki mentőkocsija. A TVK köztudottan sok veszélyes anyagot Riadói Nappal 60, .éjjel 100 másodpercen belül el kell hagyni a parancsnokság épületét. Ottjártunkkor ez fél perc alatt sikerült. szállít. A szállítmányok közúti katasztró­fáinál indul útnak ez az autó a gyár és a tűzoltóság szakembereivel. Évente sajnos erre egyszer-kétszer sor kerül, tavaly Jugoszláviában is jártak. Van itt nyugat­német Mercedes olasz technikával a hátán. Por- és filmképző anyagot visz magával ez a társaihoz képest fürge mozgású, erős, gyors beavatkozásra használt jármű. Gyorsaságával a közelmúltban két alka­lommal is komolyabb tragédiától mentette meg a TVK-t. A garázst egy ablak választja el a hír­központtól, ahol a Nehézvegyipari Kutató Intézet által kifejlesztett rendszer üzemel. Ez többek között olyan szerkentyűvel van ellátva, amely kijelzi a hívó számát, így nem lehet „vaklármázni”. A veszélyes üzemeket külön vonal köti össze a városi tűzoltókkal. Telefonálni sem kell, csak be­nyomni egy gombot az üzemben, s a gép jelzi az ügyeletes előtt, hová induljanak az egységek Sajnos, nem mindenhol ilyen rózsás a helyzet, mint Lenin városban — mondja Pintér Ferenc ezredes, megyei parancsnok miskolci irodájában, ahol vele, valamint a megyei vezérkar tisztjeivel beszélget­tünk. A megye tűzoltó-parancsnokságainak épü­letei az országos átlagnál jobb állapotban vannak. A VII. ötéves tervben 120 millió forint áll(t) rendelkezésére a borsodi tűz­oltóknak fejlesztésekre, beruházásokra. Jutott a forintokból Ózdra 50 millió, ahol az ország legkorszerűbb tűzoltólaktanyá­ját hozták tető alá tavaly. A működési ki­adások ennél jóval nagyobb összeget emésztenek fel, 1987-ben 167 millió fo­rintot. Létszámhiány nincs a tűzoltóknál, válo­gatni lehet a jelentkezők között. Kiből le­het tűzoltó? Minimum követelmény a nyolc általános, de inkább szakmunkás­bizonyítvány, vagy szakérettségi. Fontosa polgári szakma, mert a piros autók körül mindenhez érteni kell. Szakmai képzés nélkül nem dolgozhat­nak az újak. Autóra kerülés előtt öthóna­pos tiszthelyettesképzőbe küldik őket. A felvételt szigorú orvosi vizsgálat előzi meg, ahol a jelentkezők fele általában nem fe­lel meg. De nemcsak a testi, hanem a szellemi erőt is vizsgálják egy tesztsoro­zattal. Tiszti rangot csak főiskolai, vagy egyetemi, valamint megfelelő szakmai végzettséggel kaphat valaki. Egy „utcáról bejött” kezdő 6 ezer forint körül kereshet, tízéves munkaviszonnyal, tiszthelyettesi rangban úgy 9 ezer forintot lehet haza­vinni. A parancsnokok fizetése 11—19 ezer forint "között mozog. A tudás állandó bővítését szolgálják a rendszeres gyakorlatok, és a versenyek is, amelyeken a községi és a vállalati tűzol­tók i,s részt vesznek. Bizonyos idő után egy tűzoltó mindent szinte automatikusan és pontosan végrehajt. Ezzel nincs is baj. Inkább a parancsnoki tevékenységgel van néha gond. Mérlegelni viszont, hogy jó-e egy-egy parancs, nem lehet. Végre kell hajtani. Tűzoltás közben nincs demokra­tizmus. 24—48 órás munkarendben dol­goznak, de a szabadnapok nem teljesen szabadok, hisz’ ilyenkor jelentős társadal­mi munkát végeznek. Ha szikra pattan valahol és lángba bo­rulnak komoly értékek, a tüzet minden bizonnyal „eloltják, rosszabb esetben az magától elalszik. A legjobb viszont az len­ne, ha tűz egyáltalán nem keletkezne. Ez természetesen utópia, de tervszerű, meg­előző munkával csökkenthető a tragédiák száma. 1988-ban 2313 esetben tartottak el­lenőrzést. Ha elkészül egy új épület, üzembehelyezés előtt hozzájárulást kell kérni a tűzoltóktól. A megelőzés másik fontos mozzanata a felvilágosítás, az is­meretterjesztés. Az érdeklődés minimális mindaddig, amíg be nem következik a baj. Aztán pedig eső után köpönyeg. A tájékozatlansághoz hozzájárul a ma már nem korszerű tűzvédelmi törvény, amely nem tartott lépést a gazdaság fej­lődésével, az iparszerkezet változásával. Várható, hogy az új törvény életbe lépése után az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács mintájára tűzbiztonsági tanácsok alakulnak országszerte. Megyénk a tűzesetek számát tekintve hosszú éveken át „dobogós” volt az or­szágban. Az 1988-as év viszont nagyon jól sikerült, csökkent a tüzek száma. Sajnos még csak az 1987-es összesített adatok állnak rendelkezésre, de a nagyságrende­ket ez is jól érzékelteti. Tehát: tavaly­előtt 1221 tűzeset történt, amiből 864 járt nagyobb kárral. A becsült 'kárérték 31 mil­lió 786 ezer forint (ez a helyreállítás és a termeléskiesés költségeit nem tartalmaz­za). Lakástűzhöz 339 alkalommal történt riasztás. Harminckétszer történt gyújtoga­tás. Az 1987. évi tüzeknél 33-an sérültek meg és 10-en vesztették életüket. A ha­lottak között tűzoltó nem volt. És egy friss- adat is: tavaly decemberben tíz alkalom­mal kaptak téves jelzést, és 11 esetben rosszindulatú vaklárma miatt kellett kivo­nulni a megye tűzoltóinak. — Nehéz szakma a miénk, — mondja Piptér ezredes —, szem előtt vagyunk, az emberek nem mindig jóindulatúak. Itt van például a Zsigmondy utcai székház, ahol a tervezők nemigen fognak egyhamar re- zsót használni. A tüzet itt hamar és szak­A felvétel az 1984-es Búza téri tűznél ké­szült. A gázpalackok már akkor is sok gon­dot okoztak. szerűen eloltottuk, reakció: hát már egy rezsótűzhöz is két autó kell? A tűz vi­szont nagyon könnyen tovaterjedhetett volna, s ha kiég az egész emelet, azért kaptuk volna a szidalmakat. Egy autó, nem autó. A legkisebbnek látszó esetben is mindig két gép vonul. Jobb félni, mint megijedni. — Ha két tűzoltó részeg, akkor a tűz­oltók részegesek — közli dr. Radványi László főhadnagy, mezőkövesdi parancs­nok, aki a jogi pályáról került át a tü­zesekhez, mikor az általános társadalmi megítélésükről kérdezem. — De Kövesden ez nincs így — teszi hozzá gyorsan. — Szerencsére túlkínálat van a jelentkezők­ből, s csak azokat vesszük fel, akiket va­laki, például egy régi kolléga, vagy egy ma is itt dolgozó bajtárs ajánl. Hozzánk csak válogatott emberek kerülhetnek be. A nyugdíjkorhatár a tűzoltóknál 55 év. Nem nagyon öreg egy ötven-egynehány éves tűzoltó? — kérdeztem a főhadna­gyot. Van lehetőség arra, hogy ilyen kor­ban belső szolgálatot teljesítsen? — De öreg —-hangzott a válasz. — Már 35—40 éves korban utoléri őket a szolgá­lati betegség, a lumbágó, a derékfájás, eh­hez jön az állandó stressz, az idegfeszült­ség ... Nemigen látni már 60—65 éves ex- tűzoltót. Nagyobb parancsnokságokon, ta­lán megoldható, hogy „kímélő” belső szol­gálatot lássanak el az idősebbek, nálunk viszont nem. Ugyanazt teszi az 50 év fö­lötti, mint a huszonéves. A tévészoba felé tartva, ahol az állo­mány épp a híradót nézte, azon töpreng­tem, vajon milyen válaszok érkeznek majd, a „miért lesz valakiből tűzoltó?” kérdésre. Pénzért? Kedvező időbeosztásért? Netán nemes segítőszándékból ? — Húsz évig dolgoztam az Országos Vil­lamosipari Trösztnél, távvezetékeket épí­tettünk. Kemény munka volt, de meg is fizették. 1975-ben 10 ezer forint fölött vi­hettem haza. Aztán családi okok miatt, kényszerből kerültem ide, 1500 forintos alapfizetéssel — mondja mosolyogva egy nagyhangú zászlós. — Sejtheti, milyen ér­zés volt. Aztán megszereti ezt az ember, belelendül. Ma már jó. Egy fiatal őrmester a szolgálatvezető százados ágyán ülve mondja, hogy ő már gyermekkorától tűzoltó akart lenni. Úttö­rőként is az volt, később önkéntes lett. Két szakmája is van, mégis itt kötött ki. Végül is az sült ki a beszélgetésből, hogy a hazaszeretet, az értékek megóvása, az el­hivatott segíteniakarás senkit nem hoz ide, még ha az önéletrajzba ezt is írják, ám az eltöltött évek során kimondatlanul is ez motivál. — Mi oda megyünk, ahonnan más menekül — vált témát egy halkszavú törzsőrmester, gépkocsivezető. — És mennénk mi gyor­sabban is, de az autóink borzalmasak... Puff! A törzsőrmester telibe talált, egy­más szavába vágva mondják, hogy az autók mennek ugyan, de 10—15 évesek, s ha nem bütykölnék folyamatosan, hát ki tudja, mi történne. Tíz éve például Recsk- re 45 perc alatt értek ki. Ma 60 perc alatt, igaz, valamelyest nőtt a forgalom is. Az igazsághoz tartozik, hogy kanyargós úton az újabb gépkocsik sem tudnak szá­guldozni, mert óriási súlyt visznek, s rá­adásul a lötyögő folyadék instabillá teszi az autót. Egyenes úton viszont a leninvá­rosi masinák 90—100-as tempóval is ví­gan haladnak. De ezek szerint nem jut mindenhová azonos színvonalú gépjármű. A következő kérdésre ismét teljes az egyetértés. Fél-e a tűzoltó? Aki nem fél, az hazudik — mondják. Persze a félelem nem pontos kifejezés, de az izgulás, vagy a feszültség Sem az. Talán így együtt a három, de mindez csak addig tart, amíg a helyszínre nem érnek. Aztán mindent bele! M. Kiss Csaba Fotók: Fojtán László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents