Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám
1989. február 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 sport Csak röviden... LABDARÚGÁS. A héten két előkészületi találkozót játszik a Kazincbarcikai Vegyész NB II-es rajtra készülődő együttese. A bar- cikaiak ma délután 2 órától az Ózdi Kohászt fogadják, szombaton 11 órától pedig a Putnok látogat a vegyészvárosba. SAKK. Lejátszották a Borsod megyei sakkcsapatbajnokság A-csoportjában az első fordulót. Eredmények: Olefin SC—STK 4,5- 7,5 (ifi: 0,5-1,5). Szerencs— Edelény 7-5 (1-1): Szuhavölgy—Miskolci Közút 2,5-9,5 (0-2). Mezőkövesdi MSE— Ózdi Kohász 6,5-5,5 (2-0). Sárospatak—GYGV II. Kazincbarcika 4-8 (1-1). Borsod Távhő II.—Miskolci Spartacus 7,5-4,5 (0-2). Példaképekkel könnyebb P anaszkodik edző ismerősöm : egyre nehezebb az utánpótlást biztosítani. A gyerekek, közül csak egy bizonyos százalék vállalkozik a rendszeres sportolásra, ia nagyobbik, döntő hányad beéri (?) a testnevelési órákon való részvétéllel. A jeles szakember füstölgése töprengésre késztető, mert — ahogy fogalmaz — lassan a labdarúgókat is lasz- szóval kell fogni. Ami azt illeti, ez utóbbin nem csodálkozom. Ez az a sportág, amely az elmúlt bő két évtizedben mindent elkövetett saját hitelének rontása, majd teljes felőrlése érdekében. Akadt több bundabotrány, meglehetősen furcsa lezárással, azoknak az eseteknek pedig ise szeri, se száma, amelyekben az éppen „ügyeletes zsenik” nem a pályán bemutatott trükkökkel jeleskedtek, sokkal inkább ügyeikkel vívtak ki ellenszenvet, adtak okot a felháborodásra. Vajon miért ágálnának a mai gye- -rekék, hogy labdarúgók szeretnének lenni ? Megítélésem szerint kizárólag a könnyű pénzszerzés vezérelheti őket, igaz, ez nem csekély vonzerő. Azt sajnálatosnak ítélem, hogy soha még ilyen jól nem kerestek futballisták kerek e hazában, pedig akadtak errefelé olyanok, akik oda rúgták a labdát, ahová éppen akarták. Nem jelentett számúkra gondot a bőrgolyó lekezelése, kifogástalan erőnléttel rendelkeztek, fellépésük mindenfelé eseménynek számított. Ne tegyük mérlegre a maiak tudását, képességét, hozzáállását — aligha festene róluk kedvező képet az ösz- szehasonlítás. De nem érdemes továbbhaladni a fejtegetés ösvényén, mert szinte biztos a vakvágányra futás. Számomra korántsem ez a lényegi kérdés a bevezetőben említett felvetésben. Sokkal inkább az: a jelenség más sportágakban is honossá vált, gyakori a pa- naszözön, ám az okok vizsgálata közben sokak figyelme nem terjed ki az egészen apró részletekre. Gondolok például arra, hogy vajon mennyire befolyásolja a gyerekek választását a példaképek hiánya? Szakemberek szerint lényeges, hogy a kicsik szeme előtt ott lebegjen VALAKI, akihez hasonlítani szeretnének. Olyan sportemberre gondolok, aki már letette a névjegyét a nemzetközi porondon, világ-, esetleg Európa-bajnokságot nyert, netán olimpián diadalmaskodott. Különösen fontos ez az egyéni sportágakban, de mivel a csapatok is egyénekből állnak, ott sem elhanyagolható a szerepük. Emlékeztetőül: amikor Björn Borg sorozatban szállította a győzelmeket, minden svéd gyerek teniszezni akart. Utánozták a bálványt, a „hallgatag embert”, még az ütőt is úg'r fogták, mint a fenomén. Érdemes lenne adatokkal alátámasztani, milyen ütemben hódított teret a teniszezés az északi országban. Mégsem hozakodom elő velük: a száraz felsorolás helyett egyetlen tényt említek: Svédország a sportág egyik nagyhatalma lett, a világranglistán rendre ott találhatók négyen az első tíz között, büszkék lehetnek elért eredményeikre, s a tömegesítés sem hagy maga után kívánnivalót. Az Egyesült Államokban fogalommá vált Larry Bírd, Magic Johnson, Wilt Chamberlain (és sorolhatnám még tovább) neve. A kosárlabdázás sztárjai komoly húzóerőt jelentenek, igaz, csapnak is körülöttük «billiót. A reklám mégsem pótolhatja a mutatványt, a zsonglőrök erre precízen ügyelnek, s a mérkőzéseken tudásuk legjavát mutatják, mert máskülönben elveszítik a nézőket. Idehaza talán nem élnek jól ezzel a lehetőséggel edzőink. Kevesen fordítanak figyelmet sportáguk közelmúlt nagyságainak propagálására, pedig az öltözőkben az edzések előtt, közben vagy ákár után is módjuk nyílna néhány keresetlen mondattal példálózni. Ezzel ösztönözhetnék tanítványaikat a nehézségek leküzdésére, azoknak a pillanatoknak az áthidalására, amikor többen a legszívesebben otthagynák az egészet, mert megítélésük szerint teljesítőképességük határára érkeztek. Az úszás köztudottan rendkívül kemény munkát igényel, könyörtelenséget feltételez az edzőktől. De ha a szusszanásnyi szünetben Darnyi Tamást idézik, diadalmenetét említik, talán könnyebben elviselhető a terhelés. Asztaliteniszezőpalánták filmről esetleg láthatják (ha van valaki, aki vállalkozik a „vetítő” szerepére) a négyszeres világbajnok Jónyer Istvánt. A sportág királya újításokkal lepte meg ellenfeleit, oldalpörgetését azóta sem tudta senki hasonló szinten elsajátítani. S orolhatnám a remek pályát befutott sportembereket. Birkózásban, öttusában, vívásban egyaránt akad példakép. Bátran oda lehet őket állítani a kezdők elé, akik kedvet kaphatnak, erőt meríthetnek, akaratukat edz- hetilc rajtuk keresztül. Tudom, sok egyéb összetevő szükségeltetik ahhoz, hogy eov gyerek eljusson a világhírnévig. Azzal is tisztában vagyok, hogy korántsem nevezhető perdöntő tényezőnek a mindenkori példakép szerepe. Ám fitymálni, lesajnálni semmiképpen sem szabad, hiszen segítheti az edzők munkáját. Ellenkező esetben köny- nyen előfordulhat, hogy üresen marad az elhajított lasszó. Doros László Bánkúti pillanatképek Mák József felvételei =NÉZŐPONT -------N em megy a kosarasoknak... TOTÓSAROK, 6. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. Atalanta—Roma. A jelek szerint eddig tartott áz újoncegyüttes lendülete. Újabb botlását várjuk. 2. Cesena—Sampdoria. Kell a pont a hazai társaságnak, az egyitket minden bizonnyal otthon tartja. 3. Verona—Juventus. A torinói zebracsíkos gárda mostanság jobbára csak csipegeti a pontokat. 4. Torino—Lecce. A torinóiaknak nincs sok választási lehetőségük: ha nem tudnák nyerni, készülhetnek a legrosszabbra. 5. Bari—Reggina. Küszködik az utóbbi hetekben a Bari, de mégis magabiztosan őrzi a táblázaton második helyét. 6. Brescia—Avellino. A vendégek nyolcadik hete őrzilk vei'etlenségü- ket. az egyik pontra most is jó eséllyel pályáznak. 7. Catanzaro—Monza. A döntetlen a monzaiak vágyait tökéletesen kielégítené. 8. Cremonese—Cosenza. Cremoná- ban sem kell vereségtől ijedezniük a hazai .szurkolóknak. 9. Genoa—Ancona. A hét legbiztosabbnak tűnő fixe. A Genoa abszolút esélyes, Anconában is győzött, de azért ajánlatos a pontosztozkodással számolni. 10. Messina—Empoli. A Mesisina otthon eddig általában érvényesítette a hazai környezet előnyét. Az Empoli viszont még nem nyert idegenben. 11. Padova—Parma. A parmaiak jól szerepelnek házon kívül, minden előfordulhat. 12. Sambenedettese—Barletta. Két gyenge csapat tíz eset közül kilencszer döntetlent játszik. Ez a találkozó jelenti a kivételt! 13. Taranto—Licata. Elsősorban hazai környezetben gyűjtögeti a pontokat a Taranto, győzelme nem biztos. +1. Fiorentina—Inter. A milánóiak aligha veszítik el veretlenségüket a lila-fehérek otthonában. 2 X X 1 X 1 IX 1 X 1 X X 1 2 1 X 2 1 2 X 1 X _1 ___ X H étről hétre veszítenek a diósgyőri kosarasok. A piros-fehéreknek nem úgy megy a játék, ahogyan szeretnék, ahogyan arra a bajnokság előtt számítottak. A gárdához közel állók a hazai meccsek után általában parázs vita keretében fejtik ki véleményüket. Ütköznek a nézetek: „egyesek” erőnlét- beli hiányosságokat fedeztek fel, „kettesek” a bíráskodás színvonalával nincsenek kibékülve, „hármasok” a csapaton belüli egységet hiányolják. Jómagam érdéklődéssel és megértéssel figyelem-hallgatóm a polémiát és a vezetőkkel egyetemben szurkolok a gárda sikeréért, a kibontakozásért. A sorozatos kudarcok ellenére sincs veszve semmi, ha a harmadik szakaszban, a rájátszásban átlagön felülit produkálnak, meghosszabbíthatják A-csoportos mandátumukat, ősztől újra az 1—10. helyért indulhatnak csatába. Személy szerint engem nem az bosszant, hogy pillanatnyilag semmi nem sikerül. Sokkal inkább az, hogy minden erőfeszítés, minden „kő megmozgatása” után sem alakult ki az a gárda, az a csapatszerkezet, amelyre holnap építeni lehetne. Fél év alatt bebizonyosodott, hogy a távozók, vagy a különböző okok miatt hiányzók (például Winter és Dézsi) pótolhatatlanok, helyettesüket nem találták meg. A tavaly igazoltak közül többen nem tudtak beilleszkedni, ülnek a kispadon (vagy olykor ott sem), ha pedig pályára kerülnek, egy-két perc alatt természetesen nem képesek csodára. Ha a menők közül kipontozódik valaki, kész a baj, ütőképes cserejátékos szinte nincs, szűk a „keresztmetszet”. Persze ezek a hiányosságok csak most kerültek felszínre, lévén a hazai mezőny legjobbjaival mérkőznek, s azt vezető és vezetett egyaránt bekalkulálta, hogy sokkal nehezebb lesz, mint a B- csoportbán volt. A nekikeseredés idején nem árt a rajt előtti esélylatolgatásra visszatérni. Ezeken a hasábokon jelent meg: „Az is elképzelhető, hogy ritkán nyerünk a nágyok között, kérjük közönségünket: ne legyenek türelmetlenek, biztassák a gárdát! Senki •ne felejtse: a csapat jövője — A-, vagy B- csoportos besorolása — nem az októbertől februárig tartó őszi—tavaszi idényben dől majd el, hanem a folytatásban, a harmadik szakaszban. Amikor a testre szabottabb ellenfelek (a felsőház 7., 8., 9. és 10., valamint az alsóház 11., 12., 13. és 14. helyezettjei) csapnak össze.” Február 25-ig — papíron — már csak egyszer diadalmaskodhat a Diósgyőr. Utána viszont akár sorozatban is! És rendeződhetnek a sorok, valóra válhatnak a vágyak, úgy alakulhait; a pontvadászat, ahogyan a nyitány előtt „kitotózták”. „Csak” ennyire akartam emlékeztetni! K. T.
